Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-23 / 51. szám

LEVÉL Mutassa az ajánlólevelét! — mondja az igazgató a jelentke­ző új titkárnőnek. — Szívesen... De mi törté­nik, ha közben bejön valaki? PONTOSAN Egy ifjú hölgy panaszkodik a barátnőjének: — Géza igazán aranyos fiú, de rettentően slampos. Még egyetlen randevúnkon sem je­lent meg borotvált arccal, min­dig szőrös volt. Mit gondolsz, mit tehetnék? — Egyszerű — mondja a barátnő. — Próbálj pontosan érkezni a randevúra. SZIGOR0 — Az én mamám nagyon szigorú asszony — meséli a tizenkilenc éves Giziké. — Ha éjfélig nem megyek haza ... — Megpofoz? — Nem. Megeszi a vacsorá­mat. POSTÄS — Tulajdonképpen ki az oka annak, hogy elváltatok? — A postás. Átadott a fele­ségemnek egy nekem szóló le­velet. BÉLA — Hogyan szoktattad le a férjedet arról, hogy későn jár­jon haza? — Nagyon egyszerű mód­szerrel. Ha későn jött haza, mindig kikiabáltam neki az elő­szobába: Te vagy az Béla? — És ez hatott? — Hatott. A férjemet ugyan­is Ottónak hívják. SZEMPONT Két barátnő beszélget: — Szereted őt? — Nehéz lenne megmonda­ni. Még nem tudom, hogy mennyit keres. AJÁNDÉK A feleség megkérdi a férjé­től: — Milyen ajándékot akarsz karácsonyra, fiacskám? — Egy pillanatnyi csendet, drágám! Álmodozás Andalgás közben a jövőről ábrándozik az ifjú pár. A fiú már legalább 17 éves, a lány 16. Már a házassági terveknél tartanak, a lány nagyot só­hajt: — De be kell vallanom, nem tudok főzni. — Sebaj — nyugtatja meg a fiú —, én meg nem keresek annyit, hogy mind a ketten együnk. A hét vicce A vendeg hívja a fizetőt, és kifizeti az ebédjét Mindenesetre megjegyzi:- Tudja, ettem mar jobb ebedet is.- De nem nálunk - feleli a föpincér. OK SZAKÉRTELEM — Áruld el, mi történt, hogy mégis megnősültél! — Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul érez­tem magam. Most viszont leg­alább házon kívül jól érzem magam ... A férj és feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer csak bedöglik. — Azok az átkozott gyer­tyák! — mérgelődik a férj. — Ez természetes, drágám — jegyzi meg a felesége, — hiszen erős szél fúj... — Gyere, fiam, az ünnepi ebéd ntán üljünk át a tévéhez. (Brenner György rajza) ffMuJZ a&t bwAt/MOtit f frnuAr a Ua£ft/ — Sajnos, nem adhatom oda a vállalati személygépkocsit. De itt az autóbusz, azzal hazamehettek az ünnepekre, mert erre a járműre még nem dolgozták ki a takarékos- sági intézkedéseket... (Dikobraz) ízlés Asszonyok trécselnek. DivatróL Ru­hákról, arról, hogy a férfiaknak nincs jó ízlésük, nem értenek se szövethez, se kalaphoz, a színek har mőniájáről pedig sejtelmük sincs. — No, az én férjem kivétel — mondja az egyik asszony. — Olyan finom, olyan megbízható ízlése van, hogy én például mindig az ő tana csai szerint öltözködöm, valahány­szor a szeretömhöz megyek. A hős A minden imádásra méltó ifjú nő nek a foga fájt. Szerelmese, aki szí­vesen meghalt volna e nőért, elvitte a fogorvoshoz. — E fog kihúzandó! — mondta a fogorvos ridegen és csattogtatni kezdte harapófogóját. Az ifjú nő azonban hallani sem akart erről. — Ne legyen olyan gyáva — biz tatta szerelmese. — Nem fáj! És hogy bebizonyítsa, kihúzatta egy teljesen ép fogát. Az ifjú nő csodálkozva nézett rá, de még mindig habozott. — Még most sem meri? — kérdez­te a nagylelkű szerelmes. És intett az orvosnak, hanyag előkelőséggel mondván: — Húzza ki még egypár fogamat! A fogorvos nekiesett a fiatalem­bernek, míg az ifjú nő a rémülettől tágra nyílt szemmel bámulta. — On nagyon bátor ember! — mondta az ifjúnak, aki büszkén mo­solygott. HELTAI JENŐ: Szerelem és vidéke — Mondom, hogy nem fáj! — is- mélte az ifjú, és saját hősiességétől megrészegedve, minden megmaradt fogát kihúzatta. Az ifjú nő csóválta fejét. — Undorodom magától — mondta egyszerűen, és mindörökre fakép­nél hagyta. Boldogtalan szerelem A fiatal költő boldogtalanul és re­ménytelenül szerelmes volt egy bájos leányba. Megható és érzékeny ver­sekkel ostromolta álmainak földön járó tündérét, szívtépóen ecsetelve azt a fájdalmat, mely költői keblét dúlja. Ezeket a verseket az újság­ban kiadta, és minthogy elég jól fi­zették, nagyon megelégedetten és jól élt, vastag szivarokat szítt, és szép­nek látta a világot. Végül a fiatal leány sem tudott ennyi fájdalomnak és szenvedésnek ellenállni, meglá­gyult, és ö is szeretni kezdte a költőt. — Végem van! — hörögte a költő sápadtan, mikor ez a boldogság le­csapott rá. — Miből fogok ezután megélni? A jó fiú Egy vagyonos, de kissé idős ember hirtelen meghalt, örök gyászba borít­va viruló fiatal feleségét. Négy hónappal a férj halála után a vigasztalhatatlan özvegy egészsé­ges, de néger fiúgyermeknek adott életet. — Kicsit fekete ez a fiú! — mond­ták az asszony barátnői. — Hát persze — sóhajtott a fiatal mama meghatottan —, szegényke, az apját gyászolja. Szerelem és pénz A gazdag milliomosnak gyönyörű felesége volt, akit ádáz féltékenység­gel őrzött. Azonban mégis megtör­tént, hogy egy vakmerő, de szegény liatalember valahogyan hozzáfért az asszonyhoz, megvallotta neki, hogy szereti, és víszontszerelemért esde- kelt. Az asszony ingadozni kezdett, de a férj idejekorán közbelépett. Borzasztó haragjában elhatározta, hogy az asszonyt elzárja a világtól. Egy meredek, meztelen szikla tete­jén, borzasztó költséggel, hatalmas várat épített, azután szétrombolta a várhoz vezető utat. Az a fiatalember a tíz körmével fölkapaszkodott a sziklán, behatolt a várba, és megcsókolta az asszonyt. Most a milliomos százszor akkora költséggel, a tenger fenekén óriási kastélyt épített, és odavitte az asz- szonyt. A fiatalember lement a mélység­be, belopózott a kastélyba, és meg­csókolta az asszonyt. A milliomos tajtékzott a dühtől. Nagy léghajót épített, és azontúl fe­leségével a levegőben élt. A fiatalembernek szárnyat adott a szerelem, fölröpült utánuk. Erre a milliomos agyában pokoli gondolat fogamzott meg. Elvitte a feleségét Siófokra nyaralni. A fiatalember nem tudott utánuk menni. Ehhez már pénz kellett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents