Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-16 / 50. szám

FÜGGÖNY — Ne hozzál rám szégyent, Gottfried. Ügy zörögsz vetkőzés közben, hogy fölébreszted a szomszédokat! (Punch) Pistike kinéz az ablakon, és látja, hogy a szemben levő ab­lak mögött Kovács és a fele­sége ölelkezik, csókolózik. Mi­vel ez minden délután megis­métlődik, Pistike is pontosan megjelenik az ablakban, ne­hogy valamit elmulasszon. A mamája azonban egyszer rajtakapja, és rögtön szól i férjének. A papa át is megy Kovácshoz, és így szól hozzá: — Nézze, Kovács úr, arra akarom megkérni, hogy csinál­tasson függönyt az ablakára. Az én fiacskám még gyerek, maga meg minden délután oda­áll a feleségével az ablakba csókolózni. — Ugyan, ne tréfáljon, hi­szen én délután otthon sem va­gyok! . .. MAI TÖRTÉNET Egy fiatal nő érkezik a ren­delőbe. Elmondja a panaszát, mire az orvos: — Tüzetesen ki kell vizsgál­nom, kérem vetkőzzön le. Néhány perc múlva az orvos beszól a fülkébe: — Levetkőzött, asszonyom? — Igen. És ön is, doktor úr? A hét vicce Kis eszpresszó. Az asztaloknál szerelmespárok üldögélnek. Sistergés, aztán hirtelen kialszik a vil­lany. A presszó vezetője kétségbeesetten szól.- Kérem, rövidzárlat támadt. Megkérem önöket, ha van közöttük villanyszerelő, jelentkezzék. Megszólal egy férfi a sötétben:- Ha van, akkor ne jelentkezzék! PAPUCS A papucsfér­jet megkérde­zik egy társa­ságban: — Hogy érzi magát? Mire odafor­dul a felesé­hez: — Drágám, hogy érzem magam. GYEREKSZAl — Anyu majd énekel veled. Nekem botfü­lem van, kislá­nyom. — De, ugye, nem versz meg vele? — Csodálatos buli volt. Olyan jól éreztem magam, hogy jövö hétre újra elhívtam hozzánk Kovácsékat és Szabóé­(Eva) Minidrámák Három bicikli. Kettő. Egy. Lopnak!! * • • Fényképezőgépek. Mosolygok. Kész a kép. Többé már nem tudok ... • • * Tő. Úszó fadarab. — Segftséégll Bocsánat, tévedés: Tó, fuldokló fiú. Kár. Kár, kár, kár. . De mennyire kár. Hogy mennyi itt a varjúi Futott. Elesett. Sírt. Futottak. Elestek. Nevetett. Ugatott. Beléptem. Már nem ugat. Harap. — Apád! Csattant. — Ártatlan vagyokll Újra csattant. Már megártott. Megcsókoltam. Remegett. Remegtem. Remegek... PETÉNYI JÄNOS kát... HÍRNÉV — Tudod, mikor lesz egy fró igazán híres? — Mikor? — Amikor már azok is tisz­telni kezdik, akik semmit sem olvastak tőle. KRITIKA A festő magából kikelve mondja a kritikusnak, aki a képeit becsmérli: — Hogy mondhatja ön egy képre azt, hogy rossz?! Pró­bált ön már egyszer is festeni? A kritikus nyugottan feleli: — Nézze, én egy tojásról is megtudom mondani, hogy rossz, pedig még sohasem toj­tam. nadrAg A tanító a közmondásokról magyaráz az iskolában. Majd felszólítja Pistikét: — Fiam, mondj egy példát arra a közmondásra, hogy nem mind arany, ami fénylik. — A tanító úr nadrágja! — feleli Pistike. Alom Két éjjeliőr arról beszélget, hogy ki, mi szeretne lenni. Az egyik azt mondja, hogy ő Rothschild szeretne lenni. A másik erre így szól: — Én legszívesebben angol király lennék, mert akkor na­gyobb jövedelmem lenne mint az angol királynak. — Hogyan? — Ügy, hogy én még azonkí­vül éjjeliőr is lennék. — Csodálatos ez az új komputer, öt mérnök irányít­ja, és négy ember helyett végzi a munkát! (Hospodárské noviny) VÁLTOZÁS Cicvarek oktatja a fiát: — A házasság olyan ese­mény, ami után a férfi abba­hagyja a virágvásárlást és zöld­séget kezd vásárolni. KEZDŐ A kezdő újságíró azt a meg­bízást kapja a szerkesztőtől, hogy menjen el a házasságkötő terembe egy nevezetes esküvő­re, és írjon róla húsz sort. A munkatárs elmegy, fél óra múlva visszajön, leül az író­asztal mellé, de nem ír. — Nem írhatom meg. — Miért? — Mert elmaradt az esküvő. — Miért maradt el? — A vőlegényt letartóztat­ták az anyakönyvvezető előtt, a menyasszony öngyilkos lett. — Szerencsétlen! Maga egy ilyen szenzációt nem ír meg? A munkatárs legyint: — Nem érdemes, mert az épület is összedőlt, és a bent- levők ott pusztultak ... RABLÓTÁMADÁS- Ide a pénzt!- De ha én pénz nél­kül megyek haza, meg­ver a feleségem!- Engem is. Biztonsági öv (Urzica) PISTIKE Pistike néze­geti az állat­kertben a csim­pánzokat. Egy­szerre csak hangosan Így szól: — Mama, ez a majom ponto­san úgy néz ki, mint a papa. — Hallgass, fiacskám — szól rá a ma­mája elvörösöd­ve —, ilyen csúnyákat nem szabad monda­ni. — Már miért ne szabadna — vitatkozik Pisti­ke —, hiszen ezt a majom úgysem érti. A fogkefe Gyihos Máté a reggeli fogmosásnál elkámpicsorod- va vette észre, hogy fogke­féjéből nagy pamacsokban hullik a szőr. Miközben sű­rűn köpködte a sörtéket, ar­ra a megállapításra jutott, hogy sürgősen új fogkefét kell vásárolnia. Munkából hazamenet be is tért az üz­letbe, s kiválasztott egy guszta világoskéket. Elége­detten nézegette, s a pénz­tárnál kifizette az érte járó hat koronát. Mikor az esti lefekvés előtt a fürdőszobá­ba vonult, hogy a szokásos két és fél perces tisztálko­dási szertartást elvégezze, a fogmosásra szánt negyven­öt másodperc után enyhe bosszankodással állapította meg, hogy a nefelejcsszín fogkefének az a része,-aho­va a szőrt préselték, meg­repedt, s hull a fertőtlení­tett sörte. Másnap egy másik üzletbe ment, s zöld fogkefét vá­lasztott, mert Ibiké, a tit­kárnője azt mondta, hogy ez illik a szeme színéhez. A zölddel óvatosabban bánt, még a fogmosás időtartamát is harminc másodpercre csökkentette. Nem is volt a kefével baj másnap regge­lig. Akkor viszont már a hu­szadik másodpercben állt bosszút Gyihoson, aki fuldo­kolva vágta a fogkefét a kádba. A kád kongott ugyan, mint a nagyharang, de hangja szelíd macskanyávo­gásnak tűnt Máté decibeljei mellett. A következő napon Gyi- host az elárusítónők szocia­lista munkabrigádjának nyolctagú munkacsoportja együttes erővel beszélte le arról, hogy kipróbáljon egy huszonnégy koronába kerü­lő, importból származó, na­rancsszínű fogkefét a vásár­lás előtt. Gyihos, mivel alapjában véve szelíd, béke­tűrő ember volt, engedett az erőszaknak. Otthon remegő kezébe vette a fogkefét, s kerek tíz másodpercig csik­landozta vele az ínyét. A szőrhullás ezúttal elmaradt. Másnap és harmadnap egy­re merészebb lett, s egy hét elmúltával odáig vete­medett, hogy kerek másfél percig mosta a fogát. Akkor is csak azért hagyta abba, mert a felesége epésen megkérdezte: Ugyan mondd csak, fiam, ma megint Ibikével túlórázol?“ KOSA KAROLA 1979. XII. 16. N C/3

Next

/
Thumbnails
Contents