Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
d 197t. XI. 4. SZÜKSÉG VOLT ÉS VAN GONDDEUIMSM A KEZDÉS NEHÉZ ÉVEI • MEGOLDJÁK A LAKÁSKÉRDÉST • JÖVŐRE ÚJABB GYERMEKINTÉZMÉNYEKET ADNAK ÁT Árva lakosainak életéban a felszabadulás majd az államosítás határkövet jelentett. Valamikor, ha ezt a tájat emlegették, az emberek képzeletében a vö’gyekben meghúzódó apró faházak, a derékszíjnyi, nehezen művelhető szántók és a gyönyörű, de ajándékaiban fösvény természetet meghódító szorgos nép jelent meg. A szocializmus építésének megkezdésével párhuzamosan fejeződött be e területről a tengerentúlra való kivándorlás. A kezdeti nehézségektől nem mentes iparosítás meghozta a várt eredményt: a dolgos kezek hazai ö'dön is találtak munkát és megélhetést. Ebben a kezdeti időszakban alapították az első árvái Szemet, amely egyben a kétéves tervben felépített első szlovákiai gyár volt. \ Dolny Rubin i Elektrotechnikai Üzem az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Nemcsak munkát, jobb életet is jelent Stefan Litva, az üzemi pártbizottság elnöke a szó szoros értelmében már az alapok letételekor bekapcsolódott az üzem létesítésébe. — Nem volt könnyű a dolgunk — emlékezett vissza. — Az emberek nagy része nem tudatosította, mit jelent majd számúikra az üzem. Ma már mosolyogva gondolok arra, hogy az este kimért telekről reggelre sokszor eltűntek a cölöpök, pedig akkor mennyire bosszantottl Néhány kommunistával együtt kézbe vették a szervezést, járták a nyomorgó falvakat, munkalehetőséget kínáltak a férfiaknak az épít kezésen, együtt hordták a téglát, a maltert, majd amikor az épületek elkészültek, a nőket hívták dolgozni. Az addig csupán földműveléssel foglalkozók számára nagyon nehéz volt megszokni a gyári környezetet, a nyolcórás munkaidőt. Fokozatosan tanulták meg a gépek kezelését. A munkások egy része egy hasonló csehországi üzemben tanulta a szakmát. — üzemünk 1600 dolgozójának többsége nő — mondotta a pártelnök. — A férfiak többnyire a járás gépipari üzemeiben találtak munkát, ott volt rájuk szükség. Éppen az a tény, hogy az üzemben lányok, asszonyok dolgoznak, arra késztette az üzem vezetőségét, hogy széles körű szociális programot dolgozzanak ki és valósítsanak meg. Elsősorban gyermekintézményeket kellett építeni, hogy minél több nőt kapcsolhassanak be a termelésbe. Az üzem bölcsődéje és óvodája a járásban az első ilyen létesítmények közé tartozott. Az üzem fejlesztése és bővítése elképzelhetetlen volt a dolgozók lakáskérdésének megoldása nélkül, hisz nemcsak a városból, hanem a közelebbi-távolabbi falvakból is egyre többen jöttek dolgozni a gyárba. Hajadonoknak és nőtleneknek az üzem munkásszállójának 48 As üzen vezetősége sokat tesz a dolgozó nők munkafeltételeinek javításéért. Felvételünkön Mária FerianCíkové a műanyagpréselő részleg dolgozója egyszobás lakása nyújtott és nyújt egy Időre otthont, de a fiatal házasok lakásproblémáját is sok esetben átmenetileg ily módon oldották meg. Az üzem közel 250 lakást adott dolgozóinak. De nemcsak a kiutalt lakások száma mutatja az üzem gondoskodását. A családi házak építéséhez csupán az utolsó kilenc évben 716 ezer korona kölcsönt adtak. A lakberendezésre adott kölcsönök összege 181 ezer koronát tett ki ugyanebben az időszakban. Üdülnek, kirándulnak a dolgozók Azzal, hogy az üzem dolgozói a város modern lakótelepeire költöztek, lehetőség nyílt számukra a sokrétű kulturális és sportéletre. A városi rendezvények látogatásán kívül számos kirándulást szervez az üzem. Jól kihasználják saját autóbuszukat. Hetente egyszer a Tur- cianské Teplice-i fürdőbe viszik egésznapos kirándulásra az érdeklődőket. Rendszeresen járnak az olomoucí Flora virágkiállításra. A dolgozók gyermekeinek kedvenc kirándulóhelye Bojnice, elsősorban az állatkert miatt. S ha már a gyermekekről van szó, megemlítjük, hogy közel 100 gyermek tölti a szünidő egy részét a hazai vagy a külföldi pionírtáborokban. Viliam Gonda, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke örömmel beszélt a kirándulások, üdültetések szervezéséről, hisz évről évre nő azoknak a dolgozóknak a száma, akiknek az üzem ily módon nyújt lehetőséget pihenésre, új tájak megismerésére. — A belföldi kirándulásokra ebben az évben is jelentős összeget fordítottunk — mondotta. Marianské Láznéban, Magas-Tátrában és hazánk más gyönyörű helyein jártak dolgozóink. Évente 35—40-en külföldön, többnyire Bulgáriában, Jugoszláviában és Magyarországon töltik szabadságukat. Az üzemi orvos javaslatára gyógykezelésre is elküldjük az arra rászorulókat. Az üzem öt nyaralójában, melyek Osádkán és az árvái vízduzzasztónál vannak, a dolgozók családjaikkal két hétig ingyen nyaralhatnak. A közeljövőben szeretnék megoldani az üdülők fűtését, hogy télen is kihasználhassák azokat. Segítséget nyújtanak a nőknek Természetesen kezdettől fogva nagy gondot fordított az üzem vezetősége arra, hogy a nőknek minél jobb munkafeltételeket teremtsen. A kisgyermekes anyák munkaidejét módosították, vagy lehetővé tették, hogy csupán a délelőtti műszakban dolgozzanak. Ha nehézségek merülnek fel, a szakszervezeti bizottsággal közösen keresik a megoldást, hogy ne kelljen a nőknek otthagyniuk a munkahelyüket. Megszervezték a dolgozók étkeztetését is. A tízórait a műhelyekbe hordják, hogy minél kevesebb legyen az időveszteség. Nemcsak a délelőtti műszakban dolgozók étkezhetnek, délután is meleg ételt főznek. Két büfé van az üzem területén, amelyekben igen gazdag az áruválaszték. Tudjuk, hogy a dolgozó nőknek mennyi idejükbe kerül a bevásárlás — magyarázta Gonda elvtárs. — Ezen legalább úgy enyhítettünk, hogy a helyi üzletek vezetőivel együttműködve állandósítottuk a gyümölcs-, illetve a zöldségárusítást az üzemünkben. A jövőben bővíteni akarjuk a félkész ételek választékát is. Figyelemre méltó és jól bevált a Szlovákiai Nőszövetség alapszervezetének kezdeményezése. Már hosszabb ideje kapcsolatot tartanak a trenőíni hudotex vállalattal, amely rendszeresen árusítja az üzemben termékeit. A nőszövetség szervezete egyébként nagyon jól dolgozik. — Elmondhatom, hogy sokat tettünk már eddig is a dolgozókról való gondoskodás terén, de nem akarunk megállni — folytatta a szakszervezeti bizottság elnöke. — A következő évben szeretnénk átadni az új üzemi bölcsődét és óvodát, melyekben több mint száz gyermekről gondoskodnak majd, amíg a szülők a munkahelyükön lesznek. A gyermekek szállítását a távolabbi lakótelepekről az autóbuszunkkal oldjuk meg. Nagyobb kapacitású konyhát és éttermet is építünk, mert tervbe vettük dolgozóink számának növelését. Van saját szakmunkásképzőnk is, melyből az elmúlt tíz év alatt 322 fiatal került az üzembe. • • • Ma már nem kell a falvakat járni, agitálni. Árvában meghonosodott az ipar. A fiatalok szívesen maradnak szBlűfűldjükön, mert ott munkalehetőség nyílik számokra. DEÁK TERÉZ Milyen lehet egy tapasztalt, megbízható, jó munkaerőnek tartott egészségügyi nővér? — ezen töp rengtem, s próbáltam magam elé képzelni az ismeretlent, útban a Komáromi (Komárno) járási Egészségügyi Intézet igazgatóságáról a pszichiátriai rendelő felé. Talán a jelzők sugallták, hogy idős, szigorú, fehér bóbitás nővér képe alakult ki bennem, de helyette egy kedves, bizalmat keltő mosolyú, fehér köpenyes, középkorú asszony nyitott ajtót a ren delében. Csaknem egy óráig kattogott az írógép, s kérdés kérdést követett, amíg LeSSo Alojzia elkészült a soron levő páciens „kihallgatásával“, s a terjedelmes kórlajjpal. — ül páciens volt, azért tartott egy kicsit tovább —- magyarázta —, habár még így is aránylag gyorsan végeztünk. Ez a páciens az elmondottakból ítélve nem lesz a mi betegünk, csak a komplett kivizsgálás keretében küldte ide is az üzemi orvosa. Ezt 12 éves tapasztalattal könnyűszerrel megállapítja. Ennyi ideje dolgozik ugyanis a pszichiátriai rendelő szociális nővéreként. Egészségügyi múltja, ahogy ő mondta, jóval régibb. — Magamnak is szinte hihetetlen, de már harminc éve dolgozom nővérként. Jóformán gyerekfejjel, a polgári elvégzése után kerültem a fogászatra. Miért éppen az egészségügyet választottam? Nem azért, mert ez volt a célom, inkább azt mondanám, ez adódott. Akkor még határozott elképzelésem sem volt, mit is szeretnék tartósan, egy életen át csinálBIZALMAT KELT, TANÁCSOT AD ni. A fogászati munka azonban nem tudott lekötni, sem kielégíteni. Körzeti orvos mellett is dolgoztam, hat évet pedig belgyógyászati rendelőben. Tulajdonképpen ott nőtt a szívemhez a munkám. Közben el végeztem az egészségügyi szakközépiskolát Érsekújvárban, s csak annyit hagytam ki, amíg a fiammal és a lányommal szülési szabadságon voltam. 1967-töl pedig ezt a munkát végzem. Ennyi röviden a har mine év — mosolyodik el. — S mi a különbség az egészségügyi nővér és a szociális nővér között? — A különbség a munkakörből ered. A rendelői munka csak egy része a feladatunknak. Nekünk a rendelőn kívül is törődnünk kell a páciensekkel, úgynevezett terepmunkát is végzünk. Meg kell ismernünk a betegek otthoni környezetét, kórházi kezelés után segítenünk kell újra beilleszkedniük az otthoni és a munkakörnyezetbe. Ha szükséges, új munkahelyet kell számukra keresnünk. Nehéz lenne, s hamarjában talán nem is tudnék mindent felsorolni, hiszen minden páciens esetében más és más a tennivaló. Sokrétű a tennivaló, s jócskán nehezíti, hogy a pszichiátria szót csaknem mindenütt előítélettel fogadják az emberek. Pedig a pszichiátriai kezelés korántsem azt jelenti, hogy a páciens elmebeteg. — Bosszantó, sőt sokszor dühítő az emberek korlátoltsága. Különösen, ha a rosszindulatú előítélettel ott találkozunk, ahol annak egyáltalán nem lenne szabad előfordulnia. Például a munkahelyeken. Még ha én érzem, az hagyfán, de ha a gyógyult, ám an nak ellenére érzékeny és sebezhető illető, annak rossz következménye lehet. — Nem bánta-e meg, hogy annak idején a bel gyógyászatot nehezebb munkahellyel cserélte fel? — szögeztem neki a kérdést. — Nem is nehezebbnek, inkább igényesebbnek mondanám ezt a munkát. Igényesebbnek, mert ahhoz, hogy valamit is tehessünk itt, elsősorban meg kell nyerni az emberek bizalmát, mert ez a gyógyulás forrása. Ha én vagyok itt és velem találkozik először a beteg, akkor elsőként ezt nekem kell megpróbálnom. Amit előttem eltitkol, azt elmondatja vele a doktornő. Őszintén, bizony eleinte nagyon nehéz volt. Nemegyszer előfordult, hogy ki kellett mennem, mert elsírtam volna magam a beteg előtt. Azzal, hogy a rendelő ajtaját becsukjuk, a problémát nem tudjuk lezárni. Állandóan bennem van, vajon jó tanácsot adtam-e ennek vagy annak, nem inkább másképpen kellett volna-e. — Különösen igényes ez a munka olyannak, aki mint LeSSóné is teljes szívvel csinálja — szólt közbe az utolsó szavakat hallva Viera Lehotská doktornő, a járás pszichiátere. — Előtte mondom, mert tudja, hogy ez a véleményem róla, hiszen 12 éve a jobb kezem. Sokszor mondom, hogy a lelkiismeretessége, a humánussága a saját rovására megy. Az is igaz, hogy igazán jól ezt a munkát csak így lehet végezni. Nemcsak én, hanem a feletteseink is ezért tartják a járás, sőt a kerület egyik legjobb szociális nővé rének. Tudását, tapasztalatait — 1973-ban kétéves továbbképző tanfolyamon beosztásához szakképesítést is szerzett — szívesen megosztja másokkal is. Tagja a Vöröskereszt járási plénumának, a járási szociális bizottságnak. Szívesen tart előadásokat az önkéntes gondozónőknek. — Talán mindenki azt mondja, aki szereti a munkáját, de valóban nem tudom, képes lennék-e már mást csinálni. En ebben találtam meg, amit — ezzel nem akarom azt a munkát lebecsülni, hiszen az értéke annak is nagy — a fogászaton a saját munkámból hiányoltam: az értelmet. flórian marta
