Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 3. szám
A PIACKUTATÁS KÜLDETÉSE TÁRSADALMUNKBAN Nincs szükségünk különleges emlékezőtehetségre ahhoz, hogy ne lássuk a családi költségvetésünkben, kiadásainkban, bevásárlásainkban az utóbbi években hekövetkezett változásokat. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ma már nagyobb mennyiségű, többfajta áru között válogathatunk a piacon, a kereskedelmi hálózat is bővült, mégis gyakran elégedetlenkedünk. Indokolatlanok talán gyakori panaszaink? — Korántsem, hiszen a megnövekedett keresetünkkel arányban joggal nőnek az igényeink — mondja dr. Miroslav Borkovec, a piackutatással és a piaci helyzet előrejelzésével foglalkozó prágai Kereskedelmi Kutatóintézet igazgatója, aki intézete tevékenységének célját röviden így foglalja össze: — Tudni akarjuk, mire, milyen feltételek mellett és mennyit költ a lakosság. Elemzéseink alapján arra is rávilágítunk, hogy milyen mértékben elégíti ki a kínálat a keresletet. A fogyasztás előrejelzésével pedig a jövőre is igyekszünk rámutatni. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG — A szocialista társadalomban fokozatosan új formákat öltő piackutatás nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a népgazdaság fejlesztésének irányítása, életszínvonalunk rendszeres emelkedése — utal vendéglátóm a fogyasztók növekvő igényeivel kapcsolatos tapasztalatokra. Az eladó az üzletben természetesnek tartja, hogy valamilyen ruhadarab vásárlásánál nemcsak a szükséges méretet keressük. Elképzeléseink szerint az árunak bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkeznie. A divatos fazonon és a mintán kívül többnyire a színét is figyelembe vesszük. A legfontosabbnak azonban az anyagot tartjuk, amellyel akkor vagyunk elégedettek, ha könnyen mosható és nem gyűrődik. Az olyan árut, amely minden tekintetben megfelel igényeinknek, még ha drágább is, rendszerint előnyben részesítjük. Ugyanez vonatkozik a többi közszükségleti cikkre, pl. a hűtőszekrényre vagy akár az élelmiszerekre is, hiszen a főzés sokszor feleslegesen sok munkát és időt igényel. Ezért esik választásunk többnyire a kész- és félkészételekre, a szárított, vagy fagyasztott termékekre. Emellett az áru tetszetős csomagolását és azt is joggal megkívánjuk, hogy adagolása se okozzon nehézséget. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kereslet állandó növekedése ellenére, a mennyiséget tekintve ma már többnyire kielégíthetők a fogyasztó igényei. Az áru minőségét azonban még mindig gyakran kifogásoljuk. Életszínvonalunk emelkedését bizonyítja — a kutatóintézet adatai szerint —, hogy a hetvenes évek eleje óta fokozatosan többet költünk közszükségleti cikkekre, mint élelmiszerekre, és hogy a biológiailag értékesebb — állati eredetű termékek pl. a hús — előnyben részesítésével az élelmiszerfogyasztás struktúrája tekintetében is kedvező változásnak vagyunk tanúi. Noha az egy főre eső gyümölcs- és főzelékfogyasztás még mindig nem éri el a kívánatos mennyiséget, tény, hogy lényegesen kevesebb kenyér, illetve lisztes étel szerepel étrendünkben. v4 AZ IDŐMEGTAKARÍTÁS IS FONTOS SZEMPONT A termelővállalatok és a kereskedelmi szervezetek közös célja tehát nemcsak az áru mennyiségének, hanem minőségének a biztosítása is. Milyen mértékben koronázza siker ezt az igyekezetüket pl. a textil-, a cipő- vagy akár a bőrdíszműiparban, arról a saját tapasztalataink alapján győződhetünk meg. A lakosság kiadásait tekintve — a kutatóintézet elemzései Iszerint — a legnagyobb érdeklődés a háztartási gépek és berendezések, a személygépkocsik és a sportcikkek iránt mutatkozik. De nagy a kereslet a házimunkát megkönnyítő termékek, a tisztító- szerek, a higiéniai kellékek, a dolgozók szabad idejének kihasználásával kapcsolatos közszükségleti cikkek iránt is. Például sokan vásárolnak automata mosógépet, de még nagyobb lenne a kereslet, ha a piaci kínálat — a mennyiséget, főleg azonban a minőséget tekintve — teljes mértékben kielégítené az igényeket. A termelővállalatok feladata tehát, hogy a gyorsan növekvő keresletet figyelembe véve, ne adjanak okot panaszra. A színes tv-készülékek, a lakberendezési tárgyak, elsősorban a kényelmes, jó minőségű és divatos bútorok, a barkácsolók szerszámai és sok más, a szabad időt kellemessebbé tevő tárgy ugyanis már régen nem tekinthető fényűzési cikknek. Ezért növekszik irántuk — beleértve a személygépkocsikat — az érdeklődés, ami azonban nem jelenti azt, hogy csökkennének a közszükségleti cikkek minőségével és egyéb tulajdonságaival szemben támasztott követelmények. A KGST KERETÉBEN A központi irányítással folyó piackutatás nem lenne eredményes, ha nem venne részt benne az ország valamennyi érdekelt gazdasági szerve. Még a tervezővállalatok és a többi kutatóintézet segítségére is szükség van — mondja dr. Borkovec igazgató. — pe tekintettel széles körű együttműködésünkre a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, ez sem bizonyulna elengendőnek, ha a. KGST keretében nem valósulna meg szoros együttműködés. — A tagországok kutatóintézeteinek összekötő kapcsa, állandó szervük: a Belkereskedelmi Miniszterek Tanácsa, amelynek évente kétszer, minden alkalommal más szocialista országban megtartott szemináriumai az értékes tapasztalatcsere jegyében folynak és a jelenlegi, valamint a várható piaci helyzetet vizsgálva, a kutatások elméleti és gyakorlati módszereire is rávilágítanak. — Az idén novemberben Prágában megtartott első nemzetközi konferencián több figyelemre méltó, megvalósításra váró ötlet és javaslat hangzott el — hivatkozik az igazgató az eddig központilag irányított elemzésekre, amelyek a kerületekre és a járásokra is kiterjeszthetők. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy a szakemberek közelebb kerülve a fogyasztókhoz őket is bekapcsolják tevékenységükbe és alaposabban megismerkedjenek igényeikkel. Milyen formában valósítható meg ez a törekvésük? jól felhasználhatók erre a célra a dolgozóknak a szocialista életmód irányításában való résztvételét lehetővé tevő különböző aktívák és ankétok. A fogyasztók válaszaiból nyilvánvaló, hogy bevásárlásaikat lényegesen befolyásolja az életmódjuk és viszont: életmódjuk a piaci ellátottsághoz igazodik. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogyan reagál a fogyasztó a kínálatra és milyen célokra használja fel a megvásárolt közszükségleti cikkeket. A felmérések útján szerzett tájékoztatások azért is értékesek, mert az áru tulajdonságaival és árával szemben támasztott fogyasztói igények jelzik a termékek színvonala emelésének, fejlesztésének szükségességét is. Ennek az a feltétele, hogy a kereskedelmi és a termelővállalatok eddigi önálló kutatásait közös nevezőre hozzuk. KOMPLEX KUTATÁSI MÓDSZEREK — Noha a közös kutatások gondolata nem új keletű, az intézet dolgozói az erre vonatkozó módszertani eljárást is már régebben kidolgozták, az eredmények még nem kielégítőek — utal dr. Borkovec az egyes árufajtákkal kapcsolatos tudnivalókra, amelyeknek alapján a kereslet előrejelzett irányzatától függően kerülne sor a termelési kapacitások, gyárak és üzemek felépítésére is. Milyen óriási összegek lennének megtakaríthatók ezen az úton, azt a Csehországban és a Szlovákiában ma önállóan irányított fogyasztási ipar példája is mutatja. Tekintettel arra, hogy a két köztársaság fogyasztási iparával szemben támasztott követelmények, és gépparkjuk is azonos, nem kerülhető el a kettős munka, az, hogy piacainkon azonos termékek jelennek meg, de ugyanakkor a hiányzó árufajtákat egyikük sem termeli. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. A szakemberek véleménye szerint a helyzet javulása ezen a téren csak a termelés kölcsönös koordinálásától és a komplex kutatási módszerek bevezetésétől várható. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a belkereskedelem különböző eszközök segítségével igyekszik befolyásolni a fogyasztás struktúrájának fejlődését. Ezért nem csupán a termékek tulajdonságait vizsgálja. Ugyanilyen fontosnak tartja annak elemzését, hogy hogyan befolyásolja a keresletet a termékek propagálása, a kiskereskedelmi árak, a bevásárlásokhoz nyújtott hitelek vagy akár a kereskedelmi hálózat. Dr. Borkovec beszélgetésünk végén visszatér a szocialista országoknak a nemzeti kutatási programok, valamint a két- és sokoldalú tudományos együttműködés terén kifejtett közös munkájára, amelyet eredményesnek tart. A tájékoztatások elemzéséből és a prágai nemzetközi