Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
Lőrincz Gyula érdemes művész RAJZAIM A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSRŐL rajzsorozatot készítettem a Szlovák Nemzeti Felkelésről, és jónéhány helyen kiállítottam ezeket a rajzokat itthon, majd nemrégiben Berlinben a Csehszlovák Kulturális Központban, valamint a rostocki galériában. Egyik régi ismerősöm megkérdezte, hogy mi indított a rajzsorozat elkészítésére, hiszen nem vettem részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Nagyon egyszerűen válaszolhattam volna, mert néhány évszázaddal ezelőtt, 1514-ben sem vettem részt a Dózsa-féle parasztlázadásban, mégis rajzoltam egy sorozatot Dózsa György katonái címmel, csupán azért, mert érdekelt ez a haladó megmozdulás és elképzeléseimben kerestem feleletet arra, hogy vajon milyen típusú, arcú emberek lehettek azok, akik a parasztvezér Dózsa György szavára kaszát egyenesítettek, szalmahánvó villát ragadtak, buzogányt készítettek más fegyverek hiányában, és így indultak harcba jogaik kivívásáért. Rajzolás közben jöttem Tá, hogv ezek elődjei voltak azoknak, akiket tógáikért, egy kicsit nagyobb darab kenyérért láttam harcolni a nálunk már azóta eltűnt kapitalista rendszerben. Dózsa katonáinak elszánt arca, kidolgozott keze, izmos vagy elcsigázott alakja tehát ugyanolyan lehetett, mint a kosúti sortűz résztvevőié, áldozataié. Egy rajzsorozatban megrajzoltam ezeket is, sőt Legyőzhetetlenek cím alatt egy sorozatot rajzoltam a Nagy Októberi Forradalom harcosairól is. Ezeknél az arc formája, az öltözék, a külső bizonyos fokig ugyan eltért az előbb említettekétől, de mindenre elszánt lelkűk azonos volt. Gyermekkoromtól kezdve romantikus elképzeléseimben ezekkel a harcosokkal, hősökkel éltem. Már kevésbé érdekeltek a kiagyalt mesefigurák, a hétfeiű sárkányok, a kacsalábon forgó várak, békává varázsolt királv- kisasszonyok stb. Nem véletlen tehát, hogy felnőtt koromban a festményeimen, rajzaimon nem egyszer idézem a forradalmi megmozdulások emlékét. Igv szinte törvényszerűen került sor a Szlovák Nemzeti Felkelés témájára, ebből egy rajzsorozat elkészítésére. Válasznak talán ennyi is elég volna, mégis úgy érzem, most, a 35. évforduló alkalmából, valamivel többet is el kell mondanom arról, hogv miért is választottam egy rajzsorozat témájául a felkelést. Mint tudjuk, 1933-ban — a Duce, az olasz fasiszta rendszer mellett — Németországban Hitler, a hitleri fasizmus is uralomra jutott, korlátlan hatalommal rendelkezett, vad agresz- szivitással tört minden más nemzet ellen, a germán fajelmélet, a „felsőbbrendűség" jogán. A fasizmus születésével törvényszerűen megszületett az antifasizmus is — ez már a dialektika törvénye, és hadd tegyem hozzá: minden kiirtásra, leigázásra szánt nemzet kötelessége lett volna a fasiszta fenevadat az antifasizmus láncával időben megfékezni, béklyóba kötni, még mielőtt más nemzetek, a haladó világ torkába marhatott volna. Nem így történt, de ilyen irányú törekvések, antifasiszta megmozdulások voltak Európa- szerte, még magában Németországban és természetesen, nálunk, Csehszlovákiában is, hiszen az első megtáma- dandók között szereDeltünk a hitleri „Drang nach Osten“ programban. Hitler nem titkolta a szándékait Csehszlovákiával kapcsolatban, nyíltan követelte az ország szétdarabolá- sát, a maradék részben, egy őt kiszolgáló bábkormány felállítását. Csak aki nem akarta, az nem látta, hogy egy ország bekebelezése, megszüntetése