Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-10 / 23. szám

PETI — Van tíz almám, megeszck kettőt. Hány alma marad? — kérdi az apa. — Nem tudom — feleli Peti. — Az iskolában ezt a feladatot mi naranccsal végeztük. NEM LEHET BÍZNI — Paliban nem lehet bízni. Nem barát! — Miért? — A múlt béten bemutattam neki a menyasszonyomat, és nem akarja tőlem átvenni! PER — Bocsásson meg, hogy is­meretlenül megszólítom, de ön olyan kétségbeesettnek lát­szik ... Talán segíthetnék va­lamiben? — Nem csoda, hogy rossz­kedvű vagyok, elvesztettem a peremet. — Ezért ne lógassa a fejét. Lehet fellebbezni is. Biztosan rossz ügyvédje volt. — Én voltam az ügyvéd. KÁR — Ki törte be nálatok az ablakot? — Az anyám, de a papa volt a hibás. Félreugrott. jj ^ ok#* ; tó ÜlL. BODZSÄR GYULA A diplomácia nyelvén K. tapogatódzó megbeszé­léseket folytatott titkárnő­jével. # * * Z. a munkatársnőjével szoros barátságot és termé­keny szexuális együttélést alakított ki. # * * A beosztottak mélyen el­ítélték főnökük prémiumel­lenes magatartását. * * * L. , a törzsvendég befejez­te kávéházi látogatását. Az ajtóban a főpincér vett tőle búcsút. « * • F. elégedetten jelentette ki, hogy protekciós kapcso­latai sokoldalúan fejlődnek. * * * Az N.-i zárszámadó köz­gyűlése a határozatok elfo­gadásává 1 és nagyszabású dáridóval ért véget. * * * P. felforgató tevékenysé­get fejtett ki felesége szek­rényében. * * # G. a szomszédjában élő el­vált fiatalasszonnyal a jó szomszédi kapcsolatok ki­alakítására törekszik. A hét vicce- Főúr, ez a borjú nem tehetett a legfiatalabb!- Uram, én hentes voltam. Biztosíthatom önt, hogy ez a borjú egy hónappal ezelőtt még a tehén után szaladt.- Az lehet, de nem a tej miatt. TÜSKE Dr. Harald Linke, a New York-i egyetemi fogászati klinika professzora felhívta a figyelmet, hogy a csóko­lózás terjeszti a fogszuva­sodást. Hihetetlen, hogy hány ember vállalja a koc­kázatot. * * * Valamikor a fiú így szól- lította a szerelmét: egyet­len kincsem. Némely mai lány már inkább közkincs. * * * Mai szerelmi történet. Románccal kezdődik, tragé­diába torkollik. * * * Mindenkinek van gondja, csak a nős emlbernek van még eggyel több: a fele­S6gC. PALÁGYI LAJOS FAVICC Két angol utazik a vonaton. Az egyikük meghámoz egy ba­nánt, megsózza és kidobja az ablakon. — Elnézést, uram, miért tette ezt? — Mert nem szeretem a só­zott banánt. RÉSZLET — Manapság már házassá­got is lehet részletre kötni. — Valóiban? — Igen. Ismerek egy lányt, akinek egyelőre csak a kezét kérték meg. STATISZTIKA — Olvasta? Budapesten min­den tíz órában elgázolnak egy embert. — Rémes! Hogy bírja ki az a szegény ember?! valóok — Milyen válóokot tud mon­dani? — Kérem, a feleségem gyak­ran felébred éjjel, és ilyenkor rám szól: siessek haza! BARÁTNŐK — Gyönyörű ez a kis ruhád. — A huszonharmadik szüle­tésnapomra kaptam. — Jé! És még mindig diva­tos?! KÍMÉLET — Egy párizsi taxisofőr szembetűnő helyen kifüggesz­tette a kocsijára az alábbi fel­iratot: — Elegem van a feleségem pénzszórásából, négy gyerme­kem iskoláztatásából és az adóból. Ezért visszaadom a borravalót, ha az utazás alatt megkímélnek saját problémáik­tól. — Asszonyom, a kérvényével forduljon a kolléganőm. hoz, én már nem tudom elintézni, mert két év múlva nyugdíjba megyek... (Brenner György rajza) — Ahogy leveszik a kabá­tot, nekem felugrik a vérnyo­másom __ (V epper László rajza) aSBouffi áOTSogE©lia BALLAGÁSOK (Elek Tibor karikatúrája) FELEDÉKENYSÉG — Doktor úr, az utóbbi idő­ben nagyon feledékeny va­gyok. Mondja, tud valami ha­tásos gyógymódot ez ellen? — Igen. Kölcsönözzön pénzt a barátainak! FELHAGYNI Mancika azt mondja a vőle­gényének: — Tudja, Béla, ha engem el­vesz, fel kell hagynia a do­hányzással. — Igen. — Aztán fel kell hagynia a meccsre járással. — Igen. — Mással nem kell felhagy­nia. — Dehogynem. — Mivel? — Azzal a gondolattal, hogy magát elvegyem. SZERENCSE A hazatérő férjnek piros folt virít a homlokán. — Rúzs?! — kiáltja dühös szemrehányással a feleség. — Dehogy, vér. Hazafelé ka­ramboloztam és alaposan be­vertem a fejem az autó kor­mányába. — Még az a szerencséd! A KÖLTŐ TRAGÉDIÁJA EGYFELVONÄSOS TÓTH LÁSZLÓ FELELGETÖ CÍMŰ GYERMEKVERSE NYOMÁN SZEREPLŐK: Kölíő Feleség HELYSZÍN: Konyha TÖRTÉNIK: Versírás közben (A rendező vegye figye­lembe, hogy a konyha egy szövetkezeti lakás hatodik emeletén van — halkabban költse színre az előadást, hogy ne zavarja azokat, akiket az isten megóvott a házasságtól és a — költé­szettől.) KÖLTŐ (A konyhaasztalon görnyed, lábujjkörmét rágja, miközben morfon­díroz, szavakat keresgél): Történelmi vagyok ..., az ősök tüdeje..., a hő­sök tüdeje.... mint por­ban, piszokban ... föllo- bogózott szív ... FELESÉG (Váratlanul): Vidd odébb a versed! KÖLTÖ (Szótfogad, közben tovább töpreng): Történe­lem ... FELESÉG: Misi, mosogatni! KÖLTÖ: ... mint a hősök föllobogózott... FELESÉG: Nem hallottad?! Misi! Azonnal mosogatni! KÖLTÖ (Felkapja a fejét): Megvan! Töröm elmém népem történelmén. FELESÉG (Felkapja a kre- dencet): Majd én töröm! Sose fáradj! Fejbeveri a költőt, aki nem hal meg,- csak ingataggá válik.) KÖLTŐ (Egy nagy rakás ré- kas tetején ül, mintha szigeten, és bájosan csap­kodja a víz zsírpöttyös felületét. Közben új ver­sének szövegét halljuk): Helyettem nejem törte elmém, kicsi népem nagy történelmén, csoda-e, hogy elmém elmén. (Ha a rendező, vagy más, túl pesszimistának találja a végét, a vers elmaradhat.) BODNÁR GYULA 1979. VI. 10. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents