Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
akartam lenni én Is, csakj aptak a tiszti iskolából, tlenséggel vagy valami indokolták. Valamilyen volt éppen, és én „pima- söszöntöttem az őrnagyunké. Fönt hordta az orrát, öl félne, hogy beszívja a ;yáltalán. A végén úgy kint valami stricit! világon semmit sem vesz- íondta Mark. nnyen beszélsz. Én ellen- ;y gondolom, hogy retten- veszítettem, és hogy en- Uamok csúnyán megkáro- at elhihetsz nekem, hogy ingeiben egészen másképp láború, mint ha a magasdom képzelni, gallérban, jeges whiskyt — legyintett. nem hagyom, hogy megák. 2n erre az alkalomra nem várni. Most szabadságon már vissza se térekl kockázatos, nemde? . mindig jobb, mint kinyif- rban. Fogalmuk sincs, hol . Kis ideig még elszőrako- :után meg — hajdi Olaszhez kezdesz ott? iltot fogok árulni. Komo- )m. Vannak ott rokonaim, megvágom őket, és aztán ;. Azt hiszem, Dánia felel- íkem a legjobban. Otthon voltam, de a tehenekhez Isakugyan, nem vagy vé- icli? Nem köpsz be? nyugodt, nem köplek be. már csak a holttestemet Síhatároztam magam. Hát nem vagy besúgó? íondtam, hogy nem. egy tisztnél sohasem tud- mber. magad is tiszt akartál m vagyok az. Ennyi a küstiinkl fel magad! ;ény felhajtotta az italát, kolta a thaiföldi kedvesét, a mixernek, az üres po- jtatva. lármát az én kontómra, fizetem neked vissza? — lark. mész vissza tulajdonkép- érdezte- a katona. — Ha rajtad, hogy megcsömör- ilkolástól, abban a minu- tyiba kerülsz! égés. Csakhogy engem az vár a menyasszonyom, és azatérni. i egy célom van, hogy t a szörnyűséget. Amikor m, nyakig jártam a nyo- i. Most adódott az első im az életre, összekuporgattam egy kis pénzt, érted? Én már nem mehetek vissza. Agyonlőttem egy kisfiút. Megöltem egy vietnami kisfiút. Egyenesen hátba lőttem. Aznap éjjel, mielőtt megszöktem volna... — Azt mondtad, hogy szabadságon vagy. — Valamit mondanom kellett. — Annyira megviselt a dolog? — Mondom, pont hátba lőttem, őrt álltam egy rohadt hadianyag-raktárnál és az a csöppség odajött hozzám, és azt mondja, óhajtom-e, hogy kipucolja a cipőmet* Ráordítottam, hogy hordja el magát, de ő nem tágított. A vietnamiak néha ilyen cipőtisztító ládákba rejtik el a bombákat. Nem tudom, mi ütött belém, hirtelen iszo nyatos félelem fogott el. Megint rá- üvöltöttem, hogy kotródjék, mire ő a lábamhoz dobta a ládikót és futásnak eredt. Abban a pillanatban minden teljesen világos lett előtte. És hátulról beleeresztettem egy sorozatot. Azután elmentem megnézni. Tát- va maradt a szám. Mintha csak a ruhája hevert volna ott, olyan sovány volt az a fiú. De a láda körül csend volt. Nem akart felrobbanni a benne sejtett bomba. — Alighanem mázlid volt — mondta Mark. — A fenét volt mázlim! Furdalt a kíváncsiság, felnyitom a ládát és találd ki, mi volt benne? Cipőkrém, semmi más, csak egy doboz közönséges cipőkrém! Egyáltalán nem vagyok beszari, néhány hullát már láttam életemben. Pensylvániában halottaskocsival jártam, a közlekedési balesetek áldozatait szállítottam a boncolóba. Mindennap nyakig voltunk melóval. De ez az eset egyszerűen szíven ütött. Nem volt maradásom. Ha nem tudtam volna megszökni, a következő sorozatot biztos, hogy magamba eresztem. Azonnal rohantam a támaszpontra, a motyómat sebtiben belegyömöszöltem a kofferomba és eltűntem, amilyen gyorsan csak tudtam. Többé nincs az a hatalom, amely engem rákényszerítsen, hogy ártatlan embereket gyilkoljak! — Azt hiszem, értelek — mondta Mark. — És a sittre se megyek, ez olyan biztos, mint ahogy most mi ketten valódi kanadai whiskyvel koccintunk! Kabátzsebéből előhúzott egy hasas üveget, és a vodkás poharakat megtöltötte sárgásbarna folyadékkal. — Ezt a nővérem küldte születésnapomra. — Hát akkor sokáig élj! — mondta Mark. A thaiföldi lány egy szót sem értett az egészből, de nyájasan viselte magát. — Tegnap még azt gondoltam, hogy visszatérek a támaszpontra és feladom magam, de szerencsére ez a csinibaba elűzte