Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
T anyán szívesen látják a vendéget. A látogató némi változatosságot visz a mindennapok egyhangúságába. Amikor a szövetkezet Volgájá val begördülünk a Nagybikk pusztára, az udvaron kapargá- !ó, legelésző baromfik is csak ímmiel-ámmal térnek ki a kerekek elől. Az autóból kiszállva, kakas, tyúk, liba, kacsa ott lábatlankodik körülöttünk, s a szabadjára engedett koca is ba rátságos röfögéssel üdvözli a vendégeket. A lakás nyitott ajtajában mosolygó arccal kitekintő gazd- asszony kissé restelkedik, hogy melegítőbe öltözve fogadja a váratlan látogatókat. „De van-e a pusztán ennél praktikusabb öltözet? Betessékel a konyhába, leültet, aztán befordul a szobába és egy perc múlva üveggel, poharakkal teli tálcával a kezében már átöltözve jelenik ,meg. — A házigazda ...? — Kint van még a nyájjal a legelőn ... Azazhogy ... KÖZben úgy látszik, hazajött, mert a hangja idehallatszik hátulról, az akolból... Tényleg a tágas akolban ta látjuk Maksi Józsefet, a tanya gazdáját, akinek a neve után a juhász szót jelentős nyoma tékkal ejtette ki Buday József, a gesztetei (Hostice) Cél Ejsz elnöke. Ezzel nyilvánvalóan azt akarta hangsúlyozni, hogy igazi, született juhászról, nem pedig juhgondozóról van szó. Ami körülbelül azt jelenti, hogy az előbbinek élethivatása, az utóbbinak viszont csak foglalkozása a ijuhászkodás. Az ötvenes éveiben járó juhász ingujjban, kopott, szürke kalapban, vasvillával az almot szórja szét az akol földjén. Néhány kos téblából körülötte, azokat noszogatja maga elől, mert folyton az útjába kerülnek. Ami a szemembe tűnik ezeken az állatokon, hogy a hasuk első részén egytől-egyig csaknem földig érő vászonkötényt. viseltek. — Ezeket meg miért öltöztették ilyen díszbe? — kérdem* az üdvözlés meg a bemutatkozás után. — Most van az fizetés ideje. Ezek a surcos kosok választják ki a juhokat, amelyek hajlandók elfogadni a kost, de az fizetést nem ők, hanem amott a ketrecekben a fajkosok végzik el. Pillantása nyomán veszem szemügyre' az akol végén ge rendafáikból készült rekeszek ben bámészkodó 'borjú nagyságú, busafejű, csavart szarvú kosokat. Láttukra arra gondolok, hogy ezekkel a mázsás állatokkal nem lenne jó a szabadban összetalálkozni. — Jámbor, békés állatok ezek — vakargatja meg az egyik törlesZkedő kos fejét a juhász. — De ha összeakaszkodnak. képesek beszakítani egymás koponyáját. — Tavasszal harminckét fajkosért, egyéves állatokért egyenként ötezer koronát fizettek a szövetkezetnek — szól közbe Buday József elnök. — A nyáj kint maradt? — kérdezem. — Délre hazaérnek az álla tok is — néz ki az ablakon Maksi József. — Amott már látszik a nyáj eleje — mutat a kopasz domboldal tetejére. — Nem félős így magukra hagyni a juhokat? — érdeklődöm. — Ne.m kallódik el belőlük? — Á, dehogyis — nyugtat meg a juhász. — Vigyáznak rájuk a kutyák. Nem mondom — folytatja szavait —, valamikor nem lehetett volna őrizetlenül hagyni a nyájat, mert akadtak emberek, akik nappal is elcsapták egy részét, elhajtották a juhokat. Nagyapám mesélte, hogy 1922-ben néhány férfi Magyarországról puskákkal beállított a tanyára. Itt a közelben húzódik az országhatár. Fényes nappal történt az eset, négyen voltak a támadók. A puskákat a 'háziak fejének szegezték, hogy adják elő a pénzt. Jól értesültek voltak, ugyanis előző nap adta el a nagyapám a gyapjút. Azt hitték a betyárok, hogy sok pénzt találnak. Pel"<X ■ * | '/v-TS máűk forgatták a házat, de pénzre nem leltek, összeszedtek hát 'minden ruhaneműt, ami a kezükbe került, batyuba kötötték és elvitték ... Akkoriban így volt.... de ma már más a világ .. . Közben a nyáj, a három fekete puli felügyelete alatt bevonul az akolba déli pihenőre. A dús füven degeszre ették a hasukat az állatok. Jöhet a nyugodt kérőzés, az emésztés ideje. A háziasszony beszól, hogy a szobában is folytathatjuk a beszélgetést, mivel a „Remoská- ban“ megsültek a csirkék, ebédelni kellene. A kitűnő ebéd után, cseresznyepálinka ízlelgetése közben szóba kerülnek a világ meg a szűketbb pátria eseményei. A pusztai emberek nem kevésbé tájékozottak, mint a nagyobb közösségben élők, hiszen a villany ma már utat talált oda is, ahol csak két ember hajtja este álomra a fejét, s a fáradságos napi munka után jut egy kis idő tévézésre, rádiózásra is. — Sok munkát ad a nyáj? Az elnök megjegyzi. — A szövetkezet legszebb nyáját bíztuk Józsi bácsi gondjaira. Csupa törzskönyvezett állat, az eifsz három és fél ezer juhából több mint kétszázötven van itt. Itj. Gál László felvételei — Munka, az van elég — válaszol a kérdésre Maksi József. — Abból nincs hiány. Nem nagyon unatkozunk sem télen, sem nyáron, reggeltől estig van mit csinálni. Az fizetéssel is sok a baj — kiválasztani, bejegyezni a számát a julhnalk, kosnak. Mert meg van szabva, hogy melyik juihot melyik kos rekeszébe engedhetjük be. Télen meg, amikor ellenek a juhok, éjszaka is ki kell menni az akolba. Nemcsak az el- lést, hanem a bárányokat is figyelni kell, szoptatni engedni, rekesztge'ini, mert van a juh között olyan Is, hogy nem becsületesen szereti a bárányát. Azokkal sok gond van. — Az emberek általában azt hiszik, hogy a juhászoknak sok idejük van, mert csak a nyáj után ballagnak. — Hát az igaz, hogy ilyenkor nyáron maga elé fogja az ember a nyájat, aztán kihajtja a legelőre. Ősszel, ha már nincs nagy meleg, akkor délre se jövünk haza. reggel héttől este nyolcig is kint vannak az állatok. De amikor beszorulnak az akolba, akkor az etetés is nagyobb gond. Kifizetődő termelési ágazat a juhtenyésztés. Maksi Józsefé* minden juh után több mint öt kilő gyapjút szállítottak el. s annyi bárány a szaporulat, amennyi a juhok száma. — Mégis ilyen messze az emberektől, néha nem unatkoznak? — Nem unalmas itt az élet. Megszoktuk, ebbe születtünk bele a feleségemmel együtt. Apám, nagyapám juhász volt. Aztán harmincnyolcban földet vásároltunk, itt a szomszéd pusztán egy tönkrement gazda birtokát vettük meg, azon gazdálkodtunk, de juhokat akkor is mindig tartottunk. — A fiai már nem folytatják a juhászkodást? — Ők nem. Az egyik esztergályosnak tanult ki, a másik pedig mészárosnak. A nagyobbik szokott segíteni, ha sok a munka. Annyit nem keresnek a fiaim, mint én, de nincsenek is úgy lekötve a munkában, mint minik. Mert nálunk hétköznap, vasárnap egyaránt menni 'kell. Én már nem mennék el innen. Ügy gondolom, hogy ennél jobb foglalkozás nincs. — A fizetés? — Termelés után van. Az asszonnyal együtt kijövünk olyan ötezerre. Az elnök biztatja, hogy tegyen még 'hozzá a mondott ösz- szegihez valamit. Bizonyára emelne még rajta az is, ha hoz zászámítanánk az állattartást. Tréfásan megjegyzem, hogy itt el se tudják költeni azt a sok pénzt. — Még eddig mindig volt helye a pénznek — szól közbe a háziasszony. — Meghúzásodon a nagyabbik gyerek, annak lakás kellett, megnősült a kisebbik 'fiam, át kellett építeni neki a házat. Mert amikor hatvanban felépítettük a házunkat, akkor még nem volt divat a fürdőszoba, a központi fűtés meg miegymás. De most már nem az a világ van, mint akkor. At kellett rendezni nekik a 'házat. Meg aztán autó kellett mind a kettőnek. A saját keresetükből még nem vehették meg, hát nem engedhettük ■meg, hogy gyalog vágjanak neki az életnek. Az ebédhez bontott palack tartalmának apadása figyelmeztet, hogy beszélgetés