Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 16. szám, szombat
„Ha majd végeztek...” KÖNYVTÁROS DIÁKOK KÖZÖTT KELET-SZLOVÁK IÁBAN Közművelődésünk elmélyítésében, színvo madárnak emelésében mind nagyobb szerepük van, lehetne — és kellene is, hogy legyen — a kisvárosokban és falvainkban működő népkönyvtáraknak, valamint az üzemi és a löldművesszövetke- zeti könyvtáraknak. A kelet- szlovákiai kerület magyarlakta falvait járva azt vizsgáltuk, vajon a községi népkönyvtárak és a szövetkezet és állami gazdaságok „házi“ könyvtárai mennyiben és hogyan járulnak hozzá a lakosság közművelődési igényeinek kielégítéséhez. Vizsgálódásaink során kidé rült, hogy az állami gazdaságok és a szövetkezetek nagy része nem is tart fenn könyvtárat (mart az igazgatói vagy elnöki irodákban található néhány szak- és politikai könyv még nem könyvtár), a községi népkönyvtárak többsége pedig nem rendelkezik képesített (könyvtárosi szakiskolát végzett) könyvtárossail. Arról nem is beszélve, hogy a könyvállomány sok esetben hiányos, elavult vagy összetételében nem felel meg a vele szemben támasztható követelményeknek. Az az igény, hogy minden szövetkezet vagy állami gazdaság létesítsem saját könyvtárat, talán túlzott is lenne (bár, ha meggondoljuk, hogy mind több mezőgazdasága nagyüzem keletkezik egyesülés útján, elvárásunk nem is annyira túlzó), az viszont természetes kultúr politikai céi, hogy Kelet-Szio- váikia magyar lakosságú falvaiban is megteremtsük a korszerű, minden tekintetben megfelelő népkönyvtár-háilózatot. Ehhez persze legalább két elengedhetetlen tényező szükséges: 1. anyagi keret, 2. szakképzett könyvtáros. Az előbbit a járási és a helyi nemzeti bizottságok biztosíthatják, az állami gazdaságokkal és a földművesszövet, kezetekkel együttműködve, az utóbbi az iskola feladata. Hot! „rejtőznek“ a képesített könyvtárosok? E kérdésre feleletet remélve ■látogattunk el a kassai (Ko- fcice) Opatovská utcai szlovák tanítási nyelvű Közgazdasági Középiskolába ugyanis két fel- építményi osztályban itt képezik a kelet-szlovákiai kerület számára a „könyvtáros középkádereket“. Persze, csak első éve., minthogy azelőtt két évig a Srobár utcai gimnáziumhoz, majd tíz esztendeig (az 1978— 1979-es tanévig) a Kášky utoai Közgazdasági Középiskolához tartozott a könyvtáros felépítményi tagozat. A mostani elsős könyvtáros diákok osztályfőnöke Éva Ou- lehlová tanárnő, aki kiváiló szakember a maga területén (korábban nyolc évig adott elő az eperjesi — Prešov — egyetem bölcsészettudományi karán könyvtárszakos hallgatóknak). Oulehlová tanárnő kellőképpen tájékozott a tárgyban, hiszen 1971 óta már jónéhány könyvA minőség az anyag becsülete, egyszerre szembetűnő és megfoghatatlan. Az emberi elme, amely mindent megmér és számokban fejez ki, ezt a tulajdonságot is igyekszik centikben és grammokban megragadni, kitalálja az arany mellé a karátot, a bor mellé a mali- gánt, a levegő mellé a szennyezettség együtthatóját. így a mennyiség számát megtetézi a minőség számával, és így tesz, mintha megoldotta volna a világrend egyenletét. Holott a minőséget jelző szavaink egyszerűek, azonnal át- láthatóak, és meghaladják a számok kifejező erejét. A jó és rossz, a célszerű és használhatatlan nem követtel számbeli kiegészítést. Hogy a rossz hány Százalékben rossz, a durvaság milyen mértékben durva, azt a skatulyázó ész képes csak eldönteni. A skatulyázó ész általában 50—55 százalékkal skatulyáz, a többi részt pedig magyarázatokra^ tartja fönn. Objektív körülményekre, elkerülhetetlen táros osztályt „szárnyára bocsátott“. Nemcsakhogy készséggel válaszol kérdéseimre, hanem a magyar nemzetiségű diákokkal való találkozást is megszervezi. — Hogyan vélekedik a magyar tanítási nyelvű középiskoláikból jött diákokról? — kérdezem. — Megáililják a helyüket? — Nagyobbrészt meg. Igyekvők, szorgalmasak. A viselkedésükkel is elégedett vagyok. Szolidak, sőt néha talán túl szerények is, és bátortalanok. Kicsit több önbizalomra volna szükségük. — Talán a