Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
A bratislavai víztisztító központ egy része (A szerző felvétele} VÉDJÜK VIZEINKET Az ember környezete, ennek védelme, szennyeződése az egyik legtöbbet emlegetett téma az utóbbi években. Nem véletlenül van így, hiszen mindnyájunk életét, életkedvét befolyásolja a környezet, amelyben élünk, dolgozunk és pihenünk, s ugyanakkor az is tény, hogy a gazdasági, ipari fejlődéssel a környezet, a levegő és a víz szennyeződésének veszélye is növekszik; elengedhetetlen igénnyé válik a komplex környezetvédelem. Szlovákiai környezettükör Felelőtlen hanyagság lenne kijelenteni, hogy Szlovákiában mindez nem érvényes, nem hatnak környezeti ártalmak, minden a legnagyobb rendben van. A gombamódra szaporodó nagy ipari központok, a rohamosan bővülő lakótelepek és nem utolsósorban a korszerű mezőgazdaság mind olyan tényező, amely bizonyos mértékben szennyezi környezetünket, a levegőt és a vizet. Nem akarunk vészharangot kongatni, mert erre még nincs szükség, hiszen felelősségteljesen megállapítható, hogy hazánkban e téren nem annyira súlyos a helyzet. Problémák persze akadnak, és időszerű a feladat, hogy környezetvédő intézkedésekkel, tettek kel megállítsák ezek tornyosulását, illetve csökkentsék a környezetszennyeződés mértékét. Milyen formában lehetséges ez, melyek az első számú feladatok, és mi minden történik vizeink tisztaságáért? — Ezt volt hivatott a közelmúltban emberközelbe hozni az a helyszíni szemlével egybekapcsolt sajtóértekezlet, amelyen Vladimír Margetin, az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási minisztere, továbbá a tárca, yalamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezető szakemberei tájékoztatták az újságírókat. A látottak, hallottak összegezésekor az erdő- és vízgazdálkodási miniszter találóan jegyezte meg, hogy Julius Caesar szavainak csak első részét mondhatjuk magunkénak, mert mi is jöttünk, láttunk, de még nem győztünk. Pár adattal is kiegészítette szavait. Szlovákiában 1978-ban 5412 vízszeny- nyező forrást tartottak nyilván, 928-cal többet, mint egy évvel .korábban. A vízszennyező források fele mezőgazda- sági, 2252 pedig ipari létesítmény. A víz tisztasága alapján a szlovákiai folyóvizek összhosszának csak 39 százaléka — 2389 kilométer — sorolható az I. osztályba, 30,5 százalék a II., a fennmaradó rész pedig a III., illetve a IV. tisztasági osztályba tartozik. Néhány folyőnk — fgy például a Kis-Duna, a Vág középső és alsó szakasza, vagy a Garam-vize minősége alapján teljesen használhatatlan. Ugyanúgy visszaadni, ahogy elvettük Mi a teendő, milyen megoldás kínálkozik? Fejlett iparra, egyre többet termelő mezőgazdaságra szükség van. Ilyen vonatkozásban nem lehet vita, hiszen köztudomású, hogy egy gépkocsi ezer kilométeres útja során egy ember évi levegőszükségletét szennyezi be, a gépkocsigyártás leállítása, mint megoldás, mégsem jöhet számításba. A természet, tehát a vizek szennyeződésének elhárításában is egyedüli elképzelhető forma a védelem, konkrétan a szennyvíztisztítás. Az alapelv: ugyanúgy kell visszaadni a természetnek a vizet, ahogy azt tőle az ember elvette. Az alapelv valóra váltásának módja a tisztítóállomások építése. Szlovákiában jelenleg 773 szennyvíztisztító-állomás működik, és számuk fokozatosan növekszik. Az építők sajnos adósak a tervek teljesítésével, 1978-ban például a tervezett 45 állomás helyett csak húszat helyezhettek üzembe. Még a jelenlegi ötéves tervidőszakban átadásra kerül többek között a ruzomberoki és a ililinai szennyvíztisztító-állomás, a Slovnaft fizikai-kémiai-biológiai tisztítóállomása, valamint a bratislavai központi szennyvíztisztító. Nem olcsó dolog a vízvédelem, ezt a bratislavai állomás is bizonyítja. Amint Eduard UliCny mérnök, a kivitelező Doprastav nemzsti vállalat építésvezetője elmondta, az első szakaszban az év végére a tíz hektáron ejterülő fizikai derítő készül el, ennek beruházási költsége mintegy 97 millió korona. A második szakaszban — 1984-re — készül el a 12 hektárt elfoglaló, és mintegy 570 millió koronát igénylő biológiai szennyvízderítő. A fizikai úton 35, a biológiai eljárással együtt