Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
1979. X. 28. N Beszélgetés R. i. Longuet elvtárssal, Marx Karoly ükunokájával A közelmúltban Csehszlovákiában tartózkodott Robert-lean Longuet, a kiváló francia haladó publicista és jogász, Marx Károly ükunokája. A csehszlovák nagyközönség már tudja, hogy S a szerzője az Európa szívében cfmű könyvnek, amely nemrég jelent meg cseh fordításban az Orbis Kiadóvállalat gondozásában. Robert-Jean Longuet ebben a könyvében állást foglal a háborá után Csahszlovákiában végbement fejlődéssel, de főként az 1988—89-es eseményekkel kapcsolatban. Robert-Jean Longuet 77 éves, és egész életén át a szociális igazságtalanság ellen harcolt. 1930-ban a francia gyarmatosítás áldozataivá lett fiatal marokkói hazafiak pőrében vállalta a védőügyvéd szerepét. 1934- ben az algériai Constantine megyében részt vett az ottani tömegmészárlás (már akkor!) kivizsgálásában, és az algériai nép győzelméig megmaradt Algéria jogai és függetlensége harcosának. Védelmére kelt Abesszíniának Mussolinival szemben, a spanyol köztársaságiak oldalán állt a polgárháborúban, rokonszenvezett a vietnami néppel, s e nép harcával, a francia gyarmatosítók és később az amerikai agresszió ellen. 1936-ban a hitleri Németországba küldték, hogy átvegye Hamburgban Carlos Prestes élvonalbeli brazil kommunista feleségének, a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Ifjúkommu- nlsta Internacionálé tisztségviselőjének, Olga Bernarinak védelmét, akit később a Gestapo meggyilkolt. A népek jogainak, az emberi szabadság- jogoknak, a békének és a szocializmusnak védelmében Longuet neve összekapcsolódik Anatole France-nak, Henry Barbusse-nak és Romain Rol- land-nak nevével. A Rudé právo tudósítója, felhasználva azt az alkalmat, hogy Robert- Jean Longuet gyógykezelésen Csehszlovákiában tartózkodott, felkereste, és feltett neki néhány kérdést: Mi indította önt arra, hogy megírja Európa szívében című riporttanulmányát? Két alapvető indítékom volt erre: először is mint antifasiszta és anti- imperialista emlékeztem arra, hogyan írtak a polgári lapok 1938-ban, a müncheni diktátum idején. A másik ok: amikor láttam, hogy ugyanaz a sajtó teljesen megváltoztatta magatartását 1968-ban, noha Csehszlovákia ekkor már szocialista ország volt, többé-kevésbé világos volt számomra a helyzet és az is, hogy mi a céljuk ezzel. Amikor barátaim megkérdezték, nem írok-e Csehszlovákiáról, mindjárt az a gondolatom támadt, hogy alaposan megvizsgálom a tényeket, összesíteni őket és levonom a következtetéseket. Ez alapvető módszerem — szeretem közvetlenül látni és megismerni a dolgokat, a helyszínen meggyőződni róluk, hogy azután teljesen bizttfs lehessek és | mély meggyőződéssel írhassam meg azt, amit írok. És így elutaztam Csehszlovákiába, hogy tanulmányozzam az eseményeket, a tényeket, a helyzetet. Több látogatásom alkalmával beszélgettem országukban vezetőkkel, tanulmányoztam dokumentumokat, elbeszélgettem egyszerű emberekkel, kommunistákkal és pártonkívüliek- kel, munkásokkal és parasztokkal. Sokéves jogászi és ügyvédi gyakorlatomból jól tudom, hogyan kell feltenni a kérdéseket, ha tényeket akarok megállapítani, s mindezen tanulmányok és dokumentumok, vélemények és ellenvélemények alapján — ideértve az események ellenzőinek véleményét is — alakítottam ki azután és írtam meg a saját álláspontomat. Hány ízben járt nálunk Csehszlovákiában? Jelenleg már ötödik ízben járok Csehszlovákiában. Megelégedettséggel tapasztaltam a feltűnő állandó fejlődést és javulást az önök országában. Igen kellemesen érzem magam csehszlovák barátaim között, akiknek közmondásos az őszintesége és a vendégszeretete. Miből ered az ön baráti viszonya országunkhoz? Látogatásaim és a helyzet tanulmányozása folyamán az a nem mindennapi szerencse ért, hogy mindig találkoztam és megismerkedtem csehszlovák állampolgárokkal, akik, noha gyakran a nevemet, politikai nézeteimet sem ismerték rendesen, mindig nem mindennapi vendégszeretettel fogadtak. Sőt ezenfelül jő barátokként mutatkoztak, akiknek nyíltsága, őszintesége és az érdeklődésem iránt | , tanúsított megértése kivívta rokon- szenvemet és tiszteletemet a csehszlovákiai ember