Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-22 / 29. szám

A sárga meg zöld színben pom­pázó nyári határban nagy kiter­jedésű búza, cukorrépa, kuko­ricaföldeik között kanyargó úton tar­tunk úticélunk, Perbete (Pribeta) felé. A faluhoz közeledve még nagyobb érdeklődéssel szemléljük az út menti tájat, s látjuk, hogy kasza alá érett a gabona, jó termést ígérnek a ka­pásnövények. Nagy szó, hogy vízigé­nyes kapásokat is sikeresen termesz­tenek a szövetkezetben, hiszen itt az évi csapadékmennyiség alatta van ate országos átlagnak. Persze, a sikerért nagyon meg kellett dolgozni, de nem­csak a kukorica, cukorrépa esetében, hanem a nagyüzemi termelés eredmé­nyesebbé tételéért általában. Mindez nagyon sok és nagyon lelkes munkát követelt. Az erőfeszítéseket siker ko­ronázta, mert a perbetei szövetkezet már tizenöt éve a jól gazdálkodó gaz­daságok közé tartozik. Visszapillantás Az ezt megelőző év az útkeresés és a megalapozás időszaka volt. A kez­detről az alapító tagok egyikétől, Aradszky Mátyástól kértünk és kap­tunk tájékoztatást, akit otthonában kerestünk fel. Szemmel láthatóan örült a látogatásnak, ám mielőtt fel­idézte a múltat, jegyzeteket szedett elő. A füzetlapokra rótt sorok hűen érzékeltetik a szövetkezet megalaku­lásának körülményeit, az első közö­sen megtett lépéseket, a csetlés-bot- lásokat is és az általános fellendülés időszakát. A szövetkezet vezetőségé­nek a kérésére vetette papírra vissza­emlékezéseit, majd másolta át az efsz krónikájának a lapjaira. Beszéd közben bele-bele tekint a papirosok­ba, helyesen mondott-e egy-egy dátu­mot. Éppoly alapos a tájékoztatásban, mint amilyen a munkában volt, egé­szen nyugdíjba vonulásáig. — A közös gazdálkodás gondolatá­val elsőnek mi, nincstelen földnélkü­liek barátkoztunk meg — mondja. — Hittük, hogy ez előbb-utóbb meghoz­za számunkra az emberibb életet, ami­re eddig csak áhítoztunk. Az 1949. november 25-én tartott alakuló köz­gyűlések 173-an léptünk be a szö­vetkezetbe. A többség azonban ekkor még kívül maradt. Hiszen a megala­kulás időszakában 2160 földműves élt a faluban. 1950. december 12-én becses ven­déget üdvözölhettek a faluban, Gus­tav Husák elvtársat, aki a Megbízot­tak Testületé elnökeként látogatott el Perbetére. A nyilvános gyűlésen el­mondott beszédének olyan hatása volt, hogy a tagok létszáma másnap 173-ról 615-re ugrott. Sikerek és kudarcok Később azonban többen visszalép­tek. Egyébként a ki- és belépések egészen az ötvenes évek végéig na­pirenden voltak a szövetkezetben. En­nek többek között az volt az oka, hogy az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt, a hektár­hozamok alacsonyak voltak, az álla­tok hasznossága sem nőtt. így a ta­gok átlagjövedelme nagyon alacsony volt, s inkább csak természetbenivel tudtak fizetni. Aradszky elvtárs sze­rint a termelés azért nem érte el a kívánt szintet, mert az azelőtt parla­gon hevert földeket is megművelték, s mivel ezeket régóta nem kaptak tápanyagot, nagyon gyér termést ad­tak, s rontották a hektárhozam-átla- got. Az állatokat pedig nem részesí­tették kellő gondozásban, s ez kedve­zőtlenül befolyásolta a tejhozamot, a felhízást, nagy volt a borjú- és ma­lacelhullás. Azonban ugyanebben az időszak­ban látványos eredményeket értek el a gazdasági épületek létesítésében. Hogy a nagyarányú építkezést semmi se akadályozza, téglagyárat építettek. — Rengeteg tégla kellett, de győz­tük a gyártást. Sőt, más szövetkeze­Nagy Ferenc szövetkezeti elnök sokat tett a közös gazdaság felvirágoztatá­sáért lét már kombájnokkal aratták le. A másik felét kötözőgépekkel takarítot­ták be. A kívülállók meg továbbra is kaszával arattak. Űj követelmények A magángazdák, látva a szövetke­zeti gazdálkodás előnyeit, egymás után léptek be az efsz-be. Ennek kö­vetkeztében a szövetkezet területe elérte a kétezer hektárt. Ekkora kö­zös gazdaság vezetése pedig már ala­pos szakismeretet követelt. Szakem­bereknek pedig híján volt a szövet­kezet, emiatt megtorpant a fejlődés útján. Azután mozdult meg az álló­víz, amikor 1962-ben Nagy Ferenc személyében új agronómus került a szövetkezetbe. Mielőtt idejött, a Gyű­Nagy eredmények, szép sikerek teknek, illetve családi házak építé­séhez is adtunk el belőle. Ezzel nagyban hozzájárultak a kö­zös gazdaság anyagi alapjainak a megteremtéséhez. 