Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

VASÁRNAP 1979. május 27. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 4.57, nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 4.49, nyugszik 20.32 Kelet-Szlovákiai 4.41, nyugszik 20.24 órakor A HOLD kel — 6.22, nyugszik 21.41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELLA és IVETA nevű kedves olvasóinkat 1799-ben született Jacques Fromentat HALÉVY nevet francia zeneszerző (t 1862) « 1819-ben született Julia Ward HOWE amerikai költő- és írónő (+ 1910). AZ ŰJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Egység — a párt akcióképességének alapfeltétele Jaroslav Klc cikke Üsző hegyoldalak — búvópatakkal Mészáros János riportja 289 millió utas Deák Teréz riportja Felnőttek lesznek 2000-ben Zolczer János írása Itt járt a Thália? M. Sánta Éva cikke Átabákom Tóth László meséje Nem, nem tűröm, hogy valaki, vagy valakik a legdrágább kincsemet — űz időmet sorozatosan megdézsmálják. Az em­ber számára nincs na gyobb érték az időnél. A szólás iy azt tartja: aki időt nyer, életet nyer. És mégis ezt lopják, lopkod­ják el az embertől. Hát ne menjen fel a'pumpa? De most, most az egy­szer nem nyelem le a békát. Odamegyek a leg­illetékesebb illetékeshez, és olyat csapok az asz­talra, hogy ... Mert ka­rakán gyerek vagyok ám! Ha én egyszer be­gőzölök ... A jeleségem azonban mintha más nézeten vol­na. Egyszerűen a fűzfa füzéhez hasonlít. Tudva­levőleg annak csak a füstje nagy, de igen pi- rinyó a lángja. Most az egyszer azonban téved! Ágaskodik ám ben­nem az indulat, mert meglop a posta, amikor figyelmeztet: másnap tar­tózkodjam otthon, mert valamit igazítani akar­nak a telefonomon, de csak három nap múlva van szerencsénk talál­kozni. Jön a lakáskezelő- ségről az írásbeli figyel­meztetés: alsó szomszé­domnak beázott a lakás­mennyezete, ekkor és ek­kor maradjak otthon, mert a vízvezeték ná­lunk hibásodott meg. De Lenyelem a békát? ne hogy önző legyek, be­csámborogjak a munká­ba, különben mindenért engem tesznek — anya­gilag is — felelőssé. Otthon maradok, miért lennék ellensége a szom­szédomnak, esetleg jó­magámnak. Aztán várok, birkatürelemmel; számol­va, meddig futja még az idei szabadságomból. Hiába várok. Másnap vagy harmadnap kapok azonban egy újabb fi­gyelmeztetést: „egy hét múlva jövünk, föltétle­nül maradjon otthon!“ Aztán a legutóbbi eset: Két esztendővel ezelőtt írásban kértem a házke- zelőséget cserélnék ki konyhánkban a szekré­nyeket. A válaszra kerek huszonnégy hónapig vár­tam. Ekkor úgy gondol­tam, ha a hegy nem megy Mohamedhez ... Hiszen ismerik a szólást. Szépen, kedvesen fo­gadtak. Fogadkoztak, hogy másnap nálam lesz­nek. Csak maradjak ott­hon ... ... Azóta három hónap és négy nap telt el. És még ma is otthon ülhet­nék, ha rájuk várok. De nem vártam, nem tehet­tem, hacsak nem a jövő esztendei szabadságom rovására! Ekkor fogad­tam meg esküre emel! kézzel, hogy: ezt a bé­kát már nem nyelem le! Ha kell, az atyaúristen­hez is elmegyek, világgá kürtölöm, .hogy fényes nappal meglopnak ... Aztán csak lehuppan­tam az egyik székre és azon törtem a fejemet, miért is hasonlított fűz fatűzhöz engem az asz- szony? Mégiscsak lenyelném a békát? T--f-M t'Mt Még mindig furcsál­lom, pedig egyre több gyermektől látom, hogy előveszi irkáját vagy jegyzetfüzetét és megnézi, ma délután ho­va kell mennie tanítás után. Furcsa dolgokat ta­pasztal az ember, amikor belenéz egy-egy ilyen jegyzetfüzetbe. A nyolc- tízéves kis nebuló heten­te kétszer délután zene­iskolába jár, ugyanennyi­szer nyelvkurzusra vagy más szakkörbe, további két napon edzésre megy, az őszi, téli hónapokban még próbákra is, mert az iskolai színjátszó vagy tánccsoportban is szere­pel. Gazdag program, még a felnőttnek is becsüle­tére válnék, hogy bírja szusszal, idegekkel. De a gyerkőcnek ezen kívül — sőt elsősorban — ta­nulnia kell, leckét írni, készülni a másnapi órák­ra. Mindez legtöbbször estére marad, de akkor meg sok helyen szól a tévé, és a szobafalak vé­konyak, no meg annyi érdekes műsort sugároz­nak. Ezért a gyerek nem ritkán késő este vagy kora reggel tanul. Sokan nyilván nem lát­nak semmi kivetnivalót abban, hogy a mai gyer­mek sokkal többet, több­félét tanul, mint annak Játszani is engedd... idején mi, jóval változa­tosabb, mozgalmasabb az élete, mint nekünk volt húsz-harminc vagy több esztendővel ezelőtt. Elvben igazuk is van. Tudvalevő ugyanis, a nyolc-tízéves gyerekek mennyire tanulékonyak, mennyi az energiájuk. Abban is van sok igaz ság, hogy a mai gyerme­kek látóköre szélesebb, fölfogóképessége, talán energiája nagyobb, mint annak idején nekünk volt, hiszen többet tanul, többet lát szinte csecse­mőkorától. De a mai gyermek is — csak gyermek. Aki pi­henésre és játékra is vá­gyik. Ez is tremészetes követelménye, erre ugyancsak szüksége van egészséges fejlődése ér­dekében. Ezen elsősorban ne­künk, szülőknek kell el­gondolkodni, hogy vajon jó-e, ha gyermekünk kosárlabdázik, zongorá­zik, szaval és idegen nyelvet is tanul egyszer­re? Nem az iskolában, hanem az iskolán kívül is. Nem lenne-e keve­sebb több? Intő példa, hogy soka­sodik azon gyerekek szá­ma, akiknek az útja egy idő múlva nem a napon­ta ismétlődő délutáni foglalkozásokra, hanem az ideggyógyintézetbe vezet ... ÍaJO'W'i IDŐSZERŰ GONDOLATOK Minden szinten meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a rétek és legelők gondozásában következetesen érvényesít­sük az intenzifikálást. 1705 000 hektár ré­tünk és legelőnk van, ami a mezőgazdasági föld 25 százalékát jelenti. Hozzájárulásuk a takarmányalaphoz azonban nagyon ala­csony, a tápanyagokat illetően a fogyasz­tásnak csak 12 százalékát képezik. Nyil­vánvaló, hogy ez kevés. Ez arról is tanús­kodik, hogy sok efsz és állami gazdaság és a felettes szervek is csak kevés figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. A rétek és legelők intenzitásának növelé­sét teljes felelősséggel komplex módon kell megoldani. Sok mindent elhanyagoltunk és ez rendkívüli igyekezetét és költségeket igényel. A takarmányalap nagy forrásának kihasználásában bizonyos szerepet kell játszaniuk a tervekneV, amelyek meghatároz­zák az évi feladatokat a retek és legelők felújftásában és rekultivációjában, az anya­gi és pénzügyi eszközök célszerű elosztását. A szarvasmarha-állomány takarmányadag­jainak javítása és energetikai összetevői növelése érdekében, főleg a burgonyater­mő területeken, fokozatosan ki kell bőví­teni 150—160 ezer hektárra a kapás takar­mányok nagyüzemi termelését. A takarmányalap bővítésének további for­rása a köztes növények. Ma a termőterület nem egész 5 százalékát képezik. Ez nem elegendő. Termesztésüket ki kell bővíteni a terület 10—12 százalékára és ezzel párhu­zamosan meg kell változtatni összetételüket az egyéves alávetések és káposztafélék' ja­vára. Ez lehetővé tenné, hogy tavasszal egy héttel és ősszel 14—21 nappal meghosszab­bítsuk a zöldtakarmány időszakát, s ezáltal további 800 000 tonnával növeljük a tömeg- takarmányok gyártását. Ez jelentős hozzá­járulás lenne. Az eddiginél jobban ki kell használni a tömegtakarmányokban a tápanyagok hatá­sát. A takarmányozás mai szervezése