Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
■ ■ ^ r JÉ- % f 1# FEKETE HUMOR ember volt.. . Mikus Sándor rajza bürokrácia v — Ez az okmány nem érvényes. Nincs pont az „i“ betűn! — Hát tegyen rá egy pontot. — Szó sem lehet róla. Az okmányt csak az ügyfél állíthatja ki. FELÉBRED Egy fatelep éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőnek azt mondja a fatelep vezetője: — Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjeliőrt állás betöltéséhez szükségesek? — Hogyne — feleli az éjjeliőr —, a legkisebb zajra felébredek. MUNKAHELY — Miért éppen nőorvos lettél? — Először belgyógyász voltam és folyton fájt a gyomrom. Aztán ideggyógyász lettem és majd megbolondultam. A fogászaton pokolian fájt a fogam, az ortopédián a lábammal kínlódtam. Itt nem történhetik bajom. NEM BAJ Orvosi rendelő. Megszólal az orvos: — Kérem, a maga pulzusa nagyon lassan ver. Mire a páciens: — Nem baj, én ráérek . .. Bodzsár Gyula Rímes gondolatok CSALÓDÁS Nem nevetni, nevettetni akartam. S mindössze csak kacagást arattam. VILÁGUTAZÓ Már többször körülutazta önmaga parányi világát. TŰNŐDÉS Nem hízelegsz főnöködnek, sőt, van egyéni véleményed. Elveszett embernek vélnek (a gyávák), akik félnek. TÉVEDÉS Azt hitte, van hite. DIAGNÓZIS X esetében a foglalkozási ártalom pontos diagnózisa: fokozott munkahelyi szesztilalom. KISEMBER INKÁBB MARAD Éjfél van. Egy középkorú pár tér haza a moziból. A kapu előtt hosszasan beszélgetnek- A férfi megkérdi: — Mondd, Elvira, mikor határozod el magad végre? Nem lázad, csöpögő alázat minden szava, minden mozdulása. — Szívem, tudod jól, minden vágyam, hogy megszökjem veled — búgja gyöngéden a nő —, de azt is tudod, hogy ezzel túlságosan nagy örömet okoznánk a férjemnek! A hét vicce A férj italosán érkezik haza, megéli a sötét hálószoba ajtajában, csendben hallgatózik, majd könyörgő hangon megszólal:- Szivecském, kezdjél már el veszekedni velem, különben nem találom meg az ágyat ebben a sötétben... — Nem jöhettem hamarabb, szivikém, először az autót kellett meg javíttatnom! (Várnai György karikatúrája) Én csak akkor tudok szeretni egy nőt — mondta Béla barátom, az ifjú költő —, ha beszélgetni is lehet vele. Fontos a szépség, a test, de mit ér mindez, ha nem tudunk beszélgetni, eszmét cserélni, ha nem tudjuk szavakkal is kifejezni azt, amit érzünk. — Találtál ilyen nőt? — Találtam. Hédikének hívják és gyönyörű, és van nak gondolatai. Máskülönben mindjárt itt lesz és akkor meglátod majd, hogy milyen kincset találtam. Hédiké valóban gyönyörű volt. Amikor megláttam, elállt a lélegzetem. — Megjöttél, szerelmem, sirályom, harmatcseppem, gránátalmám, gyöngyszemem? — mondta boldogságtól sugárzó arccal az ifjú költő. — Ja — felelte a nő. — Az imént arról beszélgettem a barátommal, hogy mi mennyire megértjük egymást. így van? — Ja — felelte a nő. — És azért értjük meg egymást, mert egyetértünk abban, hogy fontos dolog a szex, de épp olyan fontos az is, hogy a gondolataink is ölelkezzenek egymással. Igaz, kis hattyúm? SOSEM LEHET TUDNI Egy ékszerboltban gyűrűt választ egy fiatalember. így szól az ékszerészhez: — Legyen olyan kedves, vésse be a gyűrű belsejébe: „Editnek — Jánostól.“ — Ha megengedi, uram, adnék egy tanácsot — mondja mosolyogva az ékszerész. — Csupán annyit vésessen bele: „Jánostól.“ ELŐNY Két rab beszélget a börtönben: — Tudod, mi szeretnék lenni, ha kiszabadulok? Raktáros vagy pénztáros. — Ha valaha is módom lesz rá, alkalmazlak. — Miért pont engem? — Mert tőled már nem kell "erkölcsi bizonyítványt kérnem. VESZÉLY A veréb oktatja fiókáját: — Jegyezd meg, csöppség, hogy ránk nemcsak a macskák, hanem az autók is nagyon veszélyesek. Éppen tegnap láttam, hogy egy piros személygépkocsi teljes sebességgel fel akart mászni a fára. Gyűlésen (Eulenspiegel) — Ja — felelte a nő. — A beszéd tudománya isten ajándéka. A szavak pedig arra valók, hogy azt is elmondhassuk, amit belül érzünk, amikor szerelmesek vagyunk. — Ja — mondta a nő. — Ezért szeretlek, mert JA veled mindig mindent meg tudok beszélni. — Ja — mondta a nő. — Ma nagyon sokat gondoltam rád. Ültem az íróasztalomnál és verset akartam írni, de mindig te jutottál az eszembe. Érezted, hogy gondolok rád? — Ja — felelte a nő. — Látod ez az — mondta nekem Béla —, ez az, amiről beszéltem. Én soha nem tudnék buta nőt szeretni, hiába van szép szeme, melle, combja, meg mindene. Nekem az is kell, hogy szókincse legyen. Ugye, hogy ez nagyon fontos, kiscicám, pamutgombolyagom, napraforgóm? — Ja — felelte a nő. — Boldog vagyok. Hogy megtaláltam Hédikét. Ö is tudja, te is tudod, hogy már volt néhány szerelmem, de Hédiké egészen más, mint a többiek voltak. Azokkal nem lehetett dumálni. Azoknak nem voltak gondolataik. Csak feküdtünk az ágyban és néztük a plafont. Utána. Szótlanul. S nem volt témánk, amiről beszélgethettünk volna. Istenkém, milyen más a mi szerelmünk. Ugye más? — Ja — mondta a nő. — Hédikével mindenről lehet beszélgetni, mert minden érdekli. Ugye szjvem- csücske? — Ja — felelte a nő. — Érdekli a költészet, a zene, a közel-keleti helyzet, a Salt II, a csillagászat, az űrhajózás, az űrjog ... — Ja — mondta a nő. — Mindig van témánk. Igaz? — Ja — felelte a nő. — Egy percet sem lehet unatkozni mellette, mert nem csak szép, de észlény is. Vagyis Hédiké az, akit egy életen át kerestem és végre megtaláltam. Ugye te is boldog vagy? A nő ránézett Bélára és hosszas gondolkodás után azt felelte: — Ja. MIKES GYÖRGY 1979. VI. 17. ÚJ SZÓ
