Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 3. szám

l Egy híján huszonöt játékfilm vár bemutatásra a dolgozók filmfesztivál­ján; műfajok, témák és gyártó orszá­gok szerint is nagy választékot kínál a szemle műsora. Ilyen nagy kínálat mellett vajon van-e legalább néhány kiemelkedő mű, amely meghatározza a rendezvény arculatát? Feltétlenül, hiszen a legtöbb alkotás valamely nemzeti vagy nemzetközi filmfeszti­vál díjazottja s művészi szempontból értékes mű. Nézzük hát, milyen érdekesebb fil­meket ígér a fesztivál. Kezdjük a „ha­zai pályával“. A Boldogság reggelig című cseh filmet ugyan még nem lát­válik eredetivé, stílusa pedig költőivé. A szovjet filmek közül bizonyára sikere lesz A Transzszibériai expressz- nek. Eldar Vrazbajev kazah rendező érdekes megoldás elé állítja a nézőt: ne csupán égj' kalandtörténet izgal­mait élvezzük másfél órán át, hanem legyünk tanúi egy nem kevésbé izgal­mas történelmi időszaknak is, amikor a húszas évek végén a fiatal szovjet­ország kereskedelmi egyezményeket köt az iparilag fejlett országokkal. A filmben egy japán nagyvállalkozó moszkvai kiküldetésének izgalmait, viszontagságait, a japán ügynökök mesterkedéseit követhetjük nyomon. A grúzok boldogságvárásáról szól Tengiz Abuladze költői filmje, A kí­vánság fája. Az alkotás hősei egy ■ század eleji grúz falucska furcsa-bo­londos groteszk lakói, mindnyájan va­lami után vágyakoznak. Az alkotást átszövi a grúz filmekre jellemző sajá­tos légkör, költőiség. Nyikita Mihal- kov, a hetvenes évek szovjet filmmű­vészetének élenjáró képviselője for­gatta az Egyedül az idegenek között című filmet. Cselekménye a polgár- háború befejezése után játszódik és egy árulás gyanújába keveredő férfi történetét beszéli el a western mű­faji kellékeinek felhasználásával. Elmékezetesen szép film a Magya­rok, Fábri Zoltán műve, melyben a rendezőt ezúttal is az ember és a tár­sadalom kölcsönös viszonya, az ember szabadsága és méltósága, az ember embersége s ezek veszedelmei, korlá­tái izgatták. A történet 1943—44-ben játszódik. Egy maroknyi magyar nincs­Ryszarda Hanin és Viliam Polónyi az Aranyidők című szlovák fii m főszerepében (M. Kordos felv.) Petuh a perifériáról, a bűnözők bör­tönviselt társadalmából nem jut to­vább, színes, gazdag egyénisége a semmibe foszlik. Politikai krimi vagy inkább dráma Francesco Rosi filmje, a Kiváló holt­Milyen fiiunkét 9 etw©11 téli sí Jelenet a Magyarokból; a képen Koncz Gábor és Pap £va hattuk, de Antonín Kachlík eddigi filmjei s a mostani alapjául szolgáló Vladimír Párái­regény fokozott érdek­lődésre jogosít fel bennünket. Az al­kotók a kispolgári ürességet, a fele­lősségérzet hiányát vették célba. Két fiatal, kiélezett határhelyzetbe kerülő egyén történetén keresztül olyan em­bereket ábrázolnak, akik csak önma­gukkal törődnek, szinte reménytelen körforgásban ismétlődik sivár életfor­májuk. Tudván, hogy a vegyészmér­nök író éles szemű megfigyelő, bíz­vást remélhetjük, hogy művének film- változata hatásos lesz. Sikerre tarthat számot Juraj Herz A szép és a szörnyeteg című munkája is. A klasszikus mese motívumaira épü­lő film a mesék örök igazságát pél­dázza: a jóság, a szeretet mindig győ­zedelmeskedik az ármány, a gonosz­ság fölött. A kolibai stúdió az Arany­időkkel képviselteti magát a fesztivá­lon. A film cselekménye egy szlovák hegyvidéki falu mikrokörnyezetében játszódik, 1944 őszén. Hőse egy béna karú fiatalember, aki megpróbálja át­vészelni a nehéz időket, túlélni a há­borút. A történetet két gyermek sze­mével láttatja Stefan Uher rendező. Alkotása eme egyéni látásmód révén télén paraszt elszegődik a fasiszta Németországba bérmunkásnak. Szív- szorítóan naiv, gyermeki tájékozatlan­sággal indulnak útnak, s bár már tombol a második világháború, ők még azt sem tudják pontosan, ki há­borúzik ki ellen. Egy esztendőt dol­goznak idegenben egy német öregúr birtokán, hogy majd visszatérve, „va­lamire vergődjenek“ s talán abban a reményben is, hogy megmeneküljenek a katonáskodástól. Döbbenten fedezik fel napról napra, mi van a világ­ban ... majd amikor hazatérnek, hár­mukat SAS-behívó várja... A film döbbenetes jelenetsorokban ábrázolja a nincstelenek kiszolgáltatottságát, a tudatlanság, a nyomor által gúzsba kötött sorsok tehetetlenségét, de azt sugallja: nem élhetünk közönyösen. Georgij Djulgerov az elvesztett em­beri szépségről szól A zsebtolvaj című filmjében. A bolgár rendező olyan em­bert vitt vászonra, akiben minden adottság megvan ahhoz, hogy megva­lósítsa önmagát, eredendő tehetsége ellenére azonban mégis mindig kihul­lik a lehetőségek rostáján. Saját mo­rális kódexe szerint él, de ez sokban különbözik a társadalomban elfoga­dott erkölcsi normáktól. A csavargó testek. A titokzatos bűnös vagy bűn- szövetkezet az olasz igazságügy elő­kelő személyiségeit öli meg sorra. A rendőrtiszt, akit az ügy felderítésével bíznak meg ártatlanul elítéltek bosz- szújára gyanakszik. A személyes bosz- szú motívuma azonban csakhamar kétségessé válik. De hát akkor mi le­het az indok, kik állnak a gyilkossá­gok mögött? A nyomozótiszt, akár­csak a néző mindinkább politikai in­dítékokra kénytelen gondolni. A ren­dőrtiszt előtt egyre világosabb: a gyil­kosságok egy magas körök által tá­mogatott jobboldali puccs előkészíté­sével függnek össze. Két remek színésznő: Jane Fonda és Vanessa Redgrave játssza Fred Zin­nemann sikerfilmjének főszerepét. A Lillian Heilman önéletrajzi regényé­ből készült Júlia két barátnő törté­netét követi nyomon, gyermekkoruktól egészen a második világháborúig, vagyis Júliának az antifasiszta küz­delmekben való részvételéig. A film­ben Lili, az amerikai írónő regényén dolgozva emlékezik osztrák barátnő­jére, akihez nemcsak gyermekkori szeretet, hanem önzetlen barátság, se- gótőkészség is fűzte. Halálodra magad maradsz — mond­ja Hans Fallada regénye, mert élete­det s a belőled sarjadt életeket felál­dozhatod olyasvalamiért, amivel egyetlen sejted sem ért egyet. Fallada a nácizmus veresége után rendőri jegy­zőkönyvek felhasználásával írta meg a fasizmus elleni magányos ellenál­lást választó Quangel házaspár törté­netét. Azokról szól, akik ellene sze­gültek az önkénynek, s akik — mert semleges, közömbös környezetben él­tek — lázadásukkal elbuktak. A re­gényből a nyugatnémet Alfred Vohrer rendezett fimet. A múlt század egyik legnagyobb tragikájáról, Sarah Bernhardt-ról szól Richard Fleischer filmje, A csodála­tos Sarah. Az alkotás a rendkívül szugesztív játékú, s világviszonylat­ban is kiemelkedő művésznő életútját követi nyomon 1864-től, amikor első ízben lépett színpadra. A viharos éle­tű, ám páratlan tehetségű színésznőt Glenda Jackson kelti életre. Luchino Visconti utolsó, két éve ké­szült filmje, az Ártatlanok az irodal- milag és emberileg is vitatható értékű Gabrielo D’Annunzio-regény filmvál­tozata. A téma ugyanaz, mint a nagy olasz mester korábbi műveiben: a XIX. század feudális-nagypolgári vilá­gának felbomlása. A fesztivál műsortervét átlapozva a recenzens számára ezek a filmek bi­zonyultak a legvonzóbbaknak. Persze, a többi film is érdeklődésre tarthat számot, helyszűke miatt azonban nincs lehetőségünk arra, hogy mind­egyikkel foglalkozzunk. Az említette­ken kívül bemutatják még a jugoszláv filmgyártás egyik jeles alkotását, Az özvegy Karolinát, egy román szerelmi történetet, Kezedben a boldogság címmel, a Zsófia című lengyel kama­radrámát és egy kubai filmet, mely­nek címe Egy asszony, egy férfi, egy város. A nézők láthatják Az elhibázott robbantás (svéd), a Mi (norvég), a Maria Montiéi fantasztikus világa (argentin), a Már miért is lőnénk a tanítóra? (kanadai), a Könyörtelen párharc (francia), a Cananea (mexi­kói) és az In memóriám (spanyol) filmeket. TÖLGYESSY MARIA Jane Fonda a Júlia címszereplője 1979. I. 21. o N C/2 14

Next

/
Thumbnails
Contents