Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

IDEOLÓGIA ÉS OLIMPIA Az újkori olimpiai játékok megálmodója és meg­szervezője, Pierre de Coubertin jelentős szerepet tu­lajdonított a sportnak a béke és a népek közötti ba­rátság megőrzésében és erősítésében. Napjainkban, 'amikor a békés egymás mellett élés egyre nagyobb teret hódít és egyre fokozottabb szerepet kap a nem­zetközi életben, nap nap után beigazolódnak Cou- bartin nézetei. A sportnak csakugyan nagy jelentő­sége van a békés egymás mellett élés eszméinek valóra váltásában. Elősegíti a 'különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatait, egymás megisme­réséit, megbecsülését. Lehetővé teszi a különböző né­zeteket valló fiatalok találkozását, véleménycseréjét. ‘E találkozóikon a fiatalok közelebb kerülnek egymás­hoz, barátságok szövődnek közöttük. Különösen fontos szerepet töltenek be a couberti- nl nézetek megvalósulásában az olimpiai játékok. Egyrészt, mert a legnagyobb tömegeket megmozgató versenyek, amelyeken a legtöbb nemzet fiataljai vesznek részt. Másrészt, mert a tömegek nagy érdek­lődése nemzetiközi, politikai jelentőségűvé emeli. 'E tényezők következménye, hogy az olimpiai játékok miind az előzmények, mind a játékok alatt az ideoló­giai harc területévié válnak. A kapitalista országok­ban számos olyan politikai csoportosulás, erő létezik, amelyeknek nem tetszik, hogy az olimpiai játékok, az olimpiai eszme megvalósulása a békés egymás mellett élés irányába tett erőfeszítéseket segíti. Ezek az erők, melyek szeretnék a két világrendszer kö­zötti konfliktusokat kirobbantani, az olimpiai játéko­kat is igyekeznek céljaik érdekében felhasználni. Mint a sportélet más eseményein, más területein, úgy itt is igyekeznek zavart kelteni, feszültséget terem­teni, megzavarná a felkészülést, a versenyéket, meg­akadályozni, hogy az olimpia a békés egymás mel­lett élés eszméit segítve vallóban a 'béke és a ba­rátság .fóruma legyen. Egyes burzsoá nacionalista körök nem is olyan régen olyan nézeteket kezdtek terjeszteni, hogy a szocialista országokat ki kellene zárni az olimpiai játékokról. Azzal indokolták ezt, hogy a szocialista országok sportolói,' ha részt vesznék a játékokon, megzavarhatják .a tőkés államok fiataljainak gon­dolkodását. Meg IkeLl mondani, hogy az utóbbiban van némi igazuk. Az élsport sikerei bizonyos mértékig tükrözik egy ország társadalmi, gazdasági, szociális eredményeit. A szocialista államok sportolói a máso­dik világháború után egyre jobban szerepelnek az. olimpiai játékokon, s Montrealban már az érmek 70 százalékát szerezték meg. A Szovjetunió csapata pe­dig első lett a nemzetek pontversenyében, s az NDK is megelőzte az USA-t! Ezek az eredmények valóban alkalmasak arra, hogy megzavarják a nyugati fiata­lok gondolkodását, akiknek fejébe a nyugati életfor­ma felsőbbrendűségéről hirdetett eszméket igyekeztek elültetni a Nyugat ideológusai. Ettől félnek most a reakciós nyugati körök, ame­lyeknek nem tetszik, hogy fiataljaik megismerjék a valóságot a szocialista országokról. Akik retteg­nek a gondolattól, hogy a Szovjetunió sportolói még nagyobb fölénnyel nyerik a moszkvai olimpiát, mint a montrealit. Ök az olimpiát éppen az amerikai élet­forma propagálására, felsőbbrendűségének bizonyga- tására igyekeznek felhasználni. Hogy közben elterel­jék a figyelmet a társadalom súlyos problémáiról, a munkanélküliség növekedéséről, egyes néprétegek sanyarú életéről és a nyomorról. Természetesen könnyebb és egyszerűbb a politi­kailag rosszul tájékozott, félrevezetett, mindenféle burzsoá nacionalista maszlaggal agyonetetett embe­rek egyes csoportjait provokatív tüntetésekbe bele- vinni, hogy mások gyalázásán keresztül vezessék le felgyülemlett indulataikat, mintsem a társadalmi problémákat megmagyarázni, vagy éppenséggel meg­oldani. A szovjet jégkorongozók idei szereplése alkal­mával ez az irányzat világosan megmutatkozott. Míg a hivatalos szervek és a közvélemény nagy többsége barátságos fogadtatásban részesítette a szovjet spor­tolókat, ez cseppet sem zavarta azokat a köröket, akik a mérkőzéseken nacionalista, cionista tünteté­seket szerveztek. Hogy ezeket a köröket semmi sem riasztja vissza