Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
JÁR EZ A MUNKA“ A leleszi Fedor házaspár neve a Terebesi (TrebiSov) járásban szinte már fogalommá vált. Jóllehet, nem csináltaK ők semmi különöset, csupán arra törekedtek, hogy a munkájukat minél jobban elvégezzék. Fedor Miklós és felesége, Gizella, évek óta az állattenyésztésben dolgozik. Naponta 30—35 tehenet gondoznak és fejnek. Eddig közel másfél millió liter tejet fejte.v iti. Tavaiy tervezettnél 8 ezer liternyi tejjel többet adtak a közellátásra, amiért a járás ezüst sajtárját is elnyerték. A szövetkezet vezetősége munkájukkal ma is mesz- szemenöleg elégedett. Korcsmáros György főzootechnikus például ott- jártamkor így szólt róluk: — ötszáz darab fejőstehenünk van. Ha minden állatgondozónk és fejőnk úgy dolgozna, mint Fedorék, akkor háromszáz darab tehéntől fejnénk annyi tejet, mint a jelenlegi állománytól. Szép dicséret, és mivel ismerem Korcsmáros Györgyöt, tudom, hogy megalapozott, tehát, nem túlzás. Kételkedésre egyébként nekem nincs okom, de tőlük, Fedoréktól akarom hallani, hogyan képesek ilyen jó eredmények elérésére, miből táplálkozik szakmai tudásuk. Meg aztán az is érdekel, hogy milyen az életük? Olyannak képzelték-e el, mint ahogy az alakult? Korcsmáros György elmagyarázza, hogy merre laknak Fedorék és biztatóul hozzáteszi: — Hajnali négykor nem találná őket otthon, de így délelőtt biztosan szerencséje lesz. A Sárvégi utcán egy takaros házban valóban otthon találom a családot, méghozzá teljes létszámban. A házigazda tizenhét éves fiával — Istvánnal a kertben szorgoskodik, de amint észreveszik, hogy vendég érkezett, abbahagyják a munkát és az udvarra sietnek. Mikor elmondom, hogy írni akarok róluk, meglepődnek és szabadkoznak, mondván, hogy méltatlanok ők arra. Szó szót követ, magyarázkodom, míg végül megadván magukat azt nem mondják: „hát akkor menjünk beljebb“. Gizella asz- szony éppen nagymosást végez Kata lánya és a kis Melinda társaságában, látom, nem a legjobbkor zavarom őket. Már az is megfordult a fejemben, hogy más időpontra kellene találkát megbeszélnünk, de a háziasz- szony feszélyezetlen viselkedése eloszlatja a kételyeimet, s így a társalgóban jókedvűen ülünk asztalhoz. — Talán ott kezdeném — kezdi megfontoltan a házigazda —, hogy közös sorsunkat 1962-től írja az idő — ugyanis akkor nősültem meg. Persze, életünkben már azelőtt is volt sok hasonló vonás. A feleségem apja és az én apám is a háború áldozata lett. ök négyen, mi nyolcán maradtunk árvák. Mikor egybekeltünk nem sok mindenünk volt. Igaz, dolgozni mindketten szerettünk, ezért úgy gondoltuk, hogy az állattenyésztésben megtalálhatnánk a számításainkat. Hozzáláttunk a munkához. Kezdetben a feleségem igen sokat vállalt magára. Reggel és este fejni járt, napközben meg felszolgálóként dolgozott a kávéházban — és a mezei munkára is szakított időt... — Bútort kellett vennünk, kellett a pénz — mondja Gizella. — Meg aztán a régi családi házat is minél előbb fel akartuk újítani. — Az építkezést 15 ezer korona készpénzzel kezdtük — folytatja i's- mét a férj. — Akkor a szövetkezetben még nem adtak kölcsönt, de azért a keresetünkből be tudtuk fejezni a házat. Ne higgye viszont, hogy csupán pénzkeresési lehetőségnek tartjuk az állattenyésztést. Tudja, én azt tartom, az ember azért van a világon, hogy valami hasznosat végezzen. Van, aki nehezen, van, aki könnyebben találja meg azt a munkát, ami neki való. Ügy érzem nekünk ez sikerült. A faluban azt tartják, hogy szinte bolondja vagyok a jószágnak. Csak mondják, nem haragszom érte. — Apu valóban ért a tehenekhez — mond véleményt István, aki most