Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

1979. y. 27. Rend, tisztaság honol a csallóközi kis falucska utcáin, terein. A kisebb- nagyobb parkokban és a házak előtt nyíló virágok bizonyítják, hogy szé­pet szerető emberek laknak a Duna szomszédságában. Az átalakított, ré­gi kastély homlokzatán ékes betűk hirdetik, hogy ez a Munkaérdemrend­del kitüntetett Nagylúcsi (Lúc na Ostrove) Efsz irodája. Körülötte, a rendbe hozott parkban rózsafák pom­páznak, virágba borult fák illatoznak. A fehér nyírfák közül — óriási fel­kiáltójelként — gémes kút magasodik az ég felé. A bejárat melletti fészer alatt néhány régi, könnyű lovas ko­csi és vetögép emlékeztet a múltra. Munkából hazaigyekvő szövetkezeti tagok magyarázzák, hogy társadalmi munkával hozták létre a parkot. Sza­bad idejükben szívesen megpihennek benne. Bartal Ferenc, a szövetkezet Mun­kaérdemrenddel kitüntetett elnöke hív az emeletre. Kulcscsomó csörren, és kitárul a forradalmi hagyományok szobájának ajtaja. Mennyezetéről pet­róleumlámpák csüngenek alá. Min­den tárgy a régmúlt időkre emlékez­tet. Az egyik kiállítási rész előtt hosszan időzünk. Kopott kasza, sar­ló, fából készült gereblye, lópata-fa- ragó, ökörpatkoló tanúskodik arról, hogy három évtizeddel ezelőtt milyen eszközökkel dolgoztak a földet műve­lő parasztok. — Örök emlékeztetőül hagyjuk a jövő nemzedékre — mondja az el­nök. — Lássák utódaink, milyen szerszámokkal, mennyi verejtékkel keresték kenyerüket elődeik. Szemle után, meghitt légkörben a szomszédos helyiségben vezetők, ve­teránok idézik az alakulással járó nehézségeket, a kibontakozás első éveit. Három részre osztják a fejlő­dést. Az első szakasz volt a legnehe­zebb, amikor állatokat, gépeket kel­lett vásárolni a gazdálkodás megkez­déséhez, a termelés növeléséhez. Az alapok lerakása nem volt könnyű fel­adat. Munkájukban sok volt az ösz- tönösség. Gyakran követtek el hibá­kat. Három elnököt is leváltottak, mégsem boldogultak. Vékonyan jött a pénz a közös kasszába. 1954 de­cemberében már nem tudtak fizetni a tagoknak. Az elégedetlenkedő, zú­golódó tagok két napig tartó évzáró taggyűlésen keresték a hibák okait. Végül megállapították, hogy a hi­ba az irányító és szervező munkában van. A falusi pártszervezet javasla­tára ezért új vezetőséget választot­tak. Bartal Ferencet — aki korábban agronómus volt — az elnöki teen­dőkkel bízta meg. — Ez volt életem legnehezebb nap­ja — emlékezik vissza az elnök. — Az amúgy is elégedetlen tagoknak be kellett jelentenem, hogy csak úgy fogadom el a tisztséget, ha még job­ban meghúzzuk a nadrágszíjat és na­gyobb pénzösszegeket szánunk a ter­melés felújítására, korszerűsítésére. A tagság zúgolódott, de mégis jó­váhagyta a javaslatot. Csak az aratás kezdetén, Péter-Pál napján kapták meg az első előleget. Később pedig kifizették a munkaegységekre járó, korábban visszatartott összeget is, sőt az év végén még minden munkaegy­ségre három korona jutott. — Lassan jóra fordult a sorsunk — idézi a nehéz napokat Mórocz Elek bácsi, a szövetkezet alapító tagja. — Ügy emlékszem, hogy 1956-ban már minden munkaegységre huszonnégy koronát kaptunk. Bizony sokan közü­lünk el sem hitték, hogy azt a tö­mérdek pénzt hazavihetik. Nagy volt az öröm. Akkor még nem is sejthet­tük, hogy mi vár még ránk. A szövetkezet ellenségei feljelen­tették a vezetőséget, hogy indokolat­lanul sok pénzt osztott szét a tagság­nak. A kivizsgálás hosszú ideig tar­tott, de végül megállapították, hogy pontos a könyvelés, az alapokat is jól feltöltötték, és a tagok ugyan­csak megdolgoztak fizetésükért. Egy ideig nyugodtan dolgozhattak, és ha­— Rendet teremtettünk a szövetke­zetben — mondja Bartal. Ferenc, az efsz elnöke marosan az elsők közé küzdötték fel magukat a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Ekkor a járáson úgy vélték, hogy az elnök nélkül is boldogul a tagság, ezért áthelyezték a szomszédos Nádasdi (Trstená na Ostrove) Efsz-be. Rövid idő alatt rendbe hozta ezt a szövetkezetét is. Falujában viszont távolléte alatt újra gyengén gazdálkodott a szövetkezet. Tékozolták á közös vagyont, a mun­kákat csak immel-ámmal, megkésve végezték el. Mórocz Elek bácsi, a szö­— Majdnem ebek harmincadjára jutott a szövetkezet — emlékezik