Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
A sárga meg zöld színben pompázó nyári határban nagy kiterjedésű búza, cukorrépa, kukoricaföldeik között kanyargó úton tartunk úticélunk, Perbete (Pribeta) felé. A faluhoz közeledve még nagyobb érdeklődéssel szemléljük az út menti tájat, s látjuk, hogy kasza alá érett a gabona, jó termést ígérnek a kapásnövények. Nagy szó, hogy vízigényes kapásokat is sikeresen termesztenek a szövetkezetben, hiszen itt az évi csapadékmennyiség alatta van ate országos átlagnak. Persze, a sikerért nagyon meg kellett dolgozni, de nemcsak a kukorica, cukorrépa esetében, hanem a nagyüzemi termelés eredményesebbé tételéért általában. Mindez nagyon sok és nagyon lelkes munkát követelt. Az erőfeszítéseket siker koronázta, mert a perbetei szövetkezet már tizenöt éve a jól gazdálkodó gazdaságok közé tartozik. Visszapillantás Az ezt megelőző év az útkeresés és a megalapozás időszaka volt. A kezdetről az alapító tagok egyikétől, Aradszky Mátyástól kértünk és kaptunk tájékoztatást, akit otthonában kerestünk fel. Szemmel láthatóan örült a látogatásnak, ám mielőtt felidézte a múltat, jegyzeteket szedett elő. A füzetlapokra rótt sorok hűen érzékeltetik a szövetkezet megalakulásának körülményeit, az első közösen megtett lépéseket, a csetlés-bot- lásokat is és az általános fellendülés időszakát. A szövetkezet vezetőségének a kérésére vetette papírra visszaemlékezéseit, majd másolta át az efsz krónikájának a lapjaira. Beszéd közben bele-bele tekint a papirosokba, helyesen mondott-e egy-egy dátumot. Éppoly alapos a tájékoztatásban, mint amilyen a munkában volt, egészen nyugdíjba vonulásáig. — A közös gazdálkodás gondolatával elsőnek mi, nincstelen földnélküliek barátkoztunk meg — mondja. — Hittük, hogy ez előbb-utóbb meghozza számunkra az emberibb életet, amire eddig csak áhítoztunk. Az 1949. november 25-én tartott alakuló közgyűlések 173-an léptünk be a szövetkezetbe. A többség azonban ekkor még kívül maradt. Hiszen a megalakulás időszakában 2160 földműves élt a faluban. 1950. december 12-én becses vendéget üdvözölhettek a faluban, Gustav Husák elvtársat, aki a Megbízottak Testületé elnökeként látogatott el Perbetére. A nyilvános gyűlésen elmondott beszédének olyan hatása volt, hogy a tagok létszáma másnap 173-ról 615-re ugrott. Sikerek és kudarcok Később azonban többen visszaléptek. Egyébként a ki- és belépések egészen az ötvenes évek végéig napirenden voltak a szövetkezetben. Ennek többek között az volt az oka, hogy az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt, a hektárhozamok alacsonyak voltak, az állatok hasznossága sem nőtt. így a tagok átlagjövedelme nagyon alacsony volt, s inkább csak természetbenivel tudtak fizetni. Aradszky elvtárs szerint a termelés azért nem érte el a kívánt szintet, mert az azelőtt parlagon hevert földeket is megművelték, s mivel ezeket régóta nem kaptak tápanyagot, nagyon gyér termést adtak, s rontották a hektárhozam-átla- got. Az állatokat pedig nem részesítették kellő gondozásban, s ez kedvezőtlenül befolyásolta a tejhozamot, a felhízást, nagy volt a borjú- és malacelhullás. Azonban ugyanebben az időszakban látványos eredményeket értek el a gazdasági épületek létesítésében. Hogy a nagyarányú építkezést semmi se akadályozza, téglagyárat építettek. — Rengeteg tégla kellett, de győztük a gyártást. Sőt, más szövetkezeNagy Ferenc szövetkezeti elnök sokat tett a közös gazdaság felvirágoztatásáért lét már kombájnokkal aratták le. A másik felét kötözőgépekkel takarították be. A kívülállók meg továbbra is kaszával arattak. Űj követelmények A magángazdák, látva a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, egymás után léptek be az efsz-be. Ennek következtében a szövetkezet területe elérte a kétezer hektárt. Ekkora közös gazdaság vezetése pedig már alapos szakismeretet követelt. Szakembereknek pedig híján volt a szövetkezet, emiatt megtorpant a fejlődés útján. Azután mozdult meg az állóvíz, amikor 1962-ben Nagy Ferenc személyében új agronómus került a szövetkezetbe. Mielőtt idejött, a GyűNagy eredmények, szép sikerek teknek, illetve családi házak építéséhez is adtunk el belőle. Ezzel nagyban hozzájárultak a közös gazdaság anyagi alapjainak a megteremtéséhez. 