Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám
KI, MII, MIÉRT GYŰJT? Pinzettával tartja a bélyeget, nagyítőüvegen át nézve vizsgálgatja a vízjelzést, a fogazatot, csak azután veszi elő a berakókönyvet, az albumot, meg a katalógust, s aprólékosan feljegyez mindent... Szóval, aki csak ilyennek látja az ifjú filatelista tevékenységét, aki csak ezt látja meg, az téved. A bélyeggyűjtésnek ez csak egyik, kísérő mozzanata. A'lényege egészen más. Erről főleg akkor győződtem meg, amikor Prágában, az Ifjú filatelisták napján megnéztem kiállításukat, s hosszan elbeszélgettem néhány ifjú kiállítóval, bélyeggyűjtő pionírral. Hazánk egyik, legnevesebb filatelista klubja, a SLOVAN 00-^6, melynek 2110 felnőtt és 322 pionír a tagja, úgy emlékezett meg fennállásának 40. évfordulójáról, hogy megrendezte az ifjú filatelisták napját, s a már említett kiállítást. Az A korcsoportban (9—12 évesek) 24, a B korcsoportban (13—15 évesek) 32 pionír mutatott be egy-egy motívumgyűjteményt. Aki nem ért a bélyegekhez, és csak véletlenül látogatott be a kiállításra, még az is meglepődött, hiszen a parányi képek, rajzok tarka sokasága, rendezett látványa megkapó volt. Csak halovány és csak megközelítő tájékoztatás a kiállításról, ha közlöm néhány kiállító nevét, gyűjteményének elnevezését. Látni kellett volna mindezt. Kezdjük az érdekesebbekkel. Libor Tomíöek: Prága, 1978. Jana Klosáková: A Vöröskereszt. Petr VojtíSek: Sport és bélyeg. Simona Vosátková: A gyermekek és a mesevilág. Jindrich Sperka: Ragadozók. Michal Kozdera: Hazánk és a repülés. Anna PauliSinová: Jöjj velem a prágai állatkertbe! Wart in Bélehrádek: Neves festők. Nem véletlenül mutattak be ilyen témájú bélyegeket az említett pionírok, hiszen Jana Klosáková elmondta, hogy jövőre egészségügyi szakközépiskolában fogja tanulmányait folytatni, gyermeknővér szeretne lenni, Michal Kozdera pedig szakipari középiskolába készül, pilóta szeretne lenni, Martin Bélehrádek meg már díjat is nyert rajzkiállí- táson, s azt mondta, hogy ha nem veszik fel képzőművészeti szakközépiskolába, akkor gimnáziumban folytatja majd tanulmányait és megmutatja országnak-világnak: művészettörténész lesz! Megértettem tehát, hogy nemcsak azért gyűjtik a bélyegeket, hogy gyűjtési szenvedélyüknek hódoljanak, hanem azért, mert az kiegészíti, teljessé teszi érdeklődésüket azzal kapcsolatosan, amit fontosnak, érdekesnek, szépnek tartanak. Akadt persze másféle vélemény is. Tomás Hejduk, aki „Szojuz—Apollo“ címmel mutatta be gyűjteményét, ezt Ifjú filatelisták a prágai SLOVAN klubban (A szerző felvétele) mondta: „Most az ilyen témájú bélyegek nem túlságosan érdekesek, de tíz, vagy húsz év múlva különlegességnek számítanak majd, értékesebbek lesznek, mint ma. „Lényegében hasonló véleményt hangoztatott Stanislav Zák Is, aki két gyűjteménnyel szerepelt. Az egyik címe ,-,Aerofila“, a másiké „Postavonat 1977—79“ volt. Érdekes volt Václav Plecittj véleményét hallani, ö ezt mondta: „Annyi mindenfélét gyűjtenek a gyermekek, gyű- facimkéket, szalvétákat, ezek semmiségek a bélyegekhez képest. Nem adnék egy bélyeget tíz szalvétáért, az biztos.