Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-26 / 34. szám

ÖRÖK EMLÉKEZTETŐ PIONÍRSZiWEL NYÍLT TEKINTETTEL Ahhoz, hogy valaki min­den körülményeik között em­ber maradhasson, nem sza­bad elfelejtenie, honnan jött. A láthatatlan tükörnek pedig —melyet 'időnként magunk elé kell, hogy tart­sunk — nem szabad elho­mályosulnia. Vigyázni kell rá, hogy mindig tiszta ma­radjon. Nyílt tekintettel nézhessünk szembe önma­gunkkal. Édesanyjától, a textilgyá­ri imumlkásnőtől hallotta ezeket az intő szavakat Margita MíJkoviSová elv­társnő harminc évvel ez­előtt, amikor pionírrá avat­ták, s örökre szívébe vésőd­tek ezek a szavak.-18 is o S 60 ‘5 a ° la s Neki, Losonc (Luíenec) első 'pionírjai egyikének, a későbbi CSISZ-tagnak, a csat/atvezetőnek, az ifjúsági szövetség tisztségviselőjé­nek, a tanfelügyelőnek, a bratislavai Klement Gott- wald Központi Pionír- és If­júsági Ház igazgatóhelyet­tesének, a Csehszlovák— Szovjet Barátság Háza je­lenlegi igazgatójának, sokat jelentenek ezek a szavak. Egyébként gyermekkorából sóik, kedves és megható ese­mény jut eszébe, ha a múlt­ra emlékezik. Kezébe veszi naplóját, melyet csak „bel­ső használatra“ készített, s az emlékek megelevened­nek. Mintha néma köszönetét rebegne ajka, mikor a csa­lád számos barátját említi, akik akkor aktív pánttevé- kenységet fejtettek ki. So­kat tanult tőlük, és korán megértette, hogy a teljes értékű ember nem maradhat kívülálló. Tennie keil a kö­zösségért. Gyermekkorában véletle­nül kezébe került egy régi kéipes újság, mely tele volt rémes szovjetellenes és a Szovjetuniót gyalázó képek­kel. Ezeket az információ­kat nem tudta összeegyez­tetni azokkal, melyeket kis barátjától Ványától, a ci­pésztől, a szovjet hadsereg tizenhárom éves kis kato­nájától kapott. Ványa hazá­járól, de különösen Artyek- ról, a nemzetközi pionírtá- bonről úgy tudott mesélni, hogy aki szemét lehúnyva hallgatta, mesebeli tájiak fö­lött lebegett. Gita döntött: neki Artyeket látnia kell! IE1 is jutott oda. A szov­jet pionírszervezet megala­kulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségek alkalmával valósult meg ez az álma. Tizenöt csehszlovákiai pionírral utazhatott a nemzetközi pio- nírtábcirba. Csodálatos 35 napot töltöttek Artyekben. Még ma is boldog büszke­séggel tölti el, hogy Drozd Zolika, aki ima a Szlovák Nemzeti Színház zenekará­nak tagja, akkor a zenei versenyen első helyezést ért e', és kiváló szerepléséért KabalevsZky, az ismert ze­neszerző különdicséretben részesítette. Ő egyébkén az ifjúsági szövetség tagjaként részt vett a Nemzetközi Barátság levelezők köre munkájában is. Egyszer levelet kaptak egy idős, orosz nénitől, aki Csehszlovákia földjén el­esett fia sírját kereste. Lá­zas kutatásba, keresésbe kezdtek. Végül is Iván Iva- novics Konohov nevét a zvolemi temetőben, a szov­jet katonák síremlékén meg­találták. A 70 esztendős né­ni fia sírjához a nőszövet­ség zvoleni szervezetének meghívására el is jött ha­zánkba, majd beleegyezésé­vel a losonci pionírház ün­nepélyesen felvette hős fiá­nak nevét. Ilyen és hasonló esemé­nyek járultak hozzá, hogy megerősödött benne az aka­rat: mindig becsülettel tel­jesíteni kötelességét. Nem tévesztett utat a legnehe­zebb napokban sem, hiszen 1956-ban már kommunista, pártunk tagja volt. Később, 1968 júliusában, amikor közreműködésével megszervezték a VySné Ne- meoké-i pionírtalálkozót, a szovjet hírközlő szervek nagyra értékelték tevékeny­ségét. Ezen a találkozón a szovjet, ukrán és szlovák pionírok kéz a kézben száll­tak szembe azokkal, akik szerették volna megzavarni a gyermekek békés életét. Sok-sok p'.onírakciőt szer­vezett. Az utóbbi években pedig az ő irányításával lendült fel a Csehszlovák— Szovjet Barátság Házának tevékenysége, mert sikere­sen megküzdőttek a nehéz­ségekkel. Édesanyja intő szavaira jól - figyelt. Intelmét, taná­csát megfogadta. így min­demkor büszkén és nyíltan tekinthet a „tükörbe“. Nyílt tekintettél nézhet szembe önmagával. Koday Berta Lengyel Agnes Judit utolsó fényképe (A Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékmű archívumából) Európa legkorszerűbb és Szlovákia leglátogatottabb múzeuma Banská Bystricán a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékműve, a különös for­májú szotorászépítészeti al­kotás. Nap mint nap százak érkeznek ide hazánk legkü­lönbözőbb vidékeiről, de messze határainkon túlról is. Tíz éve annak, hogy ün­nepélyesen fogadták az első látogatóikat. Azóta már csaknem ötmillió látogató adózott Itt kegyelettel a Felkelés harcterein vérüket ontott, életüket áldozott, 27 nemzethez és nemzetiséghez tartozó partizánhősök emlé­kének. Figyelmeztető örökláng lobog az emlékmű közepén. Fejhajtést parancsoló fénye beragyogja az olyan mártí­rok nevét is, akik még nem foghattak fegyvert a fasisz­ta katonáik ellen. Tudjuk, hogy Szlovákiá­ban 176 tömegsír hantja több ezer áldozat holttestét takarja. A fasiszta hóhérok 2792 férfi, 72Ö nő és 211 gyermek borzalmas magkín- zásával és kivégzésével áll­tak bosszút a Szlovák Nem zeti Felkelés résztvevőin és mindazokon, akik bármilyen kevéssel is segíteni tudták, a partizánok harcát. A neimeckái mészégetőben további 900 ártatlan ember életét oltották ki. Az ott halomra gyilkoltak pontos számát már soha nem tud­hatjuk meg. Csak arra van biztos adat, hogy közöltük 70 éves is elmúlt a legko­rosabb férfi, és hogy még második születésnapját sem élhette meg a magasba csa­pó lángokba dobott legki­sebb áldozat, egy járni ép­pen alig megtanult fiúcs­ka ... A tágas, emeleti terem­ben döbbenettől elszoruló szívvel, némám állunk a tö­megsírok háború utáni fel­tárásakor készült, megrázó- an borzalmas felvételek előtt. A ikremniiökai tömegmé­szárlás 742 mártírjának egyik, éppen klhantolt és sorba fektetett csoportja fö­lött dermedten szorítják la­pátjukat az addig is sok halált látott férfiak. Mellet­tük ünneplőbe öltöztetett, ötéves, maslis kisilányt mu­tat a felnagyított fénykép. Alatta fémbe vésett betűk: JUDITA LENGYELOVÁ. A teljes neve Lengyel Ágnes Judit volt. Krupina (Korpo- na) határban, 1944. decem­ber 18-án tizenharmad ma­gával végezte ikl őt Is az irgalmat