tanul zootechnikusnak a Nagykaposi (Veiké Kapuáany) Mezőgazdasági Szakközépiskolában. — Meggyőződésem, hogy azért fejnek sokat, mert apám kiváló üszőket nevel. Ezek jő tehenekké válnak. Apám minden el- lésnél ott van, s a lehető legnagyobb körültekintéssel bánik a borjúval és az anyaállattal is. — Az állattenyésztéstől sokan azért idegenkednek, mert az ünnepnapokon is leköti az embert — fordítok egyet a beszélgetésen. — Ez nincs másként nálunk sem. — Lekötöttséggel jár ez a munka — erősíti meg Fedor Gizella is. — Hosszabb kiránduláson mi a családdal még nem voltunk. Van autónk, így nyáron leggyakrabban Magyarországra, a közeli Ardő fürdőre szok„A faluban azt tartják, hogy szinte bolonuia vagyok a jószágnak“ — mondja Fedor Miklós iMolnár János felvétele) tunk elruccanni, vagy itthon a Síra- vára. De mondom, ez csak félnapos távozás lehet. A gyerekek természe- tesen az iskolából járnak p.onírtá- borba és egyéb szervezett kirándulásokra. — No, azért a feleségem sem panaszkodhat — veti közbe a házigazda. — Kétszer járt már a Szovjetunióban. Látta Moszkvát és Lenin- grádot. Tudom hogy megérdemli, hiszen most is sokat dolgozik. Azon kívül, hogy fej, tagja a szövetkezet és a pártszervezet vezetőségének, meg a he yi nemzeti bizottság képviselője, és tagja a Szlovák Nőszövetség járási bizottságának is. Ezek mind munhái és lekötöttséget jelentetlek ... — Arra még sohasem gondoltak, hogy otthagyják az állattenyésztést? — Egyszer már igen — mondja Fedor Miklós. — Ha jól emlékszem, talán, 1964-ben vagy 1965-ben volt. Akkor valahogy rosszul ment nálunk a gazdálkodás. Abban az időszakban úgy volt, hogy reggel és este a jószággal voltam, napközben meg Ki- rályhelmecre jártam borbélymesterséget tanulni. Ügy gondoltam, ha a gazdaságban nem áli be javulás, akkor áttérek erre a szakmára. No, de szerencsére nem került rá sor. — Elégedettnek érzik magukat? Fedor Miklós nem késik a válaszadással: — Családom tagjai nevében is egyértelműen mondhatom, hogy igen. Szeretjük ezt a foglalkozást, és az is jó, hogy jól keresünk, örülünk annak is, hogy a fiunk zootechnikusnak készül, s titokban abban bízunk, hogy talán egykor ő is az ország egyik legrégibb szövetkezetének, a leleszi- nek lesz a tagja. SZÁSZAK GYÖRGY Türelem és idő kell az fiilatok gondozfisfihoz A Vágón üzemelő vízi erőművek jelenleg csupán hét százalékát termelik az ország villanyenergia-szük- ségletének. Ebből az is kitűnik, hogy ez a mennyiség nem játszik döntő szerepet Csehszlovákia áramellátásában. Ha viszont tudomásul vesszük azt, hogy ez a típusú erőmű (tehát a vízi erőmű) a legrugalmasabb, s szükség esetén röpke pár perc alatt az indítás után képes villanyáramot termelni és szolgáltatni a vezetékbe, akkor a már említett hét százalék máris nagyobb értéket képvisel. Történetesen abban az esetben fontos ez, ha valahol hirtelen igény támad bizonyos mennyiségű villanyáram szállítására. így már érthető az is, miért fontos, hogy a vízi erőművek az év minden szakaszában üzemképesek legyenek. Ezek a gondolatok vezettek el FrantiSek Furendá- hoz, a trencíni Vízi Erőművek Konszernvállalat igazgatójához. — Ismeri a vízi erőművek üzemeltetési rendszerét? — kérdezi, miután bemutatkozom és elmondom jövetelem célját. — Mert ha nem, akkor menjünk egy emelettel feljebb, és ott megmagyarázom. Még be sem fejezi a mondandót, máris vezet ki a folyosóra és mutatja az utat. Útközben tűnődöm, miért kell a magyarázatért egy emelettel feljebb mennünk, de nem ellenkezem. Csak akkor válik előttem világossá a helyzet, amikor a foFyosóvégi ajtóhoz érünk. Központi vezérlő és diszpécser- szolgálat — olvasom a