Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-24 / 25. szám

24.

ezután esetleg egy „Somoza nélküli somozaizmus“ keretében hosszabbítják meg, három nagy akadályba ütközik: a gazdasági felépülés kilátása a jelenlegi körülmények között rendkívül csekély; a politikai és a társadalmi labilitás tovább tart; a sandinisták akciói pedig — egyelőre meg nem jósolható végeredménnyel — folytatódnak.

Somoza már a februári általános sztrájk után kényszerrendszabályokat foganatosított az olyan hazai gyárosok ellen, akik csatlakoztak ehhez a tiltakozó mozgalomhoz. A beruházásokat ösztönző intézkedéseket, az exportkönnyítéseket és az adómérsékléseket visszavonták. A politikai válság az áruk iránti kereslet határozott visszaA nemzeti gárda a partizánok ntán kutat egy nicaraguai faluban

icaraguában az Anasta• sió Somoza Debayle tábornok rendszere ellen szervezett felkelés új, fontos szakaszba lépett. Az elmúlt évihez hasonlóan ismét általános népi felkelésről beszélhetünk. Június első napjaiban a sandinisták több nagyvárost az ellenőrzésük alatt tartottak, véres összecsapások dúltak az ország második legnagyobb városában, Leónban, továbbá Matagalpában, Masayá- ban stb. Az általános sztrájk megbénította a gazdasági életet, Somoza pedig — elég erőtlen válaszként — kihirdette a rendkívüli állapotot egész Nicaraguában. A felkelők visszaverésére és a lakosság ellen ezúttal is lelkiismeretfurdalás nélkül bevetette a légierőt. Egy gép, a diktátor magánrepülője pedig állandóan útra készen állt, számolva azzal, hogy a diktátornak ismét el kell menekülnie az országból. A sandinisták, úgy mint tavaly szeptemberben, most is a végső csapásra készülnek, azzal a különbséggel, hogy okultak a múlt évi vereségből. A nép, nem feledve a diktátor nemzeti gárdájának megtorló vérengzéseit, ismét a sandinista partizánok oldalára állt. Lehet, hogy e cikk megjelenésekor másképpen néz majd ki a nicaraguai helyzet, hiszen a közbeeső két hét alatt sok minden történhet egy olyan országban, ahol fegyverek ropognak, utcai harcok dúlnak.

□ □ □

A diktátor a sandinista gerillamozgalom harci cselekményeinek alábbhagyását a múlt év végén arra használta fel, hogy nemzeti gárdáját megerősítse és modern fegyverekkel szerelje fel. A sandinisták pedig új offenzivatervet dolgoztak ki.

A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front (FSLN) tavaly szeptemberi offenzívájának ösz- szeomlása után viszonylagos csend támadt Nicaraguában. Az államfő akkor, saját szavai szerint, már azon volt, hogy feladja a harcot. De még egyszer vissza tudta szerezni az uralmat az ország fölött, s a lázongó lakosság, az elégedetlen vállalkozók és a gerillák ellen irányuló, kegyetlen büntetöak- ciőkkal állt bosszút. Ezeknek során több ezer ember pusztult

el. Számtalan kisparasztot megfosztottak telkétől, és jó néhány fiatalkorút agyonlőttek csak a puszta gyanú alapján, hogy a sandinista mozgalom tagja lehet.

Decemberben és januárban az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) hármas bizottsága közvetíteni próbált Somoza és az ellenzék között, s megkísérelte, hogy a konfliktus békés megoldását érje el. Javaslata lényegében az volt, hogy Nicaraguában népszavazást kellene tartani arról, vajon az államfő

1981-ig hatalmon maradhat-e (saját akarata szerint), vagy pedig azonnal távozni kénytelen (mint ezt ellenfelei követelik). A népszavazást pedig, az ebben az országban szokásos szavazathamisítás megakadályozására az AÁSZ ellenőrizné.

Somoza a tárgyalásokat ügyesen vezette: sohasem válaszolt nyílt „nem“-mel, hanem mindig csak „igen, de“-vel.

Kifejtette, ő egyetért a referendummal, de a választókat előzetes nyilvántartásba kell venni (ez lehetőséget nyújtott volna a kormánypártnak, hogy mintegy előválasztásokat rendezzen). A szavazásnak az AÁSZ képviselői által történő ellenőrzését Somoza szükség esetén elfogadná, — mondotta akkor — a szavazatok megszámlálásáról azonban saját embereinek kellene gondoskodnia.

„Egy diktátor sohasem engedi, hogy kerékasztal-tárgyalás során lemondásra késztessék“ — ezt a következtetést vonják le az ellenzék részéről. Szerintük ezért a közvetítés elvileg hamis reményeket ébresztett. Somoza így a diplomáciai forduló győztesének látszott, miközben az ellenfél, a Széles Ellenzéki Front (FAO), üres kézzel áll ott: több csoport, mindenekelőtt egyes baloldali pártok és szakszervezetek leszakadása meggyengítette, s tekintélyéből is sokat veszített.

Céltalan intézkedésként magyarázták Washingtonnak azt a döntését is, hogy csökkentik a managuai amerikai nagykövetség személyzetének létszámát. Ugyanis majdnem kizárólag fejlesztési segély-szakembereket, a Béke-hadtest tagjait és titkárnőket hívtak vissza, míg a csúcsfunkcionáriusok és a titkosszolgálat emberei továbbra

is helyükön maradtak. A washingtoni katonai és gazdasági segély törlése bizonyos hatással járhat ugyan, de a diktátor bukását aligha érheti el.

Somoza tábornok e részleges diplomáciai sikerek után még magabiztosabban ragaszkodott ahhoz, hogy 1981 májusában lejáró „alkotmányos hivatali idő szakát“ kitölthesse. Akkor aztán az ő pártja — a Nicaraguai Liberális Nacionalista Párt — határozná meg, ki legyen az ország legközelebbi államelnöke, mintha ellenzék egyáltalán nem is volna.

E politikai terv biztosítására Somoza a nemzeti gárdát, amely a hadsereg, a rendőrség, a testőrség és a titkosszolgálat funkcióit egyesíti és saját légierővel is rendelkezik, alaposan felfegyverezte, létszámát csaknem kétszeresére növelte, és új elit egységeket hozott létre, amely EEBI (Gyalogsági Alapkiképző Iskola) néven vált ismertté.

Az egyenruhások azonban szemlátomást nem érzik magukat biztonságban. A legutóbbi hónapok büntető hadjárata révén csak fokozódott a nép gyűlölete elnyomóival szemben.

A Nemzeti Gárda tisztje családtagjait az Egyesült Államokba küldte, és egyes dezertörök kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy a gárdában a hangulat nem a legjobb. Az EERI megalapítása ezért Somoza azon irányú kísérletének is tekinthető, hogy feltétlenül megbízható, kiváltságos, különleges alakulatot szervezzen a rendszer biztosítására.

Az a terv, hogy a „status quót“ 1981-ig fenntartják és

esésével járt. Számos gyárat bezártak és körülbelül 20 000 munkást elbocsátottak. Csupán az idényjellegű pamutkivitel (amely évről évre nagyobb mennyiségben irányul Kínába), valamint az adósságoknak az észak-amerikai hitelezők által gyorsan lehetővé tett konvertálása mentette meg a rendszert a csődtől. De már május ra és júniusra ismét szűk keresztmetszet rajzolódott ki a devizaháztartásban.

A dinasztiához tartozó üzletemberek körében egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy az ő érdekeiknek Somoza már csak árthat. Az idő a sandinisták számára dolgozik. Alfonso Robeli, aki becsvágyó vállalkozó és a Széles Ellenzéki Front vezetője, most úgy vélekedik, valószínűleg „megegyezésre kell törekedni a hadsereggel“, hogy kilábaljanak a válságból.

Miközben az eredetileg átfogó jellegű Széles Ellenzéki Frontból már csak a polgári törzs marad fenn, a sandinisták megsokszorozzák tömegbázisuk kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseiket. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front három frakciója — a „Guerra Popular Prolongada“ („Meghosszabbított Népi Háború“], amely szintén tartós népi háborúra számít és szocialista rendszert akar létesíteni, a „Proletár Irányzat“, valamint a „terceris- ták" csoportja, amely általános népfelkeléssel akarja a diktátor megbuktatását előidézni és a szociáldemokrata inspiráció- jú, átmeneti kormányt szándékozik beiktatni — egyeztette ideológiai és stratégiai terveit és közös harci akciókban állapodott meg.

Hosszú távúra tervezett, új offenzívájuk már javában tart. Kezdetben, néhány hete még nem annyira a nemzeti gárdával való nagyarányú és közvetlen konfrontációkra vagy tupamaro-stílusú, látványos csapásokra alapult, hanem inkább állandó jellegű csatározásokra, bombamerényietekre, gazdasági szabotázsra, a szegénynegyedekben rendezett fegyveres propagandaakciókra és új ellenzé ki front megalapítására, amely átvenné a kiszolgált Széles Ellenzéki Front helyét és hiányosságait korrigálná.

Ez a tömegszervezet februárban „Frente Patriótixo Nációnál“ f „Nemzeti Hazafias Front“ —- FPNf néven létre is jött.

Magva az Egyesült Népi Mozgalom (MPU), amelynek több mint 20 baloldali és szélsőbal- oldali, a sandinistákkal rokonszenvező csoport, valamint számos szakszervezet, nő-, diák- és ifjúsági szervezet a tagja. A független liberálisok, a Keresztényszociális Néppárt, a Munkásfront, a kereszténydemokrata irányzatú CTN szakszervezeti szövetség és a rádióújságírók szintén csatlakoztak az új tömegfronthoz. Az FPN célja az, hogy a „nemzeti szuverenitá sért, a hatékony demokráciáért, az igazságosságért és a társadalmi haladásért“ harcoljon. Hatékony demokrácián a Somo- za-rendszer megdöntését, a parlament felosztását és olyan új törvényhozó testület összehívását értik, melyben minden erő képviselve volna, amely tevékenyen harcolt a diktatúra ellen. A nemzeti gárdát fel kell oszlatni és olyan hadsereggel helyettesíteni, amelynek tagjai „becsületes és hazafias katonák“. Az igazságosság a So- moza-klikk javainak kisajátítását és külföldre juttatott vagyonának visszahozását, valamint olyan „integráns földreformot“ jelent, amely megadná a szükséges műszaki és pénzügyi segélyt, felkarolná a kis- és középüzemeket és gyökeres adóreformmal járna együtt.

□ □ □

Közben Somoza egyre jobban elszigetelődik. Miután támadással fenyegette meg a szomszédos Costa Ricát, amely már tavaly megszakította Nicaraguával a diplomáciai kapcsolatokat, Mexikó figyelmeztetett, hogy mindent megtesz Costa Rica területi függetlenségének megvédéséért. A venezuelai parlamentben saját népét irtó zsarnoknak bélyegezték a diktátort. A panamai köztársasági elnök kijelentette, hogy a So- moza-rezsim egész Közéo-Ame- rika békéjét veszélyezteti.

Csak az USA, az atyai jó barát, és két másik közép-amerikai reakciós katonai rezsim állt Somoza mellé, érezve, hogy az erősödő népi mozgalmak Salvadorban és Guatemalában is jelzik: a diktátorok, véres kezű zsarnokok ideje leiárt. mégha ideig-óráig sikerül is meghosszabbítaniuk életüket.

(A Frankfurter Rundschau alapján)

A lapok a nemzetközi gyermekév alkalmából közölték est a falvételt. Egy nicaraguai kislány Esteli városban, ahol a diktátor légierői egész lakónegyedeket bombáztak szét a múlt év őszén

A nemzeti gárda brutális módon igazoltatja a járókelőket Managuában

(CSTK — archív felvételek;