Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-11 / 45. szám
ÚJ szú 1979. Tf 11 17 AUTÓSOK MOTOROSOK A szabálytisztelő, körültekintő és udvarias gépjárművezető a közúti forgalomban gyakran megcsóválja a fejét, látván a közúti közlekedés egyes résztvevőinek magatartását, viselkedését. Ennél többet már csak akkor tehet, amikor egy-egy fegyelmezetlen résztvevő — legyen az gépkocsivezető, kerékpáros vagy gyalogos — által előidézett veszélyhelyzetet kell kivédenie. Lélekjelenlétével sokszor elejét veszi a balesetnek, de a veszélyhelyzetek sem egyformák: az egyik kivédhető, a másik már nem. Más szóval: a szabálytisztelő is — ártatlanul — részese lehet komoly közúti balesetnek, sőt az esetek döntő többségében az egyik fél ártatlan ... A közúti balesetet okozók baleset utáni magatartásából, sőt nyilatkozataiból sok mindenre lehet következtetni, többek között rendszerint bebizonyosodik, hogy a baleset okozói nem készültek fel megfelelően a gépjárművezetésre, és sok esetben nem érdemlik meg a vezetői jogosítványt. A szakemberek lényegében három csoportba osztják a gép- járművezetőket: Az első csoportba tartoznak azok, akik a közúti közlekedési szabályokat alaposan elsajátították, ezeket következetesen megtartják, és • kihágásokat csak elvétve, esetleg kényszer- helyzetben követnek el. A második csoportba tartoznak azok, akik a közlekedési szabályokat ugyan elméletben elsajátították, de a gyakorlatban ezeket könnyelműen — gyakran tudatosan megsértik. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik a közúti közlekedési szabályokat csupán felületesen, sőt esetenként egyáltalán nem ismerik. Ez a csoportosítás természetesen nem tér ki más szempontokra, a jelen esetben viszont megállapítható, hogy a súlyosabb közúti baleseteket a második és a harmadik csoportba sorolt gépjárművezetők okozzák. Ugyanakkor legveszélyesebb a harmadik csoport, vagyis azok a gépjárművezetők, akik a közlekedési szabályok jelentős, fontos részeit nem sajátították el, s az egyes módosításokról sincs tudomásuk. Ide kívánkozik a kérdés: hogyan vehet részt a közúti forgalomban olyan gépkocsivezető, aki nem ismeri a közlekedési szabályok betűit, aki nincs tisztában kötelességeivel? Ilyesmi is lehetséges? Sajnos, a gyakorlatban ilyesmi is van. Íme két (nem követendő] példa: az autópálya járműforgalmát ellenőrző rendőr „kiemeli“ a forgalomból a bal szélső forgalmi sávban tartósan haladó autóst, s a szabálysértésre utalva felteszi neki a kérdést: Melyik forgalmi sávban szabad az autópályán közlekedni? Az autós így válaszolt: „Autópályán abban a sávban közlekedhetek, amelyikben akarok.“ Ha netalán valaki nem találná a választ legalábbis meglepőnek, akkor idéznünk kell az ide vonatkozó rendelkezést. A közlekedési szabályok 8. §-ának 4. bekezdése kimondja: „Lakott területen kívül, ahol az úttesten azonos menetirányban két vagy több kijelölt forgalmi sáv van, a jobb szélső forgalmi sávon kell közlekedni. A többi forgalmi sávon a járművezető csak akkor haladhat, ha ez kikerülés vagy előzés céljából szükséges.“ A párhuzamos közlekedésre pedig a 6. bekezdés utal: „Ha lakott területen kívül két vagy több azonos menetirányú forgalmi sávú közúton a forgalom sűrűsége következtében összefüggő járműoszlopok alakulnak ki, amelyekben a gép- járművezető csak az előtte haladó járművek sebességétől függően haladhat, a járművezetők párhuzamosan közlekedhetnek anélkül, hogy előzésnek minősülne, ha az egyik forgalmi sávon a járművek gyorsabban haladnak, mint a másikon.