Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
MIT TETTÜNK MEG ÉS MIT NEM A n CSALLÓKÖZ VÍZKINCSÉNEK MEGÓVÁSÁÉRT A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya az év első negyedének végén megtartott ülésén ha- tározatilag megállapította, hogy az 1976 óta jóváhagyott intézkedései megvalósításának köszönhetően, előreléptünk a Csallóköz nemcsak országos, hanem közép-európai viszonylatban is egyedülálló gazdagságú és minőségű, a közeljövőben a szlovákiai és a dél-morvaországi ivóvíz- ellátás szempontjából meghatározó jelentőségű talajszint alatti vízkészletének szennyezéssel szembeni hatásos védelmében. Ennek a megállapításnak egyik alapvető kiindulópontja az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának tüzetes elemző jelentése volt, amely mélyrehatóan felmérte a kötődő problémák folyamatos megoldásának helyzetét és nemcsak az elvitathatatlan eredményekre mutatott rá, hanem egyben a továbbra is tapasztalható, gyors és erélyes intézkedéseket követelő hiányosságokra is. Fő feladat az, hogy folyamatosan és főleg komplex módon, szervezetten és intézményesen rendezzük a Csallóköz vízkincse, továbbá a Duna és főleg a Kis-Duna, elsősorban ipari, mezőgazdasági és közlekedési szennyezéstől való megóvásának problémáit. Milyen jelentős körülményeket, tényeket tárt fel ezzel kapcsolatban az említett jelentés? — erre a kérdésre törekszünk nagy vonalakban választ adni. KÖVETKEZETESEBBEN IGAZODNI A HATÁRIDŐKHÖZ örvendetes tényként könyvelhető el, hogy 1977- ben az ipari szennyezettség csökkentésére, illetve megszüntetésére tizenegy beruházási akció sikeresen befejeződött, ami természetesen már érezteti hatását. Tavaly további nyolc beruházás volt folyamatban, illetve megkezdődött. Kulcsszerepe van a bratislavai Slovnaft kőolajfinomító nemzeti vállalat erőfeszítéseinek. Köztudott ugyanis, hogy ez a hatalmas üzem az elmúlt években már előidézett e.gy igen nagy mértékű vízszeny- nyeződést, amely Szlovákia fővárosa lakosságát is érintette. Ezen túlmenően, földbe kerülő olajszármazékai komoly károkat okoztak a csallóközi vízkészletben is, amelyet még napjainkban is potenciálisan veszélyeztetnek. 'Megnyugtató tehát, hogy néhány akciója sikeresnek mondható. Ide sorolhatjuk például azt, hogy ez év januárjában befejezte a fenoltartalmú víz felszíni csatornahálózatának építését, de azt is, hogy következetesebben lépett fel azokkal a termelési egységekkel szemben, amelyek a megengedettnél nagyobb mértékben szennyezték a vizet kivonható anyagokkal. Persze, kívánatos lenne, ha a bírságolás érzékenyebben sújtaná az ismétlődő, indokolatlan szeny- nyeződésekért személyesen felelő dolgozókat is. Több beruházásnál, köztük alapvető fontosságúaknái is, óva intő körülmény, hogy koncepciójuk tisztázatlansága, a tervezési előkészületek foghíjas és nemkülönben egyes átszállítok szerződéses kötelességeinek elmulasztása következtében kisebb-nagyobb mértékben „úsznak“ a határidők. A kormányintéz kedések — természetesen az objektív feltételek figyelembe vételével — ennek orvoslására törekednek, főleg azzal, hogy a legfontosabb beruházásokat az állami terv kötelező feladataivá minősítik. Persze a Slovnaftban, de más ipari üzemekben is, az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy biztosítsák a már kész, rendelkezésre álló vízvédelmi berendezések tökéletesebb és hatékonyabb működését. A termelés technológiai fegyelmének megszilárdítása is olyan követelmény, amelynek szigorú érvényesítésétől igen sok függ. LEMARADÁS A TISZTÍTÖÁLLOMÁSOK , ÉPÍTÉSÉBEN Rendkívüli jelentősége van az egyes ipari és nagy mezőgazdasági üzemekben a szennyvíztisztító állomások építésének. Az ütem a múlthoz képest gyorsabb lett, a feladatok nagyobbak. Tény viszont, hogy az ezzel kapcsolatos tervet tavaly — s ezt bírálta a kormány is — csak 88,01 százalékra teljesítették a nemzeti bizottságok által irányított szervezetek és valamivel jobban, 95,7 százalékra, az SZSZK kormánya hatáskörébe tartozó szervezetek. A lemaradás legfontosabb okai közé sorolhatjuk a nem egy viszonylatban még megoldatlan szállítói-megrendelői kapcsolatokat, az építőipari kapacitás hiányát és az igényelt technológia késedelmes szállítását. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elemző jelentése az utóbbival kapcsolatban szó szerint leszögezi Gyökeres György felvétele a cseppet sem örvendetes tényt: „Tavaly nem javult a helyzet főleg a technológiai berendezés szállításában és szerelésében. A helyzet lényegében rosszabbodik, mivel a technológia kivitelezői gyakran elutasítják még a szerződéskötést is.“ Az említett és egyéb okokkal magyarázhatóan egyes víztisztító állomások építésén nagy volt a lemaradás. Csak néhányat említünk meg közülük. Tavaly a tervteljesítés például a szenei (SenecJ tisztítóállomás építésén csupán 29,3 százalékos volt, a nagymegyerin (Calovo) 55 százalékos, a dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) Húskombinátban pedig, a tervdokumentáció hiánya miatt, meg sem kezdődött az építkezés stb. Ezek olyan „szépséghibák“, amelyeket nem kendőzhet el az sem, hogy tavaly például a kétmillió koronán felüli költséget igénylő, a központi kormányszervek hatáskörébe tartozó tisztítóállomások építésére Szlovákiában tekintélyes összeget, mintegy 382 millió koronát fordítunk, ami az előző évi volumennek csaknem a duplája. Ezenfelül a nemzeti bizottságok által irányított szervezetek erre a célra további, kereken 109 millió koronát fordítottak. A tennivalókat kiemeli, hogy ez idén és jövőre Szlovákiában a terv szerint további 24 szennyvíz- tisztító. állomás építését kezdtük, illetve kezdjük meg. SOK FÜGG A MEZŐGAZDASÁGTÓL Mezőgazdaságunkban az egyik legfontosabb kör nyozet és főként vízvédelmi feladat a jövőben következetesen igazodni a mezőgazdasági termelési központok és a nagykapacitású állattenyésztési far inok célszerű telepítésének jóváhagyásra kerülő tér vozetéhez. Egyidejűleg folyamatosan változtatni kell azon a kedvezőtlen helyzeten is, hogy még sok me zőgazdtisági üzemben nem oldották meg a talajt és a vizet szennyező anyagok biztonságos raktározása nak, elvezetésének, tisztításának vagy megsemmisítő sének módját. Ez egyaránt vonatkozik a vegyszerek, a műtrágyák tárolására és alkalmazására, a hígtrágya, a trágyalé, a silónedvek káros hatásaira, a szilárd halmazállapotú állattenyésztési hulladékokra és természetesen a mezőgazdaságban a gépesítés kö vetkeztében mind nagyobb mértékben használt kő- olajtermékekre is. Gondoljunk például csak arra, hogy a nagyhizlaldában kitermelt hús minden, kilójára nem kevesebb, mint 20 kilogramm hulladék esik. Vagy arra, hegy a napi hulladék, ezer kilo gramm élősúlyra számítva, a sertéseknél 6,9, a baromfinál 16,8, a szarvasmarhánál 7,9, a birkánál 10,7 kg. Csallóközi viszonylatban a hátráltató tényezők