Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám
vasárnap 1979. december 16. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 7.21, nyugszik 15.40 Közép-Szlovákia: 7.29, nyugszik 15.48 Nyugat-Szlovákia: 7.37, nyugszik 15.58 órakor A HOLD kel — 3.51, nyugszik 14.22 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ETELKA és ALBÍNA nevű kedves olvasóinkat 1804-ben született Viktor BUNYAKOVSZKII orosz matematikus (t 1889) • 1889-ben született PÉKÁR Károly esztéta, pszlcholó- gos (t 1911). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Miért küzdünk, kit szolgálunk? Balázs Béla írása Tiszta szép emberi hittel Török Elemér riportja A béke vártáján Protics Jolán írása Mindent egyszerre — mindenből egyformát Flórián Márta riportja Erősebb a széiverásnél Sziivássy József írása Velem anyu is, apu is szépen beszél (?) Bodnár Gyula riportja Olvassa rendszeresen az l)j Sző-t! Lépten-nyomon rádöbbenek, hogy túlságosan naiv vagyok. Mind ez idáig például azt hittem, ha valaki valahol nyilvántartott munkaviszonyban van, akkor ott dolgoznia kell. Mindenkinek a munkaköri követelményeiből eredően legjobb tudása szerint. (Tudtam persze, hogy ez nincs minden esetben így, munkahelyenként akadnak kivételek is, de nem ez a jellemző.) Zsenge, gyermekkoromban megtanultam azt is, hogy egyfelől van a munka, másfelől meg az érte járó bér, ebből arra következtettem, hogy kevés munkáért kevés pénz jár, sok munkáért sok, de legalábbis több. Általában. Tehát ha valaki állandó munkabérért dolgozik, állandóan el kellfenej végeznie legalább ugyanazt a munkát, mennyiségileg, sőt minőségileg is kifogástalanul. Mert ha a munka mennyiségileg ugyan rendben van, de minőségileg kifogásolható, akkor teljes egészében nincs rendben, s ez módosíthatja a munkabér mennyiségét, amit a dolgozó a fizetésnapon kellőképpen érzékelhet. Vállalások Eme tény tudatformáló hatása sok mindennél erősebb lehet. (Gondoltam én...) Mindezt azonban a gyakorlatban kissé másképp értelmezik, mert akkor aligha fordulhatna elő, amit most rögvest elmondok: Jelentős ipari üzemünk, jelentős dolgozóját interjúvoltam a minap gazdasági eredményeikről, amelyek nem túlságosan rózsásak az év eleji energetikai nehézségekből kifolyólag, de mindent elkövetnek ... stb., stb. Megkérdeztem, gondoltak-e arra, hogy ismét tél lesz, és a jövő évi gazdasági tervet e tény befolyásolja-e majd túlságosan?! Azt a választ kaptam, hogy ismerik az elkövetkező év feladatait, és most már szervezik a kötelezettségvállalási mozgalmat, hogy a jövő évi tervet teljesíteni tudják ... En ezt úgy értelmeztem, hogy az általában megszokott fizetésükért vállalják, hogy tervüket 100 százalékra teljesítik. Nem értettem, hogy ezt miért kell vállalni, aztán egy bizarr ötletem támadt: Mi lenne, ha a bérelszámolásnál meg azt vállalnák, hogy a fizetéseket csak úgy fizetik ki 100 százalékra, ha a terv is 100 százalékos lesz. (Vagyis 90 százalékos terv esetén 90 százalékos fizetés, és így tovább... j De kioktattak, hogy ez nem lehetséges. Kár! Meglepetés Valljuk be: szeretjük a meglepetéseket. Várjuk, reméljük őket, különösen az esztendő vége jelé, a Télapó, meg a Mikulás és karácsony okán, de egyébként is, máskor is. Biztosra vehető, hogy csak kevesen vannak, akik a könyvesbolttal, a könyv és lemezvásárlással kapcsolatosan várnak meglepetésre. Kicsit hozzászoktunk már, hogy a szabadpolcos elárusítási rendszer velejárója: a bolt állványai között bolyongva inkább a mogorva, egyszerű, kereskedelmi ügyletet lebonyolító gesztusok az uralkodók, nem pedig az öröpiteliek, a kedvesek, a figyelmességet kifejezők. Ezért lepett meg, hogy amikor Prágában, a Magyar Kultúra könyvesboltjában keresni kezdtem a Rozsnyó (Roltía- va) környékén élt, Remete László partizánpapról írott életregényt, Rédey Pál „Az elfelejtett ember“ című regényét, s nem találtam, így szólt hozzám az elárusító: „Örülnék, ha megtisztelne bennünket a könyv megrendelésével.“ Es persze nyomtatványt, tollat adott a kezembe. Még inkább meglepett, méghozzá kellemesen, hogy amikor néhány nap múlva, postán megkaptam a Magyar Kultúra könyv és lemezajánlatát, a borítékból kiesett egy megcímzett, felbélyegzett levelezőlap. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal tették a borítékba, hogy ha megrendelést kívánok küldeni, ne fárasz- szanak a címzéssel, ne okozzanak külön gondot a levelezőlap, a bélyeg beszerzése, vásárlása okán. Meglepett a figyelemreméltó figyelmesség. A tett kereskedelmi célja tulajdonképpen közömbös. Mind az egyik esetben, mind a másikban lehetett reklám éppen úgy, mint mentőakció. Ennél azonban fontosabb, hogy örömet okozott, nem várt kellemes érzést, meglepetést. Köszönöm. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az ülésen képviselt államok nagy aggodalommal állapítják meg, hogy a NATO-ban folytatják, sőt erőltetik az európai fegyverkezési hajsza további fokozását, mindenekelőtt azzal, hogy új tfpusú amerikai közép- hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek nyugat-európai elhelyezésére irányuló terveket dolgoznak ki, hogy katonai fölényre tegyenek szert a szocialista országokkal szemben. Ezeknek a terveknek a megvalósítása kárt okozna mind a szocialista országok, mind más európai országok biztonsága érdekeinek, s ellentétes lenne az enyhülés céljaival és értelmével. A miniszterek — az európai népek létérdekeiből, a földrész békéjének érdekeiből kiindulva — államaik nevében felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagországainak kormányaihoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamai konstruktív és békeszerető lépéseinek fényében újból tekintsék át az Európában kialakuló helyzetet, és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolítanák ezt. Ebben az esetben késedelem nélkül érdemi tárgyalások kezdődhetnek a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök kérdéseiről, összhangban Leonyid Brezsnyevnek ez év október 6-i berlini beszédében kifejtett javaslataival. Ezek a javaslatok széles körben figyelmet keltettek mind Európában, mind messze a földrész határain túl. A Varsói Szerződés tagállamainak mélységes meggyőződése, hogy minél hamarabb kezdődnek meg a javasolt tárgyalások, annál jobb. Ugyanakkor az ülésen képviselt államok fontosnak tartják, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek bonyolíthatnák a helyzetet, és akadályokat gördíthetnének a tárgyalások útjába. Ezzel kapcsolatban az ülés résztvevői kijelentették, hogy az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek gyártására és nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó döntés elfogadása lerombolná a tárgyalások alapját. Ez kísérlet lenne arra, hogy a NATO az erő helyzetéből folytasson tárgyalásokat, ami elvi okok miatt elfogadhatatlan a Varsói Szerződés tagállamai számára. Ezt tudniuk kell a NATO-országok kormányainak. A miniszterek kifejezik reményüket, hogy a NATO-országok kedvező választ adnak a szocialista államok felhívására, hogy n, telepítsenek több nukleáris fegyvert Európában, s arra a javaslatukra, hogy kezdjenek tárgyalásokat ezekről a fegyverekről. (A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről kiadott közleményből) Aki megismeri, kötődik hozzá. Köti a közvetlenség, az őszinteség, a hit tisztasága, hogy érdemes, mindenkor érdemes vállalni önmagunkat, munkánkat, az iskolát. Több mint negyedszázada tanít. Embert sújtó, lelket örömltő esztendők sorjáznak mögötte, és rengeteg, mára felnőtté érett gyermek ragaszkodása. Azoké a volt diákoké, akik visszajárnak. Nem babérokat termő gyakorisággal, hanem csak úgy, ahogy az emlékek járnak vissza oda, hol elpusz- títhatatlanok a gyökerek. S én hiszem» lélekben azok is visszajárnak, akiket szétszórt a létezés, ám bárhová is kerültek volt, csak dadogni tudnak arról, ami bennük Se- bény Ferenc, az örök munkás. Tavaly is, idén is egész napot töltöttem nála Ipolybalo- gon (Balog had Iplom), s akár a tavalyi tavaszon, az idén ősszel is hűvös, esővel siránkozó szellő fújdogált az Ipoly felől. Talán a kontraszt kedvéért. Mert Sebény Ferenc óráján mindkétszer melegség táplált, lelkeket nyitott a szeretet. Kint dúlhatott bármi, a Prandl Sándor felvétele katedrán álló magatartását ez nem befolyásolta. Talán még sohasem Írtam le senkiről: tiszta ember; mert ilyen nincsen. Mert senki sem makulátlan, mert senki sem lehet makulátlan, róla mégis azt kell leírnom: tisztaságából mit megőrizhetett, abba belesűrítette egész önmagát. Talán a zenének köszönheti mindezt. Persze, a hangszereknek is megvan a maguk élete, a maguk igazsága és hazugsága, de ha partnerekké válnak, akkor megméretnek és megmérettetnek, úgy istenigazából. Sebény Ferenc is megmérettetett a hangszerektől, a szülőktől, a faluközösségtől és önmaga hitétől, s mivel nem találtatott köny- nyűnek, a megmérettetés óhatatlan szellemi terméke, a szeretet és a népszolgálat százakat ingerelt alaposabb, okosabb megőrző munkára. Mert a zene fegyelmez, kötelességtudatot mélyít, old és köt. Felszabadít gátlásainkból, felold, hogy szabadon kitörhessünk gyötrődéseinkhogy őrülnek a gyerekek, amikor furulyán, réztányéron, háromszögön, kisdobon, har- móniumon, harangon kísérhetik a Kiment a ház az ablakon című népdalt éneklő osztálytársaikat. Ülök a zeneterem sarkában, a falakról Liszt, Erkel, Kodály, Bartók, Janáőek, Dvofák és több nagyság tekintete szelídül rám, s már-már szólnék Is hozzájuk: látjátok, így Is lehet, Így is kell; de csak dadogni tudok annak láttán és hallatán, hogy Sebény Ferenc és tanulói mindig azzá a dallá válnak, amelyet éppen életre hívnak. Hol madarak lesznek Erdélyben, hol halász és folyó egyszerre a Csallóközben, hol pedig jeges, tátrai szél, amely, a megismerés élményével suhogtat. Elérzé- kenyülök és magamat faggatom. Életképesség és akarat-? Igen. Szeretet, rejtett, búvópatak-szeretet, hogy ne bénítson, ne nyűgözzön le senkit frissesége? Igen. Kommunista, Példás pedagógus, aki holtig Kodály és Bartók szellemének szolgálója? Igen. Csehszlovákiai magyar pedagógus, örök munkás? Igen. SZIGETI LÁSZLÓ AZ ÖRÖK MUNKÁS bői, és köt közösséghez, sorshoz, néphez, társadalomhoz. Az Ipolybalogi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola zenetanára Carl Orff, 1895-ben született német zeneszerző módszerének alkalmazásával csodálatosnak minősíthető dolgokat művel nebulóival. Akárcsak tavaly, az idén is megbámultam, hogy ezek a diákok kivétel nélkül kottaolvasók, amit látnak, azt hallják is, mi, több, néhányuk a zeneszerzés alapjait is elsajátította, s mindezt heti egy zeneórán. És hogy örülnek,
