Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
Igen, segítőtárs, de nem középiskolás fokon! A gyógyszerész mindent tud a sárga, halrányzfild és rózsaszínt drazsékról, a kicsi és nagy tablettákról, az átlászóan tiszta vagy tömény fekete, sötétbarna és piros folyadékokról, vagyis a gyógyszerekről. S mert azt is tndja, milyen hatóanyagokból tevődnek össze, ismeri kölcsönhatásokat, valamint a szervezet bonyolult laboratóriumában való viselkedésüket, rangos munkatársa lehet az orvosnak, és ha a körülmények ágy hozzák, hasznos tanácsadója a betegnek. Dr. Nagy Géza okleveles gyógyszerésszel akkor ismerkedtem meg, amikor Ru2omberokban dolgozott. Neve nyilván nem ismeretlen olvasóink körében sem, hiszen a rendkívül hasznos hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények lelőhelyeiről, tulajdonságairól, felhasználásuk módjáról gyakran írt cikket lapunkban, és olvasóink kérdéseire is válaszolt. — Ez akkor volt — mondja —, amikor a gyógyszerészeti főiskola elvégzése után a természettudományi karon folytattam tanulmányaimat és a gyógynövényekről Írtam a doktori disszertációmat. A farmáciának ez a területe annyira a szívemhez nőtt, hogy szabad időmben most is szívesen foglalkozom a gyógynövényekben rejlő értékes anyagok felkutatásával, hasznosításuk nagyobb területekre való kiterjesztésével. SOKRÉTŰ MUNKÁT VÉGEZNEK A patikusok régen kiadták vagy megkeverték a receptre írt orvosságot, és ezzel a szerepük be is fejeződött. Ma lényegesen igényesebbek a követelmények a gyógyszertárakban dolgozók szakmai fejlődésével, az általuk végzett egészségügyi felvilágosítómunkával kapcsolatban. Azok a gyógyszerészek, akik vizsgát tettek klinikai gyógyszertanból, lehet hogy egyszer még a kórházi vizitekre is elkísérik az orvost, mert jól ismerik a hatástant, és molekuláris szinten értenek a gyógyszerekhez. Ezért hasznos tanácsot adhatnak az orvosnak egy új készítménynek egy régebbi gyógyszerrel való kombinálásához. Az egészségügyi felvilágosító munkából is jelentősen kiveszik a részüket. Előadásokat tartanak a gyógyszerek tárolásáról, arról, hogy milyen tünetekkel kell azonnal orvoshoz fordulni, vagy mit — és főleg hogyan — lehet házilag is kezelni. A rendkívül elfoglalt orvosnak nincs ideje arra, hogy megmagyarázza a betegnek, hogyan kell bevenni pl. a kapszulákban tárolt hatóanyagokat. Sok példa bizonyítja, hogy egyesek kiszórják a ben nük levő orvosságot, mert arra gondolnak, a 'kemény burkot nem szabad lenyelni. A gyógyszerész feladata annak megmagyarázása, hogy a kapszuláknak nem a gyomorban, hanem a 12-es bélben, az ottani lúgos környezetben kell feloldódnia, mert ez a hatáshely a legelőnyösebb arra, hogy a hatóanyag koncentráltan átszívódjon a vérbe. Sokan helytelenül üzlethez hasonlítják a gyógyszertárt: tablettát kérnek, receptet adnak és kiszolgálják őket. Nos, a gyógyszerés szerepe — ahogy e néhány gondolat is bizonyítja — sokkal érdemlegesebb és tiszteletreméltóbb ennél! HAZAI ÉS KÜLFÖLDI KÉSZÍTMÉNYEK Egyes betegek túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítanak az ízléses csomagolásban forgalmazott külföldi gyógyszereknek. Mi az igazság, lényegesen jobbak a külföldi készítmények a hazaiaknál? A kérdésre dr. Nagy Géza válaszol, aki néhány éve már Komáromban (Kómárno) dolgozik, és a Jókai utcában levő 11-29-03-as számú gyógyszertár vezetője. — Nagyobb közöttük a misztikum, mint a hatásfokuk — válaszolja. Az az igazság, hogy jó gyógyszereket mi is tudunk gyártani, ami pedig a szívritmuszavarokat megszüntető Tri- mepranolt illeti, az világviszonylatban elismert, kiváló termék. De több hozzá hasonló, nagy hatású és negatív mellékhatások nélküli gyógyszerünk van. A külföldi és a hazai készítmények között főleg csomagolásbeli kflDr. Nagy Géia munka kőiben lönbség van, és még valami: Nyugaton — főleg anyagi okok miatt — igen gyorsan piacra dobják az új orvosságokat, nálunk azonban gondosan elvégzik rajtuk a szükséges elővizsgálatokat, kikísérletezik: nincs-e rákkeltő vagy más káros hatásuk, és nem utolsósorban pontosan megállapítják az adagolást és azt, milyen más készítménnyel kombinálhatók, ezért később kerülnek a gyógyszertárakba, de ez kizárólag a betegek érdekében történik. GYÖGYSZERGYÄRTÄS A GYÓGYSZERTÁRBAN Minden készítményt nem lehet gyárilag előállítani. A szemcseppek és az az egyes kenőcsök tárolási ideje 21— 30 nap. Mire megérkeznének a gyárakból, már használhatatlanná válnának. Ezért Komáromban pl. a tudomány és technika legújabb ismeretei alapján, a higiéniai szabályok maximális megtartásával szemcseppeket készítenek. Ezekbe olyan anyagokat Is tesznek, melyek a szemben vagy a környékén levő baktériumoknak a lá- tószerflbe való bejutását Is megakadályozzák. — Sok olyan porban, folyadékban, kenőcsben, illőolajban jelenlevő hatóanyagot használunk — mondja a gyógyszertár vezetője —, mely gyárilag nem keverhető meg. Nem is szólva a súlyra kidekázott gyermekszörpökről és olyan specifikus gyógyszerekről, melyekből az orvos utasítására a gyári készítménytől eltérően kihagyunk olyan komponenseket, melyekre a beteg allergiás. A JÖVÖ ZENÉJE Előnyös lenne, ha a cukorbetegeknek, szívbajosoknak, onkológiailag figyelt személyeknek nemcsak kezelőorvosuk, hanem gyógyszerészük is lenne. A patika megőrizné a beteg kórlapját, melybe beírnák: mikor, milyen gyógyszert vásárolt, vagy váltott ki vényre. Ez a kettős ellenőrzés — egyik kórlap az orvosnál lenne — kizárná a lehetőségét annak, hogy a beteg olyan készítményeket vinne be a szervezetébe, melyek kölcsönhatása életveszélyt jelentene számára. Ha például egyszerű fájdalomcsillapítót akarna vásárolni, a neki legjobban megfelelőt a hatástant jól ismerő gyógyszerész határozná meg. SOK ORVOSSÁGOT FOGYASZTUNK Tegyük csak „górcső“ alá a Dinylt. A fáradt ember arra gondol: fáj a fejem, beveszek egy tablettát, és minden jó lesz. Nos, ez egyszer-kétszer beválik. De a gyógyszer hosszabb ideig való használata több veszéllyel fenyeget. A benne levő phenacetinum nem ürül ki teljesen a szervezetből, hanem lerakódik a vesékben. Boncoláskor sok esetben találtak olyan kristályokat ezekben a szervekben, melyekért ez a komponens a felelős. Az Amidopyrin viszont a fehér vérsejteket „tizedeli“ meg, és ezáltal csökkenti a szervezet ellenállóképességét a fertőző betegségekkel szemben. Az említett — és a többi gyakran használt — gyógyszer rendszeres fogyasztása nem indokolt. Egészséges életmóddal ugyanis kiküszöbölhetjük a fejfájás sok fajtáját, és egy kiadós séta jobban felfrissíthet, mint a csodaszernek hitt tabletták valamelyike. ÉJSZAKAI ÜGYELET Dr. Nagy Gézával ezt a beszélgetést éjszaka készítettem. Gyakran szakított félbe bennünket a csengő. — Néha nagyobb, máskor kisebb a forgalom — mondja. — Nem élnek vissza az emberek az ügyelettel? — Olykor, sajnos, igen. Volt rá példa, hogy éjfél után Sunart vásároltak. Amikor megkérdeztem: miért ilyenkor jönnek, azt válaszolták, sír a gyerek, éhes, és nincs otthon tápszer. Ebben az a bosszantó, hogy a gyógyszerész másnap nem kap szabad napot az éjszakai szolgálatért, hanem reggel tovább kell dolgoznia. Éppen ezért felelőtlenül nem lenne szabad felébreszteni, ha módja van néhány óra alvásra ... * * * Gyógyszerekről, gyógyszertári munkákról írunk a teljesség igénye nélkül. Olyan emberekről, akik a mérgeket (mert minden gyógyszer bizonyos mértékben méreg) meg tudják szelídíteni, mert olyan szakértelemmel, hozzáértéssel adagolják, csoportosítják, őket, hogy a beteg szervezetre a mérgek jótékony hatást gyakorolnak. Azt is mondhatnánk — nem -« szó negatív értelmében: emberek a háttérben, akiknek a munkájára mégis a gyógyítás élvonalában van szükség. KOMLOSI LAJOS 1979. XI. 19. — természetesen minden rosszindulat nélkül —, „hogy jövünk mi ahhoz, hogy csak úgy adjunk nekik egy kiló sárgarépát?!