Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

•

A géppark udvarán nyüzsgés, sürgés- forgás. Traktorok jönnek, traktorok mennek, egyikük üres, a másikuk kukoricával, cukorrépával, silóval megrakott pótkocsit vontat. Beljebb az udvaron javításra váró mezőgazdasági gépek sokasága, köztük olajos ruhás szerelők, javítók buzgólkodnak, legyen minél hamarabb üzemképes egy-egy gép, traktor.

A kapuőrtől a pártelnök felől érdeklődöm. Azt mondja: „Ott van valahol a szerelők között“ — s kezével az udvar belseje felé mutat. Megyek befelé, megállók az egyik javítócsoport mellett, megismétlem az előbbi kérdést, erre többen is szinte felélénkülve válaszolják:

— Minárik Mihályt keresi? Merthogy ő a pártelnök. Az imént volt itt, bement az esztergaműhelybe.

— Az merre van?

— Ott, látja azt a nagy piros ajtót?

A műhely nem nagy, éppen hogy elfér benne két esztergapad. Az egyik fölé hajolva találom Minárik Mihályt, az Ipolysági (Sahyj Efsz üzemi pártszervezetének elnökét. Magas, vékony, barna arcú fiatalember. Három éve tölti be a pártelnöki

rán József és én. Három közülünk párttag, a többi brigádban is nagyjából ilyen a párttagok aránya.

— S a brigád idei vállalása?

— Az első félévben 27 ezer korona értékű új alkatrészt készítettünk el, illetve javítottunk meg. Az év végéig szeretnénk még legalább ennyit elkészíteni.

Kikapcsolja a gépet, megméri pontosan az elkészült kis acéltengelyt. Arcán elégedett mosollyal csak ennyit mond:

— Ez elkészült, most már mehetünk nyugodtabb helyre beszélgetni.

Nézem, ahogy ügyes keze beilleszti a kombájn hajtóművébe a tengelyt. Egy negyedóra múlva már felberreg a motor, s a kombájn elindul a kijárat felé. Mi az üzemi étterem felé tartunk, velünk jön Halman Mária, a szövetkezet személyzeti osztályának vezetője, pártvezetőségi tag is. így hármasban folytatjuk a beszélgetést.

— Látom, sok fiatal dolgozik a szövetkezetben.

— A gépesítőrészlegen valóban sok a fiatal, s ez érthető is. A gép jobban vonzza a fiatalokat, mint egyéb munka. A nöA pártelnök

PÁRTELNÖK AZ ESZTERGAPADNÁL

tisztséget. Foglalkozása: vasesztergályos.

— A pártelnököt keresem.

— Én vagyok — emeli fel a fejét, ^aztán leteszi a félig kész alkatrészt, mégtörli tenyerét egy olajos rongyban, s kezet nyújt. Majd a munkájukat szerető emberek természetes hangján azt mondja:

— Ha nem haragszik, ezt még befeie- zem, mert enélkül nem indulhat munkába az egyik silókombájn, tízperces munka az egész, persze közben beszélgethetünk is.

Az esztergapad fölé hajlik, arcán összpontosított figyelem.

„Elvégre magunknak csináljuk“

— Mi az, amit csiszol?

— Egy hengerrudacska, jó ujjnyi az egész, emiatt áll a gép, új meg nincsen, sajnos. Ezt egy régiből vettem ki, néhány millimétert kell róla leköszörülni, hogy belepasszoljon. *

— A kollégák?

— Ki merre. Végzi mindenki a maga dolgát. Nagy a szárazság, gyakori a törés-kopás, s nekünk igyekeznünk kell, hogy minden gépet hamar üzemképessé tegyünk. Ki kell használnunk a szép időt. A betakarításra ez a lehető legideálisabb idő, de a szántásra már nem, a kemény földben törik, reped még a vas is.

Szemben a falon piros anyaggal bevont tábla függ. Közepén felnagyított csoportkép, fölötte ez olvasható: „Az esztergályos szocialista brigád híradója.“

— Látom, brigádban dolgoznak.

— Két éve alakítottuk, én vagyok ennek is a vezetője.

— Pártelnök és brigádvezető is?

— A fiúk akarták így. Mondták, vállaljam el. Jól van, elvállalom — mondtam nekik, de akkor itt mese nincs, amit vállalunk és elhatározunk, azt pontosan és idejében elvégezzük. Hát így történt, de eddig nincs panaszom rájuk.

