Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 4. szám
* t •« * t SPORTRÓL, TANULÁSRÓL Perbetén (Pribeta) a Barátság Kupa mérkőzéseit végignézve akaratlan is felfigyeltem a hazai csapat egyik játékosára. Megfontoltan, okosan játszott, de megmutatkozott önzetlensége, szerénysége is, ugyanakkor mozgékonysága szinte páratlan volt. A rendezők tájékoztattak: ez az ügyes játékos Verner Magda hetedik osztályos tanuló, kilenc testvére van, családjuk szociális helyzete nem a legjobb. A mérkőzés után pedig leültünk beszélgetni. — Mit fog kérdezni? — tudakolta tőlem meglepetten. — Beszélgetni fogunk — mondtam, — az iskoláról, a tanulásról, a családról. Fintorral és tagadó fejmozdulattal válaszolt. — Az osztályról, a csapatról — folytattam. Erre megbátorodott, mosolygott. — A csapatról szívesen beszélek — mondta. — A csapatban mindenki egy célért, a győzelemért küzd. Szetei Ernő tanító elvtárs nem tesz különbséget köztünk. Mindannyian nagyon szeretjük. Megmagyarázza hibáinkat is. Mindig a győzelemért küld minket pályára, de megtanított bennünket a vereség csendes elviselésére is. Az edzésekről elmondta, hogy a tanító elvtárs mindig javít, mindig módosít. Érezhető, hogy a csapat tagjait egyenként, külön-külön tanulmányozza. Sokat törődik azzal, hogy olyan legyen a röplabdacsapat, mint egy kis család. Mondotta volna tovább, de megállítottam egy ikérdéssel: — És a tanulás? Lehajtotta fejét, sűrű, fekete haja eltakarta arcát, egy pillanatig hallgatott, azután csak kimondta: — Nekem a tanulás nehezen megy. Azután már bátrabban folytatta: — A nyelvek közül nehéz a szlovák, az orosz. Nem köny- nyű a történelem sem. Viszont a matematikát, a testnevelést imádom. Nehéz otthon tanulnom. Sokan vagyunk, zavarjuk egymást. Pedig szeretnék jeles tanuló lenni én is ... — Egyébként varrónő szeretnék lenni — mondta, — és nagyon szeretném, ha segítenének nekem elérni ezt a célt. Verner Magda hetedik osztályos pionírlány A szerző felvétele Nem mondtam neki akkor semmit, csak megköszöntem a beszélgetést, kezet fogtunk. A beszélgetésre emlékezve azonban egyre erősebb a meggyőződésem, hogy céljának eléréséhez mind az iskola pedagógusaitól, mind pionírtársaitól segítséget kap majd ez a kislány. KOBOLKA GYÖRGY Ha csak lehet, a szabadba Mi, a garamvölgyi (Júr nad Hronom) alapiskola hatodik osztályos tanulói minden hónapban egy délutánt közösen töltünk el. És ha csak lehet, a szabadban. A múltkor Lévára (Levice) mentünk, korcsolyázni. Nálunk csak akkor lehet korcsolyázni, ha a Garam holtága befagy, a műjégpályán viszont bármikor. Szerencsénkre, jó napot választottunk: nem esett, nem havazott, a Nap tavasziasan sütött, csak úgy szikrázott a fénye a jégen. Megkezdődött a korcsolyázás. Mi, fiúk kezdtük, hiszen mi otthon is szoktunk korcsolyázni. Hanem a lányok közül kevésnek volt a lábán korcsolya. Nosza, tanítani kezdtük őket. Becsületükre legyen mondva, bátran-'viselkedtek. Füri Gabriella, meg Sándor Ivett kezdetben kétségbeesve kapaszkodtak a korlátba, de- azután ők is kedvet kaptak, vállalták a gyakorlással, edzéssel járó küszködést. Viszont Molnár István olyan bátran, olyan sebesen siklott a jégen, hogy vele csak a legbátrabbak mertek kézenfogva haladni. Jól sikerült ez a kirándulásunk. Lehet, hogy a jövő hónapban ismét a műjégpályára megyünk, lehet, hogy másfelé. Ügy tapasztaljuk, hogy a szabadban töltött délutánok is színessé, érdekessé teszik a pioníréletet. > GOBODI GÁBOR Kriszta, amint kinyitotta szemét, mindjárt a falra nézett. Tekintete rögtön megakadt a falon pajkosan játszadozó fénysugarakon. Ásított egy hosszút, majd hallgatózott. Csend vette körül, bénító némaság. Lerúgta magáról a paplant, kiugrott az ágyból, benyitott a szomszédos szobába, ránézett a faliórára. — Elfelejtettem felhúzni — állapította meg bosszúsan. Kinézett az ablakon. A sarkon felbukkant egy nyúlánk fiú, táskával a kezében sietősen lépkedett. Kriszta kinyitotta az ablakot, s rákiáltott: — Zoli! Hány óra van? A fiú megtorpant hirtelen, de a hang irányába fordulva visszakiáltotta a választ: Tíz perced van a csengetésig. Kriszta gyorsan öltözködni kezdett, de a szoknyánál megakadt, a lepottyant gombot este nem varrta fel. — Ma is a biztosítótűt kell használnom — dünnyögött. Azután táskájába a könyvek közé két almát dobott, és magában ezt gondolta: Anyá- ék mindig zsörtölődnek, hogy minden reggel eltollászkodom az időt, és lám, nincsenek itthon, három perc alatt rendbekapom magam. A folyosón egy pillanatra megtorpant. Vöröses cipőjéről leszakadt a pánt, a barna meg sáros. A többit nem találta, csak a fehér szandált. Azt vette fel, azután a zárba tette a kulcsot, ráfordította, rohant az iskola felé. Megállította a postás. — Várj csak! írtak a szüleid. Mondani akarta, hogy nem ér rá, elkésik az iskolából, de nem szólt semmit, átvette a levelet, feltépte a borítékot, és nyomban olvasni kezdte édesanyja üzenetét: „Aranyos kislányom! Kellemesen, jól telnek napjaink ebben az üdülőben, csak te hiányzol. Gondolatban mindig veled vagyunk. Édesapád gyakran mondogatja, hogy nagylány, hatodikos a Az illusztrációt Fülöp Éva készítette. mi Krisztánk, az egyhetes üdülés nem jelent problémát, ez a hét nap számára az önállósulás próbatétele ..." Tovább nem olvasta, mert eszébe jutott az iskola. Futni kezdett. Az iskolakapuban majd fellökte a körzeti orvost. Az idős, alacsony férfi szigorú tekintettel nézett végig rajta. — Legszívesebben magammal vinnélek — mondta, — és elrettentő példaként minden osztályban bemutatnálak, hogy ilyenkor milyen lábbelit nem szabad hordani... A korholó szavak után lesütött tekintettel, sértettség és a szégyen érzésétől rákvörös arccal küllogott az orvos után. A folyósón osztályfőnökével találkoztak. — Üdvözlöm doktor úr! — mondta a tanító elvtárs, — örülünk, hogy rögtön reggel tetszett jönni. Kezdhetjük is a hatodik A-ban, a tanulókai lelkileg már felkészítettem. Azután Krisztához fordult: — És te? A héten már másodszor jössz késve... Magyarázkodásra azonban most nincs idő. Siess, mert első vagy a névsorban, veled kezdi a doktor úr. A tanteremben, amikor a többiekkel együtt a kötelező oltáshoz készülődve ő a biztosítótű kikapcsolásával kínlódott, halk moraj zúgott végig. Ügy érezte, hogy kár- örvendö tekintetek sokasága kíséri minden mozdulatát. Végtelenségig tartónak találta míg az idegességtől nedves ujjakkal a tűt sikerült kikapcsolnia. Ekkor fogadta meg, hogy ezentúl... Behunyta szemét, és maga előtt látta saját magát. Krisztát, aki akaratban, kitartásban erős, a feladatokat idejében elvégzi. Akit az önállósulás próbatételének ideje alatt ért sok-sok sérelem és szégyen tett példás, pontos, mindig magabiztos tanulóvá. Hideg tél lesz (SZLOVÁK NÉPKÖLTÉSZET) Hideg tél lesz, zúzmarós, kicsi madár merre jársz? Megbújok a jávorfón, Ott van áz én kiskamrám! Hideg tél lesz, zúzmarás, kicsi madár merre jársz? Megbújok a fenyőfán, ott van az én kisdunnáml OZSVALD ÁRPÁD fordítása Körzeti versenyt rendeztek Párkányban (Stúrovo) az alapiskolák kosárlabdázó csapatai számára. Hazai pályán első helyezést ért el a magyar tanítási nyelvű alapiskola leány csapata. A fiúk második helyezést értek el. Molnár Olga Öt témakörű vetélkedőt rendeztek a bolyi (Bof) alapiskolában. Tizenegy 3 tagú csoport nevezett be. Első helyezést az a csoport ér el, melynek tagjai Rinkács István, Perkács Imre, Fucsko Miklós kilencedikes osztályos tanulók voltak. Geri Gabriella A nagydaróci (Veiké Dravce) alapiskolában nyolc szikra tett ünnepélyes pionírfogadalmat. Az új pionírokat elsőként Sülyi István pedagógus, a szovjetbarátok szervezetének alelnöke köszöntötte. Dorók Béláné Tanulmányi kiránduláson vettek részt a tardoskeddi (Tvrdosovce) alapiskola pionírjai. Bratislavában járva megnézték a város történelmi nevezetességeit, majd )án Botto mesejátékát az Oj Színpadon. Mészáros Róbert TÖRD A FEJED ! 1. Az alábbi tereprajzon ki kell jelelni, hogy miként juthat el az A raj „A“, a B raj a „B“, a C raj a „C“ jelzésű épületekhez úgy, hogy az egyik ne keresztezze a másik útját. Utána válaszoljatok erre a kérdésre: Melyik raj útvonala lesz a leghosszabb? II. Ki a „Jóbarátok“ című regény írója? III. Mi a P-30 pionírszervezet első menetirányának jelszava? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük azt is megírni, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. A január 14-én közölt rejtvény helyes megfejtése: I. Egy a jelszómk «a béke, II. Nemzetközi gyermekév, III. Léva (Levice), Piesfany — 74 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Gálfi Lívia, 7. oszt., Csicsó (Ciőov), Bőgi Mónika, 3. oszt., Komárom (Komárno), Nagy Judit, 5. oszt., N arasd (Topolníky), Rapcza István, 5. oszt., Hetény (Chotín), Matus Mária, 9. oszt., Magyarbél (Velky Biel). » 1979. I. 28. 18