beteges gondolatomat. Tudatára ébredtem ugyanis, hogy ha a hűvösön vagy, az annyi, mintha nem is élnél. Mintha halott mártír lennél. Abból pedig már igazán elege van az emberiségnek. Én már voltam a sitten. A rács mögött úgy érzed magad, mintha a halálodat élnéd, hidd el pajtás! Ja, el ne felejtsem, ha netán úgy adódna, hogy teneked is meg kell lépned ... — Nekem sajnos nincsenek rokonaim Olaszországban — mondta Mark. — Elég egy szót szólnod, kifogástalan kapcsolataim vannak. Ez a gyönyörűség mindent lebonyolít. A Rám utcában a Wat Suthat mellett buddhisták laknak, akik átsegítenek Japánba, onnét pedig Oroszországba. És ott van időd meggondolni az egészet. — Köszönöm — mondta Mark. — Rettentően csábító, amit mondasz, de én alighanem gyáva vagyok egy kicsit. — A miatt a lány miatt, akit állítólag az Államokban hagytál, képes vagy agyonlövetni magad? Mark tanácstalanul vállat vont. — Bocsáss meg, pajtás, nem akartam tolakodni... No de én már lelépek. Egyébként ezt a szépséget bármikor megtalálod itt, ha valaha netán szükséged lenne rá ... — Sok szerencsét kívánok neked. — Én is teneked. A thaiföldi lány édesen rámosoly- gott Markra, majd pehelykönnyedség- gel felállt a bárpulttól és ellibegett a katonája után. A néger trombitásnak éppen fülig szaladt a szája, és elégedetten nevetett. A katonák sorra felemelték poharukat és üdvrivalgásban törtek ki. A zenészek többször meghajtották magukat, majd a bend- zsós megajándékozta a közönséget néhány improvizált akkorddal, de az a néhány akkord is utánozhatatlan volt; azután a többiek is csatlakoztak hozzá és iszonyatos energiával láttak hozzá az improvizáláshoz. Linda erre azt mondta volna: hogy bírod hallgatni ezt a silány és őrjítő zenebonát?! Márk késő éjjel indult vissza a repülőtérre. Mielőtt taxiba szállt volna, betért egy bisztróba, mely egész éjszaka nyitva tart. A fekete hajú felszólgálólány bizalmas hanghordozással édes élvezeteket ajánlott neki. Odahajolt a lányhoz, és kecsegtetően megveregette a vállát. Azután rendelt egy kávét. Ogy érezte, mintha - darabokra törték volna a csontjait, mintha csupa piszok lett volna az egyenruhája, és — furcsamód — mélységes undor fogta el az egész világ iránt. Végigmérte a fekete hajú szépséget, majd zsebéből előhúzott egy húszdollárost, letette a lány elé és gyorsan távozott. Itt-ott bennszülött nők és férfiak árnyalakja bukkant elő a sötétből. Mindnyájan valamilyen célpont felé tartottak. Azután megpillantott egy bérautót, mely rángatózva közeledett feléje. KÜVESDI JÁNOS fordítása i meg gyer- ak minden m — lebal- be és előkolOndtam —, jgyedül, reg- 1, és akkor az óvodába. r perc múl- i, az utolsó indent, amit rakott, és íjtó előtt, centiméteres ^ehér, tiszta, 'hák kürtőiből áradó korom még nem hintette be fekete porával. Kislányom sikoltozott a boldogságtól. Csak örülj, sikoltozzál — hiszen amikor akkora leszel, mint én, bezzeg nem jut majd időd az efféle ingyen örömökrei Befogtam magam a szánkóba, és megindultam vele az óvoda felé. Hirtelen autóduda harsant a hátam mögött. — Félre az útból, tökfilkó! — kiáltott ki valaki a gépkocsi ablakából. Majd megmutatom neked, miféle tökfilkó vagyok, amikor illetékes helyen bejelentést teszek arról, hogy te minden áldott reggel szolgálati gépkocsin fuvarozod az óvodába a taknyos kölyködet! Ellátom én a bajodat! Ki tudja, hogy ilyen nevelés mellett mivé serdül a te drágalátos magzatod. Annál kevésbé, mert miközben azt fontolgattam, hogy mit feleljek neki — őkelme már nyomtalanul eltűnt. Alighogy kiráncigáltam a szánkót a hóbuckából és tovább húztam, hátam mögött ismét autóduda harsant. Ez a szomszéd mészáros „Opel“-je volt. Kislányom azt mondta, nagyon tetszik neki a mészáros Hriszto fia, mert az ő iskolatáskájában mindig jókora adag ínycsiklandó kolbász van. — Miért nem térsz le az útról, te hatökör! — förmedt rám a kolbászgyáros. Megint egy hóbuckába gázoltam, és elengedtem magam mellett