vissza Mórocz Elek alapító tag vetkezet alapító tagja az akkori ál­lapotról így vélekedik: — Az elnök áthelyezésének mi it­tuk meg a levét. Volt itt dáridó, aki bírta-marta, aki tehette, vitte a kö­zös vagyonát. Hová jutottunk? ... A répa a határban fagyott meg, a ku­koricát a hó lepte be. Annyira meg­csappant az állatállomány, hogy a ve­zetőség a nagysői istállót bérbe adta a felvásárló szerveknek. Szövetkeze­tünk majdnem ebek harmincadjára jutott. — A jövő évben már ötezer liter tejet fejünk minden tehéntől —, állít­ja Rabay Ferenc fejő és felesége, valamint Rabay Eduárd segédzootechni- kus a munkából való bazaindulása előtt (Felvételek: Veréb (1) + szerző) Két vándorzászló dicséri munkájukat Rabay Ferenc, a szövetkezet leg­jobb fejője is hasonlóan nyilatkozik: — Kevés volt a takarmányunk. Az istállókban éhségtől bőgtek a tehe­nek. Alig fejtünk naponta darabon­ként két litert. Rabay Eduárd, a kislúcsi tejterme­lő gazdaság zootechnikusa már a megoldást említi. — Visszakértük elnökünket, aki szerencsénkre újra vállalta velünk a közös sorsot, munkát, küzdelmet. Az elnök érzi, hogy most újra ne­ki kell beszélnie. Szabadkozik, hogy nem kell már annyit emlegetni a múl­tat. Mondják, írják mások a krónikát. Mégis úgy dönt, elmondja, ami szí­vén fekszik. — Visszajöttem és rendet teremtet­tem. Az ingyenélők hadának kijelen­tettem: le is út, fel is út. Nem lesz többé ingyen hízó disznó, sem más ajándék. Becsülettel dolgozunk, nem tartozunk senkinek. Ezután következett a szövetkezet történetének második szakasza, ami­kor még mindent termeltek és a ter­melési eredmények sem voltak a leg­jobbak. Gabonából hektáronként csak tizenöt-tizennyolc mázsát termeltek, cukorrépából százhúsz mázsát. A te­henek évi tejhozama kétezer liter volt. A hízó szarvasmarhák naponta csak harmincnyolc dekagrammal, a hízó sertések huszonkilenc deka­grammal gyarapodtak darabonként, Kocánként évente csak nyolc mala­cot választottak el. Többször is felteszem a kérdést; hogyan sikerült mégis megjavítani a gazdálkodást? — Megszilárdítottuk a munkafegyel­met — mondja az elnök. — Vezetőtől, beosztottól egyaránt pontos, jó mun­kát követeltünk. Nem volt egyszerű. Sokszor keményen meg kellett mon­dani a véleményünket azoknak, akik hanyagul végezték munkájukat. Nem tehettünk mást, mert a tapasztalatok megtanítottak arra, ha munkáról van szó, nincs idő az alkudozásra. Újra a forradalmi hagyományok szobájában tartózkodunk. Szemlélge- tem az ötödik ötéves terv vándorzász­laját, amelyet 1973. május elsején kaptak. Az elnök megemlíti, hogy hamarosan melléje kerül a hatodik ötéves terv vándorzászlaja is, ame­lyet idén május elseje előestéjén kap­tak. E két zászló már a harmadik szakaszt idézi, amikor kialakult a termelés irányzata, megvalósult a szakosítás. A felemelkedés szakaszá­nak is nevezhetjük ezeket az éveket. Ezt bizonyítja, hogy a múlt évben a gabona hektárhozama hatvanhárom, a cukorrépáé négyszáznegyvenhat, a silókukoricáé ötszáztizenöt, a lucer­náé pedig százhét mázsa volt. A hízó szarvasmarhák darabonként naponta több mint egy kilogrammot, a hízó sertések hatvan dekagrammot gyara­podtak. A tehenek átlagos évi tejho­zama négyezerhétszáz literre növeke­dett. Amikor már a jelenről beszélünk, Zsillnszki István üzemgazdász meg­említi, hogy minden hektár földterü­letre huszonhatezer korona értékű termelés jut. Gyorsan fokozódik a munkatermelékenység üteme. Egy szövetkezeti tag évente már száz- nyolcvanezer korona értékű terméket állít elő. Annyira kifizetődő a terme­lés, hogy tavaly már hétmillió ko­rona volt a tiszta haszon. Közben az elnök szavai jutnak eszembe. A vándorzászló átvételekor ugyanis bejelentette, hogy a tagság elégedetlen az eddigi eredményekkel, még többet akar termelni, ezért a nagyüzemi mezőgazdaság 30 éve, és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. év­fordulója tiszteletére egymillió koro­na értékű vállalást tesz. Tovább nö­velik a gabona és más növények hek­tárhozamát. Az állattenyésztésben el akarják érni, hogy az 1980-as évben már minden tehéntől ötezer liter tejet fejhessenek. Azt akarják, hogy a két vándorzászló tovább dicsérje munkájukat. BÁLLÁ JÓZSEF * SlOCIMISn HEIŰGAIDASACITIAN

Next

/
Thumbnails
Contents