Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
VASÁRNAP 1979. május 27. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 4.57, nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 4.49, nyugszik 20.32 Kelet-Szlovákiai 4.41, nyugszik 20.24 órakor A HOLD kel — 6.22, nyugszik 21.41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELLA és IVETA nevű kedves olvasóinkat 1799-ben született Jacques Fromentat HALÉVY nevet francia zeneszerző (t 1862) « 1819-ben született Julia Ward HOWE amerikai költő- és írónő (+ 1910). AZ ŰJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Egység — a párt akcióképességének alapfeltétele Jaroslav Klc cikke Üsző hegyoldalak — búvópatakkal Mészáros János riportja 289 millió utas Deák Teréz riportja Felnőttek lesznek 2000-ben Zolczer János írása Itt járt a Thália? M. Sánta Éva cikke Átabákom Tóth László meséje Nem, nem tűröm, hogy valaki, vagy valakik a legdrágább kincsemet — űz időmet sorozatosan megdézsmálják. Az ember számára nincs na gyobb érték az időnél. A szólás iy azt tartja: aki időt nyer, életet nyer. És mégis ezt lopják, lopkodják el az embertől. Hát ne menjen fel a'pumpa? De most, most az egyszer nem nyelem le a békát. Odamegyek a legilletékesebb illetékeshez, és olyat csapok az asztalra, hogy ... Mert karakán gyerek vagyok ám! Ha én egyszer begőzölök ... A jeleségem azonban mintha más nézeten volna. Egyszerűen a fűzfa füzéhez hasonlít. Tudvalevőleg annak csak a füstje nagy, de igen pi- rinyó a lángja. Most az egyszer azonban téved! Ágaskodik ám bennem az indulat, mert meglop a posta, amikor figyelmeztet: másnap tartózkodjam otthon, mert valamit igazítani akarnak a telefonomon, de csak három nap múlva van szerencsénk találkozni. Jön a lakáskezelő- ségről az írásbeli figyelmeztetés: alsó szomszédomnak beázott a lakásmennyezete, ekkor és ekkor maradjak otthon, mert a vízvezeték nálunk hibásodott meg. De Lenyelem a békát? ne hogy önző legyek, becsámborogjak a munkába, különben mindenért engem tesznek — anyagilag is — felelőssé. Otthon maradok, miért lennék ellensége a szomszédomnak, esetleg jómagámnak. Aztán várok, birkatürelemmel; számolva, meddig futja még az idei szabadságomból. Hiába várok. Másnap vagy harmadnap kapok azonban egy újabb figyelmeztetést: „egy hét múlva jövünk, föltétlenül maradjon otthon!“ Aztán a legutóbbi eset: Két esztendővel ezelőtt írásban kértem a házke- zelőséget cserélnék ki konyhánkban a szekrényeket. A válaszra kerek huszonnégy hónapig vártam. Ekkor úgy gondoltam, ha a hegy nem megy Mohamedhez ... Hiszen ismerik a szólást. Szépen, kedvesen fogadtak. Fogadkoztak, hogy másnap nálam lesznek. Csak maradjak otthon ... ... Azóta három hónap és négy nap telt el. És még ma is otthon ülhetnék, ha rájuk várok. De nem vártam, nem tehettem, hacsak nem a jövő esztendei szabadságom rovására! Ekkor fogadtam meg esküre emel! kézzel, hogy: ezt a békát már nem nyelem le! Ha kell, az atyaúristenhez is elmegyek, világgá kürtölöm, .hogy fényes nappal meglopnak ... Aztán csak lehuppantam az egyik székre és azon törtem a fejemet, miért is hasonlított fűz fatűzhöz engem az asz- szony? Mégiscsak lenyelném a békát? T--f-M t'Mt Még mindig furcsállom, pedig egyre több gyermektől látom, hogy előveszi irkáját vagy jegyzetfüzetét és megnézi, ma délután hova kell mennie tanítás után. Furcsa dolgokat tapasztal az ember, amikor belenéz egy-egy ilyen jegyzetfüzetbe. A nyolc- tízéves kis nebuló hetente kétszer délután zeneiskolába jár, ugyanennyiszer nyelvkurzusra vagy más szakkörbe, további két napon edzésre megy, az őszi, téli hónapokban még próbákra is, mert az iskolai színjátszó vagy tánccsoportban is szerepel. Gazdag program, még a felnőttnek is becsületére válnék, hogy bírja szusszal, idegekkel. De a gyerkőcnek ezen kívül — sőt elsősorban — tanulnia kell, leckét írni, készülni a másnapi órákra. Mindez legtöbbször estére marad, de akkor meg sok helyen szól a tévé, és a szobafalak vékonyak, no meg annyi érdekes műsort sugároznak. Ezért a