a kolbászszállító „Opel“-t. Ugyan mit tehettem volna? Ö száz lőerejű, én meg csak egyetlen embererejű vagyok — és az sem egészen fiatal már ... Azután utolért a hivatali „Volgá“-jával és alaposan ie- szidott egy Daniel nevű kisfiú apja, azután egy elegáns „Peu- geot“-n elsuhanó, híres labdarúgó keresetlen szóáradata zúdult rám. Majd két „Skoda“, néhány „Moszkvics" és egy ütött-kopott „Cadillac“ következett. Én buzgón ugráltam a hóbuckákba, az autók elszáguldottak mellettem, kislányom pedig tiszta szívből kacagott. Amikor az óvodához értünk, az autókaraván már ott volt. A szülők nem rakták ki azonnal a csemetéiket, hogy a járókelők gyönyörködhessenek előkelő járművükben. Mikor kislányommal elhaladtam a labdarúgó „Peugeot“-ja mellett, gyermeksírás hallatszott a kocsiból: — Szánkózni akarok! — Hallgass! — ripakodott rá kisfiára a futballista. — Láttad-e hogy bárkinek is jobb autója volna, mint a miénk?! — Nekem nem kell autó, én szánkót akarok! — visított tovább az apróság. A szomszéd gépkocsiból még kétségbeesettebb jajveszékelés hallatszott: — Szánkózni akaro-o-ok! És a harmadik, a negyedik, mindenféle márkájú autóból ugyanilyen kiáltás szállt! — Szánkózni akaro-o-ok! A gyermeksikítás túlharsogta a gépkocsimotorok zúgását. E kíséret közepette büszkén húztam a szánkót, amikor kislányom egyszer csak sírva fává fakadt: — Nem kell szánkó — autót akarok! GELLÉRT GYÖRGY fordítása * Mai bolgár elbeszélő Ravel Koys LESZÁLLÁS prAgAban Hányszor őtélted már a néma megrendülést, a meghatódást, melynek értékét önzőn eltitkoltad a vőmnyilatkozatban. „Kérjük, csatolják be biztonsági öveiket, néhány perc múlva Prágában földet érünk." Száll, száll az ember a messzi magasból, hogy érezze saját súlyát a földön. A ködből, amely olyan áttetsző, mint a mélníki édes szőlő, az ősök megkövült öleléséből kiúszik csábítón és halkan susogva a bájosan elterülő Moldva. A legszilárdabb mérföldkőnél horgonyoz a Hradzsln ha|ó|a. Gépünk az ősi fészek fölött köröz, innen az égből isteni a jól ismert útszakasz. Azt suttogják a kreolbőrű lányok s világjárt férfiak; ni, Praha, Prága, Prague . . . Milyen jó is Prágába visszajárni a megfontolt és jóságos Iljusin szárnyain, milyen jó Prága küszöbén reggel leszállni, s elveszni egy egész napra itt, mint Libuée jövendölésében, megérinteni a csillagokat s a szocializmus boldog csillagképeit, az új negyed első fűszálainak pislogását az örökkévalóság háromnegyedén. Prága, te szívélyes, nem lehet nem jönni hozzád, gyöngéd szellőidet tenyerünkbe nem rejteni, bármelyik elhagyott repülőtérről nem lehet hozzád nem szállni, ha tornyaid tetején, tornyaid kupoláin mint Nezval verseinek szivárványában felcsillannak az otthon nedvei. A prágai parkokban mindig fényt havaz a nap, szikrázik a sör a kiskocsmában, a gesztenyefák alatt, fülledt a nyár, ólomlábakon' jár ma. • Prága, te eső mosolya, szerelmes Prága, Prága, te vén, aki oly ifjan gondolkodsz, mint Gottwald, Prága, te, ki. mindenre a zene nyelvén oktatsz, az ő nevükben élő, elpusztíthatatlan Prága, akik utolsó leheletüket lehelték az arcára, a leghűségesebb Fucík hű Prágája. Prága, a vysocanyi üllők harangja, te drága, olyan igazi prágai Prága, Prága, te szláv tánc, te világraszóló menyecske, Prága, galambok bársonyos suhogása, szerelem tel|e, te, a vendéget mindig tárt szívvel váró Prága .. . Jó Rómából felszállni hozzád, ellebegni az Alpok felett, oly jő, ha a poprádi zúzmarából, vagy a pozsonyi szőlőhegyek felől, a Brnóból érkezett vendégedet újra kebledre öleled. A Szent Miklós templom tetején már izom-sugarait edzi a nap, s a nagyanyő köré gyűlik az ország. Hát sokszor érezd még, hogy a lelked megremeg, amikor alumíniumbárkák raja köröz valahol a mézpergető Labe-völgy fölött, s Prága ölébe tesz majd le puhán. Oiyan jó, Prága, átélni veled ezt az egyetlen életet, jó érezni téged a lóbunk alatt, édes hazám ... KULCSÁR TIBOR fordítása Varga Lajos illusztrációja