táblán. Csöngetésünkre nyílik az ajtó és én hirtelen úgy érzem, hogy egy földi űrhajóvezérlő központba léptem. — Ez itt a vezérlőegység, — mutatja az igazgató, és elmosolyodik. Tágranyílt szememből nyilván kiolvasta a meglepetést. — A szakemberek pontosabb felvilágosítást adnak önnek, —- mondja, és megkéri a két ügyeletes diszpécsert, hogy avassanak be az erőművezérlés titkaiba. Nem kéretik magukat, és részletes magyarázatba kezdenek. A bonyolultabb dolgokat ugyan nem nagyon értem, de a lényeget kiszűröm. Ez abból áll, hogy az előttem, pontosabban a körülöttem levő vezérlő pulton külön részt foglal el minden üzemelő erőmű. Itt olvasható le az is, hogy melyik milyen teljesítménnyel dolgozik. A legnagyobb meglepetés a végére marad, mint egy jól szerkesztett krimiben a csattanó. — Ezekkel a fekete nyomó gombokkal indítjuk az erőműveket — magyarázza az idősebb diszpécser. — Ahány gomb, annyi erőmű. így tehát, ha mi innen parancsot adunk az erőműnek a termelésre, a vonal másik végén automata veszi és végzi ezt a parancsot. Az már csak másodpercek kérdése, hogy az elmés szerkezet kiértékelje a pillanatnyi helyzetet, felmérje a tározóban fölfogott vízmennyiséget, a turbinák állapotát, és indítson. — Mindezt az ember további beavatkozása nélkül? — Igen — hangzik ismét duóban a válasz. — Létezik a vízi erőműveknél is téli felkészülés, s ha igen, ez miből áll? — kérdezem Furenda elvtársat a trencíni erőműhöz vezető úton. — Létezik, persze. Ez a felkészülés tulajdonképpen két síkon fut. Először is a Vág vízgazdálkodási rezsimjének az előkészítése a fontos. A mi gondunk az Oravai és a Liptovská Mara-i Vízi Erőmű tározójának feltöltése is. Ez a hőerőművek esetében a szénkészletek feltöltését jelenti. — Tulajdonképpen, milyen téltől tartanak leginkább? — Számunkra legrosszabbak azok a telek, amikor a hőmérséklet a nulla Celzius fok körül ingadozik. Ilyenkor a csatornarendszeren vékony jég képződik és magas a zúzmaraképződés. A vízszintemelkedés és -csökkenés hatására a vékony jég összetörik és beúszik a zsilipekhez, ahonnan nagyon nehéz eltávolítani. Ilyen esetben az üzemeltetés is nagyon munkaigényes. Talán meglepetésnek számít a laikusok számára, hogy az olyan hideg telek,, mint például a tavalyi is volt, számunkra nagyon megfelelnek. A csatornákon olyan vastag jégréteg képződött, ami kibírta a vízszintingadozást is. így gondtalanul termelhettünk, úgy mint nyáron. Érthető viszont, hogy a mi hét százalékunk nem sokat segíthetett azokbhn a nehéz napokban. Ha most arra kérném, hogy jelöljön meg egy olyan helyet, ahol most is folyik a javítás, de lehetőleg olyat, ahol voltak problémák is, melyiket ajánlaná? — Nem voltak nagyobb gondjaink a javításokkal. Talán csak a szállítások okoztak némi gondot, mint például a kostolnái erőmű esetében is. Kostolná pri Trenöíne — hirdeti a tábla. Az úttól jobbra a falu, balra pedig a vezetékek, amelyek az erőmű közeli létéről árulkodnak. Még pár száz métert haladunk, és máris föltűnik a vági vízlépcső-rendszer egyik jellegzetes építménye. Közben arra gondolok, hogy mennyire szükséges a folyó energiájának fokozottabb befogása, hiszen ez idáig csupán 56 százalékra kérjük számon hidroenergetikai potenciálját. Csengetésemre nyílik az ajtó, a kerítésen belül már az erőmű területe van. Az épület bejáratánál satuba fogott acéllemez adja meg magát az autogén vágófejnek. Dolgozik a javítók csoportja. — A Blanskói ÍKD, a Zilinai Elekt- rovod és a Nővé Mesto nad Váhom-i Vízi Erőművek Konszernvállalat dolgozói közös igyekezetével már csaknem a befejezés előtt állunk — mondja Szaktudás - jó kapcsolatok 1978. ÚJ SZÚ