“. Már zavaromban nem is emlékszem, mit motyogtam erre a kérdésre, valami olyasmit, hogy semmiség az egész, vegye el, használja föl és felejtse el az egész ügyet, de ö nem, fizetett, és még egy sort hálálkodott. ... És most állítsak be egy jó adag lekváros tésztával. És kezdhetnénk a számolást: mennyibe került az erre felhasznált liszt, a lekvár, a cukor, a mit tudom én még mi. Mert azt hiszem, illendőség miatt ném utasítaná vissza, de kötelességének tartaná, hogy megfizessen érte. Megint ott állnánk az ajtóban, s osztozkodnánk ... Marad a tészta, vagyis bekerül a szemétkosárba. Ma tészta, holnap néhány tányér leves, azután valami más... Hát ennyire mindent az értékekhez köt u városi ember?! Csak akkor ad, ha kap is érte, csak akkor fogad el valamit, ha azért megfizethet. Csak úgy, emberségből, szívességből nem illik, nem szabad sem mH elfogadni?! Mert a tudat alatt ott motoszkál a fejében: még azt hihetné, rászorulunk, nekünk nincs mit aprítani a tejbe! Pedig hiszi a manó! Nem szaladok le az ülepén kicsit foltos farmerban a szeméttel, mert...; az itthoni használt, kicsit megrongyolódott tornacipőben nem megyek el a száz méterre levő üzletbe, mert...; a gyerek csak az udvarra menne játszani, de a házi stoppolt nadrágban nem engedem el, újat adok rá, mert... Mert, valaki még meglátja, és azt gondolja rólunk, hogy... Mert mindenki minket figyel; mert a múltkor is ösz- szesúgtak a hátunk mögött az emberek; mert a lépcsőházban a felettem lakó szomszéd tegnap is olyan cinikusan köszönt vissza; mert... Pedig: Nem kellene átöltözni a szemétlevivés előtt, nem kellene másik cipőt húzni, ha az üzletbe ugrunk e!, a gyerek is jobban érezné magát játék közben a kopott nadrágjában, és mégsem ... A látszat kedvéért inkább a kínosabb, körűimé nyesebb utat választjuk. Mindenáron jól nevelteknek, jól szituáltaknak, tehetőseknek akarunk tűnni. Szabadságra utazunk. Két hétig nem leszünk otthon. A fikuszt meg a többi vízigényes virágot valakinek meg kellene öntözni. Adjam a szomszédnak a kulcsot, és kérjem meg öt, kétnaponta locsolja meg a virágokat?! és a kulccsal együtt adjak neki egy tízest, húszast, ötvenest, százast vagy mennyit?!... Azt sem tudom, mennyi járhat hétszeri virágöntözésért! Mert lehet — sőt, biztos —, a szomszéd ingyen is vállalná a viráglocsolást, de a sárgarépavásár után most már én nem engedhetek! Tanácstalan vagyok. Sajnálom, de mégis hagyom a virágokat, csak kibírják valahogy azt a két hetet, majd alaposan meglocsolom őket, mielőtt elindulnánk. Jobb ötletem úgy sincs. Akárcsak legközelebb már az sem fordul meg a fejemben, hogy átvigyem a maradék lekváros tésztát, sárgarépát. Inkább kidobom. Sajnálkozva ugyan, herdálva, de nem én kezdtem ... Valóban, ki kezdte? ... Ki találta ki azt az íratlan szabályt, hogy ha kapok valamit, köteles vagyok adni is érte? ... Ki hitette el velünk, hogy nem létezik már szívesség, emberség, jó cselekedet? ... Csak úgy, egy köszönömért! Egy kedves mosolyért, egy fejbiccentésért vagy egyszerűen a semmiért! Innen, a városból mindig nosztalgiát érzek a falu iránt. Ott megmaradt, még úgy-ahogy él az emberekben a közvetlenség. Őszintébbek egymáshoz, h'szik. vallják, tudják, hogy van még térítésmentes szívesség, emberség. Nemcsak hiszik, gyakorolják is. Ezért jis) a nosztalgia. ZOLCZER JANOS Helena Bohilové gyógyszert ad ki (K. Németh István felvételei)
