Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
Legutóbb éppen az idei tél bizonyította, hogy a nyári hónapokban beszélni a téli energiakérdés zavartalan biztosításának sztikségszerűsségéröl több, mint pusztán az „uborkaszezon“ kényszerű kitöltésének igyekezete. Az energiakérdés zavartalan megoldása azonban — ha nem is kizárólag — de elsősorban a megfelelő szénkészletek — és a zavartalan téli szénellátás biztosításától függ. Ez utóbbiban pedig „oroszlánrész“ jut az Észak-csehországi Barnaszénmedence külszíni és földalatti szénbányáira, hiszen az idei évre a körzetben előirányzott 68 millió tonna szén kitermelése nem akármilyen feladat. Ez a mennyiség több mint a hatodik ötéves terv utolsó évére az egész ország szénbányászata számára előírt szénmennyiség-szük- ségletnek a fele. A megnövekvő energia- igény kielégítéséhez ugyanis a jövő évben feltehetően 125 millió tonna szénre lesz szükség a hazai forrásokból. HELYZETKÉP Az Észak-csehországi Barnaszénmedence mintegy 80 kilométeres hosszúságban 15— 20 kilométer szélességben húzódik a Kru§- né hory lejtői alatt. A szénréteg vastagsága a térségben általában 10 és 35 méter között mozog, de néhány helyen a tektonikai zavarok következtében meghaladja az ötven métert is. A szén különböző mélységiben található. Míg például a bányakörzet központja — Most — környékén itt-ott csak 3—4 méternyi földfelület eltávolítása Is elegendő, addig a duchcovi Element Gottwald Bányában ötszáz méterrel a földfelszín alatt bányásszák a szenet. Bár a vidékre elsősorban a külszíni bányák a jellemzők, a földalatti szénfejtés is számottevő: 6 millió tonna lesz ebben az évben. Ez pedig akkora mennyiség, amennyit az ötéves tervidőszak utolsó évében Szlovákia összes barnaszén- és lignitbányáiban a felszínre kell hozni. így aztán az idén mintegy 80 millió tonna szemet kell a külszíni bányákban fejteni, s így előfordul, hogy a 100—120 méterrel a földfelszín alatti szénréteget is külszíni technológiával fejtik. Ez a külszíni fejtéstechnolőgia egységeket feltételez, ami kotrógépekből, szállítószalagokból, tömedékelőgépekből áll. Mindhárom részegység mellé nyugodtan odailleszthető lenne a jelző: óriás. Például a K 10.000-es kotrógép óránkénti teljesítménye tízezer köbméter föld. Lenne ... PROBLÉMÁK Az iménti fejezet végére azonban nem véletlenül került a három pont. Ugyanis az új nagygépi technológia — sajnos — nem biztosítja a kívánt és feltételezett teljesítményt. Így a nagy külszíni bányák fejlesztése akadályokba ütközik. Elsőrendű akadály éppen a technológiai egységek megbízhatatlansága, amely minőségi okokra vezethető vissza. Túl gyakori a meghibásodás, és az élettartamuk minimális. így aztán a szükségszerűként megállapított 12 millió köbméter föld és kőzet megmozgatása helyett csak a fele mennyiséget sikerül biztosítani. Túl hosszú állásidők akadályozzák a termelést. Például egy óriás- kotrókeréknek kicserélése Íjat hetet is igénybe vesz, ez pedig tétlenségre ítéli a mellérendelt szállítószalagok kilométereit és a tömedékelőgépet is. Akadnak munkaerő-problémák is. A mun- kástotoorzás és a munkaerő-utánpótlás biztosítása sem zavarmentes, ez pedig kihatással van az új technológia bevezetésére. Ezért a tervezettnél fokozottabb mértékben fejlesztik a mélységi bányákat, annak ellenére, hogy a bányaművelés a mélyebben fekvő lelőhelyeken csak rövid élettartamú lehet ezen a vidéken. A feladatok azonban feladatok maradnak. Ha nincs elég szén,'a távolból könnyű szidni a bányászokat, pedig az Észak-csehországi Barnaszénmedence bányászai már négy éve nem tudják, mi az ünnep... A külszíni bányákban megszakítás nélkül termelnek! Mert a külszíni