Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
A VILÁG FILMESEINEK FÓRUMA A moszkvai fesztivált, a világ filmművészetének nemzetközi szemléjét minden páratlan évben, júliusban rendezik meg de az idén kivételesen augusztus 14—28 a kö zött. — Az időpontot azért tettük későbbre, mert augusztus 19-én lesz 60 esztendeje, hogy Lenin aláírta a film államosításáról szóló rendeletet — mondta Filipp Jennas, a Szovjet Állami Filmbizottság elnöke, a fesztivál szervező bizottságának vezetője. Szeretnénk lin nepélyesen megemlékezni erről a fesztiválon. Néhány külön programot szentelünk a szovjet film jubileumának. Az évfordulóra alapított emlékérmet a fesztiválon adjuk át a világ számos kiváló filmművészének, akik különösen sokat tettek e művészeti ág fejlődéséért. Ezúttal is három kategóriában lesz verseny — játék-, rövid- és gyermekfilmek versengenek, s mint rendesen, verse nyen kívül is lesznek vetítések. A Szojuzeksz- portfilm filmvásárt szervez. A legutóbbi fesztiválon 74 ország filmforgalmazói gyűltek össze, az idén 96 külföldi filmke- reskedő cég képviselői jelezték érdeklődésüket. A moszkvai filmfesztivál most lép harmadik évtizedébe, hiszen az elsőt 1959-ben tartották. Az elmúlt 20 évben a fesztivál jelszavát — A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a barátságért — sok ország filmművészei tették magukévá. A találkozókon mind többen vettek részt és egyre több filmet vetítettek: 1959-ben 42 ország volt jelen a fesztiválon, 1977-ben pedig már 90. A legutóbbi filmfesztivált minden földrész előtt nyitott seregszemlének nevezte Leonyid Brezsnyev. Nem vitás, hogy a XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál is a demokratikus filmművészet igazi ünnepe lesz. A szemle igazgatósága már elküldte 129 ország állami és társadalmi szerveinek, filmművészeknek és újságíróknak, az ENSZ-nek, az UNESCO-nak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek és a chilei hazafiak szervezetének a meghívókat. BORISZ BERMAN VALÓSÁGLATÁS ÉS HITELESSÉG É vente miniegy négyezer játékfilm készül a világon. Magyarországon átlag húsz, a világtermésnek fél százaléka. Sok ez vagy kevés? Nem a mi feladatunk eldönteni, de ha számba vesszük, hogy ebből a húsz filmből nyolc csupán a múlt évben jelentős nemzetközi filmfesztiválokon értékes díjakat nyert, nyilvánvaló, hogy a magyar film milyen tekintélyt vívott kr'magá- nak az egyetemes filmművészetben. Vajon miivel magyarázható, hogy a nemzetközi élvonalba tört magyar filmművészet útja — egy-két szűkebb esztendőt leszámítva — másfél évtized óta állandóan felfelé ível? A siker titka bizonyára nem csupán a magyar film gondolati sokrétűségében, tematikai és műfaji változatosságában, művészi színvonalában és szakmai igényességében rejlik, hanem abban is, hogy alkotói éles szemmel figyelik környezetüket, érzékenyen tárják fel a valóságot, vizsgálják a társadalom fejlődésének különféle vonulatait és összetevőit, tehát rámutatnak azokra a kérdésekre és jelenségekre, amelyek napjainkról vallanak. A múlt évi produkció [amelyet a budapesti játékfilmszemle résztvevői — köztük 25 ország 120 kritikusa és filmszakembere — teljes egészében láthattak] impozáns képet mutat; figyelemre méltó a filmek műfaji változatossága, a stílusok, életforma megváltozása, a közöny és a közömbösség, a társadalmi és egyéni felelősség. Műfajilag sokarcú, változatos a magyar film: a skála az ironikus vígjátékoktól (Egyszeregy), a szórakoztató produkciókig (Az erőd, A trombitás, Rosszemberek), a közelmúlttal bátran szembenéző (An gi Vera, A ménesgazda) vagy a múltba forduló filmektől (Szabadíts meg a gonosztól, Magyar rapszódia), az irodalmi Jegyzetek a magyar filmről a rendezői eljárások vonzó sokfélesége, de ennél is lényegesebb a tematikai gazdagodás. Tavaly a morális és pszichológiai kérdésekre reagáló művek mellett a közelmúlt magyar történelmével foglalkozó alkotások kerültek előtérbe, olyanok, melyekben a félmúlttal való őszinte, elemző, tisztázó szándékú, politikus szembenézés .igénye munkál (A ménesgazda, Angi Vera). A termés jelentős hányada a mából meríti témáját s közvetve vagy közvetlenül a magyar valósághoz kapcsolódik (Áramütés, BÚEK, Olyan, mint otthon, Kinek a törvénye, A kedves szomszéd, A kis Valentino, Fogjuk meg és vigyétek, Tíz év múlva, Egyszeregy). Az alkotókat egyre inkább a nagy horderejű morális kérdések izgatják s arra törekszenek, hogy olyan konfliktusokat tárjanak fel, melyek a szocialista társadalom problémáival kapcsolatosak és összefüggésben vannak a társadalmi mozgással. Újszerű törekvéseknek, a valóság dokumentarista-szociográ- fiai megközelítésének is tanúi lehetünk a magyar filmgyártásban. Bár e tendencia jelei már a korábbi éveken is jelentkeztek, a szociográfiai ihletésű dokumentarista játékfilm azonban a tavalyi produkcióban tört erőteljesen előre; az évi termésnek mintegy ötödét képviseli (Két elhatározás, Családi tűzfészek, Fagyöngyök, Cséplő Gyuri, Filmregény, Kilencedik emelet). E filmek alkotói kíváncsi érdeklődéssel figyelik környezetüket, a mai valóság minél hitelesebb, őszintébb feltárására törekszenek, nem kerülve meg az esetleges ellentmondásokat sem. Olyan filmek ezek, melyek a doku- mentarizmus és a szociográfia eszközeivel, nagy műgonddal elemzik korunk, az ember és a társadalom, pontosabban a szocialista társadalom izgalmas, ellentmondásos kérdéseit. Olyan általános emberi problémákat érintenek, mint például az életstílus átalakulása, az adaptációkon át (Csillag a máglyán, Nem élhetek muzsikaszó nélkül] a mai társadalmi kérdéseket feltáró művekig (A kis Valentino, Áramütés, Kinek a törvénye, Fogjuk meg és vigyétek) terjed. Rokonszenves vonás, hogy a magyar filmtermésben jelen vannak az illúziókkal, a hamis történelmi felfogásokkal bátran szembenéző alkotások is, mint a Rosszemberek (Szomjas György rendezése) vagy A trombitás (Rózsa János munkája). Az utóbbi a kalandfilm különböző mítoszteremtő formáit használja fel a mítoszrombolásra, a történelmi hitelesség valóságos ábrázolására. Rózsa János a kuruc kort, a magyar történelemnek leginkább a legendák aranyködébe burkolódzó korszakát választotta témául. Két izgalmas film is foglalkozik a közelmúlt nagy sorsfordulójával, a 48-as évvel, valamint az 50-es évek elejével. Az alkotók felelősséggel vizsgálták a félmúlt eseményeit, máig is ható folyamatait, ily módon e művek hozzájárulnak a nemzeti önismerethez, a közelmúlt és ezen keresztül a jelen árnyaltabb és reálisabb megismeréséhez. Az Angi Vera — Vészi Endre író és Gábor Pál rendező munkája — igaz vallomás egy nehéz, ellentmondásos korszakról. Hősnője, akinek alakja köré épül a cselekmény, fiatal árvalány; segédápolónőként dolgozik egy kórházban. Szókimondó bátorságáért pártískolára küldik tanulni egy vidéki városba. Itt beleszeret a politikai szeminárium fiatal nős tanárába. Szerelmük nyilvánvalóvá válik, ám Angi Vera később megtagadja érzéseit. Derékba töri a szemináriumvezető pályáját, hogy önJelenet a Mészáros Márta rendezte Olyan, mint otthon című filmből; a képen Jan Nowicki lengyel színész és Czinkóczi Zsuzsa ► maga következetesen haladhasson a maga választotta úton ... Az alkotás sokféle apró jelzéssel beszél a korról, amelyben egymás mellett élt a világot megjavítani akaró tiszta-őszinte forradalmi indulat s az elharapózó formalizmus és karrierizmus. Jelentős állomás Kovács András rendezői pályáján A ménesgazda, mely az elmúlt évek egyik legizgalmasabb könyve, Gáli István regénye alapján készült. Az elgondolkoztató, súlyos tanulságokat hordozó film története az ötvenes évek elején játszódik egy határ menti méntelepen. Hőse Busó Jani, a méntelep újonnan kinevezett vezetője; parasztfiú, akit komor indulatokkal, ellenségesen fogadnak a lovakról gondoskodó emberek — a horthysta hadsereg volt tisztjei és altisztjei —, hiszen Busó Jani az ő szemükben azt testesíti meg, amitől félnek: a népi hatalmat s a népi állam arra irányuló törekvéseit, hogy gazdaságilag is új rendet teremtsen. Kovács András filmje nemcsak merész és hiteles, hanem művészileg is jelentős alkotás. Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól című filmje is a magyar nép legújabb kori történetével foglalkozik. Az időpont 1944 tele, a nyilas rémuralom korszaka. Országok, életek, vagyonok pusztulnak el, de a Mama (egy kopott tánciskola ruhatárosnője) és családja egy elveszett télikabát nyomába indul. Mert a kabát a becsület szimbólumává növekszik, a tisztesség látszatát hordozza magában. Háborúról, pusztulásról, halálról tudomást sem véve loholnak a vélt tisztesség után. Félelmetes, tragikomikus helyzetekben sodródnak, kiszolgáltatottan, hogy megtalálják a szabadulást jelentő kiutat. A- műfajában, hangvételében kissé szokatlan fil.mgroteszk Mándy Madaras József A ménes-A gazda címszereplője Iván Mélyvíz című művéből készült. Hosszabb idő után az alkotások címfelirataiban feltűnt Jan- csó Miklós neve is. Magyar rapszódia című munkája készülő filmtrilógiájának első része. Az alkotás, — melynek „cselekménye“ az első világháború idején játszódik — stilizált metafora, nehezen követhető költői képekkel. A film szerves folytatása eddigi filmjeinek, de a kifejezőeszközök mintha egy megújulni készülő Jancsóra hívnák fel a figyelmet. Ha kissé részletesebben szól tunk is a félmúlt történelmével foglalkozó filmekről, ez korántsem jelenti azt, hogy talán kevés a mai társadalmi kérdéseket felvető filmek száma. Ellenkezőleg; ám az erőteljesebb vonulatot (minőségileg) a közelmúlt témáinak feldolgozása képviseli. Persze, tanúi lehetünk ígéretes, előremutató törekvéseknek a mai valóság művészi ábrázolásában is — mint az élénk társadalmi visszhangot kiváltó Kinek a törvénye című alkotásban, mely Galgóczi Erzsébet kisregénye nyomán készült, és a mai falu átalakuló élete során támadt emberi konfliktusokat ábrázolja vagy egy lebontásra ítélt régi ház lakóinak életét bemutató A kedves szomszéd című filmben, Kézdi Kovács Zsolt munkájában vagy Oláh Gábornak, a szállítómunkások világáról szó- ,16 művében, a Fogjuk meg és vigyétek címűben —, de a témák feldolgozása még nem minden esetben elég igényes, a színvonal hullámzó, akad vitatható megoldás is, de a jelent faggató szándékuk mindenképpen figyelemre méltó és tisztességes. TÖLGYESSY MÁRIA 1979. V. 27. * 14 ozs
