Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-15 / 28. szám

1 FÖLEIT SZOCIALIZMUS EPllESEHEK ILIN Irta: Mikulás Béna, a CSKP KB titkára r # 3 (A cikk első résiét az Oj Szú előbbi vasárnapi számában közöltük.I Csehszlovákiában a szocializmus épí­tésének évei alatt létrejött a társada­lom olyan politikai szervezete, amely lehetővé teszi a különböző osztályok, társadalmi rétegek és csoportok szá­mára, hogy kifejezésre juttassák mind közös, mind sajátos érdekeiket, hatás­sal legyenek a belpolitikai irányvonal kialakítására és megvalósítására. A szocialista Csehszlovákia politikai rendszeréinek rendkívül fontos láncsze­me a CSSZSZK Nemzeti Frontja, az a szervezet, amely lehetővé teszi a kü­lönböző társadalmi érdékek gyakorlati feltárását és összehangolását. A Nem­zeti Front a CSKP vezetésével egyesí­ti a 4 másik politikai pártot és a 23 társadalmi szervezetet, amelyek akti van támogatják a szocialista építés céljait. A «éphatalom helyi szervei a nemzeti bizottságok. A CSKP szüntele­nül gondoskodik a nemzeti bizottságok munkájának javításáról. A nemzeti bi­zottságoknak az a feladatuk, hogy te­rületükön irányítsák az állami és köz­ügyeket, összehangolva a helyi érdeke­ket az országos érdekekkel, és bevon­va az állampolgárokat 'minden kérdés megoldásába. Jól bevált a gyakorlatban a lakosság demokratikus aktivitásának az a formá­ja, hogy az állampolgárok részt vesz­nek a Nemzeti Front választási prog­ramjának gyakorlati végrehajtásában a falvakban, a városokban, a járásokban és a kerületekben. E mozgalom mére teit jól mutatják például az önkéntes társadalmi munka eredményei, melyek értéke 1977-ben 11,5 milliárd korona volt: 384 óvodát, 553 üzletet, bölcsődé­ket, iskolákat, tornatermeket, uszodá­kat, egészségügyi és oktatási, közmű­velődési intézményeket stb. építettek. A választási programok végrehajtása arról tanúskodik, hogy a tömegek ön­tevékenységének ez a formája egyre inkább kivívja a nép elismerését, s kü­lönösen nagy jelentőségre tesz szert a társadalmi szervezetek széles körű együttműködésének megteremtése szem. pontjából, elősegíti a társadalom kon­szolidációját. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi szervezetek tevékenységé­nek. Közülük a legnagyobb tömegeket a szakszervezeteik fogják át, amelyek el­sősorban a munkásosztály érdekeit fe­jezik ki. A szakszervezetek szervező és nevelőmunkája elősegíti a termelés hatékonyságának fokozását, a dolgo­zók munka- és életkörülményeinek ja­vítását, az anyagi és erkölcsi ösztönzés hatékony rendszerének kidolgozását, a szocialista munkaverseny kibontakoz­tatását. Meggyőződésünk, hogy országunk tár­sadalmi-politikai fejlődése szempontjá­ból igen fontos a pártnak az ifjúság körében végzett munkája. A CSKP, át­adva a gazdasági és a politikai munka tapasztalatait az új nemzedékeknek, biztosítja bel- és külpolitikai alapelvei­nek kontinuitását. Csehszlovákiában a társadalmi szervezeték vezetőségi tag­jainak több mint egynegyede fiatal. A különböző szintű képviseleti szervek tagjainak kétötöde 35 éven aluli fiatal. A fejlett szocialista társadalomban a pártirányítás erősítése nem kisebbí­ti az államnak vagy a tömegek önte­vékenységének a szerepét. Azon va­gyunk, hogy egyidejűleg fejlesszük és erősítsük politikai rendszerünk minden elemét. A pártirányítás mint a társadalom politikai vezetése nem jelenti az álla­mi és más szervek helyettesítését. A pártirányításnak biztosítania kell, hogy az említett szerveik pontosan ellássák funkcióikat, ellenőrizze e szervek te­vékenységét abból a szempontból,* hogy az mennyire segíti elő a társadal­mi fejlődés fő céljainak