Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
Több következetességet a határozatok teljesítésekor Beszélgetés Július Varga elvtárssal, a CSKP KB osztályvezetőjével Az ország közvéleménye élénk érdeklődéssel kíséri hazánk mezőgazdaságának és élelmiszeripari termelésének fejlődését. Ezt igazolja az a tény, hogy a legkülönbözőbb fórumokon foglalkoznak a Központi Bizottság legutóbbi ülése, valamint a IX. országos szövetkezeti kongresszus határozatának teljesítésével. Ez késztetett bennünket is arra, hogy elbeszélgessünk Július Varga elvtárssal, a CSKP KB osztályvezetőjével a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipari termelés időszerű gazdaságpolitikai kérdéseiről. — Köztudomású — szánta bevezetőnek Varga elvtárs —, hogy az 1979—1980-as években fontos szerep hárul a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó két évében a mezőgazdasági termelésnek a múlt évihez viszonyítva 7,2 százalékkal kell növekednie. Ugyanakkor az élelmiszeripartól elvárjuk, hogy 10,8 százalékkal több árut szállítson a közellátás céljaira. Ez a feladat szorosan kapcsolódik a XV. pártkongresszus határozataiba foglalt követelményekhez. 0 Ha már itt tartunk, szeretnénk, ha felvázolná, hogyan valósulnak meg ezen a téren a hatodik ötéves terv céljai? — Sok pozitív vonás ellenére nem lehetünk elégedettek a tervfeladatok teljesítésével. A tervidőszak első három éve folyamán a mezőgazdaság csak 96, az élelmiszeripar pedig 97,7 százalékra teljesítette bruttó termelésének előirányzatát. t 0 A Központi Bizottság 13. ülésének dokumentumaiból kitűnik, hogy a tömeg takarmány-, a cukorrépa-, a gabona-, a zöldség- és a gyümölcstermelésben keletkezett kiesések kedvezőtlenül befolyásolták a célok elérését. Hiszen csupán kukoricából — hozzávetőlegesen számolva — 900 ezer tonnával kevesebb termett. Irható-e azonban mindez az objektív tényezők, a mostoha időjárási viszonyok rovására? — Noha az időjárási feltételek és a külpiaci tényezők főleg az első két évben kedvezőtlenül hatottak a termelésre, a tervelőirányzat nem teljesítését szubjektív fogyatékosságok okozták. Ezek elsősorban az ágazati és üzemi irányításban, a munkaszervezésben, a tudományos-műszaki fejlődés lehetőségeinek, a termelőeszközök és a munkaerők, s nem utolsósorban a termelés hatékonyságát fokozó tényezők nem kielégítő felhasználásában gyökereznek. Továbbra sem szűntek meg az összehasonlítható, ugyanazon feltételek között gazdálkodó üzemek termelése közötti különbségek. Ezenkívül mindeddig nem sikerült elejét venni a keletkezett veszteségeknek, a termőföld, a befektetések és az anyagok gazdaságtalan kihasználásának. A gépgyártó vállalatok ugyancsak sokkal maradtak adósai mind a mezőgazdaságnak, mind pedig az élemiszeriparnak. Meggyőződésem azonban, hogy e fogyatékosságok ellenére a feladatok teljesíthetők. A bel- és a külpiaci kapcsolatok alakulása szintén igazolja, hogy az önellátás biztosítása jelenlegi feltételeink között korunk egyik legjelentősebb politikai kérdése, melynek megoldásában nem nélkülözhetjük a többi népgazdasági ágazat és az egész társadalom cselekvő részvételét sem. 0 Milyen feltételek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripari ágazat az utolsó két esztendőben sikeresen megbirkózzon a tervfeladatokkal? — Az elkövetkezendő két év folyamán a legnagyobb figyelmet elsődlegesen a tömegtakarmányok termelésére és a hektárhozamok fokozására kell összpontosítaniuk. Ez a növénytermesztés fejlesztésének legjárhatóbb útja. Még ma is gyakran előfordul, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozói a tömegtakarmányok termelésében keletkezett kiesések miatt az etetnívalót szemes takarmányokkal „pótolják“, amelyeket drágán, a külföldi piacokon kell beszereznünk. Ezen a téren van az egyik legnagyobb tartalékunk. Csak szemléltetésképpen említem, hogy a mezőgazdaság a tervidőszak első három esztendejében éves viszonylatban mintegy kétmillió tonna tömegtakarmánnyal termelt kevesebbet a tervezettnél. A takarmányok minősége pedig sok esetben nem felelt meg a követelményeknek. Az okok sokfélék. Közrejátszott ebben az időjárás alakulása is. Azon ban a mezőgazdaság dolgozói sem fordítottak kellő figyelmet a tömegtakarmányok termelésére, betakarítására és elraktározására. Szükséges, hogy a következő időszakban a gabona termelésében szerzett tapasztalataikat a tömegtakarmányoknál is gyümölcsözően kamatoztassák. Határozott fordulatra van szükség ezenkívül az évelő takarmányok vetésterületének lényeges bővítésében. jelenleg a szántóföldnek mindössze 3—5 százalékán termesztik e fehérjedús takarmányokat. Ezért fontos, hogy belátható időn belül legalább kétszeresére növeljék az évelők vetésterületét. Természetesen ehhez elegendő vetőmagra is szükség van, ami kidomborítja az Oseva és a Slovosivo termelési-gazdasági egységek fokozottabb felelősségét. Ugyanez vonatkoztatható a köztes takarmányok termesztésére is. Ha a tömegtakarmányok belterjes és jó minőségű termelését hangsúlyozzuk, tesszük ezt azért, mert e feltételek megtartása nélkül a gabonaprogramot sem tudnánk eredményesen megvalósítani. Jóllehet ezen a téren viszonylag biztató sikerekkel dicsekedhetünk, az idei és a jövő évi feladatok teljesítése azonban — 22,6 millió tonna gabonát kell termelnünk — az eddiginél is igényesebb beavatkozásokat követel. Arról van szó ugyanis, hogy a gabona átlagos hetkárhozamát országos méretben 4 tonnával magasabb szintre emeljük. A gabonatermelés részletes elemzése során körzetenként lényeges eltérések mutatkoznak. Vysocina termelési körzetében a svitavyi járás mezőgazdasági dolgozói 4,05 tonnás, a jihlavaiak 3,71, a Havlíökov Brod-i járásban ellenben az 1976—1978 években csak 3,53 tonnás, a pelhrimovi járásban pedig alig 3,36 tonnás hektárhozamokat könyveltek el. Hasonló indokolatlan különbségeknek lehetünk tanúi a répatermelési körzetekhez tartozó kolíni, a szomszédos nymburki és a pardubicei járásokban. A kolíni járás átlagosan 4,26 tonna termést, a nymburki viszont csak 3,8-at takarított be hektáronként, a pardubicei- ben 3,72 tonnával fizetett a gabona. Köztudomású, hogy gabonatermelésünk leggyöngébb ágazata a szemes kukorica. Annak ellenére, hogy termelésére a hatodik ötéves tervben önálló programot készítettünk, a termelési feladatokat mindössze 68 százalékra sikerült teljesíteni. A termelés előmozdítására szánt anyagi eszközök eddig távolról sem éreztetik hatásukat. Éppen ezért a további befektetéseket azokba a körzetekbe irányítjuk, ahol ezeket a kukorica termelésében és minőségében a legjobban hasznosítják. Ide sorolhatom bátran a cukorrépát is, amelyből a tervidőszak három éve folyamán 4,8 millió tonna hiánnyal teljesítették az előirányzatot. Rövid időn belül ebben az ágazatban is jelentős fordulatot kell elérnünk. Az utakat, módokat részletesen a CSKP KB 13. ülésének anyagai tartalmazzák. 0 Kérem, hogy a továbbiakban beszéljen röviden az állattenyésztés és az élelmiszeripar helyzetéről. — Állattenyésztésünk a tervidőszak évei alatt alapjában véve a XV. pártkongresszus irányelveinek megfelelően fejlődött. Az állattenyésztési termékek termelése és felvásárlása igényes tervének teljesítésében azonban mutatkoznak eltérések. Az állattenyésztés nem kívánatos kísérőjelensége az erőtakar- mány-szükséglet állandó növekedése és a hústermelés összetételének kedvezőtlen alakulása. Közélel- mezésünkhen a marhahús fogyasztásának aránya 37,4 százalék a sertéshús