pedig 92 százalékos tisztítási arányt lehet elérni. Ez a tény szocialista társadalmunkban minden ráfordítási költségnél előbbre való. A bratislavai állomás üzembe helyezése után például ismét tiszta lesz a Kis-Duna, és vizét a mezőgazdaság is felhasználhatja öntözési célokra. A csallóközi föld alatti víztároló Mindaz, amit a felszíni vizek tisztaságáért tesznek — például a tisztítóállomások építése, vagy a mezőgazda- sági termeléssel, elsősorban a nagy kapacitású állattenyésztő telepek üzemeltetésével szemben támasztott szigó-' rú előírások — Nyugat-Szlovákia déli részén az általános természetvédelmen túl, szorosan összefügg a csallóközi föld alatti víztároló védelmével. A Felső-Csallóköz alatt elterülő, kavicshordalékkal kitöltött hatalmas medence ugyanis közép-európai jelentőségű vízforrás, és mint ilyen, hazánk jelentős részének ivóvízellátását hivatott biztosítani. Már napjainkban is, és egyre nagyobb arányban a jövőben. E jelent és jövőt Jozef Kozovsky és Vladimír Straka mérnökök, a Nyugatszlovákiai Közműépítő Vállalat igazgatóhelyettese, illetve a Távolsági-Vízve- zeték-Üzemeltető Vállalat igazgatója körvonalazta. A felső-csallóközi terület első kút- rendszerét Szemet (Kalinikovo) térségében létesítették. 1972-től üzemel és jelenleg másodpercenként 850 liter vizet ad Bratislavánaik. A somorjai (Samorín) kútrendszert 1975-ben adták át. A hat, 95 méter mély kút másodpercenként 600 liter vizet ad. Ennek egy részét Bratislava kapja, továbbá innen látják el vízzel Bernolákovo, Pezinok és Módra lakosságát, valamint a Kis-Duna menti falvakat, Most na Ostrovét, Éberhardot, (Malinovo) és Félt (Tomasovj. Mivel a somorjai körzet víztartaléka másodpercenként 3400 liter vizet képes szolgáltatni, a kútrendszert további öt, 135 méter mély és egyenként másodpercenként 200 liter vizet adó kúttal bővítik. A munkákkal a tervek szerint 1981-re kell elkészülni. Párhuzamosan már épül a Jóka (Jel- ka) — Galánta — Nyitra (Nitra) távolsági vízvezeték, Seredre és Érsekújvárba (Nővé Zámky) kinyúló ágakkal, s ennek vízforrását a jókai (Jelkai, másodpercenként 700 liter vizet adó kútrendszer képezi majd. Miág további két kútrendszer létesítését tervezik. Az egyiket Bős (Gabőíkovo) körzetében 1981-ben kezdik építeni, és többek között Zselíz (Zeiliezovce), Léva (Levice), Ipolyság (Sahy) és Párkány (Stú rovo) kap majd innen vizet. A távlati tervek szerint a távvezetékek majd Közép-Szlcvákiába, sőt Kassáig (Ko§i- ce) szállítják az ivóvizet. Az ötödik kútrendszert — egyelőre még meghatározatlan helyen — 1985-ben kezdik építeni, és Tnnava, Záhorie, valamint a Dél-Morvacrszág ivóvízellátását lesz hivatott biztosítani. E rövid áttekintés is mutatja, hogy milyen hatalmas jelentőségű a felsőcsallóközi föld alatti víztároló. Az itteni víz abszolút tiszta, mindennemű beavatkozás nélkül, közvetlenül ivóvízként használható. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Szlovákia egész területének csak 27 százaléka alajt van ilyen jellegű víz, de egy esetiben sem ilyen gazdag vízforrás, akkor nem is kell bővebb magyarázat annak megértéséhez, hogy a Felső-Csallóköz vízvédelme miért annyira szükséges. EGRI FERENC v U éhány évvel ezelőtt elég gyakran kedvezőtlen eredményekről, gondokról számoltunk be a közel négyezer embert — 65 százalékban nőket — foglalkoztató bardejovi JAS cipőgyárból. Hol a termelési mutatók sikertelen teljesítése, hol pedig a termékek alacsony, reklamációkat gyarapító minőségi szintje okozott gondokat. Nemésak a vállalati vezetőknek, hanem bizonyos értelemben népgazdaságunknak is, mivel a gyár termékeinek túlnyomó részét kivitelre készíti. S az exportban jelentkező kilengés, lemaradás, érezteti hatását a devizagazdálkodásban is. A 6. ötéves tervidőszak harmadik évében, „új szelek kezdtek fújdogálni“ ebben a gyárban. A párt- és társadalmi szervek által — a CSKP KB útmutatásai szelleméiben — végzett alapos elemzések, a felmerült fogyatékosságok céltudatos felszámolására irányuló igyekezet, kedvező fordulathoz vezetett a bardejovi cipőgyárban. Ezen a helyes úton haladva a gyár felsorakozott a tervüket sikeresen teljesítő keletszlovákiai ipari vállalatok