Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-23 / 51. szám
»••• MA RKETA PROCHAZKOVA: Prága új, fehér bundát ölt magára, Jnint a mesebeli Hamupipőke, aki tudja, hogy elérkezett a kívánságok beteljesülésének ideje, és azért köszönti nagy csillogással, ünnepélyességgel ezt a napot. Mindegyik ablak fényes, tündöklőén világos, de lám, az egyikhez kíváncsian hozzátapad egy hópehely. Az előbb még a város fölött, a magasban, táncot járt társaival. Csodálatos táncot. A harangok zúgására, melyek annak a kisgyermeknek a dicsőségét hirdették, aki valamikor, régen, oly szegényen született, hogy az emberiségnek csak reményt adhatott. A kíváncsi hópehely csak lehunyt szempillái mögül mer belesni az ablakon, mert bent, a szobában olyan nagy a fényesség. — Ö/i/ — lélegzik nagyot — Ott, túl az átlátszó falon, milyen csodálatos a világ. Persze, nem a jó, öreg bútorokat látja csodálatosnak, bár azok is tiszták, fényesek, a mai nap tiszteletére leporolták, kifényesítették mindet. Nem a bútorokat látja csodálatosnak, hanem a szoba sarkába állított fenyőt, a karácsonyfát. A rája aggatott, színes, piros, zöld, sárga villanyégők, meg az üvegdíszek teszik csodálatossá. A sztaniolpapírba csomagolt, különféle cukor- és csokoládédíszek rendkívül érdekesek. A harangocskák, meg az állatfigurák, a halacskák, meg az a sokféle alakzat: dió, karika, baba, hegedű, dob, szakszofon. Mindez azonban semmiség a feldíszített karácsonyfa ágain látható tűzvirágokhoz képest. A nyíló krizantémhoz hasonla tos mindegyik. Nyílik, nyílik ... szórja tüzes szirmait. — Testvérkéim, nézzétek csak! — lelkendezik a hópehely, és szinte hozzásimul az ablakhoz, egész lényével figyel. És lám, a tűzvirágok egyre kisebbek, elenyésznek, kihuny fényük. Csak izzó, vörös szál marad belőlük. Persze, a hópehely még nem látott karácsonyfát, csodálkozik. A kislány, aki tapsol örömében, most lát életében ötödször karácsonyfát. Tapsol, és úgy nézi a tüzvirág szikráit, mintha mindet fel akarná inni a szemével, hogy mind az övé legyen, mind-mind ott ragyogjon azután is az ő szemében. — Vége a parádénak! — mondja gúnyosan egy vékony hang, valahonnan a magasból. A kislány hallja. Hogyne hallaná, hiszen ő meghallja a hulló falevelek beszédét, a harmat hullását, még a legkisebb neszezést is. — Vége a parádénak! — ismétli kárörvendve az a vékony hang. A kislány felemeli fejét, tekintetét. Ráismer a hang gazdájára: a karácsonyfa tetején díszlő csillag az. — Mi lett a tüzvirágokból? — kérdi gúnyosan a csillag. — Ez aztán a meglepetés, ugye? — Szép volt — mondja a kislány. — Fényt, ragyogást adtak. Minden, minden ragyogott. — Jól mondja — helyeselnek a karácsonyfadíszek. — Minden ragyogott. — Nagyon is — válaszol a csillag. — Azt hitték, hogy mindenkin túltesznek. Megszólal erre az asztali váza. — Nem akartak ők senkin sem túltenni. Egyszerűen csak ragyogtak. Titeket jövőre is elővesznek. Ök csak most ragyogtak. Nem törődtek semmivel, csak ragyogtak. A fényüktől csak ti lettetek még fényesebbek. Az ablakokhoz tapadó hópehely felsóhajt: Milyen érdekes! És könnyezni kezd. — Ez igaz — mondja a csillag. — Meg akartak bennünket szégyeníteni, hogy ők, csak ök igazán fényesek. A váza megint megszólal: — Nem erről van szó. Másról. Nekem elhihetitek, hiszen sokat megéltem már. Sok okos dolgot hallottam már az életről. Barátaim, az élet múlandó, semmi sem tart örökké. Az ember is meghal, a sziklák szétporlanak. Mi is elpusztulunk egyszer. Keseregjünk? MEGSZERETTETTÉK VELÜK Az egyik bratislavai alapiskolában, mely Ernst Thälmann nevét viseli, csak nők tanítanak. Az igazgató, de még a pedellus is nő. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy ebben az iskolában csak formális a honvédelmi nevelés. Éppen ellenkezőleg. A hetedik és a nyolcadik évfolyamban kötelező tantárgy a honvédelmi nevelés. Mind a fiúk, mind a lányok számára, s nem túlzás: közkedvelt körükben ez a tantárgy. Megszerettették velük a pedagógusok, akik a szervezett iskolán kívüli tevékenység során már többször és szívesen vettek részt civilvédelmi akciókon. Az 1—4. évfolyamok tanulói, főleg szombatonként, egészségügyi, tűzoltó és turisztikai szakkörökben tevékenykednek. Az 5—9. évfolyam tanulói pedig a lövész, hajómodellezők és honvédelmi' sportkörökben. Aki végigsétál az iskola folyosóin, saját . szemével meggyőződhet arról, hogy példásan működnek ezek a szakkörök, mert a folyosó falait azok a dicsérő oklevelek díszítik, melyeket a különféle versenyeken nyertek elismerésként a szakkör tagjai. Hát még ha a forradalmi hagyományokat őrző emléksarkot is megnézi a látogató! Hasonlatos a harci hagyományok emlékterméhez, mely annak a katonai alakulatnak a laktanyájában látható, mely védnökséget vállalt az iskola fölött. És persze, ifjú katonák, tapasztalt tisztek a honvédelmi sportjátékok, a szakkörök szervezői, irányítói, Ez a magyarázata annak is, hogy legutóbb, amikor a vegyészeti szakközépiskola tanulóival közösen honvédelmi sportversenyt rendeztek, a thälmann-nis- ták“ győztek olyan versenyszámokban, mint a lövészet, terepfutás, tájékozódás térkép szerint. Nem jóslás, hanem tényeken alapuló előrejelzés: néhány hét múlva, amikor a félévi bizonyítványokba első .alkalommal írják majd be a honvédelmi nevelés tantárgyának jegyeit, ebben az iskolában leggyakoribb osztályzat a kitűnő lesz. Gottlieber Ferenc alezredes VERSEGHY ERZSÉBET: Szaloncukor Leng a hinta, ezüst hinta csillogó, s úgy tűnik, mintha meseországba repülne, s benne csodás tündér ülne, pedig csak egy kis cukorlány hintázik a fenyő lombján, színes, lenge a szoknyája, fodrot varrtak az aljára. Száll a hinta, leng az ágon, szoknya libben cukorlányon, fenyőtüske megcibálja, kirojtozik a ruhája, s esztendőről esztendőre szaloncukor lesz belőle. HÍREINK Író-olvasó találkozót rendeztek Kassán (KoSice) a magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírjai. Az iskola volt igazgatóját, Rácz Olivér írót, költőt és műfordítót üdvözölhették körükben. A találkozó élményt jelentett a pionírok számáya, mert minden kérdésükre választ kaptak és sok érdekeset tudtak meg vendégük életéről, műveiről. Zsóri Judit Oh, dehogy! Es éppen erről van szó. Úgy kell élni, ahogy a csillagszórók tették. Fényt kell adni. Ha csak pár percig tart az élet, akkor is ragyogni kell. Magunk meg mások örömére. Es szavai után megint ragyog a szoba, mert értik amit mondott: fényt kell adni, adni kell. Prága, a város is csillog ezen az estén, hiszen mindegyik házában, mindegyik otthonában karácsonyestét ünnepelnek az emberek. Maguk, meg mások örömére. Fordította: HAJDÚ ANDRÁS Tapasztalatcserére érkező, magyarországi vendégeket fogadott Kiss Imre elvárs, a so- morjai (Samorín) pionírház