Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-25 / 47. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. XI. 25. BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM ARA 1 KORONA E gy nagyvállalat adatfeldolgozó központjában jártam a minap, ahol az elektromos számítógép percenként az adatok tömkelegét ontotta magából. „Könnyű így irányítani, teljesíteni a tervet“ — jegyeztem meg kissé provokatívan a mellettem álló és a számoszlopokat tanulmányozó Igazgató- helyettesnek, aki — nem értett velem egyet. „Egy vállalat irányítása sohasem lehet egyszerű feladat válaszolta. — Az adatfeldolgozó gépek csak arra jók, hogy megkönnyítsék az ember dolgát. Mert kétségtelenül nagy előny, ha a gazdasági vezető állandóan tudja, hogy vállalatában milyen a pillanatnyi helyzet, hogy milyen tendenciák uralkodnak, hogy a gép segítségével bármikor kiszámíthatja a termék pillanatnyi önköltségét stb. Sok függ azonban attól, hogy a vezető miként és mire használja fel a rendelkezésére álló adatokat.“ Igazat adtam az igazgatóhelyettesnek, hiszen a döntés szerepe mindig is az emberé volt és az marad a jövőben is. Az embertől függ, milyen adatokat továbbít a felettes szerveknek, s hogy a gazdasági vezető miként él jogkörével. Nem mindegy, hogy i döntéshozatalra feljogosított gazdasági vezető — bármilyen irányítási szinten — mire használja fel a rendelkezésére álló adatokat: a valóságot szépíteni akaró jelentések készítésére, vagy tényleges, rugalmas irányításra. A szépítgető jelentés ugyan az adott időpontban a vállalat fejlődéséről nyújthat képet, de társadalmi viszonylatban előbb-utóbb megérezzük, hogy „nem mind arany, ami fénylik“. Más az, ha a vezető dolgozó a döntéshozatalkor a vállalat érdekein kívül a társadalom érdekeit is vizsgálja, s azt helyezi előtérbe. S más az is, ha csak arra törekszik, hogy a vállalat mindenáron megszerezze a tervteljesítésért járó prémiumot. Tévedés ne essék, nem a terv teljesítése ellen van kifogásunk, hanem az olyan gyakorlat ellen, amikor a jelentések szólnak ugyan a bruttó árutermelési terv teljesítéséről, de arról, hogy mely hatékonysági, A bratislavai Hydrostav Vállalat dolgozói a Jaslovské Bohunice-i V—2-e* Atomerőmű építésén november közepéig több mint 200 millió korona értékű munkát végeztek, ét tervüket 103,5 százalékra teljasltet- ték. A képen: a gépház turbogenerátoralnak oszlopait szerelik (Felvétel: 5. Petráé — CSTK) TERVTELJESÍTÉS ÉS FELELŐSSÉG minőségi követelményeknek nem tettek eleget, már kevesebbet, vagy egyáltalán nem szólnak. Ha igen, akkor pedig nagyon sokszor olyan érveket sorakoztatnak fel a maguk védelmére, amelyek látszólag magyarázatot adnak lemaradásukra. Ezek az érvek pedig nem minden esetben indokoltak, hiszen ha alaposabban elemzik a vállalat gazdálkodását, akkor kiderül, hogy jobb, rugalmasabb Irányítással elejét lehetett volna venni a lemaradásoknak. Az éves terv háromnegyedévi időarányos feladatainak teljesítéséről szóló statisztikai kimutatások is azt mutatják, hogy az év végéig még van pótolnivalójuk a termelő ágazatoknak. S e pótolnivaló nem annyira a bruttó árutermelési terv teljesítésére, mint Inkább a többi mutató teljesítésére vonatkozik, örvendetes, hogy a januári termeléskiesést a termelő ágazatok többségében — az építőipart kivéve — már pótolták, de az már kevésbé örvendetes, hogy közben nem szenteltek figyelmet a tervezett áru- szerkezet megteremtésének. Ennek következtében sok esetben a tervezettől eltérően alakult az exportált árucikkek szerkezete, illetve csak a belkereskedelem ellátásának rovására tudtak eleget tenni a külföldi vásárlófelek jogos elvárásainak. Az illetékes vállalatoknak pedig a belkereskedelemmel szemben is teljesíteniük kell az éves feladataikat. A háromnegyedévi statisztikai jelentések mélyrehatóbb tanulmányozásából az is kitűnik továbbá, hogy a szlovákiai gazdasági szervezetek nem tettek teljes egészében eleget a költségcsökkentési, a nyereségképzési tervszándékoknak. A gazdasági eredmények alakulása az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva ugyan némiképpen kedvezőbb, de nem éri el a tervezett növekedési ütemet. Az egyes ágazatokban a pénzügyi gazdálkodás is elég sok kívánnivalót hagy maga után, így a vállalatok jövedelmezősége sem alakul úgy, ahogyan kellene. Kedvezőtlenül hatnak a pénzügyi gazdálkodásra az olyan tényezők is, mint a beruházásoknak a tervezett határidőn túli átadása stb. Az idei év az egész társadalmat vizsgáztatta társadalmi felelősségtudatból, önzetlenségből, szervezőképességből. Sok vállalat tanulmányi könyvecskéjébe írhatnak majd az év végén az illetékesek jelest, de nagyon sokéba csak dicséretest, vagy jót. Az idei év tanulságait azonban már most, a jövő évi tervek rögzítése elÄtt le kell szűrni, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében már mindenütt eleve kiküszöbölhessék a termelésre, az áruszerkezet alakulására, a vállalatok jövedelmezőségére, a társadalom érdekeinek kielégítésére negatívan ható tényezőket. A társadalmi felelősség lényege abban rejlik, hogy a vezető irányító dolgozóknak mindenkor tudniuk kell a vállalati adatokon kívül azt is, mire van a társadalomnak szüksége, hogy ml válik a vállalat dolgozójának és a társadalomnak egyaránt javára. A vállalati és a népgazdasági érdekek egyeztetése nem könnyű feladat, felkészült, széles látókörű gazdasági vezetőket kíván meg minden irányítási szinten. Olyan embereket, akik mindenkor megértik a párt gazdaságpolitikai stratégiáját, s megvalósításáért mindent megtesznek. pAkozdi gertrGd Adolf Doubek, a Ceské Budéjovicei i Motor ■•mieti vállalat dolgozója munka közben (Felvétel: CSTK — J. Sfbekl r a I
