Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
1979. VI. 17. J úlius FuCík, a Tvorbát tanítójától, mesterétől F. X. Saldától vette át s alakította a haladó szellemű modern irodalom, művészet politikai szócsövévé, méghozzá azokban az években, amikor a burzsoádemokrati- kus köztársaság betiltotta a Rudé prá- vo-t és a Pravdát. A Tvorba testvérlapjai a DAV és az Üt voltak. ötven év távlatából a közös vonásokat szeretnénk kihangsúlyozni. A közös út Prágából indult. Prága csodálatos forrongó világából. Ebbe csöppentek bele a Szlovákiából érkezett szlovák és csehszlovákiai magyar fiatalok, a későbbi davisták és sarlósok. Pontosabban: S. K. Neumann, I. Olbracht, Zd. Nejedig, F. X. Salda, s fiatal kortársaik, K. Capek, J. Hóra, VI. Vancura, K. Bielbl, J. Seifert, V. Nezval, K. Konrád és az általuk alakított irodalmi és művészi csoportok világába. A Prágába került slovák és magyar fiatalokra, a legnagyobb hatást F. X. Salda és Zd. Nejedig gyakorolta. Sal- dátől megtanulták „az európai összefüggésekben való gondolkodást“ (Tur- czel Lajos). Nejedlytől pedig azt, „hogy a nemzeti múltban módszeresen kell kutatni azokat a vonásokat, amelyek a maguk korában az egyetemes haladás ügyét mozdították elő, hogy a legsajátosabb nemzeti jelenségeket is lehet nemzetközi távlatokban vizsgálni, sőt, csakis így szabad vizsgálni őket“. (Dobossy László). Dobossy Lászlót, a Sarló alapító tagját, illetve Turczel Lajost a Sarló és nemzedékének leghivatottabb csehszlovákiai kutatóját idéztük, mert úgy érezzük, megállapításaik alkalmazhatók a DAV útkeresésének időszakára is. Az idézetek alapgondolatát ugyanis megtaláljuk L. Novomes- k^ visszaemlékezéseiben is, aki e korszakot így idézi: „a cseh reproduk- cói segítségével értesültünk Európa és a világ eseményeiről". (Novomesky L., Manifesty a protesty 247. o.) Saldát a davisták mesterüknek tekintették. Erről tanúskodik a DAV hasábjain lezajlott ankét is. A szlovák és a csehszlovákiai magyar fiatalok támaszra leltek a cseh modern irodalom nagy- jaiban. Számukra Salda tanítása még egy szempontból volt fontos. A bur- zsoá Csehszlovák Köztársaságban azokban az években egyre inkább terjedtek az olyan nézetek, melyek szerint a szlovák kultúra csak akkor érheti el a cseh kultúra szintjét, ha a szlovák írók csehül fognak írni. Ez volt az irodalmi centralizmus elve. Ez ellen emelt szót Salda: „ ... Nem arról van szó, hogy a szlovák irodalom beleolvadjon a cseh irodalomba, de arról, hogy alkotó módon támogassa a cseh irodalmat s magát az ő segítségével emelje a cseh szintjére, mert csak így tud majd versenyezni vele. A versenyzésben rejlik irodalmunk magasabb fejlődési szintje." (Novomesky L., Salda a Slovensko.) Zd. Nejedig és F. X. Salda figyelemmel kísérte a csehszlovákiai magyar kisebbség útját is. A Vetés 3. számában A cseh—magyar szellemi kapcsolatok kiépítése címmel olvashatunk példát arról, hogy „Nejedig Zdenko prágai cseh irodalmi tanár néhány írótársával egyetemben a Var, Plán, Red és Tvorba folyóiratokat bocsátja a magyar irodalom rendelkezésére, és úgy tervezi, hogy az irodalmi, tudományos és művészeti formában a magyar problémákat állandóan felszínen tartja a cseh 'közvélemény informálása céljából“. Salda pedig Mi a Madafi című cikkében a magyar filozófia prágai helyzetéről írt s következőképpen indokolta követelését: „A köztársaságban majdnem hétszázezer magyar van, akik teljes komplexumot alkotnak. A kisebbségi törvény alapján gondoskodnunk kell kultúrszükségleteikről: íqy egyebek között saját középiskoláik is vannak, nem nagy számban, de legalább az alapszükségleteknek megfelelően. Gondoskodnunk kell tehát jó tanárokról a középiskolák számára. De hogyan van ellátva a prágai egyetemen a finnugor filológiai?... Ahelyett, hogy segítenék kifejteni azokat a demokratikus gondolatokat, amelyek a magyar múltban éltek és hatottak, eloltjuk még azokat az alkotó képességeket is, amelyek esetleg államterületünk magyar lakosságában rejtőznek. Igyekeznünk kellene Prágához kötnünk őket egyetlen tartós kötelékkel, azzal, hogy teljes megnyilatkozási lehetőséget és munkaalkalmat nyújtanánk nekik." (Turczel L. forrásközlése. Vö. a szerző Két kor mezsgyéjén című művét.) E zek voltak hát a mesterek. S tanításuk, eszméik megvalósítói: Julius FuCík, Laco Novomesky, Dobossy László, J. Rob Ponican, V. Nezval, Forbáth Imre, VI. dementis, Balogh Edgár, Kramer Jenő, E. Urx, Fábry Zotán s a lapjaik által felnevelt fiatalok százai. A közös út közös harcot jelentett. Ennek jelentős határköve volt az Üt indulása. A DAV szerkesztői levélben üdvözölték az Üt-at. Hasonló gondolatokkal találkozunk a Tvorba hasábjain is. íme a köszöntő vezérfonalának első magyar fordítása: „Az Üt csehül utat jelent. A magyar forradalmi írók és a magyar forradalmi értelmiség indítja e címmel új folyóiratát, hogy a munkássággal egyesülve elmélyítse a proletariátussal való együvétartozását. Ennek szellemében szól a szegényparasztokhoz, a summá- sokhoz, az ingadozó értelmiségiekhez. A marxizmus tesz éltető szelleme ... Tizenkét éve annak, hogy a forradalmi magyar szó nem szabad és mindenütt van hazája, csak otthon nem. Kezdetben Bécs volt a központ, majd következett Párizs, Berlin, New York, végül — Moszkva. A világ minden táján élnek emigrációba kényszerült magyarok ... ... Párizsban a Monde a kiadója a forradalmi magyar szónak, a Linkskurve körül tömörülnek mindazok, akik németül harcolnak az új március 21-ért. Moszkvában a Sarló és Kalapács röpíti a világba a szovjet újjáépítés eredményeit. Az 1918—19-es magyar forradalom veteránjainak munkássága így vált világforradalmi jelentőségűvé ... . .. Most ti is, szlovákiai magyar elvtársak, beálltatok a sorba. Rajtatok áll, hogy a cseh, szlovák, német munkásokkal karöltve még elszántab- ban mutassátok »az utat«, a szabadság felé. Horthy ellen. A szlovákiai magyarok elsőként lettek kezdeményezőkké. Ti nem hagyjátok megtéveszteni, ha majd jönnek: s azt mondják: jertek hozzánk, mi alkotjuk az Üj Munkát, mert tudjátok, hogy az új munka csakis a tiétek ... Ti, akiknek meg kellett érkezni, legyetek üdvözölve!“ (Tvorba, VI. évf. 14. sz., 222. o.) A közös út jelentős állomása Ko- sút volt. Az ismert dokumentumok közül ki szeretném emelni az eddig nemigen interpretált Julius Fuőík-levelet. A Tvorba VI. évfolyamának 27. számában jelent meg: „Levél azoknak a férfiaknak, akiket nagyra becsülök. Dr. Václav Tille úrnak a Károly Egyetem tanárának, Prága Dr. F. X. Salda úrnak a Károly Egyetem tanárának, Prága ' Dr. j. S. Machar író úrnak, Prága firí Mähen író úrnak, Brno Dr. Fr. Krejcí úrnak, a Károly Egyetem tanárána, Prága Tisztelt uraim! Az ember életében vannak pillanatok, amikor az előtte lejátszódó események szorongó érzéssel töltik el, amikor az előtte tornyosuló aljas, gonosz tettek felháborítják. Szorongó érzése támad nemcsak magaféltésből, nemcsak az aljas tettekben rejlő életveszélytől, hanem attól, hogy ezek előtte játszódnak le, s nem tett eleget, hogy meggátolja őket, nem ragadott meg minden alkalmat arra, hogy jogait, kötelességeit érvényesítse. Erre gondolok most, amikor önöknek írok. ... Nemcsak'a magam nevében írok önöknek. Nyílt levelet írok, a látni vágyók szeme előtt- fordulok önökhöz. Lehet, hogy a köztársaság második minisztere elzárja a nyilvánosság elől e levelet. Lehet, hogy fehér papírt látnak csak ott, ahol az ifjú ember, az önök tanítványa szorongását és vádját akarta kifejezni. Hiszem, hogy mindez csak újabb indíték lesz az önök számára, hogy megszólaljanak. Nem mint elvakult apák, akik nem akarnak látni, akik nagyon is vigyáznak, fejjel ne menjenek a falnak, s ezért intenek bölcsességre és óvatosságra, hanem hogy úgy szólaljanak meg, mint azelőtt: becsületesen, nyíltan. Naqyra becsülöm önöket, mert harcoltak. Ha jól értettem önöket, a harcnak nincs vége. De ha önökbe vetett hitem túl fiatal és kritikátlan volt, bocsássanak meg. S önök továbbra is némák maradnak. julius Fűtik Július FuCík őszinte, lírai hangú levele visszhangra talált. S a szlovák írók manifesztumát aláírták: Zd. Ne- jedly, F. X. Salda, M. Majerová, B. Václavek, K. Biebl. I. Olbracht, A. Sta- sek, H. Malírová, J. Krocha, K. Teige, VI. VanCura, St. K. Neumann, M. Va- nék, R. Fleischner és természetesen a levél írója, J. Fuőík. A Tvorba VII. évfolyamának 32. számában ott találjuk a szerkesztőség felhívását: „Mentsétek meg Karikást!" A cikk írója felsorolja, kik küldték el tiltakozó táviratukat a budapesti belügyminisztériumba, s megjegyzi: „Figyelemreméltó, hogy több levélből kicseng az elhatározás: Meg kell védeni Csehszlovákia Karikásait!“ (Tvorba VII. évf. 33. sz., 515. o.) A Tvorbával egyidejűleg szót emelt a DAV is, s az Út ban olvashattuk: „Magyar Királyi Belügyminisztérium Budapest Tiltakozunk a politikai vádlottak statariális bíróság elé állítása ellen. A csehszlovákiai magyar írók és művészek nevében: Tamás Mihály, Egri Viktor, Farkas Gyula, Szalatnai Dezső, Fábry Zoltán, Prohászka István, Ri- chentál Ferenc." (Az Üt H. évf. 7. sz. 7. o.) A Tvorba központi egyénisége szellemi éltetője Julius FuCík volt. Harc a szabadságért, az elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért, a szociális felszabadulásért — ez volt a FuCík újságírói hitvallása. Ezt tanulta meg és sajátította el a cseh irodalom nagyjai- tól. Az ő szellemükben alkotta tovább a Tvorbát. Ennek a szellemnek a jegyében köszöntötte a csehszlovákiai haladó magyar értelmiség első kongresszusát. A Sarló-mozgalom harcosait. A Tvorba így értékelte a kongresszust: „.. . Nem elégedhetünk meg csak azzal, hogy említést teszünk a kong- resszuról, s azután sajátos magyar sorsára hagyjuk. Azért nem, mert e megmozdulás a csehszlovák értelmiség egésze számára jelentős. A bratislavai kongresszus hét napjának beszámolóit meg kell hallania mindenkinek, aki As és UZgoröd között „kisebbségnek érzi magát, s vágyik egy új szociális szabadság után. A kongresszus határozatai és eredményei közül egyet szeretnénk kiemelni s beszámolóm központjába helyezni: a magyar kérdés Csehszlovákiában s rendezésének útja ugyanúgy rajzolódik ki, mint a szlovák, német, ukrán kérdés és annak rendezése. E nemzetiségi problémák kölcsönös összefüggése függvénye a cseh dolgozók értelmiségéhez fűződő kapcsolatoknak...“ A Tvorba és az Üt kölcsönös kapcsolatainak ismertetése során külön tanulmányt érdemelne a cseh írók és szerkesztők, valamint Az Üt alkotói közös célkitűzéseinek megnyilvánulása. Gondolok itt elsősorban annak a cseh munkásnak az útleírására, amelyet az Üt Három nap a tatárok között címmel közölt; Julius FuCík: A sztálingrádi traktor története című riportjára (Az Üt II. évf. 9—10. sz.), E. Ervin Kisch: A selyemfront asszonya című írására. (Az Üt II. évf. 5—6. sz.); az 1938-ban a köztársaság megvédéséért rendezett tömegtüntetés kassai szónokai: Kl. Gottwald, Major István, M. Pujmanová, Laco Novomesky, Fábry Zoltán, Schon György, Alex Barka- nuk, gondolatainak elemzésére; Zsolt László Háború című cikkére (Az Üt II. évf. 2. sz.), Kurt Konrád Csehszlovákia belpolitikai helyzetének elemzésére (Az Ü II. évf. 5—6. sz.); Erik Weinert, német proletáríró munkásszínpadra írt kis darabjának közlésére (Az Üt II. évf. 5—6. sz.), Makszim Gorkij Üj ember nő föl című szocialista humanizmussal telített írásának fordítására és közlésére. Az említett cikkek, tanulmányok, dokumentumok, fényes tanulságai a két nemzedék egymásra találásának, a Tvorba és az Üt kölcsönös teremtöere- jű kapcsolatának. RITZKO BÉLA A Tvorba és az ÚT kapcsolatai ' Varga Lajos: Anyaföld (vegyes technika) 11