iránt. Azóta hű barátaim közé tartoznak. Mi az ön véleménye, mik az okai a Nyugaton 1968 óta folyó különböző Csehszlovákia-ellenes kampányoknak? Az okok különbözőek. A fő ok az, hogy sikeres fejlődést felmutató szocialista országról van sző, amely a Nyugattal határos legfejlettebb országok közé tartozik. Határos a két német állammal, Lengyelországgal, a Szovjetunióval, Ausztriával. Az országnak ez a stratégiai fontosságú fekvése magyarázza elsődlegesen az imperializmus érdeklődését. A másik ok: az imperializmus nem tud megbékélni azzal, hogy egy magas fokú kultúrával és régi civilizációval rendelkező országban sikerei legyenek a szocialista átalakulásnak és fejlődésnek. A nyugati országok számára ez fenyegető rém, a fertőzés veszélye. És harmadszor: Csehszlovákián keresztül támadásokat lehet intézni a Szovjetunió, a szocializmus Mekkája ellen. Milyen visszhangot váltott ki könyve az olvasók körében? Ezt a könyvemet elsősorban Franciaország, a francia olvasók számára írtam, de csakhamar kilépett Franciaország határai közül. Megmutatja az imperializmus behatolásának módjait. Ügy vélem, ezért egyformán érdekes lehet a nyugati és a szocialista országok számára. És a nagy lapokban elhallgatására irányuló konspirativ akció ellenére a könyv, azt mondhatnám, „szájhagyományként“, szóban terjed Franciaországban. A francia eredetin és cseh fordításán kívül kiadták német és portugál nyelven, és most van sajtó alatt angol nyelvű kiadása. Hiszem, hogy ezzel biztosan nem fejeződik be a kiadások sora. Amikor például legutóbb Londonban jártam, sok telefonhívást kaptam barátaimtól és ellenségeimtől is, többek között felhívott a török dolgozók valamiféle ottani haladó csoportjának képviselője, és megkérdezte, mikor jelenik meg könyvem angol nyelvű kiadása, mert ebből szeretnék török nyelvre lefordítani és kiadni. A könyvem agyonhallgatására irányuló kísérletekkel szembeszállva, megállapodtam könyvem luxemburgi kiadójával, hogy Franciaországban levelet küldünk politikai személyiségeknek könyvem bő tartalmi kivonatával. A levelet megkapták a francia parlament képviselői és más választott testületek tagjai, egyetemi tanárok, könyvtárosok, a szakszervezetek és a dolgozók más szervezetei, valamint a diákszervezetek. Lassacskán erősödött a visszhang. Leveleket kaptam Franciaország minden részéből, és az olvasók telefonon is felhívtak. Az egyik utolsó hívás, mielőtt elutaztam, Longwyből jött, valamilyen munkástól, nyilván kohásztól, akinek nem jegyeztem meg a nevét. Igazolta könyvem megjelenését, azt mondta, hogy barátaival nemrég összesen 400 példányát megvásárolták, Azért hívott fel, mivel ismertetést írt a könyvemről, ezt szintén felolvasta, és kikérte vele kapcsolatos véleményemet. Amikor hallotta, hogy egyetértek vele, ennek annyira megörült, hogy büszkeségtől eltelve csak arra maradt ideje, hogy köszönetét mondjon, és letette a kagylót, mielőtt még megkérdezhettem volna a nevét. Annak ellenére, hogy egyes tömegtájékoztatási eszközök részéről, szervezetten folyik könyvem elhallgatása, fokozatosan növekszik az érdeklődés iránta az egyetemeken, a szakszervezetekben stb., úgyhogy a könyv fokozatosan terjed. Számos levelet kaptam, amelyekben az elvtársak egyebek között ezt írják: „Végre megtudjuk az igazat Csehszlovákiáról!“ Az érdeklődés növekedőben van párhuzamosan a kapitalizmus gazdasági és pénzügyi válságának elmélyülésével, a NATO militarista körei provokációinak halmozódásával. Miért jelent meg könyve Luxemburgban és nem Franciaországban? Ez kétségtelenül érdekes kérdés, érinti egyebek között a vélemény- nyilvánítás szabadságát, az olyan véleményét, amely nem felel meg a burzsoá propaganda elképzeléseinek. Kerestem kiadót, de hiába. Hat nagy francia kiadó elutasított. Nem tetszett nekik a könyvem, mivel szerintük „a prágai kormány malmára hajtja a vizet“. Végül Luxemburgban találtam egy kis szövetkezeti munkáskiadót, amely hajlandó volt „kockáztatni“. És mivel egyre nő az érdeklődés a könyv iránt, a kiadó, mint látjuk, nem fizetett’ rá. Ezért meg kell mondanom, hogy a nem szándékos késedelem a kiadás terén nem volt minden haszon nélkül. A tőkés világ az utolsó évtizedekben annyi hibát, ostobaságot, tévedést és bűnt követett el, hogy éppen ezekkel csak Igazolja a mi tézisünket arról, hogy mi volt a tervük Csehszlovákiával. Mi a véleménye az akkreditált polgári újságírók passzív magatartásáról a prágai sajtóértekezleten? Barátaim figyelmeztettek, hogy számolni kell a nyugati újságírók provokatív kérdéseivel, mivel a sajtóértekezletre nemcsak hazai, hanem Prágában akkreditált külföldi újságírókat is meghívtak. A biztosan jó szándékból történt figyelmeztetés ellenére is azonban eléggé szkeptikus voltam bizonyos tapasztalataim alapján. A luxemburgi és a londoni sajtóértekezleten is, amelyre szintén meghívták az egész tőkés sajtó képviselőit, az újságírók előnyben részesítették az érdektelenség és a hallgatás politikáját, mert nyilván tudják, hogy a problémakör alapos tanulmányozása alapján annyi érvvel és ténnyel vagyok felfegyverkezve, hogy számukra jobb, ha kerülik a velem való vitát. Beszélgetett: ALOIS VOLF pénzkOldemények a béke címére Dimitrij Litvinov Ívovi kamionsofőr egyik legutóbbi útja alkalmával Nyugat-Berlinben járt. Dolga végeztével a várost rótta, szemtanúja lett egy gyűlésnek. Fiatal fasiszták ordítozva revansot követeltek az elmúlt háborúért. A harsány, fenyegető kiabálás, a kifejezetten agresszív, pimasz hangnem élénken felidézte a kamionsofőr emlékezetében az 1943. március 5-re virradó éjszakát, amikor falujában, Novaja Szpartában a megszállók fáklyák világánál 74 békés lakost lőttek agyon. A többieket, köztük a gyerekeket is, összeterelték, hogy végignézzék a kivégzést. És most itt állnak, egy lépésre tőle ezek a fiatal suhancok', akik készek mindent elölről kezdeni. „Taknyosok! — jegyezte meg a közelben egy Idősebb, féllábú férfi. — Fogalmuk sincs róla, mi a háború, mert a szüleik igyekeztek mihamarább elfelejteni. Úristen! Hiszen én hajlandó lennék odaadni a másik lábamat is, hogy Friedrich fiamat ne vigyék bele ilyen őrültségbe. Ahogy annak idején velem tették...“ Litvinov ahhoz nem érzett kedvet, hogy a fél lábát áldozza a neofasiszták kijózanításáért. De amikor hazament Lvovba, a berlini útjával megszolgált egész keresetét átutalta egy moszkvai címre: Kropotkinsz- kaja utca, 10. Szovjet Békealap. Az eset lényegét és az átutalás indokait röviden leírta az utalvány hátlapján, ahol igen kevés hely van a feladó közleményei számára. Ha az effajta üzeneteket egyetlenegy hét alatt összegyűjtenék, vaskos regényre telne belőle, amely meglepő sorsokat tárna az olvasó elé. Az emberek bíznak abban, hogy a Békealapnak igen nagy lehetőségei vannak. 1961-ben hozta létre több tekintélyes társadalmi szervezet: a Szovjet Békebizottság, a Baráti Társaságok Szövetsége, a Szovjet Nőbizottság, a Szovjetunió ifjúsági szervezetei, a szovjet háborús veteránok bizottsága stb. A Békealap rendszeresen értesíti a betéttulajdonosokat kiadásairól: épül az anyavédelmi egészségügyi központ a Vietnami Szocialista Köztársaságban; segítséget nyújtanak a chilei politikai foglyok hozzátartozóinak; gyógy- és kötszereket küldenek Zambiába a rhodesiai menekültek gyermekei számára; gyógyszert, szövetet, gyermekcipőt és ruhaneműt küldtek sürgősen Kambodzsába, a hazájukba visszatérőknek. A kétségbeesés, az éhség, a tudatlanság nem csupán állandó velejárója a háborúnak, hanem a háború keletkezésének táptalaja is. Az adományozók ennek tudatában néha maguk megjelölik, milyen célra szánják küldeményüket: „a palesztinai araboknak“, „a kambodzsai gyerekeknek a gyermekév alkalmából“, „az iráni parasztok megsegítésére“. A Szovjetunióban a Szovjet Békealap 350 ezer bizottsága és csoportja működik. Hetvenmillió dolgozó — az ország lakosságának csaknem egyharmada — önkéntes résztvevője ennek a nemes mozgalomnak. „Büszke vagyok, hogy annak az országnak lehetek az állampolgára, amelyben nem közömbös emberek élnek“ — írta az utalványra Ruvim Perepljotcsik KI- jevből. IA XX. SZÁZAD ÉS A BEKE című folyóirat anyagai nyomán) Veszélyes „divathullám“ uralkodik az NSZK-ban és Nyugat-Berlinban egyaránt, ahol a könyvesboltok pultjain bestsellerként ott van például Goebbels naplója és Hitler életrajza. Felvételünk a nyugat-berlini Karstadt Áruház könyvosztályán készült (CSTK — Zentralbild felvétel)