értekezleten elhangzott beszámolókból azonban az következik, hogy a kutatómunka módszertani eljárásainak az egyes szocialista országok speciális feltételeihez és különböző fejlődési fokához is alkalmazkodniuk kell. A legsürgősebb teendő azonban integrációnk további elmélyítése és a szocialista közösség céljainak megvalósítását meggyorsító, beható tapasztalatcsere. KARDOS MÄRTA BALESET NÉLKÜL Gyermekkorától vonzódott a gépekhez. Szülőfalujában, Szilicén (Silica) azonban nem volt lehetősége arra, hogy mesterséget tanuljon, az iskola elvégzése után mint gépkocsivezető keresse meg kenyerét. Zsoldos József álma akkor vált valóra, amikor 1942- ben tényleges katonai szolgálatra hívták be. Jelentkezett gépjárművezető tanfolyamra, amelyet sikeresen el is végzett. Különböző típusú gépkocsikkal ismerkedett meg, megtanulta, hogyan kell azokat üzemképes állapot ban tartani. —- Amikor 1945 nyarán hazakerültem, a szüleimnek segítettem a gazdaságban — eleveníti fel életútját. — A jebruári események után a revú- cai téglagyárban lettem traktoros. Három évvel később már a HUKO, a mai Kelet-szlovákiai Vasmű építésén dolgoztam, Ebben az időben kezdődött el az almágyi vasúti alagút építése, s engem hamarosan oda helyeztek át. Ekkor a Csehszlovák Autó fuvarozási Vállalat rozsnyói üzemének az alkalmazottja voltam. 1954-ben a Szilice—Rozsnyó (Roá- nava) között közlekedő autóbusz vezetője lett. A mai napig ezen a vonalon közlekedik. Két nap szolgálat, két nap szabad. A szolgálat reggel négy kor kezdődik, és másnap 23,30 órakor ér véget. Napi teljesítménye csaknem 300 km. Talán nem is sok ez, de aki ismeri a Szilicére vezető kanyargós hegyi utat, tudja, hogy főleg a téli hónapokban próbára teszi a gépjárművezetők képességét, türelmét. Amikor például havazik, a korai járatot a havas úton kell megtenni. A hóeke, a szőrógép csak a délelőtti órákban jut el erre a mellékútra. — Egy alkalommal a hófúvás miatt egy erdőszéli vadásziakban kellett éjszakáznunk — folytatja. — Én és a társam, Bokros József megszoktuk már az említett utat, jóllehet a szerpentinen a nagyobb járművek előzése is problémát okoz. Ennek ellenére az egyik autóbusszal ezen a szakaszon 130 000 kilométert tettünk meg. Mindketten baleset nélkül közlekednek és „milliomosok“. Zsoldos József az 1 100 000 km-nél tart, a kollégája pedig a múlt év decemberében lett milliomos. — íratlan törvény — mondja Zsoldos elvtárs —, hogy a reánk bízott gépjárművet rendszeresen naponta átnézzük, főleg a fékeket és a kisebb hibákat magunk eltávolítjuk. — Mi a baleset nélküli közlekedés titka? Néhány percig gondolkodik, majd azt mondja: — Elsősorban az, hogy a kocsi műszaki állapota mindig kifogástalan legyen. Figyelmesen és körültekintően vezetek. Azt talán mondanom sem kell, hogy vezetés közben nem fogyasztok szeszes italt. Ezenkívül sokat segít az üzemen belüli továbbképzés. Negyedévenként oktatáson veszünk részt, évente egyszer pedig a közlekedési szabályok ismeretéből tesztvizsgát teszünk. — A járművezetés mellett jegykezelő is vagyok — tájékoztat. — Ez azt jelenti, hogy az utasokkal is kapcsolatba kerülök, és bizony sok mérget le kell nyelnem. A sértő szót mindig elengedem a fülem mellett, mert az idegesség a gépjárművezetésre is kihatna. Hogy mit Csinál szabad idejében? Kis műhelyében kiselejtezett traktorokat szerelget. Gyarkan jár a közeli erdőbe. Szeret a ház melletti kertben foglalatoskodni, úgyhogy, amikor szolgálatba lép, kipihenten, nyugodt lelkiállapotban ül újra a volánhoz. Ezért is hangsúlyozták az üzem vezetőségén, hogy bár csak sok ilyen példás és kötelességtudó gépjárművezetőjük lenne, noha az említett üzemben 33 „milliomost“ tartanak nyilván. Zzoldos József több mint 30 éve ül a volán mögött, s több mint egymillió kilométert tett meg baleset nélkül. A nyugdíjkorhatár eléréséig még két éve van hátra. Azt reméli, hogy akkorra meglesz az egy és negyed millió kilométer, s aztán abbahagyja a hivatásos autóvezetést. — Elégedett ember vagyok — mondja búcsúzóul. — Büszke vagyok, hogy ilyen hosszú idő óta dolgozom egy üzemben, örülök, hogy megbíznak bennem, s hogy sikerült megtenni baleset nélkül több mint egymillió kilométert. NÉMETH JÁNOS étié I £■ 8 4 CiL -A fOff/MÓ íliWmí
