Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-24 / 25. szám

24. ezután esetleg egy „Somoza nélküli somozaizmus“ kereté­ben hosszabbítják meg, három nagy akadályba ütközik: a gazdasági felépülés kilátása a jelenlegi körülmények között rendkívül csekély; a politikai és a társadalmi labilitás tovább tart; a sandinisták akciói pe­dig — egyelőre meg nem jó­solható végeredménnyel — folytatódnak. Somoza már a februári álta­lános sztrájk után kényszer­rendszabályokat foganatosított az olyan hazai gyárosok ellen, akik csatlakoztak ehhez a tilta­kozó mozgalomhoz. A beruházá­sokat ösztönző intézkedéseket, az exportkönnyítéseket és az adómérsékléseket visszavonták. A politikai válság az áruk irán­ti kereslet határozott vissza­A nemzeti gárda a partizánok ntán kutat egy nicaraguai faluban icaraguában az Anasta­• sió Somoza Debayle tábornok rendszere ellen szer­vezett felkelés új, fontos szakaszba lépett. Az elmúlt évihez hasonlóan ismét ál­talános népi felkelésről be­szélhetünk. Június első napjai­ban a sandinisták több nagyvá­rost az ellenőrzésük alatt tar­tottak, véres összecsapások dúl­tak az ország második legna­gyobb városában, Leónban, to­vábbá Matagalpában, Masayá- ban stb. Az általános sztrájk megbénította a gazdasági éle­tet, Somoza pedig — elég erőt­len válaszként — kihirdette a rendkívüli állapotot egész Ni­caraguában. A felkelők vissza­verésére és a lakosság ellen ezúttal is lelkiismeretfurdalás nélkül bevetette a légierőt. Egy gép, a diktátor magánrepülője pedig állandóan útra készen állt, számolva azzal, hogy a diktátornak ismét el kell mene­külnie az országból. A sandinis­ták, úgy mint tavaly szeptem­berben, most is a végső csapás­ra készülnek, azzal a különb­séggel, hogy okultak a múlt évi vereségből. A nép, nem feledve a diktátor nemzeti gárdájának megtorló vérengzéseit, ismét a sandinista partizánok oldalára állt. Lehet, hogy e cikk megje­lenésekor másképpen néz majd ki a nicaraguai helyzet, hiszen a közbeeső két hét alatt sok minden történhet egy olyan országban, ahol fegyverek ro­pognak, utcai harcok dúlnak. □ □ □ A diktátor a sandinista geril­lamozgalom harci cselekmé­nyeinek alábbhagyását a múlt év végén arra használta fel, hogy nemzeti gárdáját megerő­sítse és modern fegyverekkel szerelje fel. A sandinisták pe­dig új offenzivatervet dolgoz­tak ki. A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front (FSLN) tavaly szeptemberi offenzívájának ösz- szeomlása után viszonylagos csend támadt Nicaraguában. Az államfő akkor, saját szavai sze­rint, már azon volt, hogy fel­adja a harcot. De még egyszer vissza tudta szerezni az ural­mat az ország fölött, s a lázon­gó lakosság, az elégedetlen vál­lalkozók és a gerillák ellen irányuló, kegyetlen büntetöak- ciőkkal állt bosszút. Ezeknek során több ezer ember pusztult el. Számtalan kisparasztot meg­fosztottak telkétől, és jó néhány fiatalkorút agyonlőttek csak a puszta gyanú alapján, hogy a sandinista mozgalom tagja le­het. Decemberben és januárban az Amerikai Államok Szervezeté­nek (AÁSZ) hármas bizottsága közvetíteni próbált Somoza és az ellenzék között, s megkísé­relte, hogy a konfliktus békés megoldását érje el. Javaslata lényegében az volt, hogy Nica­raguában népszavazást kellene tartani arról, vajon az államfő 1981-ig hatalmon maradhat-e (saját akarata szerint), vagy pedig azonnal távozni kényte­len (mint ezt ellenfelei követe­lik). A népszavazást pedig, az ebben az országban szokásos szavazathamisítás megakadá­lyozására az AÁSZ ellenőrizné. Somoza a tárgyalásokat ügye­sen vezette: sohasem válaszolt nyílt „nem“-mel, hanem mindig csak „igen, de“-vel. Kifejtette, ő egyetért a refe­rendummal, de a választókat előzetes nyilvántartásba kell venni (ez lehetőséget nyújtott volna a kormánypártnak, hogy mintegy előválasztásokat ren­dezzen). A szavazásnak az AÁSZ képviselői által történő ellenőrzését Somoza szükség esetén elfogadná, — mondotta akkor — a szavazatok meg­számlálásáról azonban saját embereinek kellene gondoskod­nia. „Egy diktátor sohasem enge­di, hogy kerékasztal-tárgyalás során lemondásra késztessék“ — ezt a következtetést vonják le az ellenzék részéről. Szerin­tük ezért a közvetítés elvileg hamis reményeket ébresztett. Somoza így a diplomáciai for­duló győztesének látszott, mi­közben az ellenfél, a Széles El­lenzéki Front (FAO), üres kéz­zel áll ott: több csoport, min­denekelőtt egyes baloldali pár­tok és szakszervezetek lesza­kadása meggyengítette, s te­kintélyéből is sokat veszített. Céltalan intézkedésként ma­gyarázták Washingtonnak azt a döntését is, hogy csökkentik a managuai amerikai nagykövet­ség személyzetének létszámát. Ugyanis majdnem kizárólag fej­lesztési segély-szakembereket, a Béke-hadtest tagjait és titkár­nőket hívtak vissza, míg a csúcsfunkcionáriusok és a tit­kosszolgálat emberei továbbra is helyükön maradtak. A wa­shingtoni katonai és gazdasági segély törlése bizonyos hatás­sal járhat ugyan, de a diktá­tor bukását aligha érheti el. Somoza tábornok e részleges diplomáciai sikerek után még magabiztosabban ragaszkodott ahhoz, hogy 1981 májusában le­járó „alkotmányos hivatali idő szakát“ kitölthesse. Akkor az­tán az ő pártja — a Nicaraguai Liberális Nacionalista Párt — határozná meg, ki legyen az ország legközelebbi államelnö­ke, mintha ellenzék egyálta­lán nem is volna. E politikai terv biztosítására Somoza a nemzeti gárdát, amely a hadsereg, a rendőr­ség, a testőrség és a titkos­szolgálat funkcióit egyesíti és saját légierővel is rendelkezik, alaposan felfegyverezte, lét­számát csaknem kétszeresére növelte, és új elit egységeket hozott létre, amely EEBI (Gya­logsági Alapkiképző Iskola) né­ven vált ismertté. Az egyenruhások azonban szemlátomást nem érzik magu­kat biztonságban. A legutóbbi hónapok büntető hadjárata ré­vén csak fokozódott a nép gyű­lölete elnyomóival szemben. A Nemzeti Gárda tisztje csa­ládtagjait az Egyesült Államok­ba küldte, és egyes dezertörök kijelentéseiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a gárdában a hangulat nem a legjobb. Az EERI megalapítása ezért Somo­za azon irányú kísérletének is tekinthető, hogy feltétlenül megbízható, kiváltságos, külön­leges alakulatot szervezzen a rendszer biztosítására. Az a terv, hogy a „status quót“ 1981-ig fenntartják és esésével járt. Számos gyárat bezártak és körülbelül 20 000 munkást elbocsátottak. Csupán az idényjellegű pamutkivitel (amely évről évre nagyobb mennyiségben irányul Kínába), valamint az adósságoknak az észak-amerikai hitelezők által gyorsan lehetővé tett konver­tálása mentette meg a rend­szert a csődtől. De már május ra és júniusra ismét szűk ke­resztmetszet rajzolódott ki a devizaháztartásban. A dinasztiához tartozó üzlet­emberek körében egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy az ő érdekeiknek Somoza már csak árthat. Az idő a san­dinisták számára dolgozik. Al­fonso Robeli, aki becsvágyó vállalkozó és a Széles Ellen­zéki Front vezetője, most úgy vélekedik, valószínűleg „meg­egyezésre kell törekedni a had­sereggel“, hogy kilábaljanak a válságból. Miközben az eredetileg átfo­gó jellegű Széles Ellenzéki Frontból már csak a polgári törzs marad fenn, a sandinisták megsokszorozzák tömegbázisuk kiszélesítésére irányuló erőfe­szítéseiket. A Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front három frakciója — a „Guerra Popu­lar Prolongada“ („Meghosszab­bított Népi Háború“], amely szintén tartós népi háborúra számít és szocialista rendszert akar létesíteni, a „Proletár Irányzat“, valamint a „terceris- ták" csoportja, amely általános népfelkeléssel akarja a diktá­tor megbuktatását előidézni és a szociáldemokrata inspiráció- jú, átmeneti kormányt szándé­kozik beiktatni — egyeztette ideológiai és stratégiai ter­veit és közös harci akciókban állapodott meg. Hosszú távúra tervezett, új offenzívájuk már javában tart. Kezdetben, néhány hete még nem annyira a nemzeti gárdá­val való nagyarányú és köz­vetlen konfrontációkra vagy tupamaro-stílusú, látványos csa­pásokra alapult, hanem inkább állandó jellegű csatározásokra, bombamerényietekre, gazdasági szabotázsra, a szegénynegye­dekben rendezett fegyveres pro­pagandaakciókra és új ellenzé ki front megalapítására, amely átvenné a kiszolgált Széles El­lenzéki Front helyét és hiá­nyosságait korrigálná. Ez a tömegszervezet febru­árban „Frente Patriótixo Náció­nál“ f „Nemzeti Hazafias Front“ —- FPNf néven létre is jött. Magva az Egyesült Népi Moz­galom (MPU), amelynek több mint 20 baloldali és szélsőbal- oldali, a sandinistákkal rokon­szenvező csoport, valamint szá­mos szakszervezet, nő-, diák- és ifjúsági szervezet a tagja. A független liberálisok, a Keresz­tényszociális Néppárt, a Mun­kásfront, a kereszténydemokra­ta irányzatú CTN szakszervezeti szövetség és a rádióújságírók szintén csatlakoztak az új tö­megfronthoz. Az FPN célja az, hogy a „nemzeti szuverenitá sért, a hatékony demokráciáért, az igazságosságért és a társa­dalmi haladásért“ harcoljon. Hatékony demokrácián a Somo- za-rendszer megdöntését, a par­lament felosztását és olyan új törvényhozó testület összehí­vását értik, melyben minden erő képviselve volna, amely te­vékenyen harcolt a diktatúra el­len. A nemzeti gárdát fel kell oszlatni és olyan hadsereggel helyettesíteni, amelynek tagjai „becsületes és hazafias kato­nák“. Az igazságosság a So- moza-klikk javainak kisajátítá­sát és külföldre juttatott va­gyonának visszahozását, vala­mint olyan „integráns földre­formot“ jelent, amely megadná a szükséges műszaki és pénz­ügyi segélyt, felkarolná a kis- és középüzemeket és gyökeres adóreformmal járna együtt. □ □ □ Közben Somoza egyre jobban elszigetelődik. Miután támadás­sal fenyegette meg a szomszé­dos Costa Ricát, amely már ta­valy megszakította Nicaraguá­val a diplomáciai kapcsolato­kat, Mexikó figyelmeztetett, hogy mindent megtesz Costa Rica területi függetlenségének megvédéséért. A venezuelai parlamentben saját népét irtó zsarnoknak bélyegezték a dik­tátort. A panamai köztársasági elnök kijelentette, hogy a So- moza-rezsim egész Közéo-Ame- rika békéjét veszélyezteti. Csak az USA, az atyai jó ba­rát, és két másik közép-ame­rikai reakciós katonai rezsim állt Somoza mellé, érezve, hogy az erősödő népi mozgalmak Salvadorban és Guatemalában is jelzik: a diktátorok, véres kezű zsarnokok ideje leiárt. mégha ideig-óráig sikerül is meghosszabbítaniuk életüket. (A Frankfurter Rundschau alapján) A lapok a nemzetközi gyermekév alkalmából közölték est a falvételt. Egy nicaraguai kislány Esteli városban, ahol a diktátor légierői egész lakónegyedeket bombáztak szét a múlt év őszén A nemzeti gárda brutális módon igazoltatja a járókelőket Managuában (CSTK — archív felvételek;

Next

/
Thumbnails
Contents