Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
VASÁRNAP 1979. IX. 16. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.12. nyugszik 18.47 Közép-Szlovák) a: 6.20. nyugszik 18.55 Nyugat-Szlovákia: 6.28. nyugszik 19.03 órakor A HOLD kel — 1.24, • nyugszik 16.31 órakor Névnapjukon szeretettel köszöni jök EDIT és LUDMILA nevű kedves olvasóinkat lMS-ben sxUctett GORKA Géza nevet magyar kera- mikat • IStMben szüle tett Alva Albin TDRTA1- NEN fián költő, fordító, regényíró. AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Sajtónk a párt és a szocialista állam szilárd láncszeme Kezes József írása Korunk parancsa: átfogó nemzetközi együttműködést! Nyikolaj Inozemcev akadémikus cikke Olyan mint a virágoskert Kulik Gellért riportja Közösen — eredményesebben Németh János írása Biztató eredmények Fibi Sándor cikke Gáspár, a szemetes Csicsay Alajos novellája Legenda és valóság egy megmentett kéményről Alektyrna Levina cikke Egyik vidéki színházunk két vezetőjével he szélgettem az elmúlt na pókban. Arra a kérdé semre. hogy a tavalyi évadban milyen volt előadásaik látogatottsága, merőben másképp felel tek. A művészi vezető gondterhelt arccal mond ta, bizony, a korábbi évekhez képest megcsap pant a nézők száma. Viszont a gazdasági vezető mosolyogva közölte: az elmúlt évadban valamivel többen tapsoltak a társulatnak, mint tavaly, vagy azelőtt. Egyikük sem akart fél revezetni, mindkettő igazolni tudja, hogy nem mondott valótlanságot. A művészeti vezető sokszor megtekinti a színház előadásait, láthatja hát az üres székeket, az egyre foghíjasabb nézőteret. Persze, a gazdasági vezető állítása sem légből kapott. Ö az eladott jegyek száma és az évi statisztikai adatok szerint mondott véleményt. Ellentmondásos hely zet, ám pontosan tükrözi napjaink egyik egyre in kább elharapódzó, káros jelenséget. Színházainkban növekszik az üzemi, szövetkezeti bérletek szó ma, vidéken a szövetke zetek kulturális alapjából ...de hol a I / A közönség 7 előadásokat vesznek meg, amelyre a tagság és családja így ingyenesen ülhet be. Más he lyen a művelődési otthon vezetője fizeti ki a színházi előadás díját, vagyis a színház szállítja a propagandaanyagot, sza oatolja az előadás művészi színvonalát, a művelődési otthonok és a sző vetkezeti klubok feladata a megjelelő propagálás, valamint a közön ségszervezés. A szándék nemes volt, és ma is az: a közösség által megtermelt anyagi javak egy részét kulturális célokra, a dolgozók megjelelő művelődésére és szórakoztatására for dítani. A gyakorlat azonban egészen más. A szövetkezet' vagy a művelő dési otthon illetékes dől gozó ja megvásárolja az előadást, jobb esetben a rendelkezésére bocsájtott plakátokból, fényképek bői kiragaszt néhányat, aztán néhány nap múlva a megjelelő rovatban ..kipipálja“ az előadást. Ez is megvolt. Az igazán ba gate'.l, hogy a jegyek nem találtak gazdákra, vagy a jegyek tulajdono sai nem mentek el az előadásra. Erre a kimu tatások sem kíváncsiak. Különben is lelik a szövetkezeti alapból vagy a beat-hangversenyek bevételeiből. Sokan tudunk erről az áldatlan állapotokról, de csak kevesen igyekszünk orvosolni a bajt. Országos viszonylatban milliókat herdálunk így el: papíron nemes célokra, a valóságban azonban teljesen értelmetlenül. Hiába kelt el akár minden jegy, ha üresek a széksorok. Hiábavaló a színészek munkája, igyekezete: az üres nézőtéren minden nemes elgondolás elszürkül és semmibe vész. Száguldás Mivel egy gimnázium közelében lakom, reggelente elnézegetem az iskolát minden irányból megrohamozó diákokat. A legtöbbjük közvetlenül a tanítás megkezdése előtt érkezik, s hogy el ne késsen, siet, szalad ár- kon-bokron, parkon-téren át. Amint nézem a fiúk, lányok rohanó hadát, eltűnődöm. Ogy látszik, az utolsó percben érkezés sosem múló diákszokás. Vaqu nemcsak diákszokás? Gondolataimba merülve egy beforduló autó lékjeinek fülsiketítő csikorgása zavar meg. A személykocsi vezetője alig tudta bevenni az éles kanyart. Kissé a járdára is felhajtott, de nem történt semmi baj, csak megijedtek az ép pen ott szaladó diákok. Vagyis a kocsi vezetője elérte célját: megtréjál- ta iskolatársait. Az autó már száguld is tovább nevetve integető gimnazista utasaival. A következő kanyarban újabb fiúk, de főleg lányok nyomában csikoroghatnak a jékek. Bevallom, nekem a furcsa „tréfától“ elhűlt a vér az ereimben. Majd sokáig töprengtem a látottakon. Azok az ismerő- sömék jutottak eszembe, akik hasonló korú fiuknak megengedték, hogy kocsin menjen a hegyekbe, s többé nem tért vissza. Vagy talán az imént fékező legény nem is kapott engedélyt a szüleitől? Lehet, hogy apja autóbusszal ment munkahelyére, hogy takarékoskodjék az üzemanyaggal? Esetleg szolgálati kocsival, s nem is sejti, hogy fia közben vakmerőségét fitogtatja? Vagy nem is az apáé, hanem a fiúé az autó? Ajándékba kapta, hogy szorgalmasan tanuljon? Megannyi kérdés villant fel bennem. Elfogadható választ egyre sem találtam. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az állattenyésztésben a zootechnikusok, az állatorvosok és az állatgondozók erőfeszítéseit a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, az állathasznosság fokozására, a vágóállatok esetében pedig a súlygyarapodás növelésére kell összpontosítani. javítani kell a törzstenyésztés megszervezését a szaporodással kapcsolatos legújabb tudományos ismeretek felhasználásával, gyarapítani kell az állatállományt és csökkenteni kell az elhullások számát oly módon, hogy már 1980-ban országos átlagban száz fejőstehénre 97 borjú jusson. A borjúk súlygyarapodásának fokozása és az önköltségek csökkentése céljából, beleértve az e célra használt tejpormennyiséget is, ki kell próbálni, és kedvező eredmények esetén, el kell terjeszteni a nyerscukorral dúsítutt különleges takarmánykeverékek használatát. Az üszőtenyésztést és a szarvasmarha-állomány reprodukciós folyamatának megszervezését kooperáció útján tervszerűen kell fejleszteni a hegyvidékeken. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak irányítaniuk ikeli a kerületek és a járások együttműködését az alapállomány összetételének javításában, az állatsűrűségben mutatkozó aránytalan különbségek felszámolásában, s a fajtanemesttő vállalatok útján meg kell szervezniük a szarvasmarha-állomány egy részének célszerű áthelyezését. A mezőgazdasági vállalatoknak törekedniük kell a takarmánynövények maximális hasznosítására, s a takarmányadagokat tudományos programok alapján kell összeállítaniuk. Kendet kell teremteniük a takarmányállomány nyilvántartásában, és következetesen ellenőrizniük kell a takarmánnyal való gazdálkodást. Az állatgondozók és a zootechnikusok munkáját nemcsak az elért állathasznosság, hanem a takarmánynövények hasznosítása és fogyasztása szerint is értékelni kell. A sertés- és a baromfitenyésztésben folytatni kell a fajtanemesítő és a hibridprogramok megvalósítását, csökkenteni kell az elhullásrk számát, és a takarmánynövények ésszerű felhasználásával el kell