Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 4. szám

A N DD Ma még nagyobb a kereslet, mint a kínálat Vysoőanyban, az Élelmiszercso­magoló Üzem épületében eredeti­leg seprűket gyártottak. De az üzem egykori tulajdonosa nem elé­gedett meg ennyivel. Fokozatosan különféle cipőkrémek, sósborszesz, sütőporok, ibolyaillatú vazelin és ki tudná megmondani, még milyen árufajták előállítására és csoma­golására tért át. Borokat raktáro­zott, kávét pörkölt. A kiskanállal, gyógyszertári mérlegen kimért, zacskóba töltött tea és fűszer is gondosan lepecsételve, egy-két de­kánként került a piacra. A munka­termelékenység főleg a dolgozók ügyességétől, rátermettségétől függött. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi kö­vetelmény ma is elengedhetetlen, a korszerű csomagológépek azon­ban sokat segítenek: csak úgy ontják magukból a kávét és teát, a mandulát, mogyorót és mazsolát tartalmazó zacskókat, hogy kar­tondobozokba rakva mielőbb meg­érkezzenek rendeltetési helyükre, a raktárakba, boltokba és háztar­tásokba. Az üzemi helyiségek Vysocany- ban ma inkább laboratóriumra em­lékeztetnek. Mindenütt feltűnő a rend, a tisztaság. A fehérköpenyes asszonyok keze alatt ég a munka. Sehol egy szem lehullott kávé vagy tea, csupán az illatok árulják el, hogy hol járunk. — Prágán kívül a közép-csehor­szági, valamint az észak- és kelet- csehországi kerület egy részét látjuk el csomagolt áruval — mondja Jifí Cermák igazgató. A kávé pörkölése, válogatása, őrlé­se és csomagolása nagy munka. Havonta 380—400 tonnát dolgoz­nak itt fel belőle. A karácsonyt megelőző hónapokban pedig ez a mennyiség az 500 tonnát is el­éri. Ehhez járul a csomagolásra váró többi termék: a tea, a rizs, a fűszer és a többi árufajta, amely­ből havonta mintegy 50 tonna hagyja el az üzemet. A 250 dolgozónak — valameny­nyien a szocialista munkabrigádok tagjai — van mit tennie tehát, hogy becsülettel helytálljon, mégis kérdés, hogy bár két műszakban dolgoztak, megbirkóztak volna-e az ünnepek előtti csúcsforgalom­ban feladataikkal, a túlórázás, il­letve a szombati és vasárnapi mű­szakokban is részt vevő több mint 30 nyugdíjas segítsége nélkül. Igyekezetüknek megfelelő a keresetük is. Az igazgató szavai szerint azonban téved, aki azt hi­szi, hogy a prémiumok szempont­jából csupán az elvégzett munka mennyiségére, illetve a normák túlteljesítésével vannak tekintet­tel. A jó munkaszervezés és a gép­park fokozatos korszerűsítése a minőség javítását is lehetővé teszi — mondja. De a prémiumokra a múlt év utolsó negyede óta üze­meltetett BTH-32 típusú, öt dol­gozó munkáját megtakarító kávé­csomagológép és az új kávéőrlő berendezés is befolyást gyakorol, amelynek jóvoltából megkétszere­ződött az előző berendezés telje­sítménye. A minőséget rendszeresen ellen­őrzik a kávéból, teából stb. vett minták alapján. Ennek köszönhető, hogy 20 százalékkal csökkent a reklamáció, ami pedig cseppet sem lebecsülendő eredmény, ha meg­gondoljuk, hogy a múlt évben fel­dolgozott 470 ezer tonnára becsült kávéból mindössze 41 kg — tehát az egész mennyiség 8 ezreléke — pörkölését vagy súlyát kifogásol­ták a fogyasztók. Ám ezt a kitűnő eredményt mindenki természetes­nek tartja itt. Aki ugyanis a ta­pasztalt Zdenék Sedlácek munká­ját kíséri figyelemmel, az meggyő­ződhet róla, hogy a kávé pörkölése művészet, amelyre nincs recept ugyan, de érteni kell hozzá. Külön érzékre van szüksége az embernek ahhoz, hogy eltalálja a színét és az illatát, mert ha csak egy pil­lanattal tovább pörköli a babsze­meket a kelleténél, elégeti, élvez­hetetlenné teszi valamennyiünk kedvelt italát. Külön lapra tartozik a tasakos tea, amelynek hiánya a piacon ér­zékenyen érinti a fogyasztót. Nem csoda, hogy gyorsan meg­szoktuk ezt az időnket és mun­kánkat megtakarító higiénikus és korszerű csomagolási módot. No­ha az adagolt teából a múlt évben az egész országban 1700 tonnát hoztak forgalomba, nem sikerült kielégíteni a keresletet. A cél te­hát az, hogy a forgalomba hozott tea mennyiségének 70 százalékát csomagoljuk tasakokba, amit azonban csak a géppark további bővítése tesz majd lehetővé. Az első teaadagoló gépek a hat­vanas évek elején jelentek meg a csomagoló üzemekben. A dolgozók mosolyogva emlékeznek vissza kezdetleges berendezésükre, ame­lyet másodpercenként alig 15 adag hagyott el. Legnagyobb teljesítmé­nyű gépükkel ma ugyanazon idő alatt 1350 tasak teát csomagolnak és remélik, hogy ezt a mennyisé­get rövidesen növelhetik. Az utóbbi években a csomagolási technika is lényegesen változott. — Papírral kezdtük, celofánnal folytattuk — mondják a dolgozók. A korszerű anyagok és az új tech­nika az áru tartósságára is hatás­sal van, s ezért a jótállási idő is lényegesen meghosszabbodott. A vysocanyi üzem húsz eszten­dővel ezelőtt kezdte meg tevé­kenységét. Kezdetben a dolgozók kézzel csomagolták az árut. A gyógyszertári mérlegnek, a kana­laknak és a kis lapátoknak ma már hírük sincs. Eltűntek az ecse­tek és a ragasztószerek, sőt a sok nehéz zsák is a múlté már. A nők munkájának megkönnyítésére ho­zott rendeletek jóvoltából a do­bozok súlya sem haladhatja meg a 15 kilót. Mindez a korszerű tech­nika a dolgozók kezdeményezésé­vel együtt lehetővé teszi, hogy a fogyasztók igényeinek megfelelő­en, fokozatosan minél több csoma­golt áru legyen a piacon. KARDOS MARTA Pavel egy fejjel magasabb mint Slavomír. Ettől eltekintve számos közös vonásuk van. Mindketten Modrán születtek, a hivatásos katonai életpályát választották, és jó tanulók. Slavomír Slabofí had­nagy megkapta a példás hallgató jelvényt s nem­csak rangidős, hanem öt évvel korábban öltötte magára az egyenruhát is, mint iskolatársa, Pavel Omasta. Jábadnaov. — A kilencéves alapiskola elvégzése után a Banská Bystrica-i katonai gimnáziumban folytat­tam tanulmányaimat — mondja a hadnagy, az akadémia ötödéves hallgatója. — Az első napok­tól jól éreztem ott magam. Ott ismerkedtem meg a judóval és megnyertem a kerületi ifjúsági baj­nokságot. Kitüntetéssel tettem le az érettségi vizsgát. így kerültem Brnóba. Omasta alhadnagy, negyedéves hallgató, a Bra­tislava! Gépészeti Szakközépiskolában végzett. Szülei tudta nélkül jelentkezett a katonai akadé­miára. Az első időben nehezteltek rá, de hama­rosan rájöttek, hogy fiuk jól választott. Ma már büszkék, hogy öt gyermekük közül az egyik egyenruhát hord, és jövőre mérnökhadnagyként végez. A brnói Antonín Zápotocky Katonai Akadémián tanulnak —’ Számomra nehéz volt a beilleszkedés a ka­tonai életbe — vallja az alhadnagy. — A katonás életmód, a rend, a fegyelem ... Egy fél évbe tei­let, amíg megszoktam. Az első két év azért volt nehéz, mert ez alatt töltöttük le a tényleges ka­tonai szolgálatot is. Laktanyai elhelyezésünk volt, kimenőt, eltávozást érdem szerint kaptunk. Ma már kényelmes internátusbán lakunk. Az akadémia területén megvan a lehetőség a sportolásra, a kulturális életre. Ennek ellenére Slabon hadnagy abbahagyta a versenyszerű spor­tolást. Nem kényelemből, hanem azért, mert min­den idejét a tanulásnak akarta szentelni. Kiváló tanuló. Részt vett tudományos munkákban, volt SZISZ-íunkcionárius, tanulmányi csoportvezető és szakaszparancsnok-helyettes. S hogy minde­nütt megállta a helyét, arról az is tanúskodik, hogy a múlt évben felvették párttagnak. — Az én tanulmányi eredményeim valamivel rosszabbak a Slavomirénál — mondja Omasta al­hadnagy. — Ennek ellenére én is a jó tanulók közé tartozom. Nincs bennem meg az a szorga­lom és kitartás, mint benne. S hogy el ne felejt­sem megemlíteni, javasoltak tagjelöltnek, s ez sze­rintem elismerésnek számít. — Milyen előnyöket élveznek a jó tanulók? — A továbbszolgálói illetmény és a stippen- dium 650 korona — válaszolja Slabon hadnagy. — Mivel kitűnő tanuló vagyok, ehhez még 325 ko­ronát kapok. Ez elég egyhavi zsebpénznek. Otthonról sohasem kérek pénzt. — Én itt-tott igen, — veszi át a szót az al­hadnagy. — Sokat dohányzom és lányismerő­sömmel szórakozni is eljárunk. Ha az ember jól beosztja, akkor elég lehet, mivel kosztra és ru­hára nem költünk semmit. Mindennapi életük eltér a polgári főiskolai hallgatók életétől. Kevesebb a szabad idejük, több a tanulás, és ha úgy hozza a sor, őrszolgálatba is menni kell. Általában havonta kétszer. — Nálunk nagy jelentősége van az önfegye­lemnek és a szorgalomnak — tájékoztat a had­nagy. Ha ugyanis az iskola elvégzése után kike­rülünk az egységhez, nekünk kell majd alig egy­két évvel fiatalabbakat megtanítanunk a katonás rendre, a fegyelemre, a korszerű fegyverek keze­lésére. Én mindig erre gondolok, és most is, amikor a diplomamunkámon dolgozom és állam­vizsgára készülök. Számos gimnáziumban megfordultak, hogy tá­jékoztassák a fiatalokat a katonai iskolák életé­ről, megnyerjék őket a katonai életpálya szá­mára. Értékes tapasztalatokkal tértek haza. Sehol sem titkolták, hogy a katonai pálya nehéz, de emellett szép hivatás, és csak azok állják meg helyüket, akik kitartók — elvesznek azok, akik gyenge jelleműek, számításból mennek katonai főiskolára. —- Tudom, hoay ha elvégzem a főiskolát, távol kerülök szüleim lakhelyétől — szögezi le az al­hadnagy. — Mivel ezzel már most számolok, nem érhet meglepetés. — Ott kell szolgálatot teljesíteni, ahol a nép­hadseregnek szüksége van rá — vág szavába a hadnagy. — Néhány éves csapattiszti beosztás után szeretném tanulmányaimat a Szovjetunióban folytatni. Remélem, sikerülni fog. Két fiatal azok közül, akik öregbíteni fogják az akadémia jó hírnevét, akik majd évek múlva is azt vallják, hogy a pályaválasztáskor jól dön­töttek. NÉMETH JÁNOS 9 A háziasszonyok szívesen vásárolják a korszerűen csomagolt élelmiszereket (CSTK felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents