Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-03 / 22. szám
ÚJ szó 19 7S. VI. 3. 9 out, £ „kekem az anyukám üzletben dolgozik. és amikor hazajön, mindig fájlalja a derekát meg a lábait. Panaszkodik apukámnak, hogy sok árut, csomagot kellett emelgetnie. Voltam már vele többször munkában — nyáron, amikor nem kellett óvodába menni — és olyan nagy csomagokat emelt, amilyeneket én meg se bírtam mozdítani. Sajnáltam anyukámat meg a többi nénit is. Ha én nagy leszek, olyan gépeket adok az elárusítónőknek, hogy nekik csak meg kell nyomni egy gombot, és a gép majd fölemeli a csomagot, ök csak a pultnál fognak állni, és a gép majd emelgeti a dobozokat. És akkor az anyukák majd nem fognak odahaza panaszkodni, hogy fáj a derekuk.“ „Ha én nagy leszek, katona leszek. Lesz egy tankom, a tetején ülök majd. A tankkal mindig oda fogok menni, ahol háború van és megvéFELNŐTTEK LESZNEK 2000 BEN Az ezredforduló autóversenyzői, mérnökei, elárusítói, orvosai, szak- dem a gyerekeket. Mert láttam a munkásai, csillagászai, tudósai ma még óvodások. A ma öt-hat évesek tévében, hogy a gyerekeket is lelökétezerben felnőttek lesznek: ők terveznek majd gépeket, lakóházakat, völdözték, és sajnáltam őket. Én repülnek majd csillagközeibe. 2000-ben ők lépnek majd munkába világ- csak azokat a bácsikat fogom lelőni, megváltó szándékkal. akik bántják a gyerekeket. Másokat Hogyan képzelik el napjaink óvodásai 2000-ben az életet: a minden- nem lövök le. napokat? Sok-sok kérdés rövidke, félszavas feleleteiből állítottam össze elkép- _______ ze léseiket, terveiket. „Én építészmérnök leszek, mint az apukám. És minden épületet színesre festek. Olyan zöldre, mint a fű, meg a- fák, olyan fehérre, mint a hó és olyan kékre, mint az ég. Az óvoda falát pedig a gyerekek fogják kifesteni: kívülről, belülről. Én nagy színes köröket rajzolnék az óvoda falára, azokban virágokat — tulipánokat —, és egy mosolygó nagy napocskát, amelyik sütne ránk, hogy mindig napozhassunk, meg, hogy mindig törődhessünk a folyóban. A mi balkonunk szürke, de én azt is színes körökke'l festeném be, és olyan nagy szobát fogok tervezni, hogy abban biciklizni is lehessen. Ha én nagy les?ek, színes lesz az egész város.“ „Ha nagy leszek, olyan autót csinálok, amelyikbe nem kell benzin. Azért, mert anyuka mindig veszekedik apukámmal, hogy: »Már megint benzinre költötted a pénzt!« Akkor, ha minden autó csak' úgy magától fog gurulni, biztos nem fognak veszekedni az anyukák és az apukák. Én autóversenyző leszek és olyan autóm lesz, mint a rakéta. Nagyon gyorsan fog menni, úgy, hogy nem is lehet látni, csak amikor elindul, meg amikor megáll. Az utak nagyon- nagyon szélesek lesznek majd és egyenesek, kanyarok nélkül. És az én autóm is benzin nélkül fog menni.“ „Ha nagy leszek, egy erdőben szeretnék lakni. Ott mindig azt fogom figyelni, hogy mit csinálnak az állatok meg a madarak. Amelyik állat vagy madár megtetszik nekem, annak építek egy nagy házat, olyat, mint a kalitka és abba teszem, hogy mindig lássam, 'milyen szép. Az erdőben nem fogom kivágni a fákat és nagyra hagyom nőni azokat. Amikor nem lesz eső, minden fát megöntözök. És ha valamelyik kiszárad, helyébe újat ültetek. Az erdőben én csak egy kis házat építek magamnak, nem olyan nagyot, mint amilyenben mi lakunk. Azért nem nagyot, mert a nagy házban félek. Félek, hogy ledől és akkor meghalnak a bácsik meg a nénik és a gyerekek. Nekem nemrég halt meg a nagymamám, és én nagyon szerettem őt. Az lenne jó, ha soha senki sem halna meg. Az erdőben majd erre is vigyázni fogok.“ „Én, ha nagy leszek és fogok járni dolgozni, mint az apukám meg anyukám, akkor a kisgyerekeket nem fogom olyan korán fölkelteni, mint amilyen korán engem fölkeltenek. Hagyom majd őket aludni, ameddig akarnak, és csak utána viszem őket óvodába. Az óvodáiban jó, csak akkor nem, ha a tanító néni parancsolgat. Mindig megmondja, hogy mit csináljunk, és én ezt nem szeretem. Ha hangosak vagyunk, mindig ránk szól. Ha én nagy leszek, óvó néni leszek és hagyom majd a gyerekeket játszani, még akkor is, ha nagyon kiabálnak. És sok-sok játékot adok majd nekik, és az udvaron lesz egy nagy hinta, amibe mindig bele lehet ülni. És ebbe a hintába minden gyerek beleülhet majd, nemcsak az, aki jól viselkedett. Mert a mi tanító nénink csak azt engedi a hintába, aki jő volt. De ez neim igaz, mert Pisti meg Ferike mindig beleülhetnek és ők nem mindig jók. Ha én tanító néni leszek, akkor mindenkit egyformán fogok szeretni." „Én vasutas akarok lenni, és nekem is olyan kék ruhám lesz, mint az apukámnak. Nagyon gyors vonatokat fogok vezetni, amelyek nem alagúton keresztül mennek át a hegyen, hanem repülnek fölötte. Azért, mert az alagútban mindig sötét van, és az nem jó. A vonatnak szárnya lesz, mint a repülőnek, és amikor átmegy a hegyen, újra a síneken fog közlekedni. A nagymamát is magammal viszem, mert ő mindig azt mondja, hogy még sosem ült vonaton.