“ A szabályok érthetők, de nem mindenki tartja meg őket. Ezt megerősíti a másik példa is: a balesetet követően a balesetet okozó gépjárművezető a következőképpen védekezett: „Menetirányom megváltoztatását jeleztem, s ami mögöttem történt, az engem nem érdekel.“ Ez a kijelentés és az ilyen értelemben tanúsított magatartás egyaránt felelőtlenségre vall, s az illető gépkocsivezető nem ismeri a közlekedési szabályzat 22. §-ának 2. bekezdését, amely szerint „A járművezető köteles — figyelembe véve a közúti közlekedés körülményeit, főként a mögötte haladó járműveket és a forgalmi művelet jellegét — idejében és jól láthatóan adni az irány- jelzést.“ Bár már az elmondottakból is levonhatjuk a tanulságot, ide kívánkozik még egy: a közúti közlekedési szabályok nem öncélúak, nem lehet azokat önkényesen magyarázni — ezek egyaránt irányadók a közúti közlekedés minden résztvevőjére. S a biztonságos közúti közlekedés megkívánja, hogy minden szabályt tökéletesen elsajátítsunk. Nem lehet megelégedni a „rutinnal". Ha ugyanis ez nem párosul az ismeretek gyarapításával, az állandó továbbképzéssel — veszélyhelyzeteket idézhetünk elő, s nincs erkölcsi jogunk arra, hogy a közlekedésben részt vegyünk. Mert ez a részvétel egyre nagyobb felelősséggel jár. KEREKES ISTVÁN A rendőrség számos ellenőrzést végez a biztonságosabb közúti közlekedés céljából. A képen: műszaki ellenőrzés az úton (A CSTK felvétele) A solingeni (NSZK) Egon Evertz — a korábbi években aktív autóversenyző volt — előrehaladott kísérleteket folytat olyan Forma 1-es kocsikba építhető versenymotorral, amely 600 lóerőt (!) képes teljesíteni. S ami még érdeke- kesebb: a kifejlesztett erőforrás kétütemű, s mintegy 100 lőerővel többet „tud“, mint a most menő négyütemüek (pl. a Ferrari és a Brahman motorok mintegy 500, a Cosworth 480 s a 12 hengeres Matra is „csak“ 520 lóerőt képes „kipréselni“ magából). A kétütemű motor hajtóműve a hagyományosakéhoz képest egyszerűbb, csak három sebességfokozata van, s emiatt kevesebb időt kell a versenyzőnek a kapcsolásra fordítania. (mot.) MÉSZÁROS FERENC A porlasztó meghibásodásából adódó túlfogyasztások A következő felsorolásban a porlasztó főbb szerkezeti hibáit, és az annak következtében a normál fogyasztáshoz képest előálló túlfogyasztást adjuk meg százalékban. A fúvóka hibái. A helytelen méret vagy a szabálytalan furat, ami a fú- vőka cserélésével (pl. nagyobb méretű beszerelésekor) vagy tisztításakor a furat megsértésével keletkezett, megváltoztatja az átáramlott mennyiséget és ezzel a fogyasztást is. A helytelen méret, ill, a szabálytalan furat, akár 95 százalékos túlfogyasztást is okozhat. Az üresjárati rendszer hibái. Nagyobb az üresjárati fűvóka furata. Gyakran előfordul a kúposán tömítő fúvókénál, hogy meglazul. Ilyenkor a motor alapjáraton egyenlőtlenül üzemel. A kipufogó gáz színe fekete és erősen csípős szagú. A városi fogyasztás aránytalanul megnövekszik. Ez a hiba 30... 40 százalékos túlfogyasztást is okozhat. A benzinszint magas a porlasztó úszóházban. Ilyenkor a főfúvóka porlasztócsövén keresztül becsöpög a benzin és a dús keverék miatt az alapjáraton egyenlőtlenül dolgozik, majd leáll a motor. A motort csak a gázpedál teljes benyomásával tudjuk újraindítani, mert a benzinben dús keverék így ritkul. Ez a hiba 60 százalékos túlfogyasztást is okozhat. A benzint áteresztő tűszelep meghibásodása. Hasonló jelenségekből vehető észre, mint az előző. Ha a tűszelep kicsavarása és a szennyeződés eltávolítása után a jelenség továbbra is fennáll, akkor ki kell cserélni a tűszelepet, mert zárófelülete beverődött és nem tömít. Ez a hiba 70 százalékos túlfogyasztást is okozhat. Az úszódob kilyukadása. A motor állandóan leáll. A porlasztó