“ Egyébként ő, aki gépész szeretne lenni a virágokat kedveli, csak virágokat ábrázoló bélyegeket gyűjt, azokat állította ki. Képzeljétek, növényrendszertani csoportosításban. A kiállítás kedves vendége A. I. Kalasnikov szovjet képzőművész, több szovjet bélyeg tervezője is megnézte az ifjú filatelisták kiállítását. — Érdekel, nagyon is érdekel — mondta, — hiszen magam is bélyeggyűjtő vagyok, mert minden érdekel, ami szép. Persze, megtapsolták. Mind a kiállítók, mind a vendégek, akik csak látogatók, nézők voltak. Hogy miért? A mellettem álló pionír megmondta: , — Szívünk szerint szólt, hiszen minden bélyeg szép. hajdg andras ELSŐSÖK KÖZÖTT Az idén azt kaptam feladatul a hodosi (Vydrany) alapiskola pionírcsapatának vezetőjétől, hogy az első osztályosok szikravezetője legyek. Tőlem telhetőén a lehető legjobban felkészültem feladatom teljesítésére. Előre elképzeltem, hogy milyen lesz találkozásunk, miről fogunk beszélgetni, mit fogunk játszani, miként fogom játszva megtanítani az elsősöket arra, hogy szikrának lenni jó. A tanító néni biztatott: — Mindegyik kis elsős olyan, mint a tiszta fehér lap. Tőled függ, hogy mit A nagyölvedi (Verké Lu dince) alapiskolában az ifjú biológusok szakkörének vezetője, Tóth Etelka tanítónő mindig így figyelmezteti a pionírokat: „A természetet nem elég csak nézni, meg kell figyelni változásait, hogy megértsük törvényszerűségeit. Érteni kell ám a megfigyeléshez. Mi sem természetesebb tehát, írsz ezekre a fehér lapokra. Menj, már várnak. Tizenhét csillogó szempár nézett reám, amikor benyitottam az első osztályosok tantermébe. Ügy tűnt, hogy félnek, bátortalanul várakozva figyelnek. Mosollyal válaszoltam ki nem mondott kérdésükre: Mi lesz most? Megértették mosolyomat. Azután minden úgy történt, ahogy azt előre elterveztem. Beszélgettünk, daloltunk, verseket szavaltunk és játszottunk. Persze, nem csak úgy találomra, hanem a foglalkozás terve szerint. Olyan gyorsan eltelt a Érteni kell hogy a szakköri foglalkozásokon megtanítja az ifjú biológusokat a természet megfigyelésére. Ennek ered-, ményeként szerepeltek tanítványai kiváló sikerrel a nemrégiben megrendezett járási biológiai olimpián. Tóth Anikó, a hetedik osztály tanulója főleg a növénytan iránt érdeklődik. Az olimpiára azzal a dolgozattal nevezett be, melynek ez volt a címe: „Tű- és lomblevelű fáink, bokraink u.b.:e.enaegeineií megfigyelése.“ A járási olimpián első helyezést ért el. Csömör István szintén hetervezett másfél óra, hogy szinte észre sem vettük. A végén ezt kérdezték a gyerekek: — Mikor jössz el újra? Mikor lesz legközelebb szikrafoglalkozás? Nagyon örültem, mert a kérdésbőr megértettem: sikerült feladatomat teljesíteni. Azóta az elsősök, kis barátaim, mindig várva várnak reám, előre örülnek a közös foglalkozásoknak, s azokról egy sem hiányzik. Meggyőződésem, hogy jó szikrák lesznek. Szelte Beáta tedik osztályos tanuló, öt inkább az állatok élete, a zoológia érdekli. Már tavaly megkezdte kedvenc kutyája, Rexi viselkedésének megfigyelését. Dolgozatának témája ez volt. A járási olimpián-második helyezést ért el. Mindketten bejutottak a kerületi olimpia résztvevői közé. Legközelebbi feladatuk, hogy az ifjú biológusok trnavai vetélkedőjén is bizonyítsák felkészültségüket, bizonyítsák: értenek a természet jelenségeinek megfigyeléséhez. Reméljük, a szakkör vezetőjének, s nekünk, akik izgulunk, szurkolunk értük, nem okoznak csalódást. Csömör Rózsa Tóth Anikó (A szerző felvétele) A barátságklub, meg a többiek Húsz tagja van a nádszegi (Trstice) alapiskolában a barátságklubnak. Mind a húszán rendszeresen leveleznek szovjet pajtásaikkal. A kapott levelekből és ajándéktárgyakból érdekes kiállítást rendeztek. Most pedig vetélkedő rendezésére készülnek, melynek ez lesz a címe: Ismerd meg a Szovjetuniót! És persze a többiek is tevékenyek. A csapat vezetője 1974 óta Takács Éva pedagógus, aki a galántai járás küldötteként részt vett a Kubában megrendezett, XI. Világifjúsági Találkozón. Jól megszervezte a csapat tevékenységét. A csapatnak 358 pionír és 95 szikra a tagja, akik 15 pionír, illetve 4 szikrarajba töA levelezés mörítve tevékenykednek. Október elején mind a 15 szakkörben megkezdték a szakköri foglalkozásokat. Eddig az ifjú lövészek, az ifjú csillagászok, meg a labdarúgók dicsekedhetnek átlagon felüli sikerrel, de a többi szakkör is méltó módon képviseli a csapatot, az iskolát, a különféle versenyeken, vetélkedőkön. Danter Mónika, hetedik osztályos, kiváló előmenetelő tanuló a csapattanács elnöke. Czanik Ildikó, aki szintén hetedikes, az al- elnök. Mindketten szorgalmas munkatársai, segítői a csapatvezetőnek. Nemcsak az aktuális tennivalókban, hanem a tervezésben is. Jövőre ünnepelik a csapat névadója, József Attila születésének 75. évfordulóját. Már most készülnek erre. A pionírok klubjában felújítják a.„József Attila élete és munkássága“ című állandó kiállítást, s emlékdélután rendezésére készülnek. Száraz Pál TÖRD A FEJED! A képen látható névjegy betűi egy foglalko- rejtenek. Mi ez a foglalkozás? A köbölkúti (Gbelce) pionírok egyik csoportja tavaly óta rendszeresen levelez finn pajtásokkal. Jönnek, mennek a levelek. És milyen érdekesek! Májuska Ervin levelező társa Tarja Pictilä, aki Kuusankoskiban lakik. Legutóbbi levelében ezt írta: „Küldök neked négy bélyeget. Egy hétig tóparti nyaraláson voltunk. Most készülünk Helsinkibe, ott megnézzük majd az állatkertet is. Szeretném, ha írnál néhány magyar szót, mert szívesen tanulnék magyarul.“ Természetesen, Ervin azóta eleget tett levelező társa kívánságának. Tánczos Zsuzsanna levelező társa Sari Leinonen Rovanlemben lakik. Válaszában megköszöni a magyar népdalt, melyet Zsuzsa leírt neki, s viszonzásul egy szép finn dallal kedveskedik, melynek címe: Ibolya sóhaja. Magáról azt írja, hogy teniszezik, kosárlabdázik. Nagyon szereti a kutyát, a macskát, meg a lovat. Nagy öröme telik abban, hogy távoli pajtással levelezhet. Ez természetesen Köbölkúton is érvényes, hiszen a levelező pionírok mindig ujjonganak, ha levelet kézbesít nekik a postás. Szabó Zoltán II. Melyik a nálunk élő legnagyobb bogár? III. Ki volt az első orosz egyetem megalapítója? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. A november 18-án közölt rejtvény helyes megfejtése: I. Négyzet és háromszög, II. A pioníroké, III. 1945, London. — 49 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Mészáros Ferenc, 8. oszt., Csata (Cata), Kelemen Péter, 2. oszt., Losonc (Lucenec), Zemkő Róbert, 6. oszt., Érsekújvár (Nővé Zámky), Simon Szabolcs, 9. oszt., Nyárad (Topolovec), Lancz Henrik, 3. oszt., Fülek (Fifakovo).
