Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
1971.' K. 18. Múltat idézni mindig kedves. Évtizedek távolából a hajdani gond is enyhül, s ami szép volt, az még szebbé válik. így éreztük ezt akkor is, amikor a Nádszegi (Trsticej Efsz- ben Huszár István és Bartalos Szilveszter alapító tagokkal az indulás nehéz éveiről beszélgettünk Nagy István elnök tágas irodájában. Az első bizakodók közül bizony már kevesen élnek. Az emlékezők sorolják: az alapítók közül Csősz Lajos, Sándor Adolf, Petrik János, Nagy Albin és Bartalos Lajos meghalt, de Huszár József, Csánó Antal, Sándor Vilmos, Bartalos Szilveszter és Huszár István él és emlékezik ... A három évtizede alakult szövetkezetnek Sárkány Maximilián lett az elnöke. — Kétszázötven-kétszázhetven holdon vezettük be a közös gazdálkodást, mert akkor még holdban számoltunk — mondja Huszár István. — Eleinte bizony kevesen voltunk, de amikor már volt egy kis földünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. — Kilenc-tízen kezdtük, többnyire munkások, meg egy két kisparaszt — veszi át a szót Bartalos Szilveszter. — Mindenki hozott a közösbe tyúkot, malacot, esetleg borjút is, ha volt. De amelyik gazdának volt két-három marhája, az a leggyengébbet adta be. Azok gondolkoztak így, akik előtt nem volt világos, hogy hová fejlődik majd a szövetkezet. A többség azonban bízott, mint a mellettem ülő Pis ta bátya is, aki az első „paripát“ hozta a közösbe. Ötvenkettőben, a tömeges belépés évében 2040 hektárja lett a szövetkezetnek. Később egyesek kiléptek, s újból ki kellett nekik mérni a földjüket. Ötvenhétben aztán az egész község belépett a szövetkezetbe. Nagy István hetvenegy óta elnök, ő is igen élénken emlékezik az alakulás körüli problémákra. Az ember nehezen hiszi el, hogy ez az életvidám fiatalember ötvenegy óta dolgozik a szövetkezetben, tizenöt éves korától. Most már mosolyognak azon, hogy amikor az első kis istállót megépítették, meg se telt, „mert csak huszonhét marhánk volt“. Gép meg? Amikor megérkezett az első traktor, ez se értett hozzá, meg az se értett hozzá, a szántás aztán olyan volt, mint a feltúrt tarló. — Műtrágya se volt, de dolgozni kellett — teszi hozzá Bartalos Szilveszter, aki jelenleg is in szeminátor a szövetkezetben. És ma? „Ezek a gépek olyan szántást csinálnak, hogy le lehet előttük térbekűnyi.“ Az első tíz év volt a nehéz. A kereset kevés, alig fedezte a megélhetést, hiányoztak a szakemberek. Nagy István keményen fogalmaz. — Munkások, kisparasztok irányították a gazdaságot, sokuknak csak négy öt elemijük volt. — De ma már más a helyzet. A termelést kiváló szakemberek vezetik. Hét agrármérnök, harminchat technikus és több mint hatvan szakember — lakatosok, hegesztők stb. — dolgozik a szövetkezetben. S valamennyien falubeliek. A vezetőség a hatvanas években próbálkozott „behozott“ szakemberekkel, de nem váltak be, mind elmentek. Ezért határoztak úgy, hogy saját em béreiknek adnak ösztöndíjat, akik visszajönnek a faluba. MUNKASZERETŰ emberek Vonzó-e a fiatalok számára a falu? Ez mindig attól függ, hogy mit nyújt a szövetkezet a fiataloknak. A jó munkafeltételek biztosítása ma már természetes követelmény, így Nádszegen minden gazdasági telepen modern szociális épületek vannak és étkezésre is van lehetőség. A fiatal házasok lakásgondjain is segítenek, az egyéni építkezéshez 20 ezer koronával járulnak hozzá. 1985-ig 79 három-, illetve négyszobás szövetkezeti lakást építenek, rendkívül kedvező anyagi feltételek mellett, és a napokban az új hatvan férőhelyes óvodát is birtokukba vették a kicsinyek. — Rengeteg kitüntetést kaptunk az u*óbbi években — mondja az elnök, de nem hangzik ez dicsekvésképpen. Az 1973-as és az 1977-es években elnyerték a csehszlovák kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége vándorzászlaját, tavaly pedig a „Kiváló munkáért“ kitüntetést. Az idei aratás sehol sem volt könnyű, Nádszegen sem. A galántai járásban az elért hozamok szempontjából a nádszegi szövetkezet lett az első, csakhogy „nem olyan eredményekkel, mint amilyenekkel elsők szoktunk lenni“. Mert a múlt évben, meg két éve is 64—65 métermázsás átlagos hektárhozammal kerültek az első helyre, ez idén azonban a tervezett . 59 mázsa helyett csak 47,6 mázsa gabona termett hektáronként. Az 5. ötéves tervidőszak átlagos hektárhozama hatvan mázsán felül volt, és a 6. ötéves tervidőszakban — a négyéves átlag erre mutat — szintén elérik, sőt túllépik a hatvan mázsát. . Eredményeik az állattenyésztésben is figyelemreméltók. A szarvasmarhatenyésztésben törzstenyésztéssel foglalkoznak. Az alapállomány a szlovák tarka. Jelenleg az állomány hatvan százaléka keresztezett, s két éven belül el akarják érni, hogy mind keresztezett legyen. Ennek köszönhetően jó néhány éve mindig járási elsők a tejtermelésben. A szakemberek szerint csak az olyan tehenek tartása lehet gazdaságos, amelyek legalább 3000 litert adnak évente. A nádsze- giek évi tejtermelése tavaly 4013 liter volt, az idén 4100 liter körül lesz. Már tavaly túlteljesítették az ötéves tervidőszak végére tervezett 3900 litert. S tegyük hozzá azt is, hogy ez évben minden liter tejük első osztályú. Minthogy a község a „vízügyi védett területbe“ tartozik, rájuk is vonatkozik a vegyszerek használatának korlátozása. Más, drágább vegyszereket kell alkalmazniuk, ami növeli a termelési költségeket, bár az is igaz, hogy az .államtól erre a célra 80 ezer korona hozzájárulást kaptak az idén. Az előbbiekkel függ össze, hogy csak egy rostos rendszerű istállót építettek, s a vetésforgót is úgy állították be, hogy az a szükséges idő közökben lehetővé tegye a trágyalé kihordását. Ebben az évben például ezért is vetnek őszi repcét, rozsot. Ebben az évben fejezik be az 560 férőhelyes tehénistállót, ahol almozni fognak, s a trágyából jó minőségű komposztot is készítenek majd a kertészet számára. A szövetkezetnek jó kapcsolatai vannak a Nyitrai (NitraJ Mezőgazda- sági Főiskolával, a Bioveta és a Plas- tika vállalatokkal, a Dimitrov Vegyipari Művekkel, a sellyei (Sala) Dus- lo vegyipari vállalattal, valamint egyes kísérleti intézetekkel. Fontosnak tartják ezt az együttműködést, hiszen az új műtrágyák, növényvédelmi vegyszerek, konzerváló anyagok és egyéb készítmények kísérleti alkalmazása megannyi lehetőséget nyújt a megfigyelésekre, s az ő tapasztalataik alapján a laboratóriumi eredmények pontosítására. Mert mint az elnök megjegyezte, „bizonyos törvényszerűségek a laboratóriumban érvényesek ugyan, de a gyakorlatban nem mindig válnak be“. A szomszédos szövetkezettel és a Slovenské Pole-i Állami Gazdasággal közösen építenek öntözőrendszert, a csehországi moste- nicei szövetkezettel pedig kombájnokkal „kooperálnak“. Az elnök lelkesen beszél a mezőgazdaságban kibontakozó tudományos-műszaki haladásról, de a jó gazda szemével értékeli a dolgokat. — Ogy vélem, a takarmánykészítés jövője nem az, hogy drága energiával mindent megszárítunk, hanem szerintem vissza kell térni a természetes konzerváláshoz, a biológizá- cióhoz, mivelhogy ez a legolcsóbb. Ebben látom én a fejlődést, és ezt akarjuk megvalósítani, de nem félig, hanem teljesen. — így az elnök, és még hozzáteszi: — Persze, ennek is vannak nehézségei... Az elnök szerint olykor figyelmen kívül hagyják, hogy a szövetkezetek valóban felkészültek-e a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazására. A jó minőségű siló készítéséhez például elegendő gépre lenne szükség. Van ugyan a szövetkezetnek három silókombájnja, meg egy régi típusú, amit csak tartalékként használnak, ha valamelyik elromlik. Amikor megkez dődik a silózás, bizony van mit tenni! Naponta ötven vagon silónövényt leszecskázni, behordani, konzerválni nem kicsiség. Ha egy gép meghibásodik. éjszaka is javítják,' hogy reggelre elkészüljön. — Amikor megindul a takarmány betakarítás, hajnaltól sötétedésig dől gozunk, és ilyenkor senki sem mondhatja, hogy letelt a munkaidő, megyek. — Nagy István erőskezű vezető, de Bartalos Szilveszter kimondja azt, amit úgyis sejtek, hogy a nádsze- gieket nem kell noszogatni, szorgal más, munkaszerető emberek. — Nálunk nem probléma a szombati-vasárnapi munka... Van úgyhogy tizenhat órát is kell naponta dolgozni. „Nem úgy, mint a gyárban,“ jegyezték meg. De a gyárban is meg állják a helyüket. Az őszi munkák végeztével ötven nádszegi asszony minden évben „megszállja“ a brati slavai Palma vállalat egyik üzemét. A gyárban nem győztek csodálkozni kiemelkedő teljesítményük láttán. De hát — és megint az elnököt idézem: „ügyesek nálunk az asszonyok“. Ogy tűnhet, hogy a szövetkezetben nincsenek súrlódások, minden simán, olajozottan működik, nincs félreértés, nem adódik probléma. Hamis képet festenék, ha ezt állítanám. Gond, baj náluk is akad, nem is kevés. Bizonyára hangos szó is esik. Szilvi bácsi úgy jellemezte az elnököt, hogy „nem fél a nehézségektől, s akkor-is szemébe mondja az igazságot bárkinek, ha fáj...“ Előfordult, hogy elkeseredett harcot kellett vívniuk az akadékoskodókkal, de győztesen kerültek ki belőle, bebizonyították igazukat. Mit is mondott Bartalos Szilveszter? — Vannak természeti csapások, néha nagy aszályosság van, máskor pedig sokat esik. De ez nem okoz csüg- gedést, mert a nép a munkájában bízik. Mert dolgozik nálunk a nép. KOPASZ CSILLA Nagy István elnök Huszár István Bartalos Szilveszter A szövetkezet „székháza" (Makrai Miklós felvételei)