“ „Ha nagy leszek, űnhajósvárosokat fogok építeni. Oda nagy űrhajókon mindenki eljöhet és annyi túrós palacsintát ehet, amennyit csak akar. Azért, mert én nagyon szeretem a túrós palacsintát, de anyukám sósam csinál nekem. Az űrhajósvárosban sok hinta lesz, meg sok-sok játék, lesz ott versenyautó is. De addig még — .szokta mondani apukám — sokat kell tanulnom, hogy az űrhajósvárost felépíthessem.“ (A rajzokat a lévai [Levicej óvodások készítették.) ZOLCZER JÁNOS „Ha én nagy leszek, színes lesz az egész város" A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE A KEMENCÉK NAGYMESTERE Václav Vanék, az építőipar elismert szakembere tűzálló kemencebéléseket készít, s nem is akármilyeneket. Gyakran változó munkahelyein otthonosan mozog, akár a kohóipari nagyolvasztókról, a martinkemencékről, az elektromos ívkemencékről, vagy a cementgyári forgókemencékről, esetleg az üveggyári kádkemencékről van szó. Harminc esztendő alatt idehaza és külföldön háromszáznál több kemencét béleltem ki — mondja. És hogy valóban érti is a mesterségét, arról a tények beszélnek. Nemcsak az, hogy példát mutató előmunkás, 'akit a legmagasabb — a 9. — minősítési osztályba soroltak, amelybe 220 munkatársa közül mindössze tízen tartoznak, hanem a prágai várban — 'és ez a legnagyobb elismerés — Gustáv Husák elvtárs a májusi ünnepségeik előestéjén a Szocialista Munka Hőse címmel tünteltfe ki. A kemencefalazást, amely tulajdonképpen kőművesmunka — a gyárkémény építőitől leste el. Hozzájuk szegődött a háború alak, hogy megmeneküljön a rettegett németországi kényszer- munkától. A kemencék felépítése azonban igényesebb. Bélésük megköveteli a milíi- mléternyi pontos munkát, a téglák közt a legkisebb hézlag sem m'aradhat, mert az kedvezőtlenül befolyásolná a ke- m'encebélés élettartamát. Ha egyetlen tégla is meglazulna, az egész építmény, akár egy kártyavár, összedőlne. A legcsekélyebb pontatlanság, vagy hiba tehát üzemzavart s ezzel milliós károkat okozna. Ezért fontos, hogy azok, akik együtt dolgoznak, ismerjék egymást é> tudják, hogy kölcsönösen megbízhatnak egymás munkájában. Hosszú időbe telt, amíg Václav Va- nek ezeket a tapasztalatokat megszerezte. A háború után első munkaadója a plzeői Skcda-művek volt. A lebombázott acélgyár martinikemencéjét kellett újjáépíteni. Ezután a cementgyárakat a vasművekkel, a téglagyárakat a cukorvagy papírgyárakkal váltogatva, egyik városból a másikba vándorolt. Mindig tisztában volt kötelességeivel és mindig tudta, hol a helyei Tényleges katonai szolgálata alatt lett kommunista. Akkoriban ugyan még nem működtek a katonaságnál a pártszervezetek, de Václav Vanék talált rá lehetőséget, hogy kitöltse jelentkezőívéit a pártba. Kommunista meggyőződését sohasem titkolja. Mint előmunkás a körültekintő munkaszervezést tartja a legfontosabbnak, miért meggyőződése szerint ez a határidők megtartásának, de főleg lerövidítésének legfontosabb feltétele. A még jobb eredményeket különböző újítási javaslataival igyekszik elérni. Így például a Beroun melletti mészégető kemencék bélésének élettartamát hat hónapról 24 hónapra sikerült meghosz- szabbítania. Sokan el sem tudják képzelni, milyen nehéz munka a kéményfalazás. A köíélhágcsón leijutni laz aknás kemencébe sem gyerekjáték. Megmozdulni is alig lehet benne a .nehéz téglákkal. S azt se feledjük, hogy nincs is taláin két egyforma kemence a világon. — Jóformán még el sem hagyjuk a kemencét — mondja, — máris nyomunkban vannak a kohászok, begyújtanak, hogy mielőbb meginduljon a termelés. Tudom, milyen nagy jelentősége van a vasnak, vagy a cementnek a népgazdaságban, igyekszem tehát úgy megszervezni a munkát, hogy azt minél rövidebb idő alatt elvégezzük. Tíz esztendeje annak, hogy Václav Va- neket Munkaérdemrenddel tüntették ki. Azóta is nemegyszer volt alkalma bebizonyítani — legutóbb Kubában és Iránban, ahonnan az idén februárban tért vissza —, hogy kevesen értik úgy a mesterségüket, mint ő. / KARDOS M ' 1 --- ---------- ------ ■ “ ---------„O lyan gépeket adok az elárusítónőknek, amelyek leiemelik a csomagokat'