nem ismerő Edel- weis kommandó. Miért? Csak annyi volt a „bűne“, hogy orvosédesapjá.tól se­gítséget kértek és kaptak a partizánok. Az utolsó, megmaradt fényképen tükörbe néző te­kintete örök emlékeztető: Soha többé háborút! L. K. NAGYSZERŰ KÜRUTA7AS Mi, a jókai (Jelka) alapiskola kilencedik osztályos pionírjai Horváth Magdolna, Sza­kái Jenő pedagógusok és Tóth Piroska igaz­gató vezetésével úgy kezdtük a vakációt, hogy körutazásra indultunk. Utunk első ál­lomása Esztergcm volt, ahol megtekintettük a világhírű bazilikát is. Onnan Visegrádra, majd Szentendrére utaztunk. Budapesten az ottani szlovák gimnázium diákotthonában szálltunk meg, és onnan in­dultunk városnéző utunkra. Megnéztük a Várat, a Halászbástyát, a Mátyás-templomot a Hősök terét, a Nemzeti Múzeumot, a Met­rót, a Vidám Parkot, az állatker'.et. Jártunk a Margit-szigeten, és egyik este a Fővárosi Operettszínházban megnéztük a Florentin kalap című színdarabot. Búcsút intve Budapestnek, Siófokra utaz­tunk. Az esős napok miatt azonhan nem fürödhettünk a Balatonban. A mulasztást Győrött pótoltuk, az uszodában, ahonnan persze városnézés után hazaérkeztünk. Kör­utazásunk nagyszerű volt. Fel'inger Károly A vágsellyei (Sala) alap­iskola pionírjai a Vág part­ján rendeztek egynapos tá­borozást. Czuczor Ferenc tanító elvtárs köszöntötte a taborozőlkat, azután külön­féle versenyeket rendeztek. Érdekes volt a pedagógusok és a végzős tanulók kézi- ladba-mérkőzése. Persze, az előbbiek győztek. Sok szur­kolója volt a lányok labda­rúgó-tornájának. Egyébként ezt a tornát a hetedikes lá­nyok nyerték. Legérdeke­sebb versenyszám a zsák- banfutás volt. Rajtkor elő is vettem a fényképezőgépet. A versenyeik után ebéd kö­vetkezett: gulyásleves, ka­lács, üdítő ital. Ebéd után elégedetten állapítottuk meg: nagyon jól főznek a szülői munkaközösség tagjai. Zalezsák Henriette TÖRD A FEJED ! I. Partizánösvényen. Mostanában sclk csapat, raj rendez terepversenyt, harci játékot, nyomolvasó 'ver­senyt azokon a helyeken, ahol a Szlovák Nemzeti Fel­kelés partizánjai harcoltak. Ilyenkor sajátos jelzéseket használnak az őket követők tájékoztatására. Festékkel, krétával falakra, fákra, sziklaoldailra rajzolják, vagy csak egyszerűen kirakják Iköveikből, kavicsokból. Ilyen jelzéseket láthattok az alábbi ábrán. Mit jelentenek? A szerző felvétele II. Hogyan nevezték a Szlovák Nemzeti Felkelés ide­jén a partizánok repülőterét? III. A szlovákiai magyar írók közül ki írt regényt a Szlovák Nemzeti Feilllssilés eseményeivel foglalkozva? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. Az augusztns 12-én közölt rejtvények helyes megfej­tése: I. Könyvtár, II. A nyári időszámítás miatt, III. Ifjúsági Vasútvonal — 62 megfejtés érkezett. Sorsolás­sal könyvjutalomban részesülnek: Grédi Annamária, 5. oszt., Deáki (Diakovce), Feczere Miriam, 4. oszt., Rima­szombat (Rím. Sobota), Varga Lívia, 7. oszt., Lédee (Ladice), Ifj. Juhász István, 5. oszt., Tornaija (Safári- kovo), Kelemen Péter, 2. oszt., Losonc (Luöenec). 1379. VIII. 26. N m 18

Next

/
Thumbnails
Contents