a cél. Csehszlovákia Kommunista Pártja a német fasizmus uralomra jutásának pillanatától kezdve figyelmeztetett a fasiszta veszedelemre. Óva intette az uralkodó osztály kormányát, a bur- zsoá kormányt, hogy ne kendőzze el az egyre növekvő veszedelmet, amely Csehszlovákiát, az ország népét fenyegeti; ne lépjen a megalkuvás, a kompromisszumok útjára, ne adja fel az ország függetlenségét, határainak sérthetetlenségét. Az akkori kormány azonban jobban féltette osztályuralmát, mint az ország elvesztését, jobban félt Saját dolgozó népétől, mint az idegen, fasiszta hatalom igájától. Pedig a kommunista párt nem a hatalom átvételére törekedett, hiszen nagyon jól tudta, hogy az adott politikai helyzetben ez csak olaj lett volna a tűzre —, hanem a széles néprétegek mozgósítására a fasizmus ellen, az ország megvédésére. Ez volt a népfront politikai lényege, tartalma: mozgósítani minden erőt, minden haladószellemű embert a fasizmus ellen. Nemcsak a kommunistákat, hanem mindazokat, akik hajlandók voltak látni, hogy mi fenyegeti az emberiséget, a nemzeteket, az országokat, saját viszonyulatunk- ban a HAZÁT — még ha az nem is volt mindenkihez egyformán kegyes. Sokan ezt megértették, ezt igazolták azok a nagy tömegeket mozgósító ma- nifesztációk, amelyeken 1938 őszén országszerte tiltakoztak a köztársaság kiszolgáltatása ellen, követelték az ellenállást, a katonai mozgósítást. Ebben az időben azok közé tartoztam, akik ezt megértették és hirdették. 1938. szeptember 4-én Vágtornó- con ott álltam a tribünön és a szónoki pulpitusról tiltakoztam a készülő müncheni árulás ellen Major Istvánnal, a kosúti-~sortűz hősével, Vlado Clementis-szel, a kiváló szlovák marxistával, Kreibich-hel, a német nemzetiségű kommunista szenátorral, Mi- kulícek cseh kammunista képviselővel, Ján Rob Ponican szlovák íróval, az elnöklő kommunista községi bíróval, Poszpis Józseffel együtt, együtt a sokezres tömeggel, nemzetiségre, fajra, származásra való tekintet nélkül. Követeltük az ellenállást, szükség esetén a kiválóan felszerelt hadseregünk bevetését a fasizmus ellen, az ország megvédéséért. Követeléseink akkor pusztába kiáltott szavak maradtak, a hazaárulás szelleme átmenetileg győzött, erősebbnek mutatkozott, mint a nép igaza. Barátomnak válaszolva: jogom gyökere, mint ahogy az ellenállási mozgalom, a Szlovák Nemzeti Felkelés gyökere is itt van, ezekben a tiltakozó megmozdulásokban. Nekem személy szerint a tornóci manifesztáció- ban való aktív részvételemben. Ha jogomat kérdezi a felkelés rajzainak elkészítéséhez, hát íme, ez a jogom itt van, megvan. Még elmondanám a rajzsorozat születésének első jelét. Párizsi emigrációmból bizonyos feladatokkal Budapestre küldtek. Ott ért a hír 1944 szeptember első napjaiban, hogy Szlovákiában nagy fegyveres nemzeti felkelés kezdődött. Nem a sajtóból tudtam meg — az elhallgatta. Egv grafikus barátomnál rejtőző szlovák elvtársam közölte velem a nem mindennapi, lelkesítő hírt. Ügy éreztem, Tornóc és a Tornócok üzenete jött meg, hogy nekünk volt igazunk! Hazasiettem és egy darab papiroson egy kis krétarajzot készítettem a felkelés tiszteletére. Megőriztem, de egy kicsit elfelejtettem, hogy van egy ilyen rajzom, míg egy évforduló alkalmából Ladislav Saucin a Nővé Slovo hasábjain meg nem említette. Akkor élőké restem, berámáztam és tovább őrzöm. Az 1944 szeptemberében készített rajzomhoz később egy sorozatot készítettem és három festményt a felkelésről. Azóta- többször visszatértem ehhez a témához, sokszor foglalkoztatott az a gondolat, hogy egy kis nemzet, barátok és ellenségek szemében hogy lett nagy nemzetté azáltal, hogy bátorsága volt az óriási túlerővel szemben fegyvert ragadni hazája megvédésére, szabadságának kivívására. A nemzeti felszabadító harc nemzetközi, példamutató történelmi hagyomány, az irodalom és művészek kimeríthetetlen forrása lett. VIII. 26. emlékek, különösen azok, amelyek az élethez és a halálhoz kapcsolódnak, őrökre az ember emlékezetébe vésődnek. ' Amikor ©Ímerengek ős eszembe jutnak azok a percek, amikor véget ért a borzalom, minden olyan természetesnek tűnik. M.ntha mindennek úgy kellett volna történnie, mintha az egészet át kellett volna élnem, hogy megértsem önmagamat, tetteim értelmét. Mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Megjöttek a felszabadítók. A barátaimmal megkongattuk a harangokat és órákig szótlanul ültünk. A vonatra gondoltam, melyből kiugrottam, s mely, mint később megtudtam, Oswiecárribe tartott. Aztán megkezdődött az élet. S az emlékeik annak részévé, legbensőbb énemmé váltak. Emlékszem, Martin Holiyval, az első szlovák színes filmet forgattuk Breznóban, Hanka férjhez megy címmel. Befejezetlen maradt. A forgatást a Banská Bystri-oa-4 Rádió jelentése szakította félbe. Kitört a felkelés. Azonnal jelentkeztünk a kaszárnyában. Egyenruhát kaptunk és Banská Bystricára mentünk. Ott találkoztam Andrej Ba- garral, aki agútációs csoportot szervezett. Természetesen csatlakoztam hozzájuk. Jártuk a lalva- kat. Csoportunk nem csupán kulturális műsort adott, hanem sajtót is terjesztett és tájékoztatta a katonákat a fronthelyzetről. Gyakran megtörtént, hogy a műsort lövöldözés miatt meg kellett szakítani. Máskor viszont egész éjszaka tartott a program. Emlékszem, Detvában számos ország Huszonhárom éves voltam... partizánjai harcoltak. Fellépésünk után francia dalok csendültek fel, magyar csárdást táncoltak, anekdotákat meséltek. Akkor láttam életemben először orosz táncot. Nagy hatással volt rám. Aztán a hegyekbe húzódtunk. A frontszínház szétesett. A többiekkel tartottam. Két barátommal egy hétig szénaboglyában éltem, majd elhatároztuk, hogy Túróoba megyünk. Az utat elzárták a fasiszták, csak éjszaka erdőkön át mehettünk. Kegyetlen csend és mindenütt holttestek ... Huszonhárom éves voltam. Mindaddig az egészet kalandként éltem át. De abban a csendben a pusztulást látva érett emberként megértettem, mi a háború. Blatnica felé tartottunk. A kanyarban egyszer csak némát őrjárattal találtuk magunkat szemben. Végünk van, gondoltuk. A legnagyobb csodálatunkra azonban emberségesen bántak velünk. Megmagyaráztam, hogy színészek vagyunk. Fal- ügyelet alá helyeztek és egy családi házban szállásoltak el. Reggel azonban fogolytáborba kísértek. Egy hét után marhavagonokba raktak bennünket. A vonat elindult, senki sem tudta, hová. Az ablakhoz sikerült furakodnom. Éjszaka volt, kétiégbaes€''tan igyekeztem tájékozódni. Folyót pillantottam meg. Egyszerre minden összekuszáló- dott bennem. Nem tudom, milyen emberfeletti erő lett úrrá rajtam. Kiugrottam. Másra nem emlékszem. Reggel tértem magamhoz. Német egyenruhás katonáik álltak felettem. Aztán börtön börtönt követett. Cadca, Ziiina. Legalább tető volt a fejem felett. Majd Bra'íslava. Végül szabadon engedtek, de naponta jelentkeznem kellett... Ez az időszak volt ifjúságom legsötétebb színfoltja. FRANTISEK ZVARlK Az 1944-ben készült.raf*
