Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. XI. 18. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 46. SZÁM Ara 1 KORONA P rága, estébe hajló, borongós, őszi délután. A Károly Egyetem felé vezető, keskeny utcát, mint az év minden szakában, most is átfújja a szél. Már-már fogalmazom a gondolatot, hogy az 1383 óta működő intézmény és a friss szél képzettársításra készteti azokat, akik errefelé járnak, s eszükbe jut az ifjúság, a tanulás. Megálljt parancsol azonban az emlékezés. Negyven esztendővel ezelőtt olyasmi történt, amiről nem lehet, nem szabad megfeledkezni. Senkinek, aki ezen az úton jár, akinek szívügye az ifjúság. Ezen az úton indultak el a Vencel tér irányába azok az egyetemisták, főiskolás fiatalok, akik a hitleristák elleni tüntetőkhöz csatlakoztak. Hallgatag. csöndes felvonulásról, néma tüntetésről volt szó ... Szembe velük, a Károly tér irányából felvonult a német rendőrség és több SS-alakulat. Már csak néhány méter volt közöttük, amikor eldördültek a fasiszták fegyverei. Václav Sedláőek, a húszesztendős pékmunkás a szívéhez kapott, holtan rogyott össze, jan Op- letal orvostanhallgató haslövést kapott, Rudolf Wild banktisztviselő tüdőlövést, Mária Poőtová fejéről földre esett a kalap, néhány mozdulat után maga is mellé hullott, három diáklányt futás közben, hátulról lőttek le» .. Azon az estébe hajló, borongós, őszi délutánon. A diáktüntetések azonban nem értek véget. Naponként újra és újra elindultak ezen az úton a Vencel tér irányába. November 17-én a diákok kilenc vezetőjét kivégezték, 1200 diákot koncentrációs táborba hurcoltak. Gyökeres György felvétele Bezáratták a Károly Egyetem kapuit és az összes cseh főiskolát. Nem lehet, nem szabad erről megfeledkezni. így vélekedtek erről 1946-ban a Nemzetközi Diákszövetség (International Union of Students) alapító tagjai is, akik 30 ország diákságának képviseletében Prágában üléseztek, és elhatározták, hogy a Károly Egyetem bezáratásának napja ezentúl nemzetközi diáknap lesz. Ma már 78 ország diáksága tagja a prágai székhellyel működő szövetségnek a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség keretében, s Földünk mindegyik haladó szellemű, fejlődő vagy szabadságáért küzdő államában magáénak vallja ezt a napot a diákság. Az idei nemzetközi diáknapra készülve a szövetség a következő jelmondat értelmében hívta fel a diákság figyelmét a küzdelemre, a tanulásra: „Jogot a művelődésre — kivételezés nélküli“ Érthető a jelmondat követelménye, ha arra gondolunk, hogy Földünkön 800 millió ember él, aki analfabéta, mert nem járhatott iskolába s közülük 121 millió 6—11 éves korú gyermek. Ha arra gondolunk, hogy olyan állam, mint Nagy-Britannia, intézkedésre készül: évi 55 millió font sterlinggel akarja csökkenteni az oktatásügyi kiadásokat. Nálunk és a szocialista országokban más a helyzet: mindenki számára biztosított a művelődés. Sőt, bátran mondhatjuk így is: ez a jog már oly általános, hogy inkább kötelesség. Az emlékezés után belépek a Károly Egyetem előcsarnokába. Figyelmemet a hirdető tábla vonja magára. A szöveg vetélkedőre hívja a fiatalokat. Témája: a haladó szellemű diákmozgalom története. Zavartan mosolygok. Nem a téma adta problémákra gondolok, hanem a valóságra: eljutnak-e a fiatalok a régi harcok szelleméhez? A történelemhez? Kell, hogy eljussanak, mert a történelem ismerete nélkül olyan az ember, mint a fal mellett nőtt növény, egyoldalú. Meg kell ismerkedniük a történelmet alakító idővel, még ha az át nem élt élet távolisága akadály is. Sok minden természetes a mai fiataloknak. De nem erre vágyott-e mindenki, aki a máért csatákba bocsátkozott? Nem az lebegett-e a szemük előtt, hogy jön majd egy nemzedék, amely biztos alapról messzebbre akar repülni, jóllakott lesz, és szellemi éhségét igyekszik majd csillapítani. És ha már itt tartunk, a természetes dolgok között nem éppen a munka és a tanulás szükségessége a legtermészetesebb a mai ifjúság számára? A vetélkedőre felszólító meghívás jelzi: nem akar „fal mellett nőtt“ lenni a mai diákfiatalság. Túlzás nélkül állíthatom: történelmet tanulva kíván történelmet formálóvá lenni. Tanulhat, dolgozhat a mai ifjúság. de megvan a maga harca is. Nemcsak a családban nő fel, sőt, egyre kevésbé ott, elfoglalja a családon kívüli világ, az iskola, a tanműhely, a felnőttek dolgai, amelyekbe belebotlik akarva-akaratlan. Próbáljunk csak a jövőből nézni rájuk! Nem lehetetlen, mert tudjuk, merre haladunk társadalmi vonatkozásban, de a technika, a tudomány forradalmát illetően is. Legyen időnk végiggondolni, hogy milyen követelményeknek kell majd eleget tenniük. Szédületes belegondolni, hogy a mi cselekedeteink nyomában fognak járni, minket idéznek majd fel, ahogy most mi utalunk azokra, akik áldozatvállalásukkal tették szabaddá az utat a Vencel térre, be a Károly Egyetem előadótermeibe. Fiatalnak lenni nem érdem és nem is lehet hátrány, de diákfiatalnak lenni, akarónak, előrevivőnek, fogékonynak, tanulékonynak — kötelesség. Idős és fiatal érdekazonossága: tanulni, művelődni, tudást szerezni, mert ez az alapvető ahhoz, ami a mai ifjúságot, diákfiatalságot megtiszteli és megajándékozza a bizonyossággal. Az eszme folytonossága nyomán alakuló történelmi bizonyossággal: szocialista társadalmi rendünk minden más társadalmi rendnél különb, igazságosabb, emberibb létével. Ezért is oly általános már nálunk a tanuláshoz, a művelődéshez való jog, hogy az kötelesség. S aki ennek eleget tesz, megérzi, hogy a Károly Egyetem meg a főiskolák, a középiskolák felé vezető utat a történelem friss szele járja be. HAJDO ANDRÁS ni Akna k LE ISI ISI f
