Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
ozsrn ko ckáztat. Talán ezért is sokkal ke vesebb itt a baleset, mint az alföldi szakaszokon, bár a sofőrnek a hegyi szerpentineken a feje is szédülhet. A négy-öt méter széles út számára néhány helyen 15 méternyit kellett kivájni a sziklákból, másutt pedig, az út másik oldalán, betonnal kellett megerősíteni a hegyoldalt, hogy az út ne szakadjon a mélybe. A 65. kilométernél az út eléri a legmagasabb pontot — a Kereszthágót, 2384 méterre a tengerszint felett. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Hét Testvérre — kialudt tűzhányók csoportjára. A Kereszt-hágótól az út gyorsan lejt. Kissé félrohúzódunik, mert velünk szemben egy Skoda-kamion jön. Hűtőautó — viszonylag gyakran találkozni velük errefelé, biztosan jó szolgálatot tesznek a forró Grúziában. ■Megállunk egy pihenőnél, ahol sárga rododendronok virágzanak. Lent, ezer méterre alattunk van Pasanauri, a régi kirándulóhely. Hogy elérjük, szerpentineken kell leereszkednünk, melyek alattunk kanyarognak. így halad ugyanis a hegyoldalakon lefelé a Grúz hadiút. Az út viszonylag szűk, valóban a gépkocsivezetők szolidaritására van szükség. A második világháború után az utat ugyan megerősítették, aszfalttal burkolták, a vezetőnek így is óvatosnak kell lennie. Itt-ott kőhalmazok előtt kell fékezni, az éjszakai kőomlás következményeit még nem takarították el az útkarbantartók. Az egyik helyen az úton keresztül folyó sebes patakon kel'l áthaladnunk. Néhány nap múlva már nem lesz itt, ugyanis a gyorsan olvadó hó hozta létre. „így van ez minden évben" — mondja a kilencvenkét éves űtmun- kás, akivel odébb találkozunk. „Télen háromméternyi hó hull a hegyekben, s ha gyorsan kezd olvadni, a víz mindent magával sodor. Fákat, köveket, földet... néha még az utat is. Elég munkánk van tavasztól őszig.“ A mesebeli öszhajú apóka, ezüstös i szakállal, úgy kezeli a lapátot, mintha csak ötvenéves lenne. Nemhiába, olyan helyen vagyunk, ahol nem ritka az ilyen friss, erős kilencven- százéves ember. Ennek ellenére szóvá tesszük a lapátot, hisz a bácsinak már rég nyugdíjban kellene lennie, ö azonban nem ért egyet velünk: „Annyi évet nyugdíjban? Amikor még bírom a munkát? Talán meg is halnék a semmittevéstől. Ezért állandóan segítek — amennyit tudok ..." Az útmunkásoknak a Grúz ha- diúton van élég dolguk egész évben, illetve az egész idény folyamán, amely áprilistól vagy májustól novemberig tart. Ebben az Időszakban van ugyanis az út üzemben. Aki télen szeretne Ordzsonikidzéből Tbiliszibe utazni, az repülőgépen teszi * meg az utat. Nem sokáig, ugyanis az utat kiszélesítik, megjavítják és megerősítik felületét, új hó- és liavi- nafelfogókat építenek, az útjavitó állomásokat úgy állítják föl, hogy a Szovjetunió turistaútjaínak ez az ékessége egész évben járható legyen. Természetesen akkor sem csökken a vezetőkkel szemben támasztott követelmény. A milicisták ugyanis csak azokat a szovjet autósokat engedik erre az útra, akiknek a rendes jogosítványukon kívül igazolásuk is van a helyi utakon való jártasságukról. )AN BLA2EJ Ébresztőóra helyett az esőcseppek kopogása ráz fel álmomból. Egy motelben vagyok, az Észak-Őszét ASZSZK fővárosában, Ordzs'onikidzé- ben. Hajnalban nem' volt valami fényes a hangulat, biztos nem lelkesedett sem a Trabanttal, ill. Moszkviccsal az NDK-ból érkezett két család, sem a nyugatnémet Mercedes utasai. De így is nekivágtak a felhőkbe és ködbe burtcolódzó, hegyek felé vezető útnak. Csak a huszadik kilométerkőig kisért bennünket a kényelmetlen érzés. Vagy a nap zavarta szét a felhőket, vagy „szent Péter könyörült meg rajtunk“, a lényeg az, hogy ott, ahol Észak-Oszétia lankás sztyeppéinek a hegyek vetnek gátat, felbukkant a nap, kíváncsian nézte, hogvan szűkül a Terek folyó medre, hogyan gyorsul folyása. Sőt, néhány helyen lehetetlen a folyó és az út békés egymás mellett élése, nos, a grúz hadiút építői 'hidakat emelték. Nem véletlenül nevezik ezt a szakaszt Grúz hadiútnak. Olyan átkelőhely — már a görög útleírók is említik —, amelyet a 18. század végén az orosz katonák úttá változtattak. Hogy katonák építették, az nem véletlen. A Darjai szoros vagy más hágók ura, nagy területeket tarthatott ellenőrzése alatt. Bizonyítják ezt a várromok, az őrtornyok maradványai, amelyek valamikor ezerméteres magasságból tekintettek le az útra. Ismét emelkedő következik. Négy helyen az építőknek alagutat kellett fúrniuk, máshol hosszú betongalé- riákat építettek, amelyek az utat és az utazót védik a kőomlástól. A