Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-03 / 2. szám, csütörtök
„Örök“ kérdésekről A paleopszichológia problémái Ezt az alcímet viseli ö. F. Porsnyevnek a Pravda könyvikiadónál 1979-ben kiadott könyve (O začiatkoch ľudských dejín, Pravda, Bratislava 1979, 472 o.), ámely a szinte elriasz- tóan idegen elnevezés alatt az ember keletkezésének és az emberi történelem kezdeteinek „örök“ kérdését feszegeti. A történelem, archeológia és pszichológia eredményeit felhasználó és összegező mű nyomon követve, bemutatva és bírálva az ember keletkezését tárgyaló különböző elméleteket, széles alapokra helyezve demonstrálja Porsnyev állásfoglalását e kérdésben. Eközben olyan megfogalmazásokkal is találkozha tunk, amelyek a tudományos életben eddigelé nem váltak általánosan elfogadottá: a könyv tehát polemikus hangvételű, hasonló témával hazánkban kevesen foglalkoznak, ami nagy jelentőséget kölcsönöz neki. Nem mellékes az sem, hogy művén a szerző közel 25 évig dolgozott, de így is csak halála után került kiadásra. Ahogy a könyv bevezetőjéből megtudhatjuk, a mű egy tudományos trilógia második részét alkotja; az első rész koncepciója arra az alapelvre épült volna, amely szerint a társadalomtudományok haladása az emberi történelem kezdeteiről szóló ismereteink elmélyítésétől függ, a harmadik pedig a feltételezett történelmi kezdet szempontjából értelmezett emberi haladás progresszivitását írta volna le. A szerző írta bevezetésből az is kitűnik, az alapprobléma mint a biológiai és a szociális szféra kapcsola ta és genetikus átmenete kon- stituálódik. Porsnyev alapvető logikai és metodológiai hibának tartja azt a nagyon elterjedt hozzállást, amely Marxnak az ember és a méh tevékenységét összehasonlító és kvalitatív különbségeket feltáró egyidejű megfigyelését diakrőniai síkra vetíti, és amelyben az ember állandó at- ribútumai és a förténelem kezdete egymásból adódnak. „Az alapvető logikai feladat azonban nem az ember állattól való ilyen vagy olyan eltérésének a megtalálása, hanem azok kialakulásának a megmagyarázása. Ha azt mondjuk, hogy »fokozatosan keletkeztek«, nem mondtunk semmit, kitértünk a feleletadás elől. Ha azt mondjuk, hogy »egyszerre«, »kezdet tői fogva« keletkeztek, a kezdet fogalmára hagyatkozunk. Az utolsó esetben a szerszámké szítés a »kezdetnek« csak szimptómája, illetve atrubútu- ma. A tudomány azonban más kérdésre keresi a választ: miért?“ (47. o.) Ebben az esetben azonban sem a biológiai létnek a társadalmitól való elsza- kítása, sem az emberi tulajdonságok elérése az állat tulajdonságainak felfokozásából nem vezethet eredményre. Nem is beszélve azokról a világnézeti és ideológiai vonatkozásokról, •melyek közvetlenül követelik a jövő anticipálásának nyomására a legrégibb múlt interpretálását. A megoldást Porsnyev az emberi történelem kijelölése két alapelvének állandó szem előtt tartásától várja: az első az emberi történelem akcele- rációja (tehát a progresszív transzformációk itt olyan ütemben mennek végbe, hogy vele szemben a biológiai evolúció üteme szinte a nullával egyenlő), a második az emberi történelem mint az ellentétek átváltozása. Az utóbbi elvet úgy kell értelmezni, hogy a hagyományos felfogás szerint az emberré válás nem más mint az emberi tulajdonságok növekedése a „majomban“, kezdettől egészen a társadalmi-emberi dominánsé válásáig a zoológiái felett. Csakhogy e teória szerint a keresett „új“ nem következik kauzálison, hanem az absztrakció szintjén egy végtelen kis elemmé redukálódik, behelyeztetik a majomba és belőle alakul ki. Ezzel szemben Porsnyev azon a nézeten van, miszerint az átmenetet nem mint az állati és az emberi elv harcát kell elképzelnünk, hanem úgy, hogy az emberi éš az állati közös vonásai mellett fel kell tételeznünk olyan tulajdonságokat is, amelyek ellentétesek az egyik és a másik résszel szemben is. „A ember mindenekelőtt úgy születik meg, hogy ettől a közvetítőtől, nem pedig a „majomitól“ különül el.“ (63. o.). Porsnyev, mint az a mű alcíméből is kitűnik, további fejte- •getésdben főként pszichológiai elemzésekre támaszkodik, és kiemelt szerepet tulajdonít a nyelvnek, amelyet az emberi viselkedés legfontosabb regulá- látorának és az emberelőtti aktivitás szintjei emberivé válásának determinánsának tart. Pszi chofizikális szinten tehát az ember kialakulása az első jel-, zőrendszer másodikká válásában nyilvánul meg. A pszichikai funkciók előtérbe helyezése azonban nem jelenti a munka jelentősége Marx és Engels állal kidolgozott formájának elutasítását, csupán a náluk található módszertani elvek kidolgozását és pontosítását. Engels az emberréválás három fokozatát különböztette meg: az első fokon alakul ki a primitív munka, a második fokon, a munka fejlődésének következtében formálódik a nyelv, a harmadik szinten a munka új, hosszú lefolyású változásaiból és vele együtt kialakul a társadalom. Porsnyev ezen a felosztáson belül Marx intenciói alapján különbséget tesz az ún. ösztönös munka és a céltudatos cselekvés között; ugyanis a materializmus azon tézise, miszerint „a munka teremtette az embert“ csak abban az esetben válik logikailag korrektté, ha a munka legkorábbi formáinak instinktiv jellemzőket tulajdonítunk. A munkavégzésen belül jelentős különbségeket találunk az ember alkotta és az állat.használta szerszámok közt: az ember munkaeszközei, az embernek, mint biológiai fajnak a változatlansága mellett, gyakran változnak; az állatok szerszámai csak a faj anatómiai-morfológiai változásainak vagy az ökológiai katasztrófáknak a hatására változnak. De a „majom" emberré válása megmagyarázhatatlan akkor is, ha a „majmot“ a mai gorillával vagy csimpánzzal azonosítjuk, érthetővé válik viszont abban az esetben, ha az ember elődjét a trogloditídok családjában keressük, mivel füzeket bizonyos morfológiai és neurofiziológiai jegyeik elkülönítik a többi majomtól. Esetükben a szerszámhasználat nem magában, hanem a többi említett feltételekkel egyetemben vált az emberréválás előfeltételévé. Recenciónkban csak Porsnyev könyvének némely alapgondolatára hívhattuk fel a figyelmet, a könyv tényleges tartalma csak elolvasása után tárul fel; ehhez szerelnék egy jó tanáccsal szolgálni: a bevezető valamint az első és a második fejezet után olvassuk el az utolsó fejezetet, és csak azután kezdjünk neki a többi rész áttanulmányozásához. Az utolsó fejezet ugyanis bizonyos értelemben összefoglalja és megmagyarázza a szerző rendkívül instruktiv hipotézisének alapvetését. MÉSZÁROS ANDRÁS így is lehet Tari.’tók — iskolában és iskolán kívül Falvainkban a kulturális élet Jelentős mértékben a pedagógusoktól függ. Színvonalas műsor ünnepélyekre, énekkar vezetése, polgári szertartások megszervezése, színdarab, irodalmi műsor betanítása — ez mind pedagógust is igényel. Mennyire vannak jelen a pedagógusok a közéletben, egy közösség (falu) jelenét és jövőjét formáló valóságában — ez érdekelt elsősorban, amikor Nagymácsédon (VeTká María) a helyi alapiskolába látogattam. Pár órás kötetlen beszélgetés az iskola néhány pedagógusával megerősítette azt a véleményemet, amely már évekkel ezelőtt körvonalazódott bennem egy-egy mácsédi pedagógussal folytatott eszmecsere után. Az ismerős arcok mellé újabbak kerültek. Gál István, Gré- di Miklós, Noszek Ferenc és Izsák Kálmán mellett elsősorban az iskola igazgatója, Rátz Zoltán került hozzám közel. Az utóbb említett három pedagógusban kellemes partnerekre, szívvel-lélekkel munkálkodó tanítókra leltem, akik elfogultság nélkül szóltak iskolájukról, örömeikről, gondjaikról, lelkesen beszéltek mindarról, amit a nagymácsédi ember a sajátjának vall és érez; amit a faluban közös erővel értek el, s ami az övék Az őszinte örömet láttam arcukon, s a lelke sedést azért, ami foglalkoztatja őket, ami megoldásra vár. Ezek közüt a legjelentősebb felada? a tornaterem fölépítése. Tető alatt van már a hatalmas v.-jsszerkezet, jó érzés ezt látni, s közben hallgatni az igazgatót. A családi házat építő ember sem szólhat féltőbben és lelkesebben. Akárcsak a modern, szép óvoda építésekor, most itt is megnyilvánul a szülők, a polgárok összefogó ereje. Az eddigi munkák jelentős részét -— kiváltképp az alapok lerakását — az építőcsoport mellett a tantestület tagjai és a tanulók végezték. Z-akcióban tavaly kezdték, s a jövő ősz-,, szel szeretnék a birtokukba venni a tornatermet. Tervük reális és teljesíthető, amint azt a faluban egyéb példák is igazolják. Az összefogás, az együvé tartozás szép példájának lehetünk itt szemtanúi. Az irányításban — az iskolában és a községben egyaránt — jelentős mértékben részt vállal e három pedagógus. Régen itt élnek, együtt lélegeznek a faluval, nem egy nehézséget segítettek már megoldani. Noszek Ferenc hnb-képviselőként több éve aktív munkát fejt ki a falu fejlesztésében és pedagóguskollégáival a kulturális élet fellendítésében. Hasonlóképpen szólhatunk az igazgató- helyettesről. Izsák Kálmánról, aki az iskolai „belügyek“ szervezése, intézése mellett többek között tagja a CSEMADOK járási bizottságának. S az igazgató, Rátz Zoltán, a falusi pártszervezet elnöke. Tőlük nehéz a munkájukról véleményt kérni. Szívesebben szólnak másokról; úgy tapasztalom, örömet jelent nekik ha mások munkáját méltathatják, dicsérhetik. A jó irányításban az igazgató érdemeit is hangoztatják. Beszélgetésünk témája természetesen az iskola jelene, az elért eredmények is. Gál István pedagógus irányításával felmérték az ötvenes évektől a helyi iskolába járt tanulók életútját. így képet kaptak tanulóik érvényesüléséről. Évente 15—20 végzős kerül középiskolába. Szlovák nyelvű iskolába is mennek közülük, és megállják a helyüket. „Becsületes munkát kell végeznihogy a tanulók ne legyenek megrövidítve — jegyzem le egyikük mondatát. Az iskolának jelenleg 254 tanulója van; az urbanizáció következtében a létszám eddig csökkent, most azonban javulás állt be. Az 1—4. osztályos tanulók, azaz 114 gyerek napközis. Legnagyobb gondjuk a helyhiány, ezért a szaktantermes oktatást nem tudják megoldani. Ennek ellenére biztatóan szép eredményt tudnak felmutatni, erről tanúskodik a felmérés is. Kiváló szereplés az olimpiákon, a szavalóversenyeken, szép eredmények a sport terén és a pionírmunkában. Az igazgató részletesen szól a 19 pedagógus, 4 nevelő s a pionírvezető iskolán kívüli tevékenységéről is. A falusi párt- szervezettől kezdve a helyi nemzeti bizottságon, a CSEMA- DOK-szervezeten keresztül a nőszövetségig s a polgári ügyek testületéig mindenütt ott vannak, ahol dolgos kézre van szükség. Úgy érzem, a nagymácsédi pedagógusok eredményes oktató-nevelő munkája és aktív iskolán kívüli tevékenysége azt példázza: így kell, így is lehet. FODOR RUDOLF Gyökeres György felvétele Két követelmény Matematikai lexikon — harmadik kiadásban Az első magyar nyelvű matematikai lexikon harmadik kiadását tarthatja kezében az olvasó. Dr. Farkas Miklós, a matematikai tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, a kötet szerkesztője szerint az újabb megjelentetést az tette időszerűvé, hogy napjainkban a matematikai módszerek gyorsan terjednek a legkülönbözőbb tudományágakban, a matematika gyakorlati felhasználási területe egyre jobban bővül, ezzel összhangban a matematikaoktatás jelentősége fokozódik, nem utolsósorban pedig a matematika gyakran legtávolabbi fejezetei kölcsönhatásba lépnek, „egymásba hatolnak“. Ennek megfelelően a matematikát különböző fokon tanú* lók és oktatók, valamint a felhasználók igényeit vette figyelembe a lexikon szerzői munkaközössége. Haszonnal forgathatják e lexikont középiskolások. egyetemi hallgatók, a matematika oktatói, mérnökök, közgazdászok, a természettudományok művelői és a matematika iránt érdeklődők. A kötet tartalmazza azokat a fogalmakat, amelyekkel az ember a középiskolától a nem matematikusokat képző egyetemi szakokig találkozhat. Megtalálhatók a matematika egyes speciális területeinek mindazon fogalmai, amelyek az elmélet szempontjából alapvető jelentőségűek, vagy pedig a gyakorlati alkalmazások terén fontosak. Nem tartalmazza a lexikon a matematika határterületeinek — például a matematikai fizika, az ábrázoló geometria, a csillagászat — még a legfontosabb fogalmait sem. A lexikon címszavai megfogalmazásakor a szerzők a szöveg korszerűségére, matematikai egzaktságára és a köny- nyebb megértés céljából szemléletes magyarázatra törekedtek. Persze akadnak olyan szócikkek is, amelyek nehezen érthetők azok számára, akik a felsőbb matematikában vagy annak speciális fejezeteiben nem eléggé járatosak. A kötet szerkesztője és a szerzők remélik, hogy a lexikon készítésekor jelentkező két egymásnak ellentmondó követelménynek eleget tudtak tenni. E két követelmény szerint egyrészt szem előtt kellett tartani azt az olvasót, aki tízhúsz, vagy még ennél is több évvel ezelőtt fejezte be matematikai tanulmányait, vagyis klasszikus feldolgozásban, fejezetekben és jelölésmódban ismerte meg világunk legszebb tudományát, másrészt a jelen és a jövő diákjait is, akik már az általános iskola első osztályától kezdve a legkorszerűbb koncepciók alapján ismerkednek meg a matematika világával. A hosszú idő óta ismét kapható matematikai lexikon szerzői, akikre az összeállítás fáradságos munkája hárult, név szerint a következők: Az analízis tárgyú címszavakat Kósa András, az algebra és számelmélet témakörébe tartozókat Schmidt Tamás, Steinfeld Ottó és Wiegand Richárd, a geometria és topológia tárgyú cikkeket Merza József, a numerikus és gépi matematika témakörébe tartozó szócikkeket Csébfalvi Károly, a valószínűségelmélet és matematikai statisztika témakört Révész Pál dolgozta fel összesen 443 oldalon 266 ábra segítségével. (Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1979). KALÁCSKA JÓZSEF Házi muzsikálás — pódiumon Az utolsó évadok bérlethangversenyein fájlalóan hiányoltuk a vonósnégyes-esteket, ugyanis néhány kamarazenekari koncert kivételével (itt elsősorban a Bohdan Warchal által vezetett Szlovák Kamarazenekar hangversenyeire gondolok) a Szlovák Filharmónia a nagy lélegzetű zenekari- és kórusművek bemutatását helyezte előtérbe. A vonósnégyes köztudottan a komolyzene nehezebb fajsúlyához tartozik, e ténnyel azonban nem magyarázható, hogy a több mint kétszáz éves múltra visszatekintő és ma is rendkívül aktuális zenei műfaj nem volt képviselve a bérlethangversenyeken. A Filharmónia vonósnégyese színvonalas, jó kedélyű, lendületes esttel ajándékozta meg a kamaramuzsika kedvelőit. Az együttes 1975-ben alakult Josef Skorepa, a Szlovák Filharmónia elsőhegedűse kezdeményezésére. A vonósnégyes többi tagja, Anton lehotský (2. hegedű), Juraj Petroviő (brácsa), Peter Šochman (violoncselló) saját hangszercsoportján belül szintén vezető szerepet tölt be a Filharmóniában. Valamennyien gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a kamarazenélés területén is, ami visszatükröződik az együttes rendkívül jő összjáté- kán, egységes hangszfnén. Az est magas színvonalát emelte a szerencsés műsorváltozás is, a vonósnégyes sokoldalúságát bizonyította a W. A. Mozart, Eugen Suchoň és Franz Schubert műveiből összeállított repertoár. A hangverseny legsikerültebb műve kétségkívül Eugen Suchoň nemzeti művész 1930—31-ben alkotott, 2. opusú vonósnégyese volt, mind a hangszín, és az összjáték, mind a formai megoldás terén. A Suchoň mű struktúrája rendkívül összetett, motívumgazdagsága, sokszor kontrapunktikus szólamvezetése igényes feladat a mű meg- szólaltatói számára. Franz Schubert d-moll vonósnégyese, melynek alcíme A halál és a lány, beletörődő, félelemmel teli még a befejező Presto (gyors) tétel is. Az együttes előadásmódjából ki- éreztük a fojtó keserűséget, a mérhetetlen fájdalmat. A hangverseny minden műsorszámánál az előadók fiatalos muzsi- kálási kedvvel játszottak, szinte megfeledkezve közönségről és a konrertteremről. Látszott, hogy négyük csoportját a zene szeretete, zenei műveltségük és szakmai tudásuk gyarapításának akarása horta össze. Tulajdonképpeni műfajuk a bensőséges házi muzsikálás, otthoni zené lés — rendkívül masas művészi színvonalon. SIMON MARIA I. 3.
