Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-23 / 38. szám

Sajtónk a pórt és a szocialista állam eiiMRD Umsiá /Folytatás a 3. oldalról) nin, aki továbbfejlesztette és gazdagí­totta a zsurnalisztika marxista elméle­tét. V. I. Lenin — hasonlóképpen mint Marx és Engels — a sajtót a munkás- osztály és a dolgozók fontos, semmi mással nem helyettesíthető fegyvere­ként értelmezte a burzsoázia ellen ví­vott harcban, fegyverként a szocialista forradalom győzelméért, a forradalmi politikai harc fontos eszközeként. A sajtót az osztály diktatúrája orgánumá­nak tartotta, a politikai szervezkedés központjának és alapjának, társadalmi intézménynek, amelynek — mint azt a „Mi a teendő?“ c. művében írta — ta­nítania kell arra, hogyan kell élni és hogyan kell meghalni, persze, a mun­kásosztály eszméiért. Lenin nagy érdeme, hogy politikai­lag megindokolta az újság szükségsze­rűségét. A zsurnalisztikát, az újságo­kat összekapcsolta a politikával. A „Mivel kezdjük?“ c. cikkben írta: „Po­litikai lap nélkül’... el sem képzel­hető olyan mozgalom, amely méltó ar­ra, hogy politikai mozgalomnak nevez­zék,“ ezért — hangsúlyozta — feltétle­nül politikai lapra van szükségünk, amely nélkül „lehetetlen rendszeres, elvileg következetes és átfogó propa­gandát és agitáciőt kifejteni . Már eb­ben a munkában pontosan és világosan kijelölte a proletár, a kommunista saj­tó fő funkcióit az új korszakban. Ezt írta: „A nép nemcsak kollektív pro- pangadista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is.“ ­Lenin azonban nem elégedett meg e funkciók felsorolásával, rámutatott a kölcsönös dialektikájukra Is. Azt írta, hogy a forradalmi munkás-zsurnalisz­tikának, azaz az újságoknak, mint a munkások fórumának a .munkástöme­gek öntudatosuló folyamatában, tehát abban a folyamatban, amelyben a mun­kásokban felébredt a mély és öntuda­tos érdeklődés éppen a demokratikus, munkásújságok iránt — politikai leleplezéseket és politikai a g i t á c i 6 t kell megvalósítania, s hogy ennek állandónak kell lennie és konkrét megnyilvánulások alapján kell végbemennie. Az újságnak — Lenin szerint — az élő valóságot kell tükröz­nie és le kell lepleznie azt, ami „az adott pillanatban körülöttünk történik, amiről a maguk módján beszélnek vagy suttognak az emberek ...“, még­pedig ezért, mert a sajtó ily módon tanít osztályszempontra és -értékelésre, az osztály valóságos érdekeinek osz- tályértelmezésére. A sajtó agitációs-po- litikai funkcióját azonban össze kell kapcsolni a propagandista funkciójával, mégpedig azért, mert a munkásosztály sajtószerveiben tükröződnie kell a mozgalom összes területének, tehát an­nak is, ami a szocializmus elméletének területére, a tudomány, a politika, a pártszervezet kérdéseinek stb. területé­re tartozik. A munkássajtó e két funk­cióin kívül szervező funkciót is betölt. Ezt csak akkor és azzal váltja valóra, ha ösztönzi az emberek aktivitását, tevé­kenységre serkenti őket, s ha a tevé­kenységüket irányítja, és ezzel arra „ösztönzi az embereket, hogy fáradha­tatlanul haladjanak előre azon a szám­talan úton, amely mind a forradalom­hoz vezet“. A kommunista zsurnalisztika proletár pártosságát V. I. Lenin „A párt szerve­zete és a pártos irodalom“ c. tanul­mányban fejtette ki. Ebben azt írja, hogy a szocialista proletariátusnak a pártos irodalom elvét kell hir­detnie s azt az életben a „lehető leg­teljesebb, legtisztább formában valóra kell váltania“, mivel — írta egy más helyen — „ ... nem szándékozzuk új­ságunkat a különböző nézetek egyszerű raktárává tenni. Ellenkezőleg, szigorú­an meghatározott irányzat szellemében fogjuk vezetni. Ez az irányzat kifejez­hető egyetlen szóval: marxizmus ...“ Az irodalmi munka, a zsurnalisztika te­hát nem lehet „egyes személyek ... eszköze, sőt egyáltalán nem lehet a proletariátus közös ügyétől független magánügy“. Más szóval: követelte, hogy a zsurnalisztika váljon „a szer­vezett, tervszerű, egységes ... pártmun­ka alkotórészévé“, ami azt jelenti, hogy egybe kell olvadnia „a valóban haladó és következetesen forradalmi osztály mozgalmával“. V. I. Lenin így védte meg, fejlesztet­te tovább és gazdagította a proletár zsurnalisztika pártosságának elméletét. Így védte meg azt a tézist, hogy a forradalmi proletársajtó szerves része a proletariátus egész mozgalmának. V. I. Lenin alkotó módon hozzájárult az osztálytársadalom „sajtószabadságá­ról“ hangoztatott tézise megvilágításá­hoz is. így pl. a „Kinek van haszna belőle?“ (1913-ban írt] c. cikkében megjegyzi, hogy akkor, amikor „nem látjuk azonnal, hogy milyen politikai vagy társadalmi csoportok, erők, ténye­zők védelmeznek bizonyos javaslatot, intézkedést stb., mindig fel kell ten­nünk a kérdést: »Kinek van haszna belőle?«“. A „sajtószabadság“ fogalma mellé megkövetelte tehát mindig oda­tenni a kérdést: „ ... milyen sajtósza­badság? minek az érdekében?, melyik osztály számára?“ A burzsoázia és kü­lönféle lakájai által követelt „sajtó- szabadságot“ — „csillogó' lidércfény- nek“ nevezte és így jellemezte: „A saj­tószabadság mindenütt a világon, ahol tőkések vannak, szabadság a lapok megvásárlására, az írók megvásárlásá­ra. szabadság, a »közvélemény« megvesztegetésére és megvásárlására és irányítására — a burzsoázia érde­kében.“ Tehát sajtószabadság a tőke számára! A „sajtószabadság“ jelszó te­hát oszfdípjeUegű. „Legyen teljes szó­lás- és sajtószabadság,“ azaz teljesen szabad a tőkétől, a karrierizmustól, az individualizmustól stb. A sajtószabad­ságnak — Lenin szerint — valóban szabadnak, nyíltan a proletariátushoz kötöttnek kell lennie. V. I. Lenin gondolatai a sajtószabad­ság jelszó osztályjellegéről, a „teljes“, az „abszolút“ stb. „sajtószabadság“ képmutató követeléséről az antagonisz- tikus osztá.lytársadalomöan ma is idő­szerűéit. Sőt, időszerűek a szocializ­must építő országokban is! Példa rá az 1968—1969-es évek. A SAJTÖ SZEREPÉRŐL ÉS KÜLDETÉSÉRŐL A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN Felbecsülhetetlen jelentősége .van annak, hogy V. I. Lenin mint a mun­kásosztály harcának, a szocialista for­radalomnak kiváló stratégája kidol­gozta a sajtó, a kommunista zsurnalisz­tika feladatait a szocialista forradalom győzelme után. Ebben a sajtó hármas feladatából indult ki, abból, hogy a társadalom megváltoztatásával tar­talmilag a sajtó funkcióinak irány­vétele is megváltozott. A közben har­cos fórummá vált újságok új feladatai­nak kidolgozásakor arra gondolt, hogy a szovjet sajtónak, zsurnalisztikának ebben a szakaszban a párt fontos esz­közévé kell válnia, mely majd hozzájárul Oroszország egész társadalmának új, szocialista alapokon történő megvál­toztatásához. „A szovjethatalom soron levő feladatai“ c. cikkben írta, hogy a sajtónak a szocialista építés eszközé­vé kell válnia, ezért kitűzte azt a fel- adatoVhogy a sajtót a túlnyomóan na­pi politikai hírközlés szervéből a töme­gek gazdasági nevelésének komoly szervévé kell változtatnunk. Minden ere­jével azért harcolt, hogy a szovjet saj­tó szemben álljon a „polgári erkölcsök­kel, ellentétben a vállalkozói, kalmár- szellemű polgári sajtóval, ellentétben a polgári karrierizmussal és individua­lizmussal, az úri anarchizmussal és a nyerészkedéssel“. Lenin követelte, hogy a sajtót a szen­zációk szervéből, a buta politikai pi­kantériák szervéből stb. át kell változ tatai olyan eszközzé, amely „mégis merteti a tömegekkel, hogyan kell a munkát új módon megszervezni“. A saj­tónak — Lenin értelmezésében — kö zölnie kell az új társadalom, az új gaz­daság és az új kultúra mindennapi eredményeit és tapasztalatait, népsze rűsítenie kell a munkaszervezés és t. tömegek egészséges kezdeményezése jó példáit. Támogatni kell — írja „A nagy kezdeményezésiben — „az igazi kommunizmus egyszerű, szerény, hétköz­napi, de eleven hajtásait“, ugyanak kor nevelnie kell a „tömegeket a leg egyszerűbb, de e'even, az életből vett az életben kipróbált példákon és té nyékén“. V. I. Lenin a sajtótól és munkatár­saitól kevesebb dagályos frázist, több egyszerű, hétköznapi munkát követelt. Hangsúlyozta az alkotó bírálat és ön­bírálat jelentőségét, de különösen fon­tosnak tartotta az olvasókkal való szoros kapcsolatot. Figyelmeztetett ar­ra is, hogy az újságoknak az egyes pártszervezetek szerveivé kell válniuk, s hogy a pártnak számadással tartoz­nak, illetve, hogy munkájukat a szer­vezett proletariátusnak szemmel kell tartania, az egészet ellenőriznie kell, s hogy ebbe be kell vinnie az élő pro­letármunka eleven szellemét. A KLEM ENT GOTTWALD TÁMASZTOTTA KÖVETELMÉNYEK A viiágprovetariátus vezéreinek — Marxnak, Engelsnek és Leninnek — egész életét áthatja a- forradalmi párt és sajtójának kapcsolata. Ezt a kapcsolatot Klement Gottwaldnál is felleljük. Életét ő is az új típusú párt, valamint a forradalmi, kommunista zsurnalisztika fejlesztésének szentelte. Szerinte a kommunista sajtó védelme, terjesztése, jó kapcsolata a dolgozó nép mindennapi életével a burzsoázia elleni harc elkerülhetetlen szeges ré­sze. A sajtó tehát Gottwaldnál is a ha­ladás, a munkásosztály eszméi győzel­méért folyó harc fegyvere. Klement Gottwald, mint forradalmár mesterien egyesítette magában a párt­tisztségviselő és a publicista munkáját. A zsurnalisztikái tevékenységet Gott- wald úgy értelmezte, mint a forradal­mi gyakorlati pártmunka lényeges ré­szét, amely szorosan egybekapcsolt a marxista—leninista tanítás tudományos alapvonásaival. Klement Gottwald, mint lelkes pub­licista, a zsurnalisztikát nem felsőbb- rendűség-szerűen értelmezte — (mint pl. az 1968-as „szabad“ sajtó képvise­lői), hanem úgy, mint a dolgozók ügyét. Ennek rendelte alá mind a tar­talmat, mind a formát. Munkáiban tu­datosan a kitűzött cél elérésének szük­ségességéből indult ki. Klement Gottwald megértette a saj­tónak a mozgalomra gyakorolt minden­napi hatását, ezért kötelező és nagy feladatot állított a szocialista zsurna­lisztika és művelői elé. A csehszlovák újságírók I. .kongresszusán (1948 októ­berében) a sajtó dolgozóinak címezve mondta, hogy már vége van, véglege­sen vége van a múltnak, amikor az ol­vasó tulajdonképpen a sajtó áldozata volt, amikor a sajtó feladatg az olva­só félrevezetése, megosztása és butítá­sa volt olyképpen, ahogyan azt az ural­kodó tőkés osztály megkívánta. A szo­cialista zsurnalisztika elé ezért azt a feladatot tűzte, hogy váljon a nép nem zeti, állami és erkölcsi nevelésének egyik fő tényezőjévé, hogy hatáscs se gítőtárs legyen az építőmunkában, s hogy a népet tájékoztassa, szervezze, öntudatosítsa, nevelje