sebességmérő mutatója húsz és harminc között mozog. Kanyar kanyart követ, s mindegyik előtt dudálni kell, hogy a szembejövő tudja: nincs egyedül az úton. A sofőrök elő- zékenyebbek, mint más utakon. Ha kell, az áll meg, akinek könnyebb — rendszerint a lentről jövők —, s hagyja elhaladni a másikat. A grúz hadiúton senki sem siet, senki sem A Grúz hadiút szerpentinjei (A szerző felvételei) 1979. VII. 15. G uatemalába^ a szélsőjobboldaliak a legutóbbi éveikben a legnagyobb csendben több politikai ellenfelüket tették el láb alól, mint chilei, argentínai és uruguayi elvbarátaik együttvéve. A balálzászlóal- jak, amelyeknek személyzete főiként a hadsereg, a rendőrség és a titkosszolgálat soraiból toborzódik, naponta öt-tíz embert ölnek meg. Legismertebb áldozatuk a közelmúltból: Manuel Colom Argueta, a FÚRD IEgységes Forradalmi Demokratikus Front) elnöke. A számtalan politikai gyilkosság közül azonban alig derítenek fel egyet is. A 47 'éves Manuel Colom Argueta a FÚRD vezetője volt; ez a Forradalmi Pártból szakadt le, amely a konzervatív PID-del (Intézményes Demokratikus Párt) és a szélsőjobboldali aranistákkai együtt Romeo Lucas tábornok-államfőt támogatja. Colom Ar- guetának mindenekelőtt a fővárosban, Guatemalában volt népes tábora, ahol évekkel ezelőtt a polgármester tisztségét töltötte be. Több külföldi politikus, közöttük Willy Brandt, az NSZK volt kancellárja, arra szólította fel a Lucas-kormányt, hogy Colom Argue- tát védjék meg a szélsőjobboldali halálkommandóktól, amelyek már jó ideje fenyegették. A számtalan erőszakos cselekmény okozóiként az ESA, CFRO, FADA, titkos szervezetek, a Halálszázad és a 6-os Kommandó került előtérbe. Olyan félkatonai jellegű csoportokról van szó, amelyek cégérüket gyakran változtatják és azelőtt ilyesféle elnevezéssel szerepeltek: „Fehér Kéz“, NOA, CADEG, „Szemet szemért" stb. Sok megfigyelő nézete szerint ezek a gyilkos kommandók egységes megtorló terv keretében tevékenykednek, amelyet German Chupina ezredes, országos rendőrfőnök és Manuel de jesus Valiente, a. titkosszolgálat vezetője koordinál. A szélsőjobbodal üzelmei az 1978. májusi panzosi parasztmészárlás után szemlátomást fokozódtak. Pan- zosban körülbelül 100 mezőgazdasági munkás, asz- szony és gyermek halt meg, akik a földtulajdonnak néhány nagybirtokos és katona kezébe való összpon- tosulása ellen tüntettek. Mint ilyen esetekben majdGUATEMALA HALALSZAZADOK ÉS FEHÉRTERROR nem mindig történni szokott, az illetékes bíróságok megelégedtek azzal, hogy a tényeket tudomásul vették és a vizsgálatot megszüntették. Még keményebb volt azonban az elnyomás a tavaly októberi, több hétig tartó zavargások alkalmából. Akikor a főváros és több más város lakossága a drágulás, különösen az autóbuszviteldíjak kétszeresére emelése ellen tiltakozott. Ennek során 30 ember meghalt és körülbelül 400-an megsebesültek. A rendőrség annyi könnygázgránátot használt el, hogy kü- lönrepülőgéppet sürgősen kellett szállítani az Egyesült Államokból. A kormánynak és a gazdasági vezetőknek ezek a tömegtüntetések megmutatták, hogy a legutóbbi években megerősödött a népi mozgalom. A szakszervezeték 1976-ban csúcsszervezetet alapítottak (CNUS), S ez most az állami alkalmazottak szakszervezetével (CETE) és a nyomornegyed-lakók mozgalmával (MNP) együtt a széles néprétegek elégedetlenségét fejezi ki. A nincstelenek önvédelmi akciói vidéken is intenzívebbé és gyakoribbá váltak, és sok esetben a gerillák is támogatták őket. Ezért a rendszer elnyomó terve elsősorban a szakszervezetek ellen irányul, amelyeket a bevált guatemalai hagyomány szerint meg kell fosztani vezetőiktől: irányítóikat a félkatonai csoportok addig uszítják, míg azok golyózáporban esnek el vagy külföldi nagykövetségeken kérnek menedékjogot. Azonkívül párhuzamos, úgynevezett sárga szakszervezetek létrehozása révén próbálják semlegesíteni a munkásszervezetek baloldali irányzatát. De olyanok is „terítékre kerülnek“, akik abba a gyanúba keverednek, hogy ők a társadalmi nyugtalanság szellemi okozói: diákvezetők, újságírók és baloldali politikusok. Október óta a legnevesebb áldozatokként Oliverio Castanedát, az AEU diákszövetség titkárát, Alberto Fuentes Mohr volt külügyminisztert, a Guatemalái Szociáldemokrata Párt megalapítóját és Manuel Colom Arguetát kell megemlíteni. Az erőszak ebben a latin-amerikai országban jelenleg olyan tragikus méreteket ölt, mint a hetvenes évek elején, Carlos Arana Osorio tábornok idején. (Frankfurter Rundschau) ‘'jjm I ■ £| 11 * ■ ^ linTi nríi j í * *vT -^ds* • "-■- •*<