oldalán és alján benzinnedvességet tapasztalunk. A gyújtógyertya lucskos. A hibát úgy szüntetjük meg, hogy az úszóból a benzint eltávolítjuk, és a sérülést elektromos pákával beforrasztjuk, vagy benzinálló anyaggal, például nitrofestékkel ideiglenesen beragasztjuk. A kilyukadt úszódobból a benzint gondosan távolítsuk el és nyílt lángot ne használjunk, mert robbanásveszély áll elő. Új úszó, vagy a javított úszó szerelésekor győződjünk meg arról, hogy azt szabadon tudjuk-e mozgatni. A kilyukadt úszódob miatt 100 százalékos is lehet a túlfogyasztás. A gyorsítószivattyú helytelen beállítása. A gyorsítószivattyú által szállított üzemanyag mennyiségét, egyes porlasztókon állítani lehet. A gyár megadja, hogy egy löketre mennyi benzint szállít a gyorsítószivaty- tyú. Ha a megadott értéknél többet adagol, akkor elsősorban városi üzemben (ahol gyakori gyorsítás a jellemző) a fogyasztás megnövekszik, kb. 5... 10 százalékkal. A dúsító hibája. A dúsító, ill. takarékszelep nem zár. Ilyenkor a motor — részterheléskor Is — a teljes terhelésnek megfelelő.dús keveréket kapja. Javítás csak szelep cseréjével lehetséges. A fogyasztásnövekedés hiba esetén 20—30 százalék is lehet. A szivatószelep felfekvő felületének hibája SOLEX típusú porlasztók esetén 5 %-os túlfogyasztást okozhat. A szívató bowden helytelen beállításából 20 százalékos túlfogyasztás adódhat. A fúvóka menetes részének kopásakor, amint az okoz, hogy a menet mellett átfolyik a benzin, 10 százalékos lehet a túlfogyasztás. Az eldugult levegő (üresjárati- és főfúvóka) fúvóka 20 ... 30 százalékos túlfogyasztást okoz. Eldugult a levegőszűrő. A levegőszűrő állapotának, szennyezettségének vizsgá lása és az előírt időszakban végrehajtott cseréje igen fontos. Elmulasztása mintegy 10 százalékos (vagy ennél is töob) túlfogyasztást okoz. Ezenkívül indítási nehézségek, és teljesítménycsökkentés is jelentkezik. A levegőszürőket általában — attól függően, hogy milyen útviszonyok között használják — 10 ... 15 000 km-enként ki kell cserélni, közben kb. 5000 km-enként a papírbetétes levegőszürőket tisztítani kell. A gyújtóberendezés hibáiból adódó túlfogyasztások A gyújtóberendezés hibái a következő túlfogyasztást okozzák: — a beégett megszakító 30 százalékos; — a megszakító távolságának helytelen értéke 20 százalékos; — az elosztófej tengelyének kopása (ennek következtében az egyenlőtlen megszakítás) 15 százalékos; — a hibás kondenzátor 10 százalékos; — a hibás gyújtótekercs 15 százalékos; — a hibás gyújtógyertyák 15 százalékos túlfogyasztást okoznak. Egyéb okokból adódó túlfogyasztások A szerkezeti hibák közül a motor kopása is jelentősen növeli az üzemanyagfogyasztást. A helytelen vezetési stílus (a hirtelen gyorsítás és az utolsó pillanatban való fékezés, vagy a- motor túlpörgetése stb.) is okozhat 20... 30 százalékos túlfogyasztást. Ha az előírtnál kisebb oktánszámú benzint használunk, számolhatunk a fogyasztás 10... 20 százalékos emelkedésével. A téli időszakban a hidegindítások, a motor melegítések miatt kb. 15.,.25 százalékkal több üzemanyagot fogyaszt a motor mint egyébként. Ha valaki gépkocsiját állandóan csak városi forgalomban használja, vagy gyakran jár hegyre, akkor szintén számolhat mintegy 10... 20 százalékos fogyasztás- növekedéssel. Összefoglalva: a helytelen vezetési stílus, a téli időszak, a városi forgalom vagy az emelkedők mindig fogyasztás- növekedéssel járnak, ami ilyenkor természetes következmény, tehát nem a rossz porlasztó vagy a rossz gyújtás a túlfogyasztás oka. V ií* C? 1 §ek SW 1E| Jyl Isi § J 'M 8 n El II I« il r4 ^ ^ 8\ KÉTÜTEMŰEK és helyszíni javítása : 20 I