egyike, hegy az egyes járási mezőgazdasági igaz gatóságok globálisan kapták meg a kerületi felettes szervtől a fejlesztési eszközöket, vagyis nem határozták meg nekik, hogy ebből mennyit fordítsanak környezetvédelmi beruházásokra. így azután például a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mező- gazdasági Igazgatóság tavaly a rendelkezésére álló beruházási eszközöknek csupán 5,5 százalékát szánta erre, a galántai pedig — semmit. A legnagyobb gond azonban vitathatatlanul az, hogy ezen a területen még sok a régi, a mai környezetvédelmi szempontoknak távolról sem megfelelő állattenyésztési ob jektunx, amelynek korszerűsítése, illetve újak építése igen nagy, sokszor megvalósíthatatlan befektetést követel. Ezért is — az adott anyagi lehetőségek keretei között — jobban kellene összpontosítani a környezetvédelmi szempontokra, jóllehet, tisztában vagyunk vele, ezek igen gyakran ütköznek a termelésfejlesztés nyomatékosan hangsúlyozott és gyak ran szintén költségigényes követelményeivel. Sok minden megtehető azonban nagyobb beruhá zások nélkül is. Például mi akadálya annak, hogy a mezőgazdasági üzemek az eddiginél fegyelmezettebben bánjanak a hajtóanyaggal, ne hanyagolják el a tisztítóberendezések üzemeltetését, gondoskodjanak szakavatott kezelésükről, a szilárd hulladékot csak ott tárolják, ahol az megengedett és csak az előírt szabályok megtartásával? A kutatómunkások is többet tehetnének például azzal, ha a Csallóköz viszonylatában, a helyi feltételekkel összhangban, pontosabban meghatároznák az egyes vegyszerek és műtrágyák alkalmazásában a legkevésbé ártó fajtákat, megengedhető mennyiségüket, esetleg felhasználásuk legelőnyösebb időpontjait is. ÜGYELJÜNK A MOTORIZMUS KÖVETKEZMÉNYEIRE IS Végül még néhány szót arról, hogy mi történik a közlekedés, a motorizmus okozta ártalmak kiküszöbölése érdekében. Erről már annak idején írtunk, most hadd szögezzük le, hogy például a Benzinol n. v. tavaly Szlovákia területén ugyan a tervezettnél több, összesen 14 402 tonna fáradtolajat vásárolt fel, de Bratislavában és a Csallóköz területén, az ellenőrző szervek megállapítása szerint, az eredmények nem megnyugtatóak. Nem minden bratislavai üzem tett eleget annak a kötelességének, hogy garázsaiban, illetve szervizeiben olajelvonó berendezést lm lyezzen üzembe. A fáradtolaj felvásárlását hátráltatja továbbá, hogy a hatályos kormányrendelet az ölajfogyasztók számára nyitva hagyta a hátsó ajtót, vagyis a fáradtolajat felhasználhatják saját céljaikra is. Ezen túlmenően a benzinkutaknál, jóllehet a Csallóközben már mindenütt megteremtették a fá radtolaj felvásárlásának gyakorlati lehetőségeit, alacsony ára, literenként a negyvenöt fillér, nem hat eléggé ösztönzően. S az sem elhanyagolható körülmény, hogy az illetékes szervek nem ellenőrzik eléggé a fáradtolaj „eltüntetésének“ módját s nem bírságolják érzékenyen a talaj- és vízszennyezés megállapított eseteit. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a Csallóköz vízkincse védelmében az utóbbi években megkezdődött és-erőteljesen kibontakozóban van egy egészséges, biztató folyamat. A másik oldalon azonban számos jelenség utal arra, hogy a további szennyeződés meggátolásának veszélyét még teljesen nem hárítottuk el, és ezzel kapcsolatban az érdekelt szerveknek, szervezeteknek, de a lakosságnak is bőven akad közös érdeket szolgáló feladata. GALY IVAN 1979. VI1. N C/2 ♦