1973-ban például 14 gazdasági épületet építettek. Szar­vasmarha-istállókat, sertésólakat, tyúkfarmot, juhakolt, garázst, mű­helyt ... Ezek az új — a nagyüzemi gazdálkodás, méreteinek megfelelő — épületek nagyban növelték a szövet­kezet tekintélyét.. Éppúgy, mint az a tény, hogy egyre több segítséget kap­tak a gép- és traktorállomásoktól. 1953-ban például 1018 hektáron ter­mesztettek kalászosokat. Ennek a fe­lamajori (Öulov Dvor) Állami Gaz­daságban szerzett hasznos termelési és gazdálkodási tapasztalatokat, s. ezeket itt sikeresen kamatoztatta. Azt az elvet vallotta, hogy ha az egyes növénytermesztési munkálato­kat agrotechnikai határidőn belül el­végzik, idejében földbe kerül a mag, a kikejt növényt gondosan ápolják, akkor 'több lesz a termés is. Nemcsak vallotta ezt, de megvolt hozzá a ké­pessége is, hogy az elképzeléseit va­lóra váltsa. Úgy szervezte meg a munkát, hogy idejében vetettek, ide­jében arattak, s többé nem fordult elő, hogy a cukorrépa, kukorica még A fóliasátrak alatt sikeresen termesztenek kertészeti növényeket (Felvételek: Gyökeres György és Sípos János, decemberben’ is a földben legyen. A közösségért végzett hozzáértő, jó munkával kivívta a tagság elismeré­sét, a felsőbb szervek is felfigyeltek rá, s 1965-ben ő került a szövetkezet élére. Azóta is ő tölti be ezt a tiszt­séget. A tudás hatalom Ottjártunkkor az irodájában keres­tük fel az elnököt. Zavartalannak egyáltalán nem mondható körülmé­nyek között beszélgettünk. A szövet­kezet többi vezetője egymásnak adta nála a kilincset. Mindenkit türelme­sen meghallgatott, pedig sietős volt a dolga. Komáromba (Komárno) ké­szült a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre. Felvételizni. Mert meg­győződése, hogy aki ilyen felelősség­teljes beosztásban dolgozik, annak szüntelenül képeznie kell magát. Ezért járt évekkel ezelőtt a Ko­mén sky Egyetemre is, ahol a jogi ka­rón doktorátust szerzett. Nagy Ferencet követően több szak­ember került a szövetkezetbe. Jakab Lajos főgépesítő, Nagy László jőagro- nómus, majd Magda Ottó és Varga Richard mérnökök, akik a mai napig is itt dolgoznak, s eddigi munkájuk­kal nagyban hozzájárultak a szövet­kezet felvirágoztatásához. Helyesen jártak el a vetőmag meg­választásakor, olyan fajták termesz­tését vezették be, amelyek a perbetei szövetkezet éghajlati viszonyai köze­pette a legjobb termést adják; ügyel tek a műtrágya helyes adagolására, arra, hogy a növények igényeinek megfelelő mennyiségű tápanyag jus­son a földbe; jó genetikai képességű állatokat vásároltak; nagy súlyt he­lyeztek az ésszerű takarmányozásra; nagyarányú gépesítést hajtottak vég­re. Az eredmények sem maradtak el. Évről évre több gabonát, több tejet, több húst termeltek. De nemcsak a hektárhozamok, az állatok termelé­kenysége nőtt, növekedett a tagok bevétele is. Amíg 1962-ben egy tag 8325 koronát keresett, addig 1973-ban már több mint 22 ezret, tavaly pedig egy tag évi keresete meghaladta a 26 ezer koronát. Nehéz, de szép feladatok Nagy eredmények, szép sikerek áll­nak mögöttük, de a fejlődés újabb és újabb követelményeket támaszt, a vezetőséggel, tagsággal szemben. — A hatodik ötéves tervidőszak vé­géig 21 százalékkal kell növelnünk a bruttó termelést és az árutermelést — tájékoztat bennünket Varga Richárd üzemgazdász. — S a fejlesztést nem a legkedvezőbb feltételek közepette hajtjuk végre. Évek óta szélsőséges az időjárás. A rossz idő az idén nagy kárt tett a kalászosokban. Úgy lát­szik, a vártnál kisebbek lesznek a hektárhozamok. Viszont az egyik száz hektáros cukorrépatábla rekordter­mést ígér. Az állattenyésztésben pe­dig az a helyzet állt elő, hogy elavul­tak az ötvenes évek közepén épített istállók. Bár igaz, hogy nem az istál­ló, hanem a tehén adja a tejet, még­is úgy érezzük, hogy korszerűbb kö­rülmények közepette az állatok még hasznosabbak lennének, s a gondozók feltételei is sokat javulnának. Új is­tállók építésére egyelőre nem kap­tunk engedélyt a felsőbb szervektől. Ez alól kivétel egy 600 férőhelyes bor- júnevelde, amelyet .jövőre építünk fel. Úgyszintén kicsi a gépek vásárlására előirányzott keret, így kevesebb gé­pet vásárolhatunk, mint szeretnénk. A fejlődés útja ma sem teljesen si­ma. Varga mérnök viszont megjegy­zi, hogy a gondok csupán nehezíthetik dolgukat, de a tervteljesítésben nem akadályozhatják meg őket. A hato­dik ötéves tervidőszak első három évének feladatait is teljesítették. KOVÁCS ELVIRA A SZOCIALISTA MEZŰGAZDASAG OTIAN ■

Next

/
Thumbnails
Contents