Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-23 / 51. szám

Ezzel tógádnak a Kollárét« 9. «áj"

A két “SÄ“ ^^"öráí^egí^lneÍaz utóról nyíló teremben,-S3SS* &*£?£äsä.^V?i

rántó nyelven elbeszélgetnek szervezel ^ ,.-koztat Miro Havránek, a JEST SÍKS“».«' Biintlsága ..g|=

Ma lengyel eszperantista barátjaikat várják körükben. Vendégeik azonban késnek, és így kezdődik a műsor. Zeneszámokkal mutatkozik be a Békevédők utcai művészeti alapiskola néhány fiatal tanulója, majd D. L. Vasútnak, a központ vezetőjének magvas előadása következik az eszperantista mozgalom helyéről és szerepéről a világ békeharcában. Eddig mindent értenék, csakhogy most eszperantóra váltják a szót. Szerencsémre csak néhány mondat erejéig. De meglepődve veszem észre, hogy a számomra idegen szövegből mégiscsak ismerősen cseng a fülemben néhány latin és germán fogalom.

Kötetlen beszélgetés indul köztünk olyan nyelven, amelyben már otthonosabb vagyok. fán Muzlay nyugdíjas diplomás technikus az eszperantóval a polgáriban, a húszas évek elején ismerkedett meg. — Néhány hét alatt már szót értettem... A 28 éves Peter Cmurko kezdőnek számít. Nemrég végezte el a kéthónapos nyelvtanfolyamot. Ebben segítségére volt aktív angol és passzív német meg latin nyelvtudása. — Már most megértem az írott

szöveget:

__Mária Wortlerová nyugdí

ja

s tanítónő jelenleg eszperantót oktat két píonírkörben, illetve egy felnőtt tanfolyamot is vezet. A pionírkörök egyikében, a Duna-utcai magyar alapiskolában hetente egyszer két órán át tizennégy gyerekkel foglalkozik. „Ötven óra intenzív tanulás elég ahhoz, hogy ezen a nyelven érintkezzünk“ — mondja valaki. S amikor elsajátításának indítékait firtatom, a válasz többnyire az, hogy fejlődőképes és összehasonlíthatatlanul könnyebb az eszperantó az úgynevezett világnyelveknél. Meg aztán az utóbbiakat — ez a további érv — az adott nemzeten kívül világviszonylatban csak szűk rétegek ismerik, nem is beszélve arról, hogy ez a nyelvtudás többnyire ugyancsak hézagos.

Mi is az eszperantó és hogyan jött létre?

Nemzetközi mesterséges nyelv. Tavaly decemberben volt száz éve annak, hogy az akkor tizenkilenc éves bialys- toki [ma Lengyelország) Ludwig Za menhof, aki később szemorvos és ennek a nyelvnek megteremtője lett, diáktársainak bemutatta nyelvalapítási kísérletének első eredményeit. Az eszperantó tulajdonképpeni megszületése évének azonban az 1887-es esztendőt tekintik. Ekkor jelent meg a cári birodalomban dr. Esperanto álnéven, orosz változatban, nemzetközi nyelvű tankönyve. Az „esperantő“ fordításban reménykedőt jelent, és dr. Zamenhof

nem véletlenül választotta ezt az elnevezést. Műve előszavában kifejezte reményét, hogy ez az általa kifejlesztett nyelv hozzájárul majd a népek közti megértéshez, barátsághoz, az emberek internacionalista gondolkodásának kialakulásához.

S hogy mennyire haladó és célirányos volt ez a törekvés, arról ékesen tanúskodik az is, hogy az Októberi Forradalom után ezt a fogalmat szülőföldjén erőteljesen felkarolták. A szovjet eszperantisták 1921-ben megtartották első kongresszusukat, s ugyanebnyelvünk mellett egy közös nyelvvel élhessünk. Hát nem magyar probléma-e a világnyelv?“ S ha már az idézeteknél tartunk, milyen egyértelműen fogalmazott a Tiszatáj 1977. évi 2 számában Deme László magyar nyelvtudós: „... nincs más kiút az örökölt soknyelvűség szorítójából, csak egy általános és közös másodnyelv világszintű elfogadása. Az anyanyelvek nélkülözhetetlen emelői az egyének társadalomba fejlődésének, de gátjai már a társadalmak világszintre emelkedésének.“

Dr. Ludwig Zamenhof, az eszperantó szülőatyja (1859. XII. 15. — 1917. IV. 14.)

ben az évben Prágában a munkáseszpe- rantisták megalapították nemzetközi szervezetüket. Majd 1926-ban Lenin- grádban már 27 ország 684 küldöttjének jelenlétében ült össze kongresszusuk.

Ekkor már világszerte kibontakozott ez a mozgalom amely soraiban főleg a társadalmi haladást pártoló baloldali embereket tömörítetté. A magyar Párt- történeti Intézetben megőrzött egyik horthysta rendőrségi jelentésben ezt olvashatjuk: „Az eszperantó könnyű elsajátíthatósága és széles körű elterjedése a legnagyobb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a munkásészperantisták ezen műnyelvet már régen a szocialista mozgalom szolgálatába állították. Mint harci eszköz nagyon megfelelt céljaiknak. A III. Internacionálé a legnagyobb mértékben előmozdítja az eszperantó tanulását.“

Ady Endre előrelátására vall, hogy már 1906-ban, a Budapesti Naplóban megjelent, az eszperantóval foglalkozó, Egy magyar probléma című írásában megállapította: „Az élet egyre komplikáltabb és nehezebb lesz. Nem lesz időnk száz nyelvet tanulni. Gondoskodni kell tehát arról, hogy anyaPavol Rosa, az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma hatásköréhez tartozó Szlovákiai Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke, csak úgy szórja a tényeket, adatokat. Ennek a főleg neolatin, germán s részben szláv nyelvekből összeállított nyelvnek mintegy 15 ezer tőszava van, amelyből kombináció útján számtalan további fogalom alakítható ki. Előnye, hogy majd minden fogalmának — az angoltól és más elterjedt idegen nyelvektől eltérően — csak egyféle jelentése van. Rendkívül egyszerű a nyelvtana és ezért bármely más nyelvnél összehasonlíthatatlanul — szerinte nyolcszor-tízszer — könnyebben sajátítható el. Évről évre világ- kongresszust szervező nemzetközi szövetségének (UEA) székhelye Rotterdam. A szövetség tagjainak száma 38 600, viszont becslés szerint világszerte mintegy nyolcvan országban 3 millió ember érti, beszéli ezt a nyelvet. A világirodalom minden jelentősebb alkotását, így Shakespeare műveit, vagy például Az ember tragédiáját is olvashatjuk eszperantóban. Eddig hozzávetőleg harmincezer kötetes az irodalma. Legnagyobb könyvtára Londonban, legjelentősebb múzeuma pedig Becsben van. A szövetség legnagyobb nemzeti szervezetei jelenleg Bulgáriában, Lengyelországban és MagyarEszperantó nyelvtanfolyam a bratislavai Kollár téri művelődési központban

Ti | fi fAi

VT Áll 2

Megérdemelt arany jelvény

Már elmúlt kilenc óra, de a csemegeüzlet pultjai előtt ebben az időben is több ember áll, soikan az asztal mellett fogyasztják el a felvágottat, a salátát vagy éppen a süteményt. Gyors a kiszolgálás, három pénztári géppel dolgoznak. A 'kiszolgálók fürgén mozognak, legtöbbjük legalább tíz éve dolgozik már ebben az üzletben.

— A mindennapi életünk összenőtt a brigádmozgalommal — mondja Hecs Erzsébet, a vágsellyei (Saía) csemegeüzlet és szocialista munkabrigádjának vezetője. — Tizenhatan kezdtük, s ma már 23-an vagyunk, 20-an megkaptuk az arany , jelvényt.

Tíz évvel ezelőtt határozták el, hogy versenyre kelnek a büszke címért. Abban az évben a kiskereskedelmi forgalom tervét 110,6 százalékra teljesítették, de így is csak 5 678 000 korona értékű árut adtak el. Tavaly a túlteljesítés csupán 3,3 százalékos volt, de az évi kiskel*eskedelmi forgalom már megközelítette a 13 millió koronát, vagyis tíz év alatt megduplázódott.

— Ügyelünk arra, hogy a választék az adott körülmények között a lehető legjobb legyen. Hogyan értük ezt el? Ügy, hogy az elárusítóink felírták a vásárlók által kért, de nálunk nem tartott árut. Ami a legkeresettebb volt, azt igyekeztünk beszerezni — folytatja az üzletvezető. — Sok nehézségünk van, a raktárunk kicsi, nem ilyen nagy forgalomra építették, mégis vállaljuk a többletmunkát.

— Nem érkezett még meg a kenyér? — vág szavába Asztalos Andrásáé, műszakvezető. Válaszra sem várva folytatja: — Már csak 40 kiló van a raktáron. Mit mondjunk a vásárlóknak?

Megszólal a csengő, mindketten kisietnek, s alig egy perc múlva az üzletvezető mosolyogva jön visz- sza.

— Megjött a kenyér és narancsot is hoztak. Reggel földimogyorót is kaptunk, de hamar elfogyott. Nem panaszkodhatom az áruellátásra, csak a választék nem olyan, mint amilyet mi és a vásárlóink szeretnének.

Öt éve vezették be a közös anyagi felelősséget, azt, hogy felváltva dolgoznak a pénztárban. Eddig leltárhiányunk még sohasem volt. A panaszkönyvbe is csak egy bejegyzés került. Nem tagadják, hogy az ő munkájukban is akad fogyatékosság, de az a céljuk, hogy a lehető legtöbb vásárló elégedetten távozzon.

A raktárhiány miatt a folyosó két oldalán is áru sorakozik. Az üzletvezetői iroda előtt szaloncukros dobozok tornyosulnak. Kis helyiség áll az alkalmazottak rendelkezésére, ahol felváltva ebédjüket elfogyaszthatják. Vidám beszélgetés közben zavarom meg ai ott-tartózkodókat.

— Tizenkét éve dolgozom itt — mondja Godek Imréné —, de nem kívánkozom más munkahelyre. Ügy élünk itt, mint egy nagy család. Reggel 5 óra 45 perctől este 19 óráig elfáradunk, de a jó kedvünk a zárás után sem hagy cserben.

Az egyik nap dolgoznak, a másik nap pihennek, illetve a brigád másik fele áll a pult mögé, szombat, vasárnap sem képez kivételt. Mindenki havonta két hétvégén dolgozik. Helytállnak egymás helyett akkor is, amikor valamelyikük megbetegszik, vagy a gyermeke miatt kell otthon maradnia. A szabadságok idején sem zárnak be, munkaerőt sem kérnek helyettesítésre, pedig az évi szabadságuk összessen 375 napot tesz ki.

— Az arany jelvény fénye elhalványulna, ha nem tudnánk a legnehezebb körülmények között is helytállni — viszi tovább a szót Marika Matlohová, aki Galántáról jár ide dolgozni.

Mivel kétnaponként dolgoznak, az egész kollektíva csak nagy ritkán találkozik. Közösen nem jár1979. XII. 23.

HÜ,