és vezesse. Abban a tudatban, hogy a nép min­dent tudni és ismerni akar, s hogy frí jékozott akar lenni, Klement Gottwald az újságírók-kcmmunisták címére ezt írta: „Sajtónknak ... harcosabbnak kel! lennie, ütőképesebbnek, nem pedig sza kádasnak és nyafogónak,“ ezért a kom munista újságíróknak „össze kell szed nlflk minden tudásukat“ és az újságok­ból olyan éles fegyvert kell kovácsol­ni“, „amely tájékoztatja a népet, es kipellengérezi az előforduló visszaélé­seket“, már csak azért is, mert a saj­tó ostor a bitangságokra. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy a sajtóból — írta Gottwald — eltűnjön a szóáradat, a frázis, az unalmasság stb., s hogy úgy írjon, hogy az emberek megértsék. Gottwald a szocialista, kommunista új­ságírótól megkövetelte, hogy mindig, minden körülmények között tisztán lás sa, mit akar írni, és hogy jól ismerje, amiről ír. Más szóval: .......világosság. eg yszerűség és igazság, de ugyanakkor világosság, egyszerűség és igazsága ki­fejezésmódban“. Csak így, csak ily módon lehetséges érvényt szerezni a ma is időszerű gott- waldi jelszónak: „A sajtónak egyrészt tanulnia kell a néptől másrészt vezet­nie kell a népet.“ tömegkommunikációs eszközök A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN A CSKP a marxi, engelsi, lenini és a gottwaldi hagyaték szellemében min­dig is nagy figyelmet szentelt és szen­tel ma is a sajtónak, illetve a tömeg­kommunikációs eszközöknek. Bizonyít­ja ezt a -párt egész története, tehát napjaink története is, melyben ezek a hatalmi eszközök igen erős, szinte semmivel sem pótolható szellemi fegy vérként szolgálnak a szocialista állam és vezető ereje — a kommunista párt kezében. Napjaink története a fejlett szocia­lista társadalom építésének története hazánkban. Ebben a folyamatban a saj­tó, azaz a tömegkommunikációs esz­közök igen jelentős szerepet és külde­tést töltenek be. A szocialista állam­ban — mondotta a CSKP XIV. kong­resszusán Gustáv Husák elvtárs — ezeknek az eszközöknek fő küldetése az, hogy hatékonyan szervezzék és propagálják a kommunista párt politi­káját, szüntelenül növeljék és fejlesz szék a lakosság valamennyi rétegének szocialista öntudatát, a szocialista esz­mék szellemében céltudatosan alakít­sák a közvéleményt. A dolgozókat meg kell nyerniük a párt politikájának ak­tív támogatására, az alkotó részvétel­re, az elkötelezettségre, a munka- és állampolgári kezdeményezésre. Harcol­niuk kell az ellenséges propaganda, a burzsoá ideológia, valamint a gondol­kodásban és a gyakorlatban megnyil­vánuló kispolgári csökevények ellen. Ezek a szavak azt bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus klasszikusai­nak a sajtó, illetve a tömegkommuni kációs eszközök funkciójáról, küldeté­séről és szerepéről vallott gondolatai a szocialista társadalomban teljes mér­tékben érvényesülnek, s hogy szorosan egybekapcsoltak a társadalom objek­tív szükségleteivel. Ezért Csehszlová­kia, de a világ összes haladó, kommu­nista újságírói és publicistái számára a marxizmus—leninizmus megalapítói — Marx Károly, Engels Frigyes és Vla­gyimir Iljics Lenin, de Klement Gott- wald is — nagy, állandóan élő példák e felelősségteljes és szép művészet ben: a gondolkozást, a beszédet és az írott szót harcba állítani a társadal­mi haladásért, a szocializmusért és a kommunizmusért. Ez napjainkban a csehszlovákiai ma­gyar sajtónak és munkatársainak is feladata. KEZES JÓZSEF 1979. IX. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents