Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

k 1979. VII. 8. AZ ÉLET nem Állt meg Budvai családi „idill". Néhány száz család él lakókocsikban „Ha már arra vezet utad, vi­gyázz a falakra, ne menj közel hozzájuk“ — tanácsolták is­merőseim, ugyanis Dubrovnik állítólag a földrengést követő­en zárt város. A tanácsot nem vehettem figyelembe. Egyrészt azért, mert ha az ember szét­tárja karját, a szűk utcácskák­ban megérintheti mind a két oldalon a házfalakat, másrészt pedig azért, mert nem volt mi­től félni. Az Excelsior-szálló tenger fölé emelkedő épületé­nek harmadik emeletén laktam, s szomszédaim — egy idősebb holland házaspár és egy élénk japán pár — biztosan nem azért jötek 'a Földközi-tenger partjára, hogy a földrengés következményeit tanulmányoz­zák, ihanem hogy pihenjenek. Kísérőim. az utolsó betűig tel­jesítette feladatát: megmutatta mind a két megrongált külsejű épületet, s további hármat, amelyekről a tavaszi földren­gés lerázta a cserepeket. A ré­gi reneszánsz Dubrovnik szál­lodáiban, éttermeiben és a kor­zón semmi sem jelezte, hogy csak néhány nappal ezelőtt elemi csapás érte az adriai partot, hogy húsvét vasárnap­ját követően április 15-től má­jus 24-ig Dubrovniktől délkelet­re 2046-szor (!!!) rázkódott még a föld, miközben kb. fél­száz rengés hatalmas anyagi károkat okozott. Nem egész félórás autóút után azonban szertefoszlik az ember optimizmusa, amely Dubrovinikban uralkodott el rajta. A Crna Gorái Szocialista Köztársaság (Montenegro) hatá­rain túl lassan elénk tárul a keletkezett károk képe. Hercegnovi (város a föld­rengés súlytotta terület pere­mén): néhány öreg ház körül fakorlátok, rajtuk a felirat: „Belépni tilos!" Ezeket a háza­kat le kell bontani. .Más épüle­teken munkások dolgoznak. Aki ismeri a várost, hiába is keresné az öreg citadellát: el­nyelte a tenger. Kotor (közelebb az epicent­rumhoz): az Öváros falai kö­zé tilos belépni. Megsemmisült a hajógyár (szerencsére vasár­nap omlott össze az üzem, amikor nem volt ott senki), ro­mokban hever a kórház, a Fjord-szálló, a helyi bank pe­dig sátraikban kapott helyet. Budva (néhány kilométerre az epicentrumtól): a régi város kapuit a biztonság kedvéért be­zárták (a város feletti domb­ról látni néhány megrongált házat, az utcákon éktelenkedő tégla- és cseréphakmazökat), a Slavia-szálló és a Pla2-komple- xum három épülete, amelyek 5000 turista befogadására vol­tak alkalmasak — kártyavár­ként omlottak össze. Dudva új negyedei olyanok, mint egy sá­torváros vagy kemping: a sát­rakba és a lakókocsikba azokat az embereket költöztették be ■Budvából és környékéről, akik elvesztették fejük felől a tetőt. Bar (néhány kilométerre az epicentrumtól): A város törté­nelmi központja lakhatatlan, megrongált házak százai, kikö­tő, amely használhatatlan. A különösen fontos belgrád—bari vasútvonal a Skadari tóig meg­rongálódott, de már kijavítot­ták és használható. Ulcinj: Barhoz és Budvához hasonlít. Ezenkívül több tucat monte­negrói falu lakóháza és hiva­tala rongálódott meg. A föld­rengés több száz emberáldoza­tot követelt, másokat kórházak­ban vagy ideiglenes tábori kór­házakban kellett kezelni. Gya­korlatilag minden második ház lakhatatlanná vált a földrengés után. A károkat máig sem tud­ták teljesen felmérni, s csak a földrengés közvetlen követ­kezményei több milliárd dinár­ra tehetők. Ha számokról van szó, főleg magas számokról, az ember könnyen válik szkeptikussá, mert nem tudja ókét jól érzé­kelni. A montenegróiak azon­ban nem estek kétségbe. Egy időre sátrakba költöztek (né­hány Csehszlovákiából érkezett légi úton), lakókocsikban lak­nak (egy ljubljanai gyár aján­dékai), mások a szerencséseb­ben járt családokhoz költöztek, vagy néhány hétre a tenger­parti üdülőhelyeken és szál­lodákban szállásolták el őket. .Autón utazom a montenegrói tengerparton. Ott, ahol a föld­rengés felszakította az utakat, már új aszfaltszőnyeg van, a bulldózerek eltávolították az omladékot. A Tivati repülőtér probléma nélkül fogadja a gé­peket, köztük a csehszlovák tu­risták különrepülőgépeit. A földrengés sújtotta terüle­tekre egész Jugoszláviából és több más országból gyorsan ér­kezett a segítség. Ausztrália 2,1, Anglia 3, Kínia 5,7, az NSZK 10 millió dinárt ajánlott fel, az USA és Norvégia 19 milliót. A legnagyobb segítsé­get a Szovjetunió nyújtotta: 300 millió dinár értékű árut és berendezést küldött Jugoszlá­viába. Teherszállító repülőgé­peken, hajókon érkezett la se­gítség: teherautók, mentőautók, bulldózerek, cement, épületfa. összeszerelhető faházak, egy egész házgyár. Kotor, Budva és Bar történelmi központjait felkeresték az UNESCO szak­értői: a középkori világi és egyházi építészet értékes em­lékei, amelyek nem állnak kü­lön, hanem .egységes városré­szeket alkotnak, visszakapják eredeti formájukat. Azokat vi­szont, amelyek épségben ma­radtak, az esetleges újabb földrengés ellen megerősítik. A látvány apokaliptikus: az egyik épület áll, a másik ro­mokban hever. Ilyen pl. a bud- vai szállodakomplexum képe. A nyugati sajtóban „bizonyíté­kok“ jelentek meg arról, hogy szétlopták az építőanyagot, hogy hibásak voltak a tervek. „Az épületek összeomlásának okai lényegében mikroszeizmi- kus eredetűek — magyarázza Marko Vlaovics, a Kotori Tu­ristaszövetség elnöke. „Hogy lehetne másképp magyarázni azt, hogy az egyik épület áll, a másik összedőlt, pedig csak pár méter választja el őket, ugyanannak a tervnek az alap­ján épültek, ugyanazzal a tech­nológiával ugyanaz a vállalat építette jel őket. A mi tenger­partunk geológiai szempontból igen összetett, a rezgések so­rán a föld alatt különböző vál­tozások, törések keletkez­tek .. .* Némely ház bejárata mellett zöld csíkot láthatunk (Iakha­tóak), más házakon sárga csík (általános javításra szorul­nák), mindjárt mellettük pedig pirois jel látható (le kell bon­tani). A hatezer kotori ház kö­zül háromezer épségben ma­radt, ezerötszáz alapos javítás­ra szorul, ugyanannyit le kell bontani. Bar, Ulcinj és az epi­centrumhoz közelebb fekvő fal­vak házainak csaknem a felét kell lebontani. Az utazási irodák monteneg­rói férőhelyeik közel a felét vesztették el, és ez érzékeny veszteség e szövetségi köztár­saságban, ahol a turizmus az első számú jövedelmi forrás. Csehszlovákia szerencsés volt. A szakszervezeti beutalóval rendelkező üdülők ugyan egy hónappal később utazhattak csak od'a, sértetlen objektu­maikba a becsicsi Praga és a tivati Plavi Horizont üdülőköz­pontokba költözhettek. A CE- DOK-'kal utazók május végén, június elején érkeztek Herceg- n oviba és Sutomoreba. Más utazási irodáknak olyan helye­ken kellett pótmegoldás után nézniük, ahol nem pusztított a földrengés. Néhány nappal a földrengés után a nyugati bulvársajtó Ju- goszlávia-ellenes propagandát szított, azzal Ijesztgetett, hogy aki ott szeretné tölteni szabad­ságát, az az életét veszélyez­teti. Az olajat a tűzre titokban a spanyolok, de főleg az olasz utazási irodák öntöttlék, ugyan­is tengerparti üdülőikben a fő­szezonban sincs telt ház. Nos, a montenegrói katasztrófában nem várt nyereségforrást vél­tek felfedezni. Nem vitás, jól jönne nekik egy kis plusznye­reség, főleg a tavalyi vesztesé­gek után, amelyeket a terro­rista szervezetek és gengszter­bandák lövöldözései okoztak. Marie Martinková, az FSZM Központi Üdülési Igazgatóságá­nak munkatársa Becslésibe jött, hogy előkészítse 4000 szakszer vezeti tag üdülését, s átélte azokat a nagyon nehéz napo­kat: „Az első hetekben Praga nevű központunkban turistáink helyett a környékbeli házaikból kitelepített családok laktak. Csodáltam fegyelmezettségü­ket, nyugalmukat s a hatósá­gok tettrekészségét, hogy már néhány órán belül volt víz, áram, volt mit enniük a ká­rosultaknak. Amikor a helyzet ■kissé kedvezőbb lett, az eva­kuáltak megfelelőbb objektu­mokba költöztek, beutaltjaink megkapták a hírt: csomagol­hatnak az útra. Szeretnénk meghosszabbítani Becslésiben az idényt, hogy így kárpótoljuk azokat, akik lemaradtak az el­ső két turnusról." Nyugalom és öröm árad a Plavi Horizont szállóból is, ahol turnusonként 660 cseh­szlovák turista tölti szabadsá­gát. — Nem fél? — kérdezem Éva Dleskovát, egy prágai böl­csőde fia!.al szakácsnőjét. — Bs mitől? — kérdéssel fe­lel. — Ha így lenne, állandóan otthon ülhetnék, és lehet, hogy épp akkor esne a fejemre egy tégla — mondja nevetve. Talán csak az otthoni rokonaink és ismerőseink aggódnak. Üzen­jük nekik, hogy félelmük fö­lösleges. JÁN BLAZE) A megrongált házakból mindenfélét elhoztak az emberek a sátrakba — még tévét is (A szerző felvételei) A Divat melletti Hotel Plavi Horizont nem szenvedett kárt. A nyár végéig több mint hétezer csehszlovák szakszervezeti tag tölti itt szabadságát ■* i

Next

/
Thumbnails
Contents