fogyasztásának 62,6 százalékával szemben. Ez az összetétel nemcsak az észszerű táplálkozásnak mond ellent, hanem erőtakar- mánylehetöségeink szempontjából sem megfelelő. Ismeretes ugyanis, hogy a növénytermelés struktúrája egyúttal megszabja az állattenyésztési termelés összetételét. Ezért figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy köztársaságunk mezőgazdasági földterii letellek 25 százalékát az állandó jellegű rétek és legelők alkotják, tömeg- és kapás takarmányokat pedig a szántók 29 százalékán termesztünk. S ez — részben természeti feltételek meghatározta termelési struktúra következtében — önmagában megköveteli a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését. /A szarvasmarha-tenyésztésben a következő idő szakban minőségi változást kell elérni; gyarapítani kell az állományt és növelni a hozamokat. A tejtermelést a növekvő tej- és tejtermékfogyasztás, a hústermelést pedig az ésszerű táplálkozás érdekében szükséges növelni. A termelés növelését természetesen a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek felhasználására kell alapozni. Az adottságokat — elsősorban a gyepterületeken — hasznosítva helyenként gazdaságos az egyhasznú húsmarhák tartása is. A fentebb elmondottakkal kapcsolatos az élelmiszeripar fejlesztésének kérdése. A következő időszakban ugyanis a kereslet nyomása láthatóan egyetlen más területen sem lesz olyan erős, mint a termékek feldolgozása, a kínálat módja tekintetében. A sütés főzés munkájának megkönnyítése nem a háztartástechnika fejlődésétől várható, hanem az élelmiszerek tápértékétől, a termékek „konyhakész“ állapotától, szavatossági idejétől, a csomagolt adag nagyságától s megannyi más tényezőtől. S ebben meghatározott szerep hárul az élelmiszeriparra, melynek elsősorban az igazi iparfejlesztésre, vagyis a mind magasabb színvonalú késztermék gyártására kell koncentrálnia. Nagy gondot okoz a választék hiánya egyes termékekből és az egyenlőtlen évközi elosztás. Friss zöldségből a fogyasztás csaknem 60 százaléka a nyári hónapokra jut. Gyümölcsből is nyáron egy hét alatt kétszer annyit vásárolunk, mint télen. Minthogy a friss áru kínálatának időszakát csak bizonyos mértékig és lassan lehet bővíteni, az igény érthetően a konzervek és mélyhűtött termékek felé fordul. A lakosság állandóan növekedő igényei megkövetelik az élelmiszeripar gyors fejlesztését. 0 Milyen következtetések vonhatók le a CSKP KB 13. ülésének határozataiból a kommunisták munkájára vonatkozóan? — Az a véleményem — mondta befejezésül Varga elvtárs —, hogy a mezőgazdasággal és az élelmi- szeripari termeléssel szemben támasztott társadalminépgazdasági igények egyszersmind megszabják a pártalapszervezetek és a kommunisták feladatát. Pártunknak és a kommunistáknak — amint ezt a Központi Bizottság tanácskozása hangsúlyozta — nemcsak az a feladatuk, hogy a termelési tervek teljesítésére mozgósítsanak, hanem az is, hogy példamutató munkájukkal a hatékony gazdálkodásra, igényességre és magas fokú felelősség vállalására neveljék a dolgozókat. S ha ezt sikerül elérnünk, könnyebben tudjuk érvényre juttatni a párt gazdaságpolitikáját. ■ A beszélgetést megköszönte: SZOMBATH AMBRUS ÚJ KRUMPLIÜLTETŐGiÉPEK Szlovákia legnagyobb burgonyatermesztöi, a Liptovsky Mikulás i Állami Gazdaság dolgozói az idén 1100 hektáron termesztenek burgonyát, ebből 80 hektáron korait. Az ültetést május második felében fejezték be, a komáromi (Komárnoj Agrostroj négy- és hatsoros krumpliüitető gépeivel. Felvételünkön balról: A Liptovsky Kríz-i körzet vezetője, Milan Matejka és Pavol Mäsiar az új krumpliültetőgépek teljesítményét ellenőrzi; jobbról Az európai hírű Mars 6 krumpliültető gép (Foto: V. Gabco — CSTK) 1979. VI. 17.