gyerek nem ritkán késő este vagy kora reggel tanul. Sokan nyilván nem látnak semmi kivetnivalót abban, hogy a mai gyermek sokkal többet, többfélét tanul, mint annak Játszani is engedd... idején mi, jóval változatosabb, mozgalmasabb az élete, mint nekünk volt húsz-harminc vagy több esztendővel ezelőtt. Elvben igazuk is van. Tudvalevő ugyanis, a nyolc-tízéves gyerekek mennyire tanulékonyak, mennyi az energiájuk. Abban is van sok igaz ság, hogy a mai gyermekek látóköre szélesebb, fölfogóképessége, talán energiája nagyobb, mint annak idején nekünk volt, hiszen többet tanul, többet lát szinte csecsemőkorától. De a mai gyermek is — csak gyermek. Aki pihenésre és játékra is vágyik. Ez is tremészetes követelménye, erre ugyancsak szüksége van egészséges fejlődése érdekében. Ezen elsősorban nekünk, szülőknek kell elgondolkodni, hogy vajon jó-e, ha gyermekünk kosárlabdázik, zongorázik, szaval és idegen nyelvet is tanul egyszerre? Nem az iskolában, hanem az iskolán kívül is. Nem lenne-e kevesebb több? Intő példa, hogy sokasodik azon gyerekek száma, akiknek az útja egy idő múlva nem a naponta ismétlődő délutáni foglalkozásokra, hanem az ideggyógyintézetbe vezet ... ÍaJO'W'i IDŐSZERŰ GONDOLATOK Minden szinten meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a rétek és legelők gondozásában következetesen érvényesítsük az intenzifikálást. 1705 000 hektár rétünk és legelőnk van, ami a mezőgazdasági föld 25 százalékát jelenti. Hozzájárulásuk a takarmányalaphoz azonban nagyon alacsony, a tápanyagokat illetően a fogyasztásnak csak 12 százalékát képezik. Nyilvánvaló, hogy ez kevés. Ez arról is tanúskodik, hogy sok efsz és állami gazdaság és a felettes szervek is csak kevés figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. A rétek és legelők intenzitásának növelését teljes felelősséggel komplex módon kell megoldani. Sok mindent elhanyagoltunk és ez rendkívüli igyekezetét és költségeket igényel. A takarmányalap nagy forrásának kihasználásában bizonyos szerepet kell játszaniuk a tervekneV, amelyek meghatározzák az évi feladatokat a retek és legelők felújftásában és rekultivációjában, az anyagi és pénzügyi eszközök célszerű elosztását. A szarvasmarha-állomány takarmányadagjainak javítása és energetikai összetevői növelése érdekében, főleg a burgonyatermő területeken, fokozatosan ki kell bővíteni 150—160 ezer hektárra a kapás takarmányok nagyüzemi termelését. A takarmányalap bővítésének további forrása a köztes növények. Ma a termőterület nem egész 5 százalékát képezik. Ez nem elegendő. Termesztésüket ki kell bővíteni a terület 10—12 százalékára és ezzel párhuzamosan meg kell változtatni összetételüket az egyéves alávetések és káposztafélék' javára. Ez lehetővé tenné, hogy tavasszal egy héttel és ősszel 14—21 nappal meghosszabbítsuk a zöldtakarmány időszakát, s ezáltal további 800 000 tonnával növeljük a tömeg- takarmányok gyártását. Ez jelentős hozzájárulás lenne. Az eddiginél jobban ki kell használni a tömegtakarmányokban a tápanyagok hatását. A takarmányozás mai szervezése és rendszere során értékük 10, néhol 40 százalékát is elvesztjük. Ez túl nagy veszteség, amelyet tovább nem tűrhetünk meg. Ezen a téren a helyzet javításához az egyik kiutat jelentik a központi takarmányelőkészítők, amelyek lehetővé teszik a takarmány megfelelő előkészítését, szárítását és az átmenetet a szarvasmarha-állomány táplálásának racionális irányításához. Az efsz-ek és az állami gazdaságok inai nagysága — a még elaprózott istállózás ellenére — ezt teljes mértékben lehetővé teszi. (Lubomír Strougal elvtársnak, az efsz-ek IX. kongresszusán mondott beszédéből) ÍL!MM Mielőtt leülne az íróasztalhoz, az ablakhoz lép, s elhúzza a függönyt. A háztetőkről szinte vakítóan verődnek vissza a napsugarak. Tekintete a szemközti ház ablakára téved. Ötéves forma fiúcska dobol az ablaküvegen. Ajaj, kicsikém, rao- solyodik el magában, menynyi munka, mi minden vár még rád az életben. De ma ... mennyivel könnyebb is ma minden, mint akkor