nyelvi nehézségek okozzák az önbizalom- hiányt — jegyzem meg. — Ezt egyértelműen nemigen mondhatnám. A lányaimnak — jártatja körbe tekintetét tanítványain, a'kik ott ülnek velünk a könyvtárszobában — többnyire nincsenek nehézségeik a szlovák nyelvvel. Az első osztályban idén ketten (Lengyel Tünde és Tamás Katalin), a másodikban hárman (Fükő Gertrud, Grelák Ilona és Kovács EditI tanulnak magyar nemzetiségűek. Beszélgetés közben kiderül, hogy némelyiküknek „eleve“ van valami közük a könyvtárhoz. Fükő Gert- rúd édesanyja például általános iskolában tanít és az iskolai könyvtárat vezeti, Kovács Edit még az általánosban két éven át könyvtároskodott, Tamás Katinak pedig szülőfalujában, Szőlőskén (Vinicky) községi könyvtáros az édesanyja. (Lehet, majd egyszer ő lép a helyébe.) — Vajon milyen remények és elképzelések hozták a lányokat ebbe az iskolába? A lányok összenéznek. Hosz- szas csend. Mar attól tartok, szónoki (vagyis megválaszolatlan) marad a kérdésem. Végül mégiscsak megtörik a csend és kiderül — a késlekedő válaszadás oka: többségük főiskolára szeretett voLna menni, ahova a jól ismert „helyszűke miatt“ nem vették fel őket... És most itt vannak. Tanulnak. És nem is rosszul. Egyesek már az idén, mások jövőre végeznek. Amint az arcukat fürkészem, az a benyomásom, hogy magukban már rég megbékéltek a tényekkel, hogy a főiskolai „kudarc“ valójában nem is számi1 kudarcnak, hogy a könyvtárosi pálya nem is annyira megvetnivaló, sőt egyáltalán nem az. — Ha majd végeztek mondja őszinte, végképp nem közömbös hangon Oulehlová — s elkerültök egy könyvtárba, csak akkor fedezitek fel igazán, hogy valójában milyen szép pályát is választottatok. Nem bánjátok meg, emlékezzetek rál Ülünk és beszélgetünk. Miről? A tantárgyakról, hogy a legfontosabb közülük a köny- vészet, a könyvállomány és a katalógus szervezéstana, a bibliográfia és információtan, mehibákra hárít, amely a rossz minőség 100 százalékos védőbeszédét jelenti. Ha a tenger vizének egyetlen cseppjében koromszem mutatkozik, akkor a tenger piszkos, ha a korom nem került a cseppMINŐSÉG be, akkor a tenger igazi tenger, élő víz. Ezen az elhanyagolható adaton múlik, hogy valódi hullám vagy moslék ring a partjaink körül. A minőség e csepp néma bizonyítéka a tenger lényege mellett, az dönti el, hogy a víztömeget minek nevezhetjük. És így múlik az acél tulajdonsága a mikroszkopikus részen, egyetlen tégla ereje vall arról, hogy milyen erős a fal. Korszakunk sietsége hajlamossá teszi az embert az ép- penhogy tárgyak és eszközök gyarló megteremtésére. Láthatunk éppenhogy házat, éppen- hogy széket, éppenhogy harapófogót. Az efféle ház az igazi lyekből majd érettségizni kell, az első osztályosok háromhetes, és a másodikosok kéthetes könyvtári gyakorlatáról is szó esik, a lányoknak az a véleménye, hogy a gyakorlaton töltött időt hasznosabban és praktikusabban is ki lehetne használni, vagyis hogy mélyebben megismerkedhessenek a könyvtári munka legkülönbözőbb területeivel. A tanárnő elmondja, hogy a gyakorlat alatt a tanulók az egyetemi könyvtártól a szakkönyvtárakon át a járási könyvtárakig betekintést nyerhetnek számos könyvtártípus életébe és munkájába. — Hány magyar nemzetiségű diák végez önöknél? — A 77/76-as tanévben öten végeztek, tavaly kevesebben. — És a végzettek átlagszáma évenként? — Azt arttigha tudnám megmondani. Az átlagszámot és a kassai könyvtáros felépítményi tagozaton az eltelt másfél évtized alatt végzett magyar nemzetiségű könyvtárosok pontos számát a mai iskola jogelődjénél sem tudtam megállapítani, de ha évi átlagnak csak 2—3-at veszek, az tizenöt év alatt 30 — 45 képesített könyvtáros. Joggal kérdezhetjük tehát, hol vannak, ha a kelet szlovákiai magyar falusi és körzeti nép könyvtárakat, szövetkezeti könyvtárakat túlnyomó részt képesítetlen alkalmazottak vezetik. A megoldás talán az lehetne, ha a járása könyvtárak, valamint a járási nemzeti bizottságok kulturális osztályai oda hatnának, hogy a szakképesítéssel rendelkező könyvtárosok elfoglalhassák az őket megillető helyüket. Persze az ő feladatuk lenne, hogy a szükséges munkafeltételeket is megteremtsék számukra. A végzettek elhelyezkedését illetően neon egy esetben alakul ki fonák helyzet. Egyfelől kétségtelenül szükség van a képesített könyvtárosokra, másfelől viszont nem tudnak elhelyezkedni. (Méltatlan dolog, hogy a végzett diák több hónapig teng-ler.g, végül kénytelen a szakterületén kívül munkát vá ill a Imi.) Az iskolának kissé jobban figyelemmel kelilene kísérnie végzett növendékei sorsát, persze a diákok is ludasok, mert nem jelzik vissza az iskolának, hol dolgoznak (s egyáltalán kaptak-e képesítésüknek megfelelő állást), holott ez kötelességük. Számos könyvtár csupán azért nem alkalmaz képesített könyvtárost, mert a „szabály“ szerint ehhez csak 5 ezer kötet könyvá'lilománynál van joga. Viszont a „szabály“ megengedi, hogy már háromezres állománynál is alkalmazhat képesített könyvtárost, ha plusz feladatként valamilyen népművelő tevékenységgel is megbízza. KÖVESDI JÁNOS ház látszatait ölti magára, és lefokozza a bele költözők létét, megdönti hitüket a párhuzamos falak lehetőségében, a sima padlóban, az elfogadható mennyezetben. Az éppenhogy szék tulajdonképpen majdnem olyan, mint az igazi szék, csak éppen ülni nem lehet rajta, az éppenhogy harapófogó is mindent tud, kivéve harapni. A rossz minőség rosszabb, mint a semmi, mert látszat szerint megadja az embernek, ami az emberé, és ezzel lehetetlenné teszi a hiány bepótlá- sát. A rossz minőség az elfödött, elhazudott hiány. Ezért olyan égetően fontos társadalmunk jól megfogalmazott igénye a minőségre, embernek való munkaanyagokra, eszközökre, tárgyakra. Hogy a vas vas legyen, a cement cement és a kenyér kenyér. Amikor a társadalom ezt követeli, nem teszi öncélúan, hanem evvel váltja valóra, hogy ember lehessen az ember. BAJOR ANDOR Igény munkabér-megtérítésre T. I.: A Munkatörvénykönyv végrehajtási rendeletének 27. és 28. §-a, valamint függelékének értelmében akkor jár a beteg családtag (gyermek) orvoshoz vagy kórházi kivizsgálásra való kísérése címén — legfeljebb 1 napra — a munkabér-megtérítés, ha a betegnek kíséretre van szüksége, s az orvos ezt igazolja. A fizetett sza- bad idő csaik egy dolgozónaik jár. Erre a fizetésmegtérítésre nincs igény, ha a dolgozónak ugyanakkor a családtag (gyermek) ápolása vagy gondozása címén táppénzre van igénye. A munkaadó vállalat állás pontja a rendelkezés értelmében indokoltnak tekinthető,mivel ön még fizetett szülési szabadságon volt. tehát ön gondoskodott a gyermekről. A munkaadó vállalat a Munkatörvénykönyv 128. paragrafusa értelmében az orvosi igazolás alapján igazoltnak tekinti férje távol létét, de nem igényelhet munka bér-megtérítést a fentebb említett rendelkezések értelmében, mivel ön még fizetett szülési szabadságon van. Egyesített öregségi nyugdíj R. A.: 1979. augusztus 1-től kettőjük nyugdíját úgy rendezték, hogy férje 1000 koronás öregségi nyugdíját, az önnek 300 korona összegben folyósított feleségjáradékot és a 30 koronás emelést együtt, havi 1330 koixjna összegben folyósítják. Ez a rendezés megfelel az előírásoknak. A saját munkaviszony alapján szerzett éveit, beleértve a 4 gyenmeke felnevelése címén szerzett pótidőket is, nem ismerhették el, mivel a nyugdíjigény keletkezésekor, sem élőt ■ U o li o t li Lajosnak, Vezeké u y re (Vozokany ], a legdrágább édesapának 50. születésnapja alkalmából tiszta szívből gratulál felesége, Magda, fial: Laci és Lajos, lánya, Mag- duska és menye, Ilonka. 0-34 ■ H a n u s z Istvánnénak, Vájára (Váhovce), 63. születésnapja alkalmából szívből gratulál és további boldog, hosszú életet kíván férje, fia, menye és unokája, Hajnalka, valamint a nászék Tősnyárasdról (Topoínica). 0-1448 ■ S Z Ó C S Istvánnak, Kicslndre (Maiá nad Hronom), 33. születésnapja alkalmából szívből gratulál anyuka, Pistike és Enikő. 0-1465 MEGEMLÉKEZÉS m Fájdalomtól megtört szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a felejthetetlen férjre és édesapára, O n ó d i Lászlóra, Baka, akit a kegyetlen balál egy éve, 1979. január 19-éa, 51 éves ko<ráoan búcsúszó nélkül ragadta ki szerettei közül. Akik ismerték, szerették és még nem feledték el, emlékezzenek rá szeretettel ezen a nagyon szomorú évfordulón. Gyászoló felesége, gyermekei, édesanyja ős az egész rokonság. 0-7 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megmarad szívünkben. 1979. 117-e volt a leg- szomorúbb nap életünkben, mikor búcsúszó nélkül örökre itt haigyott bennünket a legdrágább férj, édesapa, fiú, testvér, sógor, Tóth Alajos. Akik Ismerték és szerették, emlékezzenek rá kegyelettel. Szerettei. 0-1464 te két évvel nem volt munka- viszonyban. Ezt akkori rossz egészségi állapota miatt 5 évre megszakította. Annak idején kérhette volna, hogy ezt az időt ismerjék el komoly okból történt megszakításnak. Később ügyét úgy rendezték, hogy 05. életévétől feleségjáradékot állapítottak meg ön számára. Ez nem szűnt meg, hanem a férje nevére folyósított egyesített 1330 korona összegű járadékban szerepel. Nézetünk szerint ügyel másként rendezni már nem lehet. Rokkantjdradék F. R.: Foglalkozási betegsége alapján 1973-ban részlegesen rokkantnak ismerték el. Emellett tovább dolgozott, és munkaadó vállalata keresetkiegészítést is folyósított. 1979-hen gvomoroperáciőn esett át, majd sérvre kellett operálni, és ezen műtétek alapján teljesen rokkantnak minősítették, ám már nem a foglalkozási betegséggel kapcsolatban. Ennek megfelelően a 10 százalékos pótlék nélkül ál lapí tol Iáik meg teljes rokkantsági nyugdíját. Ha legutolsó operációit az eredeti foglalkozási betegsége következményeiként ismernék el, akkor a 10 sjázalé'kéos pótlék továbbra is megilletné. Ebben a? esetben a kerületi bíróság ítéletét a fellebbezési bíróság megváltoztathatná. Forduljon ügyvédhez és vizsgálják meg, neun jöhetne-e számításba a volt munkaadó vállalattal szemben a Munkatörvénykönyv 195/a paragrafusa szerint megítélhető kiegészítő járadék. Szerződés K. K.: Minden attól függ, miként szólt az írásbeli szerződés. Esetleg forduljon ügyvédhez. Dr. F f. M Ezúton mondunk köszönetét a kedves rokonoknak, ismerősöknek, a helyi polgári ügyek testületének, a helyi nyugdíjasok klubjának, mindazoknak, akik elkísérték utolsrt útjára 1979. dec. 29-ón a nagyrnagyarí (Zlaté Klasy) temetőbe a felejthetetlen, drága férjet, édesapát, testvért, apóst és nagyapát, Dombos Cézát, okit a kegyetlen halál életének 78. évében kiragadott szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a koszorú- és virágadományokért, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0-33 9 Ezúton mondunk köszönetét az egész rokonságnak, Ismerősöknek és munkatársaknak, akik 79. dec. 29-én elkísérték utolsó útjára a dunaszerdahelyi (Dun. Streda J temetőbe a felejthetetlen feleséget, édesanyát és testvért, B a r t a 1 Jánosné sz. Benknvszky Máriát, akit a kegyetlon halál rövid, súlyos betegség után 42 éves korában ragadott kt szerettei köréből. Külön köszönetünket fejezzük ki a Gorkij utcai tanulók, a városi nemzeti bizottság képviselői búcsúszavaiért, továbbá minden vlrágadományért és őszinte részvétnyllvánításért, mellyel enyhíteni Igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0-35 ■ Ezúton mondunk köszönetét a kedves rokonoknak, ismerősöknek, akik 1080 1. 9-én elkísérték utolsó útjára drága halottunkat, a férjet, apát, nagyapát, P ő t h e Jánost az előpatonyi (Masníkovo) temetőbe. Külön mondunk köszönetét a dunaszerdahelyi belgyógyászati osztály orvosainak, valamint a vérátömlesztő állomás dolgozóinak dr. Medvecfovával az élen, a mentőszolgálat dolgozóinak az áldozatkész munkájukért,' továbbá azoknak a véradóknak, akik vérüket ajándékozták drága édesapánknak. Köszönetét mondunk az efsz-nek, a szőlészeti csoportnak. Köszön- jük a sok virágot és részvétnyll- *• vánítást, mellyel enyhíteni Igyekeztek mély fájdalmunkat. A A gyászoló család, b 0-47 ^ APRÓHIRD ETÉS KÖSZÖNTŐ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