és rendszere során értékük 10, néhol 40 szá­zalékát is elvesztjük. Ez túl nagy veszteség, amelyet tovább nem tűrhetünk meg. Ezen a téren a helyzet javításához az egyik ki­utat jelentik a központi takarmányelőkészí­tők, amelyek lehetővé teszik a takarmány megfelelő előkészítését, szárítását és az átmenetet a szarvasmarha-állomány táplá­lásának racionális irányításához. Az efsz-ek és az állami gazdaságok inai nagysága — a még elaprózott istállózás ellenére — ezt teljes mértékben lehetővé teszi. (Lubomír Strougal elvtársnak, az efsz-ek IX. kongresszusán mondott beszédéből) ÍL!MM Mielőtt leülne az íróasz­talhoz, az ablakhoz lép, s elhúzza a függönyt. A ház­tetőkről szinte vakítóan ve­rődnek vissza a napsugarak. Tekintete a szemközti ház ablakára téved. Ötéves for­ma fiúcska dobol az ablak­üvegen. Ajaj, kicsikém, rao- solyodik el magában, meny­nyi munka, mi minden vár még rád az életben. De ma ... mennyivel könnyebb is ma minden, mint akkor régen. Akkor régen, kisgyerek korában Juraj Bobota, a CSKP KB Politikai Főiskolá­ja bratislavai tagozatának docense sem gondolta, hogy pedagógus lesz. Anyagi helyzetük sem engedte vol­na, no meg az első köztár­saság idején a kommunis­ták gyermekei munkát se nagyon kaptak, nem még diplomát. Márpedig az édes­apja kommunista volt, így hát maradt az inassors, szo­bafestőnek tanult. A felszabadulás után a nitrai területi pártbizottsá­Foto: Gyökeres György gon kezdett dolgozni, titkár­ként. — Nem volt könnyű a munka abban az időben — azt jelzik a homlokán meg­jelenő ráncok —, a politi­kai hatalomért még mindig nagy harc folyt. Éppen ezért az emberekkel való munka is nagyon sok türel­met, hozzáértést követelt. A nitrai kemény életisko­la 51-ig tartott. Akkor ke­rült föl a szlovákiai köz­ponti pártbizottság mező­gazdasági osztályára, majd a politikai-szervező osztály­ra. A munkahelyi kötele­zettségek s a család mel­lett a Komensky Egyetemen jogot tanult. 1959-ben, ta­nulmányai befejezte után pedig a Politikai Főiskola előadója lett. — Ez a terület, amellyel én foglalkozom, a pártépí­tés elméleti és gyakorlati kérdései, gyakran képezi kritika tárgyát. Az emberek sokszor mondják, igen, ti csak magyaráztok, de az élet egészen más. Éppen azért kell ismernünk a gya­korlatot, hogy ahhoz is ta­nácsot adhassunk, hogyan lehet az elméletet az élet különböző helyzeteiben al­kalmazni. A pedagógus hivatás egyi­ke a legszebb, legneme­sebb, de legnehezebb hivatá­soknak. A politikai főiskola cktatói a párt, a társada­lom jövendő irányítóit neve­lik. Miért szép és miért ne­héz? — ezt a kérdést ta­lán minden pedagógusnak föltesszük. — Nehéz ezt megfogal­mazni. Szép maga az a tény, hogy a párt megbízásából kommunistákat nevelünk. — A nehézségek? Szá­momra talán az, hogy a többi iskolában mindenféle bevált és új módszertani se­gédeszközök léteznek. Ná­lunk ilyen nincs. Mindenki­nek magának kell megke­resnie a legmegfelelőbbet, nem lehet általános mércét fölállítani. Felnőtt embe­rekről van szó, s az em­bernek sok mindenre kell tekintettel lennie. Amikor az idén a prágai várban átvet­tem a Munkaérdemrendet, átvillant az agyamon éle­tem eddigi hatvan éve. Éle­tem nem könnyű hatvan éve, amibe viszont egy dol­gozó embernek kijáró sok minden szép is vegyült. Amikor a folyosón elvá­lunk, még visszafordulok. Az ősz hajú docens gyors léptekkel visszasiet szobájá­ba. Szinte látom, amint is­mét íróasztala fölé görnyed, folytatni a munkát ott, ahol abbahagyta, amikor megza­vartam. URBAN klAra ÉLETEM HATVAN ÉVE 1979. V. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents