Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-24 / 25. szám

CS2 — Miért jársz női tocimeccsre? — Tudod, milyen izgalmas, amikor a mérkőzés végén mezt cserélnek? (Elek Tibor rajza) KONYÁI Kovács elkiáltja magát a vo­natban: — Hamar egy kis konyakot, valaki rosszul lett. Az utasok lázasan nyitogat- ják bőröndjeiket, és egyszerre többen is nyújtanak felé egy- egy üveget. Kovács mindegyik­ből hűz egyet. Az utasok megrökönyödve néznek rá, mire Kovács derű­sen magyarázkodik: — Ha rosszullétet látok, olyan szívdobogásom lesz, hogy muszáj egy kis konyakot in­nom. FESTMÉNY A házigazda egy íestményt mutat a vendégeknek. — Hogy tetszett? — Őszinte lehetek? Rémes. — Én festettem. — Izé, nem a képre értet­tem, hanem a modellre. — A feleségem. NYUGTALANSAG Házastársak beszélgetnek: — Mindig nyugtalan vagyok, ha autóval mégy a városba — így az asszony. — Ne nyugtalankodj, előbb érek haza, mint gondolnád. — Pont ez az, ami nyugtala­nít... tfulMíié: U 1 . Családi kör IBrenner Győző karikatúrája) SZILÁNKOK Ha nagyobb értéket aka­runk elérni, a nullákat mi­nél hátrább kell rakni. * * * A mondás szerint a hazug embert könnyen utolérik, de az igaz ember, sajnos néha el sem mozdul helyéről. * * * Olyan ember, hogy csak azért beteg, mert meg akar győződni róla, hányán és kik kívánnak gyógyulást. * * * Bizonyos korban már nem annyira a tavasz üdeségét érezzük, hanem a tavaszi fá­radtságot. * * * A siker sok embernek a fejébe száll, de általában mégis a pocakban nyilvánul meg. * * * Tapintatos ember nem mond ellent feleségének, ez nemcsak udvariasabb, ha­nem okosabb is. * * # Ha az igazsághoz bármit is hozzáteszel, már kisebbí­ted. * * * Az a jó, ha egy karrierben a saját tudás játszik szere­pet, nem pedig mások tudat­lansága. # * # Hogy mennyire állt távol tőlünk valaki, ezt igazában akkor vesszük észre, amikor közeledünk hozzá. * * * Megfigyeltem, hogy alko­holistának azt nevezik, aki­nek nincs elég pénze rá, hogy naponta pezsgőtől vagy whiskytől legyen spicces. * * * Példás magatartás, előzé­kenység, türelem, udvarias­ság, csupa szép tulajdonság. De hogyan domborítsam ki mindezt egy tömött autó­buszon. A hét vicce A koncert után megkérdezi a kritikus a mellette ülő urat:- Ugyan, ki az az énekesnő, aki olyan borzasztó hami­san énekel?- A feleségem.- Nem is azt akartam mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán kíséri, az játszik rettenetesen, vajon ki lehet?- A testvérem.- Ezer bocsánat, tévedtem: a zenemű a hibás. Ugyan milyan hülye szerezte?- Én magam! UBORKA Egy hölgy beállít az orvos­hoz, és megkérdi: — Igaz az, doktor úr, hogy az uborka levétől elmúlik a szeplő? — Igaz, de csak egy esetben. — Ha? — Ha a szeplő az uborkán volt. FAVICC A kávéházban az egyik ven­dég megkérdi a másiktól: — Mondja kérem, hányadika van ma? — Ott van az újság a kezé­ben, nézze meg. — Nem lehet. — Miért? — Mert ez a tegnapi lap. RÖVIDZÁRLAT Kis eszpresszó. Az asztalok­nál szerelmespárok üldögélnek. Sistergés, aztán hirtelen kial­szik a villany. A presszó veze­tője kétségbeesetten szól: — Kérem rövidzárlat támadt. Megkérem, önöket, ha van kö­zöttük villanyszerelő, jelentkez­zen! Megszólal egy férfi a sötét­ben: — Ha van, akkor ne jelent­kezzék! VILÁGJELENSÉG Vacsorára hivatalos egy csa­lád, de csak a férj és a fele­ség jelenik meg. A háziak cso­dálkozva kérdik: — És hol vannak a gyere­kek? — Most, hogy már el tud­nánk viselni őket, ők nem tud­nak elviselni minket __ TO MI Tomika megkérdezi az apjá­tól: — Mondd, papa, miért pont a mamát vetted el feleségül? Az apa diadalittasan fordul nejéhez: — Látod, Vilma, már a gye­rek is csodálkozik rajta!... AMI KÉSŐ A feleség így szól a férjé­hez: — Te, Aladár, nagyon érde­kes cikket olvastam ma a fér­fiakról. A szerző azt állítja, bogy nősülés után a férfiak sok­kal okosabbak lesznek. — Igen — feleli Aladár —, de akkor már túl késő __ SK ÖT VICC A skót a feleségével leül egy étteremben, és mindössze egyetlenegy szendvicset rendel. A férj kettévágja a szendvicset, és a felét a felesége tá­nyérjára teszi. A férj eszik, az asszony nem nyúl a maga részéhez. A pincér, aki a hátuk mögött áll, kissé malició­zusan kérdezi meg: — Asszonyom, ön nem eszik? — De igen — mondja az asszony —, csak a fogsort várom. VONATON Egy nő azt mondja a szivaro­zó Kovácsnak a vonaton: — Uram, engem a dohányzás beteggé tesz. — Akkor én az ön helyében leszoknék róla — feleli udva­riasan Kovács. PISTIKE Természetrajzórán feláll Pis­tike és azt kérdezi a tanítótól: — Tessék nekem megmonda­ni, hogy miért hívják a sárga­rigót sárgarigónak? — Micsoda ostoba kérdés. Azért hívják sárgarigónak, mert sárga. — Azt én is tudom. De miért rigó? VITA Két barát azon vitatkozik, hogy kik a tüzesebbek: a sző­ke nők vagy a feketék? — Azt hiszem, mindegy — szólt közbe egy harmadik férfi. — Miért? — Mert az én feleségem fe­kete és éppen olyannak talá­lom, mint tavaly, amikor még szőke volt. — Tükröm, kém, kinek » vállalatnál? tükröm, mondd meg né ■a a legszebb fizetése a ()i?i Stano rajza) — Jenő, hát már nem szeretsz? Már ész rév eszed a helyesírá­si hibákat? K özelgett március nyol- cadíka, felkerekedtem tehát, hogy a feleségemnek valamilyen ajándékot vásá­roljak. Először a cipőboltba kukkantottam be. A női ci­pők osztályán temérdek volt a nép: lengyel szandálok ér­keztek. Nagy nehezen átver­gődtem a tömegen és be­mentem a férficípők osztá­lyára. Itt üde, tiszta levegő fogadott, vevő nem volt egy sem. Vásároltam magamnak egy pár pompás meleg cipőt. No, gondoltam magamban, ez aztán meglepetés lesz Nataskának. Mert ilyen ci­pőt mi már régen kerestünk mindenütt. Egyszer csak bejön egy csapzott hajú pasas, nekem rontott, megnézte az új cipő­met __ — Ö — mondja —, az én feleségemnek ilyen már van. És kirohanL Én pedig mentem tovább, a ruhabolt­ba. Annyi volt a nép, hogy még a bejáratot is eltorla­szolták. Valamilyen blúzok jöttek. De a férfi osztályon nem volt egy lélek sem. A polcok tele voltak modern Andrej Jahontov: Az aktatáska galléros ingekkel. Kettőt vettem. Meg három egyszí­nű, bordó nyakkendőt. Kettőt magamnak, egyet a főnö­kömnek. És végül, nehogy később bánkódjam az elsza­lasztott lehetőség miatt, vet­tem magamnak egy finn öl­tönyt is. Mintha rám öntöt­ték volna. Nataska ilyesmi­ről álmodozott. Állok a tü­kör előtt, nézegetem maga­mat, egyszer csak beront két csapzott hajú pasas. Vérben forgó szemekkel né­zegettek. — Nem — mondják aztán —, egyikünk felesége sem visel nadrágot. És elrohantak. Én pedig mentem a díszműáruk bolt­jába. Rengeteg diplomataak­tatáska volt ott. Nataska már két éve szeretne nekem ilyet ajándékozni, de soha nem kapott. Egyszer csak el­kiáltja magát valaki a bosz- szú sorból, amely a kölnivi­zes pultnál kígyózott: — Ezek női aktatáskák? És a sor fele egy szempil­lantás alatt az aktatáskák­hoz rohant. Szemmel látha­tóan eszüket vesztették. Mi pedig megyünk az ut­cán Nataskával, ő csak néz rám, le sem veszi a szemét rólam. — Te az összes kívánságo­mat teljesítetted — mondja. — Mindig az volt a legfőbb vágyam, hogy te ilyen szép és divatos legyél nekem! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 1973. VI. 24. ozsrn m *

Next

/
Thumbnails
Contents