— Van több szocialista brigád is a szövetkezetben?

— A szocialista brigádmozgalom nálunk csak néhány éve kezdődött, eddig 12 brigád versenyez a cím elnyeréséért. Mindegyiket a pártszervezet patronálja.

— Az mit jelent?

— Azt, hogy a párt szervezi, értékeli a versenyt, persze közösen a szövetke zet vezetőségével. Minden brigád élén párttag áll. Mi heten vagyunk, Bállá Sándor, Bondor József, Szpodnyák János, Zsemlovics László, Zvolenszky János, Bavénytermesztésben és az állattenyésztésben viszont kevés a fiatal, pedig ott jobb a kereset is — mondja Halman Mária.

— Igaz — folytatja —, az utóbbi években oda is több fiatal jelentkezik.

— Hány fiatalt vett fel a szövetkezet az utóbbi három évben?

— Huszonhatot, ebből 25 szakmunkást,

— S hány lett közülük párttag?

— Majdnem az egyharmada. Jelenleg pártszervezetünknek 79 tagja és 9 tagje- löltje van.

— Hogyan történik a jelöltek kiválasztása?

— A párttagjelöltek többsége a szocialista brigádokból kerül ki. Minden brigád- tag munkáját külön is értékeljük. Az értékelésnél meghatározó a teljesítmény, de a munka minősége is. Figyeljük politikai, világnézeti fejlődésüket. S akiről látjuk, hogy jó párttaggá válhat, azzal személyesen‘elbeszélgetünk, politikai, gazdasági és egyéb kérdésekről. Az idén például három fiatalt vettünk fel a párttagjelöltek soraiba — magyarázza az elnök.

— Előfordult-e már, hogy a jelöltek csalódást okoztak?

— Volt ilyen eset is. De ez csak valóban szórványos jelenség.

—■ Manapság elhangzanak olyan nézetek, hogy a mai fiatalok közömbösek a politika iránt.

összenéznek. Furcsa mosoly villan a szemükben. Aztán Halman Mária így válaszol.

— Embere válogatja. Én azért nem általánosítanék. Egyébként sem szeretem, ha valaki egyedi példákból kiindulva általános következtetéseket von le. Az ember, ember. Mindenkiben megvan a jóra és a rosszra való hajlam. A mi tapasztalatunk az, hogy igenis érdekli a fiatalokat a politika. Jelentkeznének akkor annyian a szocialista brigádokba, vagy a pártba? Elsősorban rajtunk, kommunistákon múlik minden. Tudunk-e nekik jó példát mutatni mindenben, őszinték vagyunk-e hozzájuk? Sok függ a nevelésüktől, de fontos a bizalom és az egyes emberekhez való közeledés is. Mi e kérdésekre az utóbbi években nagyon ügyelünk, ez pártmunkánk egyik meghatározója.

— Itt van például a szociális gondoskodás — veszi át a szót a pártelnök. —

A párt és a szövetkezet vezetősége elfogadott egy közös határozatot a fiatalok anyagi támogatásáról. Ez részben azt is szolgálja, hogy megtartsuk a fiatalokat. Ha például családi házat alkar építeni, a szövetkezettől 25 000 koronától 30 000 koronáig terjedő térítésmentes kölcsönt kap. Viszonzásul ö kötelezi magát, hogy 10 évig a szövetkezetünkben fog dolgozni. De más téren is segítjük a fiatalokat, így a szakmai-politikai továbbképzésükben.

— Térjünk még vissza egy gondolatnyi időre a szocialista brigádokhoz. A brigádba nyilván itt is a legjobb dolgozók tömörülnek. Tükröződik ez a gazdasági eredményekben is?

— Ha nem így lenne, akkor nincs értelme a szocialista brigádmozgalomnak. Igaz, az idén nem sikerül mindenben teljesíteni a tervet. Nyereség nem lesz, de azért ráfizetéssel sem zárjuk az évet. Ezt ma már nyugodtan kijelenthetjük. A járási pártbizottság előzetes felmérése és értékelése alapján a járás 27 szövetkezete közül 15-ben nem lesz ráfizetéses a gazdasági év. Ezek közé tartozunk mi is, s ebben oroszlánrésze van a szocialista brigádmozgalomnak. Az ő segítségükkel sikerült például az idén az anyagköltségekben egymillió koronát megtakarítanunk. Elsősorban az üzemanyagfogyasztás csökkent lényegesen — magyarázza a pártelnök.

— A vontatógépek többsége például két műszakban dolgozik — veszi át újra a szót Halman Mária. — A két traktoros közül az egyik többnyire párttag, nem mintha a párton kívüli traktoros nem végezné el becsületesen a munkáját. A Kl- rovec éppen itt van, javították, beszélgethet az egyik vezetőjével, Misko Józseffel, aki nem párttag.

Kimegyünk. Nézem a hatalmas sárga gépóriást, csak a nyolcas eke 25 mázsa rajta.

— Mennyi a teljesítőképessége? — kérdezem a vezetőjét.

— Egy műszak alatt 12—13 hektárt szántunk fel.

— A régi Zetorok teljesítménye?

— Két-három hektár.

— Az üzemanyagfogyasztás?

— Lényegesen kevesebb, mint a kisebb traktoroké, mert jobban ki lehet használni, s mi ki is használjuk, igyekszünk sokat és jól szántani. Elvégre magunknak csináljuk, miénk a szövetkezet.

Aztán mosolyogva felszállt, s elindította a sárga gépóriást. Elbúcsúztam én is, s azon tűnődtem, ha semmi más nem győzne meg arról, amit a pártelnöktől és a személyzeti osztály vezetőjétől hallottam, Misko József kijelentése biztosan, ahogyan a „miénk a szövetkezet“ szavakat kimondta.

TÜRÜK ELEMÉR

A tudás haszna

MIÉRT

SZORGALMAZZUK A KÉPZÉS FOKOZÁSÁT?

A dolgozók magas fokú képzése ma műszaki, gazdasági és társadalmi szempontból nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az egyén tevékenyen bekapcsolódjék a társadalmi termelésbe és a termelési viszonyok rendszerébe. Ugyanakkor ez és a modern technika annyira bonyolulttá, sokoldalúvá és sokrétűvé válik, hogy nem csupán szakmai jellegű képességeket, hanem a lehető legsokoldalúbb, mégpedig nemcsak végrehajtó, hanem alkotóképességet is kíván az embertől.

Ahhoz, hogy a dolgozó élni tudjon azokkal a jogaival — melyek abból fakadnak, hogy ő a társadalmi tulajdonba vett termelési eszközök társ- tulajdonosa és felhasználásuk Irányítója —, hogy részt vehessen a kollektív döntésekben, nélkülözhetetlen a magas színvonalú általános műveltség és szakmai képzettség. Ennek megértetése érdekében sokat tehetnek a szakszervezeti szervek, s ha jól meggondoljuk, ez kötelességük is.

Szociológiai felmérések tanúsága szerint a munkásoknak a termelési eszközök kihasználásában, a termelés irányításában való részvétele egyenes arányban van képzettségi szintjükkel. Minél magasabb a munkások iskolázottsági szintje, annál inkább érvényesül szervezőképességük, annál nagyobb bennük a vállalkozó kedv, annál önállóbbak, és annál inkább kezde- ményezőek mindennapi munkájukban.

A termelés és a társadalmi élet bonyolultabbá válásával összefüggésben mind nagyobbak a követelmények a társadalom tagjai, elsősorban a munkások oktatásával, képzésével szemben, minthogy ez társadalmi aktivitásuk nélkülözhetetlen feltétele. 1927-ben például a városi szovjetek tagjainak 71,4 százaléka csupán alsó fokú végzettséggel rendelkezett és csak 3,8 százalékuknak volt felsőfokú végzettsége. Ma már viszont csak 12,9 százalék az alsó fokú végzettséggel rendelkezők aránya a városi szovjetek tagjai között, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké pedig 25,2 százalékra emelkedett.

A dolgozók kulturális és műszaki képzettsége szintjének emelkedése, következésképpen műveltségének fejlesztése nyilvánvalóan nemcsak eszköz a munka maximális termelékenységének eléréséhez, hanem társadalmunk önálló célja is, s fontos lépcsőfok minden egyes dolgozó egyénisége sokoldalú fejlődésének biztosításához.

VLAGYIMIR TURCSENKO

1979.

A 11.

Néhány perc ée indulhat a tárcsa is

(Hajdú András felvételei)