igazgatója. Pálos Zoltán elvtárs, a Honvédelmi Szövetség dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási bizottságának elnöke kíséretében, Mózes Ödön, a Magyar Honvédelmi Szövetség győri járási bizottságának titkára vezette a tapasztalatcserére érkező küldöttséget. Tetszett nekik a pionírház modellező szakköreinek tevékenysége, melyet tanulmányozva el Is határozták: a győri úttörők körében meghonosítják majd a repülőmo- dellezést. ÖK, NÁLUNK — Ml, NÁLUK 3 Pionírcsapatunk, a király- helmeci (Krárovsky Chlmec) alapiskola pionírcsapata már évek óta baráti kapcsolatot tart a szovjet pionírokkal, a beregszászi 8-as számú iskola tanulóival. így került sor a személyes találkozásra, arra a cserelátogatásra, melyhez hasonló még nem volt járásunkban. Nálunk vendégeskedtek. Huszonötén jöttek pedagógusaik kíséretében. A városi művelődési házban fogadtuk őket. Felejthetetlen napok következtek. Megmutattuk nekik iskolánkat, közös versenyeket, vetélkedőket rendeztünk. Üzemlátogatásra is elvittük őket, majd egész napos kirándulásra, a duklai emlékműhöz. Egy hét múlva mi vendégeskedtünk náluk. Már a csapi vasútállomáson vártak reánk, ahogy barátokhoz illő. ök is megmutatták iskolájukat, megismertettek bennünket Beregszász nevezetességeivel, a kultúrpalotával, a múzeummal, a sportközponttal, a bútorgyárral. Egy óvodába is elvittek. Kirándultunk Munkácsra, Ungvárra, ahol többek között egy nagyon szép falumúzeumot is megnéztünk. ők nálunk, mi náluk jártunk. Megismertük egymást, sőt, egymás szüleit, testvéreit, barátait is. Azóta persze még gyakrabban jönnek és mennek a baráti levelek. Kulcsár £va TÖRD A FEJED! Rejtvényünkben Varga Magda: Télapóvárás című verséből idézünk: Itt van már a tél, kis falunkra hulldogál a hó, útra készül nemsokára a jQ Télapó. Az idézet folytatását lásd a rejtvényben. VÍZSZINTES: 1. A kén vegyjele. 2. Római hét. 4. Ide betűi keverve. 5. Regém. 7. Hiányos vers. 8. Zápor eleje. 9. Megszólítás. 10. Névelővel az elején energia. 11. Sír. 12. Az idézet második része (a nyíl irányában folytatva). 13. Egyesült Nemzetek Szervezetének szlovák rövidítése. 15. Elv betűi keverve. 16. Göngyöleg (ék. h.]. 18. Névutó. 19. Két névelő. 21. Dudva. 22. Vércsatorna. 23. Fiúnév. 24. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 25. Döntő érv. 26. Ezüstfehér puha fémet. 27. Mu- tatószó. 28. Lám. 30. A kálium vegyjele. 31. Ismeretlen adakozó névjele. 32. Fejfedő. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része. 2. Női név. 3. Ilyen jel is van. 51 Az idézet harmadik része. 6. Az idézet befejező része. 14. Kétes! 15. Nem mögéd. 17. Német filozófus. 20. Hangnem. 29. Piac közepe. 31. A nátrium vegyjele. 33. Paripa. 34. Péter. L. L. Beküldendő a függőleges 1., a vízszintes 12., valamint a függőleges 5., 6. számú sorok megfejtése. 1 2 3 4 5 6 7 8 1 9 10 L1 \ L2 % • 13 14 15 L6 17 I18 19 ÜU 21 J 22 23 24 I25 26 27 □ 28 29 30 31 32 JJ 34 A december 9-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Siess hozzánk, Télapó, mert várunk már nagyon“ — 112 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Szúnyog Szilvia, 9. oszt., Királyhelmec (Král. Chlmec), Annus Attila, 4. oszt., Ögyalla (Hurbanovo), Márkus Zoltán, 6. oszt., Párkány (Stúrovo), Pásztor György, 4. oszt., Nagycsalomja (Velká Calomija), Zemes Gábor, 3. oszt., Baka. XII w A,