közé. A vállalat, eredményeinek elismeréséül a közelmúltban elnyerte az SZSZK Iparügyi Minisztériumának vörös zászlaját. Ebből az alkalomból Jozef De- meé igazgató hangsúlyozta többek között, hogy az 1973-ban önállósított JAS nemzeti vállalat történetében tavaly érték el a legjobb eredményeket. Míg a 6. ötéves tervidőszak első évében a gyár hétmillió pár lábbelit készített, s árutermelésének értéke meghaladta az 579 millió koronát, tavaly már közel 748 millió korona értékű árut termelt, tervezett feladatait 26 millió koronával túlszárnyalva. Egy további gazdasági mutató is említést érdemel. Ez pedig a nyereség, aminek tervét 128 százalékra teljesítették. Teljes mértékben egyetértünk a vállalati igazgatóval abban, hogy a sikerek elérésében a gyár minden kollektívájának része van. Viszont vannak eltérések, különbségek az eredményekben. A vállalat mindkét — tehát a bardejovi 01-es és a sninai 02-es — üzemében, általában javult a helyzet. Az elért ered mények alapján meg.különböz tetett elismerést érdemel a 01-es üzem dolgozóinak példás igyekezete, ahol az árutermelést 104,1 százalékra — a tervet közel 25 millió koronával túlszárnyalva — teljesítették. Nagyszerű eredményeket értek el ebben az üzemben a minőség terén s a korábbi évek reklamációinak arányát 2,4 százalékkal csökkentették. Habár a sninai 02-es üzem még nem dicsekedhet olyan általános termelési színvonallal, mint a 01-es üzem, tavaly az eddigi legjobb eredményeit érte el. Két ízben — egymást követő két negyedévben — elnyerte a vállalati igazgató vörös zászlaját. Nem bocsátkozunk a vállalat sikereinek részletes elemzésébe. A lényeg az, hogy bekövetkezett a kedvező fordulat. Természetesen nem magától, vagy valami „varázsszóra“. Demes igazgató ezzel kapcsolatban így vélekedett: — Most mutatkozik meg, milyen jól tettük, hogy megszívleltük a CSKP KB gazdaságpolitikai irányelveit, s a kommu nisták kezdeményezésére hathatós intézkedéseket tettünk a fogyatékosságok kiküszöbölésére. Pártszervezeteink, kommunistáink folyamatos, céltudatos munkája, a dolgozók kezdeményezése — amelyet a feladatok teljesítésekor tanúsítottak — meghozta gyümölcsét. Végre valamennyi dolgozónk kezdi megérteni, az állami terv feladatait nemcsak azért kell teljesíteni, hogy a statisztikai kimutatásokba 100 százalékot írhassunk be, hanem azért is, hogy küldetésünknek eleget téve minél eredményesebben kielégíthessük a piac és a vásárlók igényeit, s hathatósan részt vállalhassunk a nemzeti jövedelem képzésében. Az egyre igényesebb feladatok megkövetelik az irányító- és szervező munka eddigi színvonalának emelését is. Tapasztalataink bizonyítják, hogy a politikai, gazdasági vezetők szoros kapcsolata a dolgozókkal egyik biztosítéka a sikernek. — Hogyan nyilvánul ez meg konkrétan az idei feladatok teljesítésében, figyelembe véve az év elejei energiaellátási problémák következményeinek leküzdését is? — Feladataink, a korábbi évekhez viszonyítva az idén jelentősen megnövekedtek, s amint közismert, a januári gondok mindenütt megnehezítették a munkát, s ez alól mi sem képeztünk kivételt — válaszolta az igazgató: — Vállalatunk árutermelésében közel 19 millió korona kiesést idézett elő, ami 176 ezer pár lábbelinek felel meg. Ennek ellenére aránylag sikeresen teljesítjük termelési feladatainkat. Üzemünk néhány részlegében már március, illetve április folyamán pótolták a lemaradást. Örömmel közölhetem, hogy az első félév végéig, — amint azt vállaltuk — pótoltuk az év elejei termelés- kiesést, s ez mindennél többet bizonyít. A bardejovi JAS vállalat termékeinek javuló minőségéről, piaci versenyképességéről saját magunk is meggyőződhettünk az OGAKO — bőripari termelési-gazdasági egység — parti- zánskei vezérigazgatósága által június 20-án Bardejovban megrendezett „Tavasz—Nyár 1980“ országos cipődivat-bemutatón. Ezen hazánk minden cipőgyára képviseltette maeát a jövő évre felkínált újdonságaival. Szívesen tolmácsoljuk a szakemberek véleményét, mely szerint a vendéglátóknak nem kellett szégyenkezniük a piaca ajánlott termékeik miatt. Ez több, mint biztató jelenség. KULIK GELLERT KEDVEZŐ FORDULAT 1979. VII. 15. e ÚJ szú