közben eljárt az idő. Azzal az ígérettel búcsúzunk kedves vendéglátóinktól, hogy ha legközelebb erre járunk, nem kerüljük el a Nagyibikk pusztát. Kézfogáskor még egy kérdés kívánkozik ki belőlem. — Magát igazi juhásznak tartják. Véleménye szerint ki lehet jó juhász? Maksi József válasza egyszerű és világos. Minden foglalkozásra érvényes. így hangzott: — Az, aki rendesen elvégzi a kötelességét! GÁL LÁSZLÓ SOK ILYEN TALÁLKOZÁST A szülőfalujától már hosszabb ideje távol élő embernek jóleső érzés, ha új lakóhelyén „földivel“ találkozik. így volt ez velem is, amikor Kassán (Koäice) a járás legjobb dolgozóinak fénykép- galériáján felfedeztem Csík Ferenc arcképét. A „találkozás“ fokozott örömet jelentett számomra, mert egyszeriben arra is büszke lettem, hogy egykori játszó- és iskolatársam, a dolgos Kanyapta menti emberek szelleméhez hű maradva, ma a járás legjobb dolgozói közé tartozik. A kiválasztást végzők döntése nem lepett meg. Mindig dolgos, 'becsületes embernek ismertem őt. Magánéletében, közösségben, iskolában, játszótéren és munkában egyaránt. A szüleitől, az iskolától s a lakóközösségtől kapott nevelésen kivül gyakran saját maga, könyvek segítségévei igyekezett felderíteni az életet és az igazságot. Egy-egy könyv elolvasását, vagy a sok kísérletezést, fejtörést igénylő Játékgépek elkészítését nem adta volna semmilyen értelmetlen gyermekcsinyért. Élete útján megfontoltan, körültekintően indult, nem vágott neki céltalanul, vakmerőén. így jutott el a 'kassai magyar ipari középiskolába, ahol technikusnak tanult. Érettségi után a Kelet-szlovákiai Vasműbe, majd 1974-ben a szepsi (Moidava nad Bodvou) TESLA üzembe került. Oj munkahelyén számára szokatlan termelési ágazattal és folyamattal kellett ismerkednie. Hogy gyorsabban és jobban elsajátítsa az ott szükséges ismereteket, két évre a holeáovicéi Tesla gyárba ment gyakorlatra. Magaviseletével, szorgalmával és nézeteivel hamarosan kiérdemelte, hogy a kommunisták saját körükbe fogadják. Prágából hazajövet felelős munkabeosztást kapott az Induló szepsi üzemben. lEleínte gépbeáliítő volt, majd rövidesen a karbantartó részlegre került, csoportvezetőnek, öt munkatársával a gyártási menet szivének számító szivattyú- szerkezet működéséért felelős. Ha az ©’.romlik, akkor a higannyal és argonnál töltendő fénycsövek gyártása leáll. A közelmúltban, amikor munkahelyén meglátogattam, olyan hozzáértéssel magyarázta az idegen számára igen bonyolult gépsorok működését, mint húsz évvel ezelőtt játszás közben a nagybátyja segítségével szerkesztett kis cséplő- és repülőgép meg traktor működését. Munkatársairól — annak ellenére, hogy mind fiatalok, és egyelőre kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek — elégedetten nyilatkozott. Véleménye szerint fejlődőképesek s ami a legfontosabb, szeretik munkájukat. Hárman az egyik, hárman a másik műszakban dolgoznak, de ha kell, szó nélkül segítenek egymásnak. Egyes esetekben ködösen beszélik meg a feladatokat, és a szakkönyvek lapozgatása sem Ismeretlen szá mukra. A szocialista munkaversenybe rendszeresen be- kaocso’ódó fiatal munkacsoport újításokkal is próbálkozik. Az első közös újítás meggyorsította a hibakeresést, s a jelenleg kísérletezés alatt álló újabb tervezet a , termelés gazdaságosságán próbál javítani. Az alsólánci fiatalember 29 évesen került a járás és a Tesla üzem legjobbjai közé. Becsületessége, ügyessége és kitartása eredményeként. Olyan eredmények és ismeretek ezek, melyeket elsősorban őseitől, szülőfalujától, a tanítóitól, s nem utolsósorban a könyvektől kapott, és meg is tartott. GAZDAG JÓZSEF Csík Ferenc (A szerző felvétele) 1979. X. 14. s ÚJ SZÚ
