Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
Hogy volt? Hogy volt? RAJK ANDRÁS PORTRÉ GYŰJTEMÉNYÉRŐL „Huszonegy kortárs vagy a közelmúltban elhunyt művész — színész, zenész, balettművész és operaénekes — sokszínű arcképvázlatával kísérli meg a szerző, hogy megmentsen a feledéstől néhány emlékezetes sorsot, felejthetetlen, és ha nem is teljes, de részleteiben jellemző körképet fessen egy többé-kevésbé lezárult korszak kulturális életéről“ — olvassuk a gyűjtemény fülszövegében. A felsorolás nem egészen pontos: egy karmester, Ferencslk János, és két rendező, Jákó Pál és Nádasdy Kálmán művészi eredményeit is tükrözi a könyv — a szerző vallomása szerint egy rendhagyó nemzedék sor- ,sát. A századforduló nagy színészeinek művészi teljesítményeit és életútját sem film, sem hangszalag nem örökítette meg. (Déryné Széppataki Róza az egyik ritka kivétel.) Ődry Árpád, Gál Gyula, Pethes Imre, Hegedűs Gyula — a sort hosz- szari folytathatnám — csak a nevükkel és nem a művészetükkel élnek a ma nézője és hallgatója emlékezetében. Ezért tartom értékesnek Rajk András gyűjteményét a jelen és a közelmúlt nagy előadóművészeiről, akiknek munkássága, ha nem is a teljesség igényével — a magyar színművészet életútját jelzik. A magyar színpad külföldi ismerői és kritikusai közül sokan állítják, hogy egy-két kivételtől eltekintve nincsenek kimagasló rendezői és díszlet- tervezői; a már elhunyt Oláh Gusztáv kivételével egyik sem éri el a külföldi nagyok színvonalát, modernségben maradiak, viszont színészegyéniségben egyetlen színház — például a Madách Színház vagy a Vígszínház — az összes párizsi színpad jeleseit túlszárnyalja. Rajk András könyve erről szerényen, minden hivalkodás nélkül meggyőző tanúságot ad. Van egy kitűnő módszere. Színesen és jól tájékozottan megfesti a kiválasztott színművész pályáját, egész életútját, és beszélgetésekkel kiegészíti a tények és adatok halmazát. A két esztendővel ezelőtt elhalálozott és a színművészet csúcsára érő Básti Lajossal, Madách Tragé diája Adámjának legkitűnőbb megszemélyesítőjével kezdődő sor a sokarcú Tolnay Klári Shaw Warrennéjéig terjed. Aki még láthatta Varsányi Irént, egyedül Tolnayt és a fiatalabb Ruttkay Évát hasonlíthatja hoz zá, de Bajor Gizi méltó utódjának is mondhatom a Madách Színház művésznőjét. Sinkovits Imre, Almási Éva és Darvas Iván hiányzó portréi teljesebbé tették volna Rajk András gyűjteményét. Egy újabb kiadásban remélhetőleg ezeknek a kimagasló színművészeknek portréit is megtaláljuk. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 19791 A MATESZ kassai (Kogice) Thália Színpada, amelynek Beke Sándor volt az első művészeti vezetője és Gál Sándor az első dramaturgja, 1969. november 29- én, Gömörhorkán (Gemerská Horka) mutatkozott be a közönségnek. Az eltelt tíz évad folyamán 39 színjáték került bemutatásra a Thália Színpadon. Nicoló Machiavelli Clizia című komédiájával abszolválta a társulat a negyvenedik premiert. A 40 színpadi alkotás közül 15 klasszikus és 25 kortárs szerző műve. A magyar klasszikát 5, az oroszt és az olaszt 4—4, a norvéget és a franciát 1—1 színjáték képviseli. A kortárs szerzők művei közül 8 (3 szlovák, 5 magyar) a hazai termés, 14 (8 szovjet, 5 magyar, 1 keletnémet) származik a baráti szocialista országokból, és 3 (2 francia, 1. angol) haladó szellemű nyugati író alkotása. A MATESZ Thália Színpadán eddig a következő hazai magyar drámaírók mutatkoztak be, valamennyien ősbemutatóval: Gál Sándor, Siposs Jenő, Kmeczkó Mihály és kétszer Lovicsek Béla. Haladó hagyományaink felélesztése jegyében tűztük műsorra Barta Lajos színművét. A Thália Színpad legnépszerűbb szerzője Carlo Goldoni. A XVIII. századi olasz klasszikusnak eddig 3 komédiáját mutatta be a társulat. A Tháliában négy szerző szerepelt eddig 2—2 színjátékkal: Tamási Áron, Lovicsek Béla, a szlovák Osvald Zahradnik és a szovjet Alekszej Arbuzov. Az eltelt időszakban a következő szerzők színjátékaiból készült inszcenációk érték el a legmagasabb előadásszámot: Tamási Áron: Énekes madár (80), Carlo Goldoni: Két úr szolgája (77), Carlo Goldoni: Mirandolina (70), Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci (63), Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté (58), Tamási Áron: Vitéz lélek (57), Brandon—Halász—Nádas: Szerelmem, donna Rita (55). Kevesebb mint 25 előadást értek meg a következő művek: Henrik Ibsen: Kísértetek (24), Lovicsek Béla: Alattunk a város, felettünk az ég (22), Gál Sándor: A szürke ló (mesejáték) (21), Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat (13), Alekszej Arbuzov: Én szegény Maratom (11), Jean Paul Sartre: Az altonai foglyok (7). Az egyes számokhoz az objektív és szubjektív indokok egész sorát lehetne fűzni. Pozitív és negatív értelemben egyaránt lehetne hivatkozni a kezdeti nehézségekre, valamint a műsorpolitikára és játéktervre, de most nem ez a célunk. Csupán egyetlen, szembeötlő összehasonlítást teszünk: a legtöbb előadást megélt színjátékok szerzői csaknem kivétel nélkül klasszikusok, míg a legkevesebb előadást megélt színpadi alkotások — egy kivételével — kortárs írók művei. Az eddigi negyven premier közül 8 volt magyar nyelvű ősbemutató, 15 volt csehszlovákiai bemutató és 5 volt ősbemutató. A negyven premier műfaji csoportosítása: 18 középfajú dráma valamennyi A THÁLIA SZÍNPAD TÍ7 FVF I I (Lm Lm V La- SZÁMOK • • * TÜKRÉBEN fajtája, 9 komédia, 5 tragikomédia, 2 zenés vígjáték, 2 mesejáték, és 1—1 verses mesejáték, zenés mesejáték, zenés bohózat és drámai költemény. Klasszikus tragédia nem szerepelt a Thália műsortervében. A gyerekek számára 4 bemutatót tartott eddig a társulat, ezek közül hármat az utóbbi öt évben. A tragikomédiák száma is elsősorban az utóbbi években szaporodott meg. Az elmúlt 10 évadban több mint 1500 előadást tartott a MATESZ Thália Színpada, elsősorban Kelet-Szlovákiában, de viszonylag gyakran meglátogatja a közép-szlovákiai kerület magyarok lakta vidékeit is, s évente 2—3 alkalommal nyugat-szlovákiai turnén vesz részt. A társulat egy-egy előadásra átlagosan 385 jegyet adott el. Az eddigi előadá sokra tehát kb. 580 000 jegyet váltottak, azaz hozzávetőlegesen minden csehszlovákiai magyar vásárolhatott (volna) egy-egy belépőjegyet a Thália előadásaira. Sajnos, meg kell jegyeznünk, hogy azért beszélünk eladott belépőjegyről és nem nézőről, mert mindig akadnak olyanok, akik belépőjeggyel a zsebükben otthon maradnak, nem jönnek el az előadásra. Tíz év folyamán a társulat tagjai kb. 230 000 kilométert buszoztak, ami azt jelenti, hogy az egyenlítő mentén hatszor utazhatták volna körül a Földet. A társulat jelenlegi tagjai közül Gyúr kovics Mihály három színháznak, illetve társulatnak volt az alapító tagja: az Állami Faluszínház magyar tagozatának (1950), a Magyar Területi Színháznak (1952) és a MATESZ Thália Színpadának. Gombos Ilona és Lengyel Ferenc az Állami Faluszínbáznak (is) alapító tagjai voltak. A Faluszínházba később kerüli Szabó Rózsival és Várady Bélával együtt 1959-ben, az Állami Faluszínház megszűnése után kerültek a MATESZ-hoz, tíz év múlva pedig annak Thália Színpadához. A Thália Színpad inszcenációi közül Beke Sándor rendezte a legtöbbet. Szám szerint tizenkilencet; ebből egy társrendezés volt. A MATESZ és Thália Színpada jelenlegi tagjai közül Csendes Lászlónak kettő, Konrád Józsefnek egy, Ta- káts Ernődnek hat, Tarics Jánosnak egy rendezése volt Kassán. (A Thália Színpadnak jelenleg nincsen önálló rendezője. A szerk. megj.) Platzner Tiboron és Kopócs Tiboron kívül 6 díszlet- és 11 jelmeztervező — külföldi és belföldi egyaránt — dolgozott a társulatnál. További vendégművészek: 8 színész (elsősorban a Magyar Népköztársaságból), 9 zenei munkatárs és 5 koreográfus. Sok reményt fűzünk a társulat új, illetve legifjabb tagjainak szerepléséhez. Csorosz Klára, Hizsnyai Zoltán, Kiss László és Mázik István színművészeti főiskolára, illetve a budapesti Magyar Nemzeti Színház színészképző stúdiójába készülnek — elsajátítani a színészmesterség csínját-bínját. Horváth Lajos októbertől a prágai Művészeti Akadémia (AMU) rendezőszakos hallgatója. Mit is írhatnánk a második évtized küszöbére: bizakodással tekintünk a jövőbe. KMECZKÚ MIHÁLY KOCKÁZATVÁLLALÁS ÖRÖMMEL BESZÉLGETÉS TÖRÖCSIK MARIVAL Az idei évad kezdete óta a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője Törőcsik Mari. A szerződés két évre szól. — Hogy érzi magát a szokatlan szerepben? — Köszönöm, megvagyok. — Hogy született ez a „szereposztás?“ — A Harag György rendezte Viharban játszottam a múlt évadban Győrött. Jól éreztem magam a társulatban, s amikor Cserhalmi Imre igazgató hívott, jöttem. Az, hogy egy színész színházvezetői munkára vállalkozik, csak Magyarországon meglepő, máshol nem. ' — Megfogalmazott valamiféle programot erre a két esztendőre? — Maga az a tény, hogy visszajöttem a színházi életbe, és csendben dolgozom, nekem egyelőre elég. Másrészt csak most ismerkedem a feladatkörömmel, most beszélgetek a színházban fennálló nehézségekről; a problémák megoldásáról tárgyalni későbbi teendő. Már részt veszek az igazgatósági tanács munkájában, és osztozom abban a gondban, hogyan lehetne ebben az épületben az épülethez méltó színházat létrehozni. — Minden színésznek megvan a maga „álmaim színháza“. — Nem akarok rendezni — ha erre gondol. Mint színész, kizárólag egy dologban hiszek. Abban, hogy színpadi művet csak rendező hozhat létre: a színész a rendező elképzeléseit valósítja, meg. A legfontosabb az hogy soha ne szűnjön meg a kettő egymást inspirálni. Én a számomra kiadott feladaton belül tudhatok a dolgokról olyasmit, amivel előbbre lendíthetem a nagy egészet — de az egész müvet csak a rendező tekintheti át, és csak ő teremtheti meg,a produkciót. Mint színházi vezetőnek, természetesen „szélesebben“ kell gondolkodnom. Egy együttes vezetésében veszek részt, és ez nagyon sokrétű feladat. Mindig voltak bizonyos elképzeléseim a színház belső munkájáról, arról, hogy miből, hogyan jött létre az a megfoghatatlan jó érzés, amelyben örömmel lehet dolgozni. Huszonnégy éves tapasztalataim alapján meggyőződésem, hogy csak égé szén őszinte és harmonikus légkörben jöhet létre jó produkció. Ez a harmónia nem zárja ki a kemény munkát, azt, hogy az ember időnként összeomlik, de erőt is adhat a megújuláshoz. Nem biztos, hogy ezt a légkört meg lehet teremteni, talán csak álom marad. De én dolgozni akarok érte. Minden színházban vannak elégedetlenek. Én azonban azt szeretném elérni, hogy nálunk minél kevesebben legyenek. A színház vezetőségének feladata többek között, hogy egyrészt a 'színészek ne legyenek túlhajszolva, másrészt az arra érdemes tehetséges emberek ne kényszerüljenek tétlenségre. — Hogyan mérte fel a körülményeket; tervei valóra válhatnak-e? — Nem mértem fel. Amikor döntöttem, nem mérlegeltem, nem töprengtem. Beleugrottam. Lehet, hogy ez az én ilyesfajta gyakorlatlanságomból adódik. — Nem fél a kudarctól? — De igen. A kudarctól az ember mindig fél: amikor a főiskolára men tem, amikor a portréfilmem készült: féltem. Minden szerep előtt így érez az ember, mégis megcsinálja. Vállalhattam volna kényelmesebb és jövedelmezőbb állást is, hiszen szerencsére vannak lehetőségeim a színházban vagy a filmgyárban. Ott egy megszokott életforma, anyagilag, erkölcsileg biztosabb élet várt volna: itt több a kockázat. De érzek magamban annyi hitet és erőt, hogy belevághassak ebbe a szokatlan dologba: a szokatlan dolgok előbbre lendítik az embert. G. B. 1979. XI. 18. EGRI VIKTOR 14 ÚJ SZÚ
