Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
RAJZOK AZ EULENSPIEGELBÜL A Német Demokratiku* Köztársaságban hétről hétre nagy példányszámban jelenik meg az Eulenspiegel. A népszerű humoros hetilap Írásai és karikatúrái nemcsak szórakoztatnak, hanem el is gondolkodtatják az olvasót. Ízelítőül néhány karikatúrát közlünk az utóbbi számokból. A hivatalnok álma MODERN LOVAG NEM ROSSZ Kovács vett egy kabátot. Másnap visszaviszi: — Kérem ez a kabát rossz. Tegnap megázott, és helyenként elvörösödik. — Elvörösödik? — álmélko- dik a kereskedő. — Hiszen akkor nincs semmi baj. Ha még pirulni tud, nem lehet olyan rossz. ISKOLÁBAN A tanító az ellentétes értelmű szavakat magyarázza, majd megkérdi: — Pistike, nvi az ellentéte a kövérnek? — Sovány. — J61 van. Gyuri, mi az ellentéte a hosszúnak? — Rövid. — Jól van. Na Lacika, mi az ellentéte a szabadnak? Lacika rávágja: — Foglalt. L& erfUAaJU* ÍA> t/zi-n: oh -ieyyv Arca (jHS>í (hűjUíAhi /yHfu/ BULI UTÁN A házibuli másnapján az egyik fiatalember felhívja a vendéglátó család 'lányát: — Manci! Csak arra emlékszem, hogy a tegnapi bulin megkértem a kezed, de nem tudom, igent mondtál-e vagy nemet? — Jő, hogy szólsz — mondja a lány —; emlékeztem, hogy tegnap este valakinek igent mondtam, de nem tudtam, kinek. GONDOLATOK BOR MELLETT Két deci ibor mellett fagyos nyelved felenged. Dagad az agyad, meg a melled — Te is vagy Valaki, két deci bor mellett. KŰLTO Kálószámra vásárolja a rímeket a könyvesboltba’ AJANLÄS IGAZGATÓMNAK Építs házat, aztán villát. Az előbbit nejed, az utóbbit örökölje Vilmád RAFINÁLT A barátom a munkahelyén mindig panaszkodik. A „ranglétrán“ ifel így kapaszkodik. bodzsAr gyula PILÓTA Kovácsot két évi börtönre ítélik, és büntetésének kitöltése végett bekísérik a fegyház ba. — Ha jól viseli magát — szól hozzá a fogházigazgató —, megengedjük, hogy -fogsága alatt eddigi mesterségének megfelelő munkakörben foglalatoskodjék. Mi a foglalkozása? — Pilóta vagyok. GÓLYA Apuka kimegy kislányával az Állatkertbe. Mancika egyszer csak felkiált: — 'Ni, fekete gólya! Nem is tudtam, hogy fekete gólya is van. — Hát persze, hogy van — mondja az apja —, különben ki hozná a néger gyerekeket? KÉRDÉS Kovács korholja a kisfiát: — Tudod, fiam, én a te korodban nem mer tem volna hazudni. — És hány éves korodban kezdtél merni? SZEPLŐ A leányoknak az eqitésteket magyarázza a tanar. Ki tudna nekem megmondani kérdi. milyen kovetkezmenyekkel járná az. ha a Nap hirtelen kialudna Egy lány jelentkezik Nos9 Elmiiinanak i síeplok PORTRÉ Egyik fiatal piktor portrét festett egy hölgy ről. A hölgy nézi a képet és méltatlankodik: — De kérem, nagyon öregnek festett. — Ez az, asszonyom — szólt a festő —, ez a kép még tíz év múlva is hasonlítani fog. Alom A hét vicce A vendeg odahívja a pincért: Hallja, ez mar igazán disznosag! Mindennap légy van a levesemben. Pardon feleli a pincér, tessek csak visszaemlékezni. tegnap hajsza! volt. — Rosszat álmodtam: Skttr voltam, s megettem egy halom szénát. — Ugyan... Mi ebben a rossz? — Hogy mi? Amikor felébredtem, láttam, hogy a matracomból eltűnt az afrik ... Villamoson POSTAS Andris hosszú idő után újra találkozik barátjával, Bélával, aki közben levélhordó lett. Csak úgy roskad a válla a sok levéltől. Részvéttel kérdi: — Aztán minden házba bemégy? — Igen. — És felmászol minden emeletre? — Igen. — És mindem lakásba beadod a leveleket? — Igen. Andris gondolkozik egy kicsit, aztán megszólal: — Azt egyszerűbben is lehetne csinálni. — Hogyan? — Add fel őket postán. REVIZOR Kovács egyedül ul a vallalat pénztárában. Egyszerre csak beront egy marcona alak. es mellének szegezi a re- vorveret Jaj nekem! kialtja ijedten Kovács, de a kővetkező percben észreveszi a rabló kezeben a pisztolyt, es megkony- nyebbulten felsohajt De megijesztette Azt hittem, egy revizor TÖRVÉNYSZÉKI ROVATVEZETŐ Tömörkény István vezette a Szegedi Napló törvény- széki rovatét. Esztendőkön keresztül ő lóvonatozott ki arra a térre, ahol a törvényszék meg a börtön állt. Egyszer más beosztást kapott a lapnál, s a törvényszéki rovatot át kellett adnia egy tizennyolc éves újdondász legénykének, Molnár Jenőnek. Megbeszélték, hogy reggel pontosan fél kilenckor találkoznak egy kiskocsmában. Tömörkény meg is jelent. Fél litert rendelt szódával, két pohárral. Molnár Jenő nem tudott inni. — Szégyelld majd, öcsém — mondta méltatlankodva Tömörkény és Molnár Jenő csakugyan elszégyellte magát és ivott. Tömörkény nyelve megoldódott: — Olvasod a konkurrens Szegedi Híradó folytatásos regényét? — kérdezte ifjú kollégájától. — Nem olvasom. Minek olvasnám? — Azért, mert nagyon rossz. Jegyezd meg öcsém, hogy az ilyesmit el kell olvasni. Mert csak rossz írásból tanulhatja meg az ember, hogyan nem szabad írni. Koccintottak. Molnár Jenő engedélyt kért, hogy ne kelljen innia. Egyszer csak azt mondja Tömörkény: — Te, fiú, sose írj hercegekről meg grófokról. Az ember csak azokról írjon, akiket ismer, akiket közelről megfigyelhet. Ezért maradok én a tanyai parasztok meg egyéb urak mellett. Később színházról esett szó. Ahogyan Tömörkény megjegyezte: — Azokat a paraszthamisító népszínműírókat ide kéne gyűjteni a térre, aztán amikor együtt vannak, szépen betessékelni őket a Csillag-börtönbe. Molnár Jenő megkérdezte: — Miért haragszol úgy rájuk, bátyám? — Hát nézd csak: a parasztember egész életében nem beszélt annyit, ameny- nyit azok a népszínműgyártók egyetlen felvonásban mondatnak el vele. Kihörpintette az utolsó korty italt, azután ünnepélyesen azt mondta: — Most pedig, hogy mindent apróra elmagyaráztam, átadom neked a törvény- széki rovatot. Ha baj van, csak gyere ide a kocsmába, itt várom meg a tárgyalás végét. RÉVÉSZ TIBOR gyűjtése 1979. X. 7. ÚJ SZÓ