Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
X A Csehszlovák Televízió történetéből 1953. május 1-én kezdte meg adását a prágai stúdió. 1955. feburár 11-én volt az első helyszíni sportközvetítés, élőben, a Csehszlovákia—IF Lexand (svéd) Jégkorongmérkőzést láthatták a nézők a prágai Téli Stadionból. 1955. december 31-én kezdte meg adását az ostravai stúdió. 1956. november 3-án kezdte meg adását a bratislavai stúdió. 1960. január 28-án alakult meg Budapesten az Intervlzió, melynek alapító tagja a Csehszlovák Televízió is. 1961-ben az első nemzetközi elismerés, méghozzá a Montreaux-i televíziós íesztiválon. 1961 szeptemberében a tévé-tulajdonosok száma eléri az egymilliót. 1962. február 25-én kezdte meg adását a kassai (KoSioe) stúdió. 1964. június 22—28 között rendezték meg prágában az első nemzetközi televíziós fesztivált. 1965 márciusában a tévé-tulaj- donosok száma eléri a kétmilliót, 1969 végére a hárommilliót. 1970. február 14-én először köz- j vetítettek színesben, a Magas-Tát- rában rendezett sívllágbajnokság- ról. Egyébként a külföld számára is ez volt az első színesadás. 1970. május 10-én kezdett sugározni a második program. 1971. szeptember 27-e és október 3-a között rendezték meg első ízben a gyermek- és ifjúsági műsorok első nemzetközi fesztiválját Bratislavában, a Duna-díjént. 1971. n'ovember 15-én írták alá az Intersputnik nemzetközi szervezet megalakításáról szóló egyezményt. 1973. május 9-én megkezdődött a rendszeres színesközvetítés a második programon, két évvel később, ugyanezen a napon az első programon is. Lóránd és Melanie egy domború hídon álltak, amely a parkon átkanyargó patak fölé épült. Talán a vízfenék úszó virágait nézték, vagy éppen egymás alakját lesték a víz tükrén. Szép, megnyúlt arca volt a lánynak, nyugodt, szelíd tekintete rokonszenvet sugárzott. — Miért olyan szomorú örökké? Hová repülnek ezek a sóhajok? Melanie a kérdező arcába nézett. — Látja, már az is elég nagy ok a szomorúságra, hogy ezt sosem kérdezték tőlem, s ha kérdezték is volna, nem mondhattam volna meg senkinek. — Kedveltem ezt a lányt — mondja Frajt Edit, a Mire megvénülünk Melanie- je. — Ügyetlen, gyámoltalan teremtés volt, de egyszerű és őszinte. Apja halála után hitelezők törtek rá, akik még a zongoráját is lefoglalták; anyja színésznő volt valahol, s álnév alatt élt, hogy eltemesse magát a világ elől. Szolgálni nem mehetett, mert arra senki sem tanította, így hát prinoessznek állt be félbolond rokonához. — Platonov Annájának lélekrajza sokkal gazdagabb színösszeállításra vall. — Anna egy igazi nő. Helyzetfelismerése, irányítóképessége egyaránt kiváló, özvegyen maradt, de az életet továbbra is szereti. Érzéseit igyekszik eltakarni, bizonyos embereknek azonban mégis kiadja magát. Izsákért nem rajong, Oszip- ban csupán a vadságot kedveli. A szerelemben egyedül Platonovot tartja partnerének. — A Gelléri Andor Endréről szóló Meztelenül című tévéfilmben kettős szerepet játszott. Leengedett hajjal Lulu volt, aki elé Kozák András virágokat szórt a szélben, feltűzött frizurával Kamillát alakította, aki mámorosán ült a fülledt éjszakában. — Ami meghatározó volt számomra a forgatás idején: Lulu és Kamilla testvérek voltak, tehát a lelki alap azonos volt náluk, így érthetően mindkettőjüknek Endre jelentette az életet. Kamilla magatartásán érezni lehetett, hogy szabadabb típusaidé oda csapódó; Lulu sokkal komolyabban fogta fel az életet. Még azt is vállalta, hogy csak a szeretője legyen Endrének, mert nem akarta, hogy a „forróságot“ kedvelő író érzelmileg kötve legyen valakihez. — Esztergályos Károllyal azóta újabb tévéfilmet forgatott s már szerepet kapott következő alkotásában is. — A IV. Henrikben a német-római császár feleségének udvarhölgyét játszom, a Szerelmem, Elektrában pedig Krizosz- témisz leszek. Örülök, hogy ismét együtt dolgozhatok Esztergályos Károllyal, mert az a rendező, aki teljesen fel tudja oldani a színészt. És erre nagyon kevesen képesek ... • * * — Tehát, tiltva van a kérdés? — szólt a fiú. — Akinek megengedtem, hogy észreve- hesse azt, hogy bánatom van, annak megengedem azt is, hogy megkérdezze tőlem, mi az? Melanie mindent bevallott a fiúnak, Lóránd mégsem fedte fel a titkát. Az emlék, amely terhelte őt, örök választófalat emelt közöttük. G. SZABÓ LÁSZLÓ Teljes a csend, a sötétben csak egyetlen pont fénylik, mely lassan megmozdul, aztán megnő, megvilágítja a nézők arcát, közben szavak hallatszanak a varázslatos és örök Földanyácskáról. Így indul az orosz földet megidéző opera, melyet a kritika monumentális történelmi freskóhoz hasonlított. Megalkotója A. Petrov ismert kortárs zeneszerző, akit a régmúlt idők inspiráltak, és I. Péter korának zenéje. Az operában népdalok, parasztdalok, holland tengerészdalok (holland nyelven) csendülnek föl, VIVAT, ROSSZIJA! népi hangszerek szólnak, sőt, harangok is. — A mából hallgattam és próbáltam „megfogni“ I. Péter korának zenéjét — nyilatkozta a szerző. Alkotó módon kíséreltem meg átültetni ezt a zenét vokális szólamra, kórusra és zenekarra. Az előadás szerves része a díszlet, mely egyrészt bővelkedik ötletdús megoldásokban, másrészt szinte do- kumentumszerűen érzékelteti I. Péter levelekből, memoárokból, hivatalos iratokból ismert korát. A Vivat, Rosszijal televíziós változata a Leningrad! Állami Akadémiai Színház opera- és balett-társulatának előadása alapján készült, a főszerepekben V. Morozovval, N. Majborodá- val, l. Bogacsevával, G. Ko- valevával. Az operaelőadást N. Kaszatkina és V. Gaszil- jev rendezte, a televíziós felvétel rendezője V. Okun- cov. Az opera a Csehszlovák Televízió műsorán is szerepel. T* p vökkel ezelőtt, rádiósként, ma- r gam is tapasztaltam, hogy az ellentétek (és az öregek) világa a tanya. Iskolapéldáját ennek egy istállóban láttam, ahol az új személy- gépkocsi mellé két tehén is be volt kötve. Ilyen példák bőven akadtak a Magyar Televízió Emberek a tanyákon című sorozatában is. Sajnos, nem a legjobb időpontban közvetítették az egyes részeket, 18.50 (nyári időszámításunk szerint) még a városban is elég korai ahhoz, hogy a tévé elé üljön a néző, nem még tanyán, amelyből 170 ezer van Magyar- országon. Már a sorozat elején kiszámoltam, hogy az utolsó, a kilencedik rész június első hetében ér véget, vagyis akkor, amikor a tanyasi ember főként a kertjében dolgozik. Persze, lehet, hogy szombatonként, a megadott időpontban, tévé-készülék előtt ült az egész tanyavilág (már ahol villany is van), és izgatottan várta, hogy legalább a televízió segítségével bepillantson annak a „smucig“ szomszédnak a kamrájába, kútjába, fürdőszobájába — mint ahogy láttuk is —, aki a villany- vezeték költségét „megspórolta“, és még ma is petróleumlámpát éget. Kinek készült tehát a sorozat? A városiaknak? Valljuk be őszintén, kit érdekel komolyan — a néprajzkutatókat, szakembereket kivéve, no meg az „abszurd egzotikumra“ vágyókat —, hogy milyen is az élet ma egy tanyán? Az első pillanatban talán megdöbbenünk, — hát még ilyen is van? De ugyanakkor megsajnáljuk azokat, akik képesek még ma is távol a nagyközösségtől, a költővel szólva: „a természet ölén“ leélni életüket. Akad, aki képzeletét ereszti szabadjára. Megálmodja: milyen szép is lehet távol a zajtól, hajszától és a civilizáció más ártalmaitól, egy csendes erdőszéli kunyhóban élni. Az ilyen álmok, persze, örökké álmok maradnak, mert lemondani például a junk elé a Magyar Televízió forgatócsoportja. A riportfilm minden egyes darabja rögtönzött ankéttal indult. Ebben azt kutatta a riporter, hogy vajon mit mond az embereknek az a szó, hogy tanya? Ellentétes válaszaikból íme egy hevenyészett csokor: szabadság ..., elszigetelt hely ..., ismerem, de nem szeretem ..., csak filmben láttam ... stb. Hasonló ellentétek követték egyTANYAIfllAG LENCSEVÉGEN Jegyzetek egy sorozat kapcsán színházi estékről, ki tudna manapság? Mégis, ki nézte végig ezt a sorozatot? Az illetékesek, akiktől javulást remélhet a tanyasi ember? Csakhogy, a javulás mindkét félnél mást jelent. Az illetékesek szemszögéből a mindenkori javulást a tanyavilág teljes földszámolása jelentené. Végső soron a tanyasiakat is szolgálná a változás, de ki nem hallotta még az öreg tölgy esetét, amely átültetése után — még ha jobb földbe ültették is — azonnal kiszáradt? Több mint három esztendő munkájának gyümölcsét bocsátotta mindnyámást a filmben végig. Az utakról egyértelműen kiderült, hogy rosszak. Esős időben rendszerint az egyedüli megbízható lábbeli a gumicsizma. A vízzel is sok a baj, mert nyáron, amikor a legtöbb kell belőle, bizony majdnem szárazuk a kutak, de télvíz idején viszont előfordul, hogy kilép a kutak peremén is. Ezért a tanyavilágban ma is megbecsült mesterség a kútásóé. Egyre gyakoribb azonban a fúrott, bővizű kút a tanyákon is, sőt a villanyáramra működő szivattyúk száma is megszaporodott. A legfőbb követelmény már arrafelé is a jó minőségű ivóvíz. Még akkor is, ha akadnak olyanok, mint a filmben szereplő egyik iókedélyű bácsika volt, aki szerint: „akkor jó a víz, ha a bendőnk beveszi“. A legtöbb időt nyilván okkal szentelt a szerző a villanynak. Ez érthető is, hiszen az áram „hozza házhoz“ ma lestöbbünknek a kultúrát, a civilizációt. Hát még a tanyavilágban! Itt mutatkozott meg igazán, hogy mire képes az ember, ha valamit nagyon akar. És a tanyasiak a villanyt nagyon akarták. Olvannyira nagvon, hogy sokan, ha a villanv „nem jött“ utánuk, elindultak keresésére. Ennek a következménye: több ezer üres, elhagyott tanya. Voltak leleményesebbek is. Akadt olyan is, aki a szél energiáját használta ki a villanyenergia előállítására. A legtöbbnek persze a hatvanas évek hozták a „megváltást“, amikor több tízezer tanyán állami segítséggel gyulladt ki a fény. Legtöbb tanyasi háztartásnak ma már természetes tartozéka a tv, rádió, mo- sógéo, fürdőszoba stb. Sok minden kiderült már az első részben ezért aggódtam egy kicsit, vajon tud-e még a forgatócsoport újat adni a következő nyolcban. Most, a sorozat befejezése után megállapítható, hogy igenis, mindegyik rész hozott újat. És fölmerül bennem egy kérdés, meddig lesz még valós településforma a tanya. Pusztulásra ítéltetett, de azért mentsünk meg belőlük néhányat, „mutatóba“, a iövőnek. RESZELI BÉLA Ifrajt edit