Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-15 / 28. szám

ÜZEME MUNKALEHETŐSÉG NŐKNEK ÉS FÉRFIAKNAK • KÖZEL 100 ÜZEMI LAKÁS • A TERVTEUESSÍTÉS ELSŐRENDŰ FELADAT Még néhány évvel ezelőtt a nagykürtösi JVeíky Krtís) járásból csak annyit tudtak az emberek, hogy hazánk legfiatalabb járásai­nak egyike, területén többnyire mezőgazda- sági dolgozók és bányászok élnek. Gyak­ran esett szó a járással kapcsolatban arról is, hogy hány munkás utazik innen heten ként Szlovákia vagy Csehország távoli ipari üzemeibe dolgozni, s hogy a nők foglal­koztatottsága sem kielégítő. Mindez azon­ban már a múlté. Az eltelt tíz év alatt na gyón nagy változásokon ment át ez a dél­szlovákiai járás. Az újonnan létesített üze­mek férfiaknak, nőknek egyaránt munka­lehetőséget nyújtanak. Üzem a város szélén A járási székhely központjába vezető út mind­két oldalán új gyárépületek állnak. Itt van a Jab­lonec nad Nisou-i Liaz vállalat 08-as üzeme, ahoi különböző alkatrészeket gyártanak .az autóbuszok motorjaihoz. — Az üzem első részének építését most fejez­tük be — tájékoztatott Pavel Backa, a termelést részleg vezetője. — Jelenleg 550-en dolgoznak üzemiünkben, s ha fölépülnek a második rész csarnokai, 1800 dolgozót foglalkoztatunk majd. Fiatal ez az üzem, de nemcsak azért, mert csu­pán néhány évvel ezelőtt kezdték el itt a terme­lést, hanem azért is, mert az alkalmazottak átla­gos életkora 26—27 év körül mozog. A mezőgaz­daságtól merőben eltérő munka, ts az, hogy nem kell naponta vagy hetente messzire utazni, von zotta az üzembe a fiatalokat. S még valami, ami talán a legnagyobb vonzó erőként hat manapság: a lakáskérdés gyors megoldása. Az üzem dolgo­zói Nagykürtösön előnyben részesülnek a lakások elosztásaikor. Az elmúlt két évben 30, az idén pe­dig 64 család talál új otthonra. Támogatják az egyéni lakásépítőket is. Azoknak, akik vidéken építenek 35 000, a járási székhelyen építkezőknek pedig 55 000 korona kölcsönt adnak. — Száznegyven nő dolgozik az üzemben — mon­dotta Jozef STuka, a káder- és személyzeti osztály vezetője. — Többnyire betanított munkások, de vannak köztük olyanok is, akik már elvégezték a szaktanintézetet. Igyekszünk a lehető legjobb munkakörülményeket megteremteni számúkra. A ruhatárak, szociális helyiségek nem hiányoz­nak az üzemből. Az elmúlt évben éttermet is lé­tesítettek, s az egyik vendéglátó üzemből hordják az ebédel. Megoldatlan még a második műszakban dolgozók étkeztetése, s ezen úgy próbáltak segí­teni, hogy konyhasarkokat létesítettek, ahol hűtő­szekrények is vannak. Gondoskodnak a dolgozó nőkről — Büfé is van az üzemünkben, sajnos az áru- választékra gyakran panaszkodnak az asszonyok — folytatta STuka elvtárs. — Az a kérésük, bő­vítsük a választékot, hogy a legszükségesebb élel­miszereket itt vásárolhassák meg, s így munka után ne kelljen a városban az üzleteket járniuk. Elsősorban a gyümölcs- és a zöldségfélék iránt nagy a kereslet. A közeljövőben ezt is meg sze­retnénk oldani. A .kisgyermekes anyáknak módosították a mun­kaidejüket. Akik óvodába, bölcsődébe hordják gyermeküket, hét órától dolgoznak. A gyermek­intézmények helyhiánya az üzemben szinte isme­retlen fogalom. Azonban a jövőre is gondolnak már. Tudják, hogy a fiatal dolgozók létszámának növekedésével még több óvodai és bölcsődei hely­re lesz szüiksiég. Ezért a következő évben a városi nemzeti bizottsággal, az Agrostavval, a gép- és traktorállomással és még néhány kisebb üzemmel közösen óvodát kezdenek építeni. — Igaz, nincs üzemi óvodánk, de patronátust vállaltunk a Dél lakótelepen levő óvoda felett — mondotta az osztályvezető. — Társadalmi mun­kában rendszeresen karbantartjuk a játszóteret. Szívesen segítünk bármilyen munkában, ha szűk séges. Nemrég egy jól sikerült sportnapot szer­veztünk a kicsinyeknek. A nyári szünidőben 15 gyermeket küldenek a vállalat pionírtáborába, a Csehországban levő Zá- mostíba. A következő ötéves tervidőszakban saját üdülőt építenek, melynek értéke 4 millió korona lesz. Pótolják a lemaradást A szociális program és a termelési eredmények szinte elválaszthatatlanok egymástól. Ez a véle menye Pavel Backa elvtársnak is. — Ha az üzem jelenéről beszélünk, feltétlen szólnom kell az év eleji termelOskiesésről. Az el­ső negyedévet 7,5 millió korona értékű lemara­dással zártuk. Már sikerült több mint 4 millió ko­ronával csökkenteni a hiányt, és július folyamán szeretnénk kiegyenlíteni a lemaradást. Mondanom sem kell, milyen nagy erőfeszítésit követel a terv teljesítése. Dolgozóink megértése és jó hozzáál­lása nélkül ez elképzelhetetlen lenne. Az üzem vezetősége tudatosítja, hogy a növekvő feladatok teljesítése érdekében még több szak­munkásra és tökéletesebb munkaszervezésre van szükség. A jövőben jobb együttműködést szeret nének kialakítani a már hagyományokkal rendel­kező vállalatokkal, s azok tapasztalatainak fel- használásával javítani a termelési eredményeket és a munkafeltételeket. DEÁK TERÉZ A sokolovi járásban levő Citice vasútállomásáról a vasutasok naponta legalább ezer tonna szenet juttatnak rendeltetési helyére. Tőlük, lelkiismeretes munkájuktól függ, hogy a fogyasztók időben megkapják a várt szén­küldeményeket. Az állomáson dolgozik Stanislav Velísek kocsitolató, akinek a májusi ünnepségek előestéjén Gus­tav Husák evltárs a Szocialista Munka Hőse címet ado­mányozta. Az apja és nagyapja példáját követve 19 éves kora óta harmincnyolc esztendeje végzi ezt a felelősségteljes munkát. — Fiatal koromban hallani sem akartam a vasútról — mondja. — Míg ugyanis a barátaim táncmulatságokra jártak, udvaroltak, én a vagonokat tolathattam. Az apám azonban nem tűrt ellenvetést — bár kitanultam a kő­művesmesterséget — az életemet a legjobban a vasútnál látta biztosítva. így került Stanislav Velísek először Dasnicébe, majd HoraZdovicébe, ahol megismerkedett Jirinával. Az es­küvőt 1942 decemberében tartották meg. Csakhogy há­ború volt. A 22 éves fiatalembert csakhamar Németor­szágba vezényelték munkára. A müncheni állomáson teljesített szolgálatot, ahonnan fialta! felesége kedvéért, időnként hazaszökött. A felszabadulás már itthon érte. A határvidék akko­riban még hemzsegett a henleinistáktó! és náciktól, akiknek szúrós, bősz tekintete és ellenséges beszéde nemegyszer megrettentette Jirinát. De mindketten meg­értették, hogy ott van rájuk szükség, hogy a határvidék nem nélkülözheti a segítségüket. Tevékenyen akartak részt venni az építőmunkában, s ezért Citice mellett telepedtek le. Azóta is ott élnek. Jifina asszony is a vasút szolgálatába lépett. Összeforrtak munkahelyükkel és otthonuk is odaköti őket. Dehogyis tudnának meg válni tőle. A citicei állomás az évek folyamán sokat fejlődőit. Korszerűsítését, az épületek újjáépítését, sín-hálózatának Harmincnyolc esztendő a vagonok közön kibővítését a sokolovi szénbányákból egyre nagyobb mennyiségben áradó nyersanyag továbbszállítása tette szükségessé. Reléberendezése jóvoltából a világítótáb­lán a kocsik mozgása is figyelemmel kísérhető. Igaz ugyan, hogy munká'juk ma is igényes — a bá nyák, az erőművek és -a szénszállítmányckra váró többi üzem, mint pl. a Kovosrot, a Sokolovi Gépgyár, a Sklo- union — nem nélkülözheti a becses nyersanyagot. Ké­sése beláthatatlan károkat jelentene a .népgazdaság szá­mára. — Ugyanakkor azonban biztonságosabb a munka — mondja Veliäeik elvtárs. Az éjjeli, vagy nappali szol­gálatot teljesítve hősiesen ellenállnak a fagyos időjá­rásnak, hófúvásnak, ködnek, esőnek. A kánikulát is el kell viselniük. — Változatos és érdekes ez a munka. Az évek során a rendszertelen műszakot is megszoktuk — folytatja Stanislav Velíáek. — A négy szocialista munkabrigád tagjai nagyobbára fiatalok, de megbízhatók, pontosan teljesítik kötelességeiket. Csak az a báj, hogy, mint az országban mindenütt, itt is kevés a munkaerő s ezért a hiány csak túlórázással pótolható. A betegeket és a szabadságon levőket is helyettesítenünk kell, hogy el­kerüljük a fennakadást. Veiíseik elvtárs a citicei vasútállomás pártalapszer- vezetének az elnöke. Politikai munkájával kapcsolatban a munkerő-vátidorlásra tereli a szót, ami véleménye sze­rint elkerülhető lenne, ha több lakást biztosíthatnának a dolgozók számára. De más problémák is akadnak. Sok gondot okoz pl. a szállítóvállalatok hanyagsága vagy hozzá nem értése miatt megrongált kocsik nagy száma. Megjavításuk, il­letve kivonásuk a forgalomból tetemes anyagi károkkal jár. Az állomás dolgozóinak különösen az idei tél okozott, nehézségeket. De mert a népgazdaság igényeivel tisztá­ban voltak, Velísek elvtárs példamutatására megbirkóztak feladataikkal. Januárban pl. 110 százalékra, az első ne­gyedévben pedig 106,4 százalékra teljesítették a szál­lítási tervet. Ugyanakkor a tehervonatok normán felüli megterhelésével és körforgásuk meggyorsításával 520 000 koronát takarítottak meg. Velísek evtárs tevékenységét munkahelyén, csakúgy, mint a politikai életben — a lelkiismeretesség és sze­rénység jellemzi. Örömmel vette át a magas állami ki­tüntetést, amelyet azonban nem tekint csak a sajátjá­nak. — Munkatársaim nélkül aligha teljesíthetném pon­tosan feladataimat — mondja. — Az elismerés tehát méltán megilleti őket is. KARDOS MÁRTA 1979. VII. 15. □ Mária Rádióvá és Fokét« Mária munka kőiben (Roman Grebáé felvétele) ­A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE

Next

/
Thumbnails
Contents