szénfejtés kétségtelenül könnyebb, mint a föld mélyében dolgozni. De ne feledjük, hogy a szén fölötti földréteget nem elég" leszedni, elszállítani, vissza is kell hordani. A távolság nemegyszer 15 kilométer ... KIÜT Az eddigiekről könnyen gondolhatná valaki, hogy nem volt egyéb, mint előzetes (esetleg utólagos) bizonyítványmagyarázás a feladatok nem teljesítésének esetére. Pedig nem az. De amíg feltűnik a szén ere ... Illenek ide akár a költő némileg általam módosított szavai, hiszen előfordul, hogy hétszer (!) is be kell állítani a kotrógépeket, amíg a szenet takaró rétegeket eltávolítják, és kezdődhet a fejtés! Mindez azonban az eddigieknél nagyobb teljesítményű gépek sürgős biztosítását igényli. A külszíni bányák pedig elképzelhetetlenek — a megnövekedőit igényeknek megfelelően — a százszázalékos mechanizáció nélkül, hiszen a kézi erővel végzett fejtés ma már kevesebb lenne semminél. Gépek kellenek tehát, de olyanok, amelyek működnek, bírják a terhelést. Az mindenki számára világos, hogy mindent nem lehet fejleszteni, de, ami bizonyította az évek során, hogy teherbíró, sőt, bírja az időjárás viszontagságait, annál meg kell maradni a fejlesztés során is. (Felvétel: CTK — 0. Holen) Ezt nem én, hanem az Észak-csehországi Barnaszénmedence szakemberei mondták. Ha most sokan azt mondanák, hogy ez konzervativizmus, bizonyos mértékben igazuk ,is van. De ne feledjék, hogy ez egyúttal építő konzervativizmus is. Nagyon sok múlik az egyes kutatóintézeteken. Sajnos a mai gyakorlat az, hogy ezeknek inkább ellenvetéseik vannak, holott éppen ők segíthetnének kihúzni a szekeret a „kátyúból“. Persze, egyszerűbb ellenvetéseket tenni, jelentéseket fabrikálni, mint konkrét javaslatokkal kirukkolni, esetleg a gyakorlati szakemberek javaslatait elfogadni. Itt van például az Uniőoví Gépgyár KU—300-as kotrógépe. Ebből már a huszonharmadik hagyja el nemsokára a szerelőudvart, de csak a huszonnegyedik lesz olyan, amilyennek valamennyit szeretnék tudni a mosti bányakörzet dolgozói. A javaslatok meg nem hallgatásával vajon hány köbméter föld eltávolítását tették lehetetlenné?! Könnyen előfordulhat, hogy hatjegyű szám lenne a végeredmény! A javaslatok, ha süket fülekre találnak, nemcsak köbmétereket jelentenek, hanem jócskán a „zsebünkre“ is hatással vannak. Ugyanis a mélységi bányákból felszínre került szén tonnája a bányakörzetben 116 korona, míg a külszíni bányákban egy tonna szén fejtése az elmúlt évben 59 korona 80 fillérbe került, de a Lezáky-bányában csak 29 koronába. Szó volt már róla, hogy e sorok nem valamiféle bizonyítvány magyarázatként íródtak. Csak a minap olvashattuk a lapokban a legfőbb párt- és kormányszervek által kitűzött feladatokat a fűtőanyag- és energiaszükséglet biztosításával kapcsolatban.’ Abból is kitűnt, — s ezt akartuk most is aláhúzni —, hogy a kitermelt szén meny- nyisége nem kizárólag a bányászokon múlik! MÉSZÁROS JÁNOS Szilágyi József (balról) és Erdélyi Imre (A szerző felvétele) TANULNI SOSEM KESO Néhány héttel ezelőtt a Nagykaposi (Veiké Kapuäany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola érettségiző diákjai között a tizenéveseken kívül idősebbek is voltak. Ök is — fiatalabb sorstársaikkal együtt — izgultak a vizsga előtt, alatt, és boldogan sóhajtottak fel a sikeres próbatétel után. Igazuk van, tanulni sohasem késő, tudni mindig jő, hasznos. A vizsgázók között találkoztam két tornaújfalui fiatalemberrel, Erdélyi Imrével és Szilágyi Józsefjei. Mindketten 39 évesek, nősek, 2—2 gyermekes család fői. Elégedettek voltak, arcukon ott lapult az öröim jele. Boldogság számukra, hogy az ötévi tanulást eredményesen zárták. — öt év, rengeteg tanulással eltöltött idő, és sok izgalom volt az életünkben — próbálja értékelni megtett útjukat Erdélyi Imre, az újbődvai (Nová Bodva) Efsz 1-es részlegének agronómusa. Társam, aki az említett efsz kertészetének vezetője, még kiegészíti válaszát: — Azon kívül sok utazás is, mert ez alatt a pár év alatt körülbelül nyolcvanszor tettük meg oda-vissza a 120 kilométeres utat a havi kétnapos összpontosításokra, illetve a félévi és év végi vizsgákra. — Hogy adták rá a fejüket a tanulásra? — öt évvel ezelőtt az ember fiatalabb volt — kezdi mosolyogva ismét az agronómus —, meg aztán szerettük volna megtanulni, megtudni mindazt, amire gyermekkorunkban nem jutott idő, alkalom. — Szükségét éreztük a tanulásnak, s mivel a nagykaposi iskola éppen a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel foglalkozik, ezt láttuk a legmegfelelőbbnek. A levelező forma is imponáló volt. Egymás szavait kiegészítve próbálják felidézni az érettségihez vezető utat. Beszélgetésükből kiderül, hogy nem ez az első sikeres közös vállalkozásuk. Az alapiskolán kívül 1957-től Vágsellyén (Safa) együtt végezték a kétéves kertészeti iskolát. Az is hozzájárult, hogy később nekivágja nak az újabb tanulásnak. — A család tűrt, segített és elmondható ez a szövetkeze; vezetőségéről is. Onnan is minden támogatást megkaptunk. Igaz ugyan, hogy a tanulás elsősorban az estéket és hétvégeket vette igénybe, de ha szükséges volt, munkaidőben is szakíthattunk rá néha időt. — Megérte? — Ahhoz nem fér kétség. Húsz éve vagyok szövetkezeti tag — mondja a beszédesebb Imre —, de sok mindennel csak a tantárgyakban ismerkedtem meg. részletesebben, az iskolában értettem meg számos dolog lényegét. Nem min den a gyakorlati tudás, egész másképp áll hozzá az ember valamihez, ha ismeri annak másik oldalát, tudja azei- méle’et is. Ez a mi szakmánkban nagyon fontos. Szilágyi József szerint jól lehet érvényesíteni az itt szer- 'zett tudást a műtrágyázásban és a kémiai vegyszerek alkalmazásában. Ö mindezt tapasztalatból mondja, alkalmazza a tanultakat. Meggyőzően vall az iskoláról: — Ügy érzem?- hogy mindent megadott, amire szükségem van és lesz szakmámban. Állításukat egy .harmadik levelező tanuló, a királyhelme ci Havrilla Magdolna is alátámasztja, kibővíti. Szerinte a humán tantárgyak is sokat jelentelek, adtak számukra. — Most már látjuk, hogy az elején hiábavalóak és meggondolatlanok voltak a „minek ez a költő“, „megleszünk mi irodalom nélkül is“ féle okoskodások. Az ember később rádöbben, hogy az is kell, arra is szüksége van az életben. Eleinte nehéz volt megszokni a fizikát, kémiát és a matematikát, veszik át ismét a szót a fiatalemberek. Az állattenyésztéssel és a növénytermesztéssel foglalkozó tantárgyakkal nem volt baj, azok közelebb álltak hozzánk, ismerősek voltak. Menet közben belejöttünk a nehezebb, szokatlanabb tantárgyakba is. Igaz, nem mindenki, mert volt, aki korán feladta a küzdelmet, így a 28 kezdőből csak 17-en jutottunk el az érettségiig. — Óira kezdeni? — Hát... Mit. szólsz Imre? Ugye nekivágnánk mi most is. ha válaszút előtt állnánk. Van, aki nem tart ki a végsőkig, megfutamodik, félreáll. A két tornaújíalui fiatalember társaikkal együtt nem ál't meg a célig. Érezték, tudták és vallják is szükségességé! annak, amiért öt éven keresztül órákat, heteket, sőt hónapokat búiták a könyveket. Legtöbbször a családtól ellopott pillanatokban. Most boldogan emlékeznek vissza a fáradságos útra. melyet győzelemmel fejeztek be. Ovőzelem mel. mely feledtetni tudja a nehézségeket, a küzdelem nehéz perceit és erőt ad a folytatáshoz, egy esetleges új. még nemesebb célhoz vezető úthoz. GAZDAG JÓZSEF 1979. VII. 29.