elérését. „ ... sokkal pontosabban el kell hatá­rolni a párt (és Központi Bizottságaj és a szovjethatalom funkcióit; fokozni kell a szovjet funkcionáriusok és a szovjetintézmények felelősségét és ön­állóságát, a párt pedig tartsa meg együttvéve valamennyi állami szerv munkájának általános irányítását a mostani túlságosan gyakori, rendszer­telen és gyakran kicsinyes beavatkozás nélkül“ — általános formában így tette fel a kérdést Lenin. A párt és az állam funkciói elhatá­rolásának a kérdése azért időszerű ma is, mert a szocialista építés kezdeti idő­szakában és a válságos fejlődés követ­kezményeinek leiküzdése idején a párt kénytelen volt bizonyos mértékben ad­minisztratív tevékenységgel foglalkoz­ni. Ma a politikai irányítás kulcsfon­tosságú és távlati kérdései állnak a CSKP figyelmének középpontjában. Ez a tendencia teljes mértékben megfelel annak ia ténynek, hogy egyre bővül és egyre bonyolultabbá válik azoknak a feladatoknak a köre, amelyekkel a fej­lett szocializmus felépítése során a párt szembekerül. A párt politikai irá­nyító munkájának tökéletesítése állan­dó feladat, mivel e munka formái és módszerei nem egyszer és mindenkorra adottak, változniuk kell és változnak is a társadalom adott fejlődési szakaszá­tól, a tömegek politikai aktivitásának színvonalától stb. függően. Pártunk ebben a vonatkozásban ma azt tekinti fő feladatának, hogy harcol­jon az állami és a társadalmi szervek fölötti kicsinyes gyámkodás, a párhuza­mosságok és az átfedések ellen, s fo­kozza minden állami és gazdasági ve­zető felelősségérzetét. Az a feladat, hogy az állami szervekben, a társadal­mi szervezetekben stb., tevékenykedő kommunisták alaposan elsajátítsák a gazdasági, igazgatási stb., irányítás sa­játos módszereit és formáit, törekedje­nek az irányító munka színvonalának és hatékonyságának emelésére, nem té­vesztve szem elől egész társadalmunk fejlesztésének végső szociális és poli­tikai céljait. Más szóval, miközben az állami, a gazdasági vezetés színvonalá­nak emelésére törekszünk, nem enged­jük meg, hogy az állami, gazdasági ve­zetés szembakeirüljön a pártos politikai szemlélettel. Amikor arm törekszünk, hogy elhatá­roljuk a párt, az állam és a társada­lom funkcióit, ez nem jelenti azt, hogy a társadalmi életnek ez vagy az a te­rülete politikai rendszerünk valamely láncszemének kizárólagos működési te­rületévé válik, vagy hogy a párt kor­látozza a hatásköriéibe tartozó kérdések körét. Ugyanazon feladatok megoldá­sán egyidejűleg fáradozhat több társa­dalmi-politikai szervezet, de mindegyik más-más oldalról és a maga sajátos módszereivel. Ezért a párt, az állam és a társadalmi szervezetek funkcióinak elhatárolása elsősorban azt követeli meg, hogy a gyakorlatiban következe­tesen ailkalimazzuk 'azokat az irányítási módszereket, amelyek politikai rendsze­rünk különböző láncszemeire jellemzők. A szocialista úton való fejlődésünk ak­kor volt különösen sikeres, amikor a párt maradéktalanul és tudományos alapon betöltötte 'a politikai vezető sze­repet, s a kipróbált lenini módszereket alkalmazta: az eszmei-nevelő munkát és szervező tevékenységet, a káderek ki­választását és elosztását, a határozatok végrehajtásának ellenőrzését. Pártunknak a társadalomirányítás tö­kéletesítésével kapcsolatos ezen elvi álláspontja szemléletesen megnyilvánul például abban, ahogy a gazdaságirá­nyítás szervezeti struktúrája és mecha­nizmusa további javításának kérdéseit kezeli. Telljesen nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitikának az a stratégiai orientációja, amelynek lényege a ter­melés hatékonyságának fokozása és a termékek minőségének javítása, meg­kívánja a termelési és a tudományos- technikai bázis szervezetének tökélete­sítését, a termelés irányításának, terve­zésének és ösztönzésének olyan mód­szereit igényli, amelyek összhangban vannak a népgazdaság eddig elért fej­lettségi szintjével és számolnak a szo­cialista nemzetközi munkamegosztás el­mélyülésével. A CSKP az említett problémák meg­oldásán munkálkodva abból indul ki, hogy a gazdaság tervszerű irányításá­nak módszerein, eszközein és szerve­zeti struktúráján minden módosítást csakis a demokratikus centralizmus alapján lehet végrehajtani; ez a szo­cialista gazdaság irányításának kipró­bált aliapelve. A centralizmus egyálta­lán nem jelent sem adminisztratív irá­nyítást, sem pedig bürokratizmust. Sa­ját tapasztalatainkból tudjuk, milyen óriási kárt okozhat a szocialista gaz­daságnak az irányítás 'bürokratikus stí­lusa. De azt is tudjuk, milyen veszé­lyeket rejt magában a másik törekvés, amikor a bürokrácia és az adminisztra­tív irányítás elleni harc ürügyén ma­gát a demokratikus centralizmus elvét támadják, amely, mint ismeretes, azt a követelményt fejezi ki, hogy az irá­nyítás kapcsolja össze a központi ter­vezést a széles demokráciával, a vál­lalatok és az egyesülések viszonylagos önállóságával, a tömegek alkotó kez­deményezésével. A CSKP ezért rendkí­vül fontos feladatnak tekinti, hogy megkeresse a demokrácia és a centra­lizmus összekapcsolásának optimális vázlatát, amely összhangban van a fej­lett szocializmus építése szakaszának objektív követelményeivel, valamint or­szágunk feltételeivel és hagyományai­val. A CSKP, tekintetbe véve a szubjek­tív tényező szerepének növekedését, különösen nagy figyelmet fordít a kom­munistáik ideológiai képzésére, az egész ideológiai munka hatékonyságára. Arra törekszünk, hogy az eszmei-politikai ne­velés, a pártpropaganda és -agitáció még szorosabban kapcsolódjon a párt politikájához, arra támaszkodjon, hogy minden kommunista alaposan ismerje a marxizmus—leninizmus klasszikusai­nak munkáit, a CSKP 'kongresszusai­nak, a Központi Bizottság üléseinek ha­tározatait és dokumentumait, amelyek alkotó széliemben alkalmazzák a mar­xizmus—leninizmust országunk sajátos viszonyaira. A kommunisták marxis­ta—leninista neveléséiben fontos helyet foglal el a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatainak, min­denekelőtt a szocialista társadalom építése során a Szovjetunióban szerzett gazdag tapasztalatoknak, a lenini SZKP tapasztalatainak tanulmányozása. A mai nemzetközi helyzetre a két el­lentétes társadalmi rendszer é’es ideo­lógiai harca jellemző. A burzsoá pro­paganda heves és példátlan méretű hadjáratot indított a reális szocializ­mus ellen. Célja az, hogy megállítsa vagy legalább lassítsa a világon a for­radalmi folyamatot, gyengítse a mar­xizmus—ileninizmusniak és a reális szo­cializmus tapasztalata inak a hatását, dezorientálja a tőkésországok dolgo­zóit, elterelje a figyelmüket a kapita­lizmus súlyosbodó válsága okozta prob­lémákról. Arra törekednek, hogy a tár­sadalom széles rétegeiben mestersége­sen konstruált „aggodalmat“ keltsenek a szocialista közösség országaiban ál­lítólag fennálló nem demokratikus életkörülmények miatt. Éppen ilyen megfontolásokból indítottak kampányt az „emberi jogok védelmében“, mond­ván, hogy a szocialista országokban megsértik ezeket a jogokat. De jel­lemző, hogy e „divatos" mozgalom szervezői egyre nehezebben tudják ál­cázni a szabadságjogok és általában az emberi jogok osztádylényegét. A csehszlovák dolgozóknak vannak saját tapasztalataik a polgári demokrá­cia és a szocialista demokrácia ösz- szehasonlításához. A politikai gyakor­lat a hatvanas évek véig’én újból meg­győzően bebizonyította, hogy az általá­ban vé'tt demokráciáról hangoztatott harsány szavakkal űzött különféle ma­nipulációk merőben demagóg jellegűek. Népünk ezért elutasítja a szocializ­mussal szemben ellenséges rágalma­kat és koholmányokat, hiszen saját, vi­szonylag közeli múltjából tudja, hogy osztályok fölötti, tiszta demokrácia a gyakorlatban sohasem volt és niem is lehet, hogy ez a gyakorlatban burzsoá demokráciának bizonyul. Az ideológiai munkában a párt ve­zető helyet ad a kommunisták marxis­ta-leninista oktatásának, amely a pártiskolák, politikai tanulókörök szé­les hálózatára, valamint a pártsajtóra, a rádióra és a televízióra támaszkodik. A CSKP Központi Bizottsága differen­ciáit megközelítésmódot honosít meg a párttagok és a tagjelöltek, valamint a pártonkívüliek oktatásában. Hogy mi­nél teljesebben figyelembe vehessük a párttagok igényeit, ia pártoktatásban három fokozat van [alapfok, középfok és felsőfok), amelyek mind a tanúimé nyozott anyag bonyolultsága, mind a foglalkozások metodikája tekintetében különböznek. A fokozatok 'egymásra épülnek, ami lehetővé teszi, hogy a kommunisták eszmei-politikai képzését szakaszosan és folyamatosan végez­hessük. Ma a pártoktatás rendszerében tanul csaknem valamennyi kommunista és 160 000 pártonikívüli. Ezenkívül a szak- szervezetek és a Szocialista Ifjúsági Szövetség is végeznek nevelőmunkát a tömegek körében. A CSKP folyamatosan foglalkozik a pártépítésnek, a pártdemokrácia bőví­tésének és megszilárdításának kérdé­seivel, a testületi vezetés elvének kö­vetkezetes érvényesítésével. Az utóbbi években nőtt a párt létszáma, javult szociális és életkori összetéte’e, erősö­dött munkás magva. A XIV. kongresszus óta a pártszervezetek több mint 540 000 tagjelöltet vettek fel, az újonnan fel­vettek 62 százaléka rnhnkás, s több mint 90 százaléka 35 éven aluli fiatal. Növekszik az értelmiségiek aránya; az újonnan felvett párttagok közül min­den harmadik, az összes párttagoknak pedig 32,1 százaléka értelmiségi. A párt szociális összetétele biztosítja a párt szoros tömegkapcsolatait, s a pártnak társadalmunk mindegyik osz­tályára és valamennyi társadalmi cso­portjára gyakorolt közvetlen befolyá­sát. Minél bonyolultabbak a feladatok, amelyeknek megoldásán a társadalom a szocializmus és a kommunizmus épí­tése során munkálkodik, annál nagyob­bak a káderekkel, ä káderek szakmai, politikai és erkölcsi kvalitásaival szemben támasztott követelmények. Szocialista államunk életének minden területén ott dolgoznak a kommunis­ták, tevékenykednek a pártszervek és a pártszervezetek, amelyek helyi vi­szonylatban biztosítják a párt vezető szerepének érvényesülését. Például a párttagoknak és a tagjelölteknek egy- harmada választott tisztségeket tölt be a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lomban, 17 %-uk a né.phatalom képvise­leti szerveiben dolgozik, illetve eziek aktívái közé tartozik. A kommunista párt következetesen érvényesíti a XIV. és a XV. kongresz szus által kidolgozott elvi irányvonalat, s a széles dolgozó rétegek aktivitására támaszkodva teljesíti történelmi fel­adatát: a fejlett szocialista társadalom felépítését. E cél elérésével megvalósul a szocializmus legfőbb belső és inter - nacionális lényege — a nép boldogu­lása, az egyetemes haladás és a tartós béka EBEBBaBEBasaaBBBBBaaBEBBBBaBBBBBSEaaaaaEBaBBEEBBBaEBBBBBBBaaBBBBBBBBaBBBBaaaBEaaaBaaBBaBBBSEBBaBaaaEaaaBaaBBBEBBBBaís •)®0B®EBSB®0BBSBBBB0EBE00BS0000B00SEESa0EEEEaB®BBEBB0EBEBBEBB000B0S0BBEBBBEBBaBEEa®EBS®0B0EBBEBSSBBBBBBB®BBBBB®BBBBS® £

Next

/
Thumbnails
Contents