érni az állathasznosság növekedését. A baromfitenyésztésben a fogyasztók igényeivel összhangban növelni kell a víziszárnyasok és a pulyka számarányát. Nagyobb gondot kell fordítani a juhtenyésztésre is. s ennek során értékesíteni kell az egyébként nehezen hasznosítható takarmányforrásokat. A mezőgazdasági vállalatoknak és az irányító szerveknek határozott intézkedéseket kell tenniük az egy termelési egységre jutó tömegtakarmány-fogyasztás csökkentése céljából. A takarmányipar dolgozóitól elvárjuk, hogy javítsák a takarmánykeverékek minőségét, biztosítják a szállítások folyamatosságát és stabilizálják a takarmány- keverékre összetételét. (A CSKP KB 13. ülésének határozatából) Kéthónapos sikertelen próbálkozás után végül egyszer az esti órákban a lakásán ültünk le beszélgetni Vladimír Betineccel, a bra- tislavai Lignoprojekt nagyon elfoglalt mérnökével. — Beosztásának velejárója, hogy a megtervezett üzem felépítésének színhelyére utazik vagy gazdasági, illetve politikai problémákat megoldó beszélgetéseken, értekezleten vesz részt? A tervező mérnök mély sóhaj kíséretében igennel válaszolt, majd röviden ecsetelte munkahelyének tevékenységét, s beláttam, egy-egy felépülő faipari, üvegipari vagy nyomdaipari üzem tervdokumentumainak biztosítása, az elkészített tervek realizálása, azaz az üzem felépítése az első kapavágástól a folyamatos" próbaüzemelésig sok utánajárást igényel. Különösen, ha a korszerű létesítményeket műszaki-technológiai színvonalon és automatizálás tekintetében is kifogástálnál vagy a helyszínen megoldani a problémákat — mondja emelt hangon. — Irodájában kerestem, többször azt mondták, ösz- szeült a pártbizottság, ma már nem lehet __ — folyta tnám a kérdést, de közbeszól: — A tagkönyvcserék, a megbeszélések előkészítése az utóbbi hetekben sok munkát ad, többször ültünk „Ő A LEGJOBB MÉRNÖK” talanul akarják készíteni, s időközben felmerülő problémák miatt például módosítani kell a beruházási programot. — A beruházáson több tucat kivitelező vállalat dolgozik. Egyetlen fegyelmezetlen közreműködő, a szerződés egyetlen pontjának be nem tartása határidőcsúszást, milliárdos többlet- költséget jelenthet. Ilyen luxust népgazdaságunk nem engedhet meg magának, ezért kell tárgyalóaszössze. Régóta, körülbelül nyolc-kilenc éve vagyok a pártbizottság tagja, politikai téren sem húzom ki magam a munkákból. Beszélgetés közben Páter- két, a főmérnök kilencévas kisfiát nem lehet a szobából kitessékelni. Szorosan hozzám simul, szótlanul ül ás figyel — a szülök legnagyobb csodálkozására, de a szeméből én is látom, szokatlan a csöndesség nála. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy pattan, s vállán hozza apja tokba őrzött elismerő okleveleit, amikor a kitüntetésekre fordítom a szót. Megállíthatatlan szóáradattal jellemzi az egyre nagyobb zavarával küszködő apját: — Az apu, az én apukám mindent meg tud psinálni, az autóimat, az Évikének — (nővére ] — a könyvespolcot, a leválasztőfalat a szobában, elkészíti a kakaót, és a garázsban a nagyautót is egyedül javítja. Zsigárdon, a kertben öntözőt és házat is csinált. Igazit. Ö a legjobb mérnök a világon, igazán, tessék nézni, itt vannak róla az írások — és terhét, amit mindvégig a vállán tartott, diadalittasan a heverőre dobja. A váratlan, de megható fordulat után alig merek hozzányúlni a szétgurult tokokhoz. Néhányat mégis felnyitok, s lám, az Építésügyi Minisztérium is elismeri, apu, Az építőipar legjobb dolgozója. KODAY BERTA 1171. IX. 16.