1973-ban például 14 gazdasági épületet építettek. Szarvasmarha-istállókat, sertésólakat, tyúkfarmot, juhakolt, garázst, műhelyt ... Ezek az új — a nagyüzemi gazdálkodás, méreteinek megfelelő — épületek nagyban növelték a szövetkezet tekintélyét.. Éppúgy, mint az a tény, hogy egyre több segítséget kaptak a gép- és traktorállomásoktól. 1953-ban például 1018 hektáron termesztettek kalászosokat. Ennek a felamajori (Öulov Dvor) Állami Gazdaságban szerzett hasznos termelési és gazdálkodási tapasztalatokat, s. ezeket itt sikeresen kamatoztatta. Azt az elvet vallotta, hogy ha az egyes növénytermesztési munkálatokat agrotechnikai határidőn belül elvégzik, idejében földbe kerül a mag, a kikejt növényt gondosan ápolják, akkor 'több lesz a termés is. Nemcsak vallotta ezt, de megvolt hozzá a képessége is, hogy az elképzeléseit valóra váltsa. Úgy szervezte meg a munkát, hogy idejében vetettek, idejében arattak, s többé nem fordult elő, hogy a cukorrépa, kukorica még A fóliasátrak alatt sikeresen termesztenek kertészeti növényeket (Felvételek: Gyökeres György és Sípos János, decemberben’ is a földben legyen. A közösségért végzett hozzáértő, jó munkával kivívta a tagság elismerését, a felsőbb szervek is felfigyeltek rá, s 1965-ben ő került a szövetkezet élére. Azóta is ő tölti be ezt a tisztséget. A tudás hatalom Ottjártunkkor az irodájában kerestük fel az elnököt. Zavartalannak egyáltalán nem mondható körülmények között beszélgettünk. A szövetkezet többi vezetője egymásnak adta nála a kilincset. Mindenkit türelmesen meghallgatott, pedig sietős volt a dolga. Komáromba (Komárno) készült a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre. Felvételizni. Mert meggyőződése, hogy aki ilyen felelősségteljes beosztásban dolgozik, annak szüntelenül képeznie kell magát. Ezért járt évekkel ezelőtt a Komén sky Egyetemre is, ahol a jogi karón doktorátust szerzett. Nagy Ferencet követően több szakember került a szövetkezetbe. Jakab Lajos főgépesítő, Nagy László jőagro- nómus, majd Magda Ottó és Varga Richard mérnökök, akik a mai napig is itt dolgoznak, s eddigi munkájukkal nagyban hozzájárultak a szövetkezet felvirágoztatásához. Helyesen jártak el a vetőmag megválasztásakor, olyan fajták termesztését vezették be, amelyek a perbetei szövetkezet éghajlati viszonyai közepette a legjobb termést adják; ügyel tek a műtrágya helyes adagolására, arra, hogy a növények igényeinek megfelelő mennyiségű tápanyag jusson a földbe; jó genetikai képességű állatokat vásároltak; nagy súlyt helyeztek az ésszerű takarmányozásra; nagyarányú gépesítést hajtottak végre. Az eredmények sem maradtak el. Évről évre több gabonát, több tejet, több húst termeltek. De nemcsak a hektárhozamok, az állatok termelékenysége nőtt, növekedett a tagok bevétele is. Amíg 1962-ben egy tag 8325 koronát keresett, addig 1973-ban már több mint 22 ezret, tavaly pedig egy tag évi keresete meghaladta a 26 ezer koronát. Nehéz, de szép feladatok Nagy eredmények, szép sikerek állnak mögöttük, de a fejlődés újabb és újabb követelményeket támaszt, a vezetőséggel, tagsággal szemben. — A hatodik ötéves tervidőszak végéig 21 százalékkal kell növelnünk a bruttó termelést és az árutermelést — tájékoztat bennünket Varga Richárd üzemgazdász. — S a fejlesztést nem a legkedvezőbb feltételek közepette hajtjuk végre. Évek óta szélsőséges az időjárás. A rossz idő az idén nagy kárt tett a kalászosokban. Úgy látszik, a vártnál kisebbek lesznek a hektárhozamok. Viszont az egyik száz hektáros cukorrépatábla rekordtermést ígér. Az állattenyésztésben pedig az a helyzet állt elő, hogy elavultak az ötvenes évek közepén épített istállók. Bár igaz, hogy nem az istálló, hanem a tehén adja a tejet, mégis úgy érezzük, hogy korszerűbb körülmények közepette az állatok még hasznosabbak lennének, s a gondozók feltételei is sokat javulnának. Új istállók építésére egyelőre nem kaptunk engedélyt a felsőbb szervektől. Ez alól kivétel egy 600 férőhelyes bor- júnevelde, amelyet .jövőre építünk fel. Úgyszintén kicsi a gépek vásárlására előirányzott keret, így kevesebb gépet vásárolhatunk, mint szeretnénk. A fejlődés útja ma sem teljesen sima. Varga mérnök viszont megjegyzi, hogy a gondok csupán nehezíthetik dolgukat, de a tervteljesítésben nem akadályozhatják meg őket. A hatodik ötéves tervidőszak első három évének feladatait is teljesítették. KOVÁCS ELVIRA A SZOCIALISTA MEZŰGAZDASAG OTIAN ■
