Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-24 / 25. szám

bizonyos harmadik gil Grosics háláidban ... Tíz n ap múlva, július 4-én lesz negyedszázada, hogy a magyar labdarúgó-válogatott elszenvedte egyiik legfájdalma­sabb vereségét: Bernben a vi­lágbajnoki döntőben 3:2 (2:2) arányban kikapott a nyugatné­met csapattól. Bár csak az len­ne a legrosszabb világbajnoki szereplésük a magyaroknak, hogy a döntőben nem tudnak győzni — állapítják meg szur­kolói akasztófahumorral az iróniát is szerető sportkedve­lők. 1954-ben azonban más volt a helyzet. A magyar „aranycsa­pat“ híre szerte a világon fé­lelmetes volt. 1950. júniusától 1954. július 4-ig 31 mérkőzést játszott és egyet sem veszített, mindössze háromszor végzett döntetlenül. Páratlan sorozat a labdarúgás történetében! Magyar részről azóta külön irodalma van a berni csata- vesztésnek, nem beszélve a mindig jól értesültek mende­mondáiról. Nem célunk, hogy felidézzük az akkori idők lég­körét. Annyit azonban leszö­gezhetünk: minden tárgyilagos szemlélőnek el kell ismernie, hogy az 1954-es VB-n a ma­gyar csapat valóban minden fizikai és pszichikai erejét kénytelen volt felőrölni a dön­tőt megelőző mérkőzéseken (Brazília 4:2, Uruguay 4:2), ugyanakkor, amikor a nyugat­német csapat szinte besétált a döntőbe. Az is tárgyilagos meg­állapítást nyert, hogy lelki fel­készítése, pszichikai erőnléte, harci kedve sokkal jobb volt annak a nyugatnémet csapat­nak, amely azon az esős va­sárnap délutánon kifutott a berni Wankdorf-eadion zöld gyepére, rtiint a magyar együt­tesnek. A legtekintélyesebb nyugat­német labdarúgó szaklap, a Kicker azóta szinte évenként megszólaltatja az évforduló kapcsán a berni világbajnok- csapat tagjait. Amikor a játé­kosok Bernről beszéltek, vala­mennyien egy nevet emlegettek megható szeretettel és hálá­val, akinek mindent köszönhet­tek. iEz pedig a két éve elhunyt Sepp Herberger, a nyugatné­met csapat akkori edzője, szakvezetője és varázslója, aki — és ezt minden játékos hang­súlyozta — a sikerek atyja volt. De az edző is hasonlóan beszélt fiairól az évek távlatá­ból is. — Soha nem éghettem volna el életem legnagyobb célját, a világbajnokság megnyerését, ha a 'játékosok kivétel nélkül nem teljesítették volna olyan áldo­zatkészen utasításaimat. Fegyel­mezettségüknek és nagyszerű baráti magatartásuknak kö­szönhettük a győzelmet. Jól tudjuk, hogy a „fizetett fut­ballban“ ma ezeket az erénye­ket nem túl sokra becsülik. 1954-ben jól ismertük a magya­rokat. Tudtuk, hogy a világ- bajnokságnak ők az igazi és egyetlen esélyesei. Ellenük csak olyan csapatnak lehetett valami keresnivalója, amely­nek játékosai nagyszerű kondí­cióban vannak, és ahol nem hiányzik az intelligencia, az ösztön és a szellemes fordula­tokban gazdag játék. Mindig azon a véleményen voltam, hogy a játékos formája legna­gyobb mértékben a szívétől, a leikétől függ. Ezért kell nö­velni a futballisták önbizalmát és pszichikai eszközökkel mindent megtenni annak érde­kében, hogy a játékosok mér­kőzés közben minél többet me­rítsenek szellemi tartalékukból. (Nem érdektelen — még ne­!me egy csoda­labda, amelyet az I. ligás lab- darúgocsapa- toknak aján­lunk. Előnye, hogy ücsörögni lehet rajta, hátránya, hogy egyszerre csak egy futballista telepedhet rá kényelmesen __ (Ar chív-felv.) gyedszázad után sem —, hogy Herberger milyen taktikai ta­nácsokkal látta el labdarúgóit a világbajnoki döntő előtt. — A látszólag értelmetlenül lyukra futó csatárok, a hely- cserés támadások meginogtat- ják az ellenfél védelmét és ösz- szezavarják a védők sorfalát. Az így szétzilált, megzavart és szétszaggatott hadrendbe kell réseiket vágni, utakat nyitni, majd szélvészgyors megoldá­sokkal, cselekkel és kiugratá- sokkal kell a kapu elé kerül­ni, s lehetőség szerint minél gyorsabban gólt lőni. A góllövés ugyan nem ment gyorsan, mert már a 8. perc­ben 0:2-es vesztésre álltak, de tizenegy percen belül egyenlí­tettek! A nyugatnémet futbal­listák nyilatkozataikban és visz- szaemlékezéseikben általában a fanatizmussal átitatott büszke­ség hangján szóltak a világ- bajnoki döntőről, csak Rahn megállapítása még huszonöt esztendő távlatából is egy ki­csit „felvágásnak“ minősül: „A harmadik gólt már sokkal előbb berúghattam volna a ma­gyar kapuba, de meg akartam akadályozni, hogy a magyarok még egyszer mindent egy kár­tyára tegyenek fel, egyenlítse­nek és ezzel kiharcolják a meghosszabbítást. Ezt ugyan megkísérelték 3:2 után is, de ekkor már csak hat perc volt hátra,..“ Hát igen, könnyű a győztes­nek. Annak mindig igaza van. Még akkor is, ha nincs igaza. Emlékeztetőül most közöljük a két csapat összeállítását — NSZK: Turek — Posipal, Lieb- rich, Kohlmeyer — Eckel, Mai — Rahn, Morlock, 0. Walter, F. Walter, Schafer. Magyarország: Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bp. Vörös Lobogó) — Czibor (Hon­véd), Kocsis (Honvéd), Hideg­kúti (Bp. Vörös Lobogó), Pus­kás (Honvéd), Tóth I. (Bp. Dó­zsa). A második félidőben Czi­bor és Tóth helyet cseréltek. A gólok sorrendje: Puskás (6. pl, Czibor (8. p), Morlock (10. p), Rahn (19. n), Rahn (84. p). A találkozót 65 000 néző előtt az angol Ling vezette. (T. V.) VANNAK-E SPORTCSODÁK? Amikor Miltiádész vezetésével a görög katonák győzelmet arattak a perzsa seregek jeleit, egy fiatal harcos Marathontól Athénig jutott, hogy elvigye a hírt: „Győztünk!“, — mondta. Aztán összeesett és meghalt. Bár neve ismeretlen maradt, igyekezete, akaratereje, teljesítménye — mai mértékkel is — csodálatos. E nagyszerű tett emlékét őrzi az atléti­kai viadalokon rendezett maratoni futás, 42 195 mé­teres távon. Vannak-e ma is sportcsodák? • A válasz csak egy lehet: nincsenek. A sportban nincsenek csodák. Vannak viszot nagyszerű sporto­lók, váratlan és megdönthetetlennek látszó eredmé­nyek, emlékezetes pillanatok, izgalmas, felejthetetlen versenyek, mérkőzések. De csodákat nem jegyez a sporttörténelem. Ismerünk szerencsés találkozásokat, amikor nagy egyéniségek nagy versenyen érnek el kitűnő eredményeket. PAAVO NURMI, a finnek csodajutója például öt aranyérmet nyert az 1924-es párizsi olimpián. Fu­tás közben idő- és erőbeosztását — stopperral a ke­zében — saját maga ellenőrizte. 5000 méteres ered­ményét (14:31,21 vessük össze a jelenlegi világ cúccsal 113:08,4). Nurmi még a következő olimpiáról is egy arannyal és két ezüsttel tért haza, számtalan világrekordját hosszú listákon őrzik. Nem csoda, hogy még életében szobrot emeltek neki Helsinki­ben, az olimpiai stadion bejáratánál. JOHN WEISSMULLER, a későbbi Tarzan-filmek fő szereplője, aki a világon, először úszott 100 métert egy percen belül, 400 méteres gyorsúszó győzelmét 5:04,2-es eredménnyel, fölényesen nyerte. Ezenkívül a kor csodaúszója még kétszer állt a dobogó legma­gasabb fokára, s még Amszterdamban is kétszer dia­dalmaskodott. 400 méteres teljesítménye ma még a serdülő lányokat is megmosolyogtatja. Az 1978-as úszó-világbajnokságon ezen a távon a nőknél az ausztrál Tracy Wickhman 4:06,28-as világcsúccsal, a férfiaknál a szovjet Viktor Szalnyikov 3:51,94-es Európa-rekorddal győzött. Aztán folytathatnánk a sort JESSE OWENS-szel. aki 1936-ban Berlinben 23 évesen négy aranyérmet nyert. A vágtákat, váltót (amelyet eredetileq csak fe hér futókból akartak összeállítani) és a távolugrást. Ez utóbbi számban Owens 813 centiméteres világcsú­csa 25 évig állta az ostromot. Alighanem hosszú éle­tű lesz BOB BEAMON az „évszázad világrekordját“ jelentő hatalmas ugrása is Mexikóvárosban. Szinte nem akart leesw. Furcsa, kalimpáló mozdulat a le vegőben, aztán hirtelen előreszúrt lábakkal, előreha­jolva, két karját combja közé nyújtva lassan landol­ni kezdett. Majdnem túlugoría a homokot. A térmé rők mutogattak, valami nincs rendben. Az optikai mérőeszköz „csak“ 860 centiig működik! Előkerült az acélszalag és az El Paso-i diák rápillantott az ered­ményjelző táblára: 890 centiméter! Percekig tombolt a közönség — évtizedekig reménytelen a csúcsjavi tás. Szenzációs eredménynek könyvelték el, am<kor a 20 éves magyar CSERMÁK JÓZSEF 34 centiméterrel túldobta a bűvös 60 m-es határt. 1978-ban viszont már kefén is túljutottak a 80 méteres szalagon: Riehm Inyugat német) 80.32 és B. Zajcsuk I szovjet j 80.14 m! Így nem csoda, hogy a kalapácsvetők a legtöbb versenyen kiszorulnak a stadionokból, s ha­sonló veszély fenyegeti a 100 métert ostromló férfi aerelyhajitókat is. Rómában a tennessee-i „gazella“ WILMA RUDOLPH három aranyéremmel szédítette, meg a világot. De hogyan/ A 100 méteres rafinál Wilma egy kicsit el­mélázott. A döntő szélvész lángjai már jó öt méterre voltak tőle, amikor ő is szárnyra kapott. De ahogy az a lány futott... Futott? Lebegett. Szinte úgy érezte az ember, ha akarná, fel is emelkedhetne. Így nem­csak befogta ellenfeleit, hanem öt méterrel nyerte is! Ideje kerek 11 másodperc! Fantasztikus! Ennyit futott Manfred Germar is — a férfiak előfutamában. Az etióp ABEBE BIKILA mezítláb futja végig a maratonit. A Via Appia Antiqua naptól forró lapos kövein a kérges talpak csattogása hívta fel rá elő­ször a szenzációkra érzékeny világ figyelmét. Azután legközelebb szép fehér szögesben, takaros kis zokni­val jelent meg a rajtnál, hogy a gyilkos szám végén négy perccel előzze meg vetélytársait. Hiába, Tokió ban hűvösek az esték ... BALCZÖ ANDRÁS; az öttusa ötszörös magyar egyé­ni világbajnoka, még nem nyert egyéni olimpiai baj nokságot. Es az utolsó lehetőség München, ahol az úszás nem sikerült a legjobban. Hátrányát a sport ág nemzetközi szaktekintélyei is behozhatatlannak tartották. De ahogy Balczó futott! A részidők szinte megbénították az ellenfeleket. Káprázatos futóered­ménnyel ért a célba, ahol lerázza magáról a segíteni akarókat. De az ölelő karoknak már nem lehetett el­lenállni. Dobálják a levegőbe. „Mr. Öttusázó“, a sportág minden idők legnagyobb egyénisége olimpiai bajnok! És mennyi név, esemény, győzelem és vereség, öröm és bánat, pont, gól, tus ítélet, ami még kima­radt! Nem, a sportban nincsenek csodák. De az iga­zi, nagy egyéniségek, a hatalmas küzdelmek, a nagy ­szerű eredmények, a győzelmek teszik — így együtt — csodálatossá. (le) Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovot: 505-29, gaz­dasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda. 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava. Jirásková 5.. telefon: 577-10, 532-64. A szocialista kőzü letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábreiie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Ostredná expedíció a dovoz tloée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5'2. óúj szó Imim: 41097 • I

Next

/
Thumbnails
Contents