elképzeléseik megvalósításától, arra jó példa, hogy amíg a NOB messzemenő elismerését fejezte ki a moszkvai olimpia előkészítő munkálatai­val kapcsolatban, addig Nyugaton olyan újságcikkek jelennek meg, melyek kétágbevonják, hogy Moszkva képes lesa-e a nyári játékok megszervezésére. E tények is bizonyítják: a békés egymás mellett élés egyáltalán nem jelent ideológiai megbékélést. Azok a burzsoá körök, amelyek ellenségei a békés egymás mellett élés eszméjének — s természetesen a szocialista országoknak is —, akik nem nézik jó szemmel a szocialista tábor fejlődését, akik irigyen figyelik eredményeinket a sport területén is, min­dent megtettek eddig is és megtesznek ezután is, hogy sikereinket megnehezítsék, azok értékét, hatá­sát csökkentsék. Legfőbb módszerük a rágalmazás. De minden más eszközt is alkalmasnak találnak céljainak megvaló­sítása érdekében; a szocialista országok sportolói kö­zötti zavarkeltéstöl, a versenyek akadályozásán ke­resztül egészen a disszidálásra való rábírásig. A müncheni nyári olimpiai játékok után az NSZK televíziója körkérdést intézett nézőihez, melyik or­szág sportolóit találták a legrckonszenvesebbnek. Óriási fölénnyel a szocialista államok sportolói ke­rültek az első helyre. Pedig azt egyáltalán nem lehet állítani, hogy az NSZK polgárainak döntő többsége a szocialista tábor barátai közé tartozik. Ez is mu­tatja, nem könnyű az eligazodás. S 'ellenségeink ezt számításba is veszik. Sosem nyílt sisakkal közeled n>ek. Mosolygó képpel, barátságot színlelve igyekez­nek a zavart keltő akciókat megvalósítani. A mont­reali nyári olimpiai játékok idején például 68 kana­dai egyházi vezető keresztes menetet szervezett hívei számára. Elsősorban szocialistaellenes jelleggel. Ezt természetesen nem verték nagydobra, ők csak a ke­resztényi tanokat hirdették. Hogy miért éppen az olimpia idején, arra egyszerű és nyilvánvaló a ma­gyarázat. A cél világos volt: ők sem akartak elmaradni a sorból. Mint ahogy a Kanadában szép számmal mű­ködő emigráns, disszidens szervezetek is nagyban tevékenykedtek. Provokatív tüntetésekkel és más más eszközökkel igyekeztek megakadályozni, hogy az olimpia tovább erősítse a béke és a barátság, a bé­kés egymás mellett élés eszméit. A szocialista tábor sportolóinak szerény, egyszerű, de ugyanakkor öntu­datos viselkedése fontos tényező volt a provokáció elleni harcban. És elsősorban eredményeik. Ezzel ad­hatnak legméltóbban választ a provokátoroknak, ez­zel segítik elő, hogy terveik kudarcba fulladjanak. Egy év múlva Moszkva rendezi az olimpiai játéko­kat. Minden bskeszerető ember már előre örül, hogy az 1980-as olimpia a békés egymás mellett élés fó­rumává válik, ahol diadalmaskodnak Coubertin örök­szép szavai: „A béke vagy te, Spcrt, a népeket egy­máshoz fűző szép szalag ...“ (T. V.) FUTBALLVILÁG MOZGÖ BÜNTETŰRŰGÁS. Az USA- ban másként játsszák a labdarúgást, mint Európában, Dél-Amerikában és a világ bármely táján. Nem az amerikai futballra gondolunk, hanem arra a já­tékra, amelynek hivatalosan a FIFA a csúcsszerve. A FIFA jelenleg 150 or­szágot tart nyilván és ezek közül a legrégibbek közé tartozik — s ez talán meglepetésként hat — az Egyesült Ál­lamok Labdarúgó Szövetsége, az USSF [United States Soccer Federation). Már 1913-ban a tagok sorába lépett, ám je­lentős szerepet sosem játszott a nem­zetközi futballban. A FIFA hallgatóla­gos jóváhagyásával kísérleti telepnek tekintették az amerikai labdarúgást. Engedélyezték például a „mozgó bün­tetőrúgást“, mint a jégkorongban, az­után a 10 perces kiállítást. Hasonló kí­sérletek más országban is folynak, ami persze nem befolyásolja azt, hogy a nemzetközi találkozókon a FIFA általá­nos szabályai érvényesüljenek. Talán ezért is érdekes, hogy az USA bele akar nőni a nemzetközi labdarúgóélet­be, részt szeretne venni már 1980-as olimpián, bejelentette igényét az ifjú­sági Világ Kupa megrendezésére (1983), sőt azt szeretné, ha 1990-ben az USA-bain kerülne sor a felnőttek vi­lágbajnokságára. Mindezt C. Lann, a szövetség főtitkára közölte a sajtóval, miután olyan tiszteletbeli elnököt vá­lasztottak, mint H. Kissinger, aki majd­nem nyolc évig (nemzetbiztonsági fő­tanácsadóként, majd miniszterként) lé­nyegében a washingtoni külpolitikát irányította. Nemzetközi eredményekkel ugyan még nem dicsekedhetnek az USA-ban, a labdarúgás azonban egyre népszerűbb. Lann főtitkár szerint öt év múlva 3—5 millió futballistával lehet számolni. Ha ilyen arányú lesz a fejlő­dés, valóban nem lehetetlen, hogy egy­szer csakugyan az USA-ban rendezik mieg a világbajnokságot... PELÉ GONDJAI: Ogy tűnik, nem ked­vez a házasságoknak a New York Cosmos labdarúgó-csapata. Erről két volt világhírű futballista felesége is meggyőződhetett. Előbb Beckenbauerné, majd Peléné. A „fuballkirály“ ugyan már tavaly befejezte aktív pályafutását a Cosmosban, de az minden bizonnyal megfertőzte őt. Ez év elején ugyanis elhagyta a feleségét és három gyerekét — s beadta a válópert. És belevetette magát az élet sűrűjébe. Unatkozás ki­zárva, mert egyre többször látni őt a nyilvánosságon, különböző szépségek társaságában. Mintha elfelejtette volna azokat az Időket, amikor a példás csa­ládapa szerepében tetszelgett, amikor számára — ahogy az újságíróknak mindig hangsúlyozta — a család volt a kezdet és a vég. Népszerűségének azon­ban ez mit sem árt, a brazil szurkolók továbbra is futballbálványuknak tekin­tik, életüket is odaadnák érte. A nem­régen egy jótékonysági célból rendezett riói mérkőzésen 150 000 ember volt je­len, csakhogy láthassa őt, az utánozha­tatlan futballkirályt. MINDEN SEJKNEK VAN CSAPATA. Sokak számára máig is talány, hogyan lett Szaúd-Arábia, Kuwait, Bahrein, Ka tor és Oman a labdarúgás tejjel-mézze! folyó Kánaánja. Ahol egy-egy mérkő zésen 30—40 ezer ember szurkol fehér burnusztan, olyan hangorkánnal 90 percen át, amihez képest egy stadion Argentínában vagy Brazíliában állítólag szerzetesi kápolnához hasonlítható. Ahol a nemzeti válogatott nem játszik szerepet a nemzetközi porondon. Ahol még este is 35—40 fokos a hőség. Ahol csak műgyeipen lehet játszani, különben homokba fúlna a szem, a száj. a láb és a labda. És ahol — az „ahol-ok foko­zásaként — mégis többet keres egy kö­zépszerű vagy kiöregedett futballista, mint Spanyolországban, a;z NSZK-ban vagy Olaszországban a nagy sztárok. Az első válasz az lehetne, hogy e szi­gorú vallási törvények szerint élő mo­hamedán országban nincs mozi és szín­ház, tilos a modern zene és alkoholfo­gyasztás, így az egyetlen szórakozást jóformán a foci jelenti. Ez részben így igaz. Köztudomású azután, hogy anya­giakban nincs hiány. Az a bizonyos tej és miéz Itt olajban és olajdollárok­ban terem, s kamatozik. „Nem látok semmi különöset .abban, hogy egy Cn- dillac-et vagy egy futballistát vásárol­jak — mondotta az egyik sejk —, mert mindkettőt megkapom pénzért.“ Ez is igaz. T. Bücker, a nyugatnémet Duis­burg középpályása, akire klubja már nem tartott Igényt, Száúd Arábiában többet keres, mint Keegan, a Hamburg angol sztárja, az elmúlt évi „Arany- labdás“. A brazil Rivelino évi fizetése 1,4 millió dollár! Erről még fénykorá­ban sem álmodhatott odahaza. Éppúgy nem, mint több angol és svéd [T. Sjöberg) futballista, s az edzők közül Zagalo és Cramer. Végső soron talán még az sem .magyarázat, hogy az egy­mással rokon, ugyanakkor vetélkedő sejkek manapság a labdarúgást stá­tusszimbólumnak tekintik, mint a fény­űző csodagépkocsit. Minden gazdag sejknek van saját csapata! Volt idő­szak, amikor nem játékosokat, hanem egyszerűen egész csapatokat akartak vásárolni Európából... (iej ÓÚJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gaz dasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdaváilalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme Bratislava. PRÓBANYOMÁS. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket. 893 39 Bratislava, Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nóbrezie 15/1L. telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díjc — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korcnc. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden posta’ kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Üstredná expedíció a dovoz tloce 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5-'2 Pelé egy New York i discóban — két szépség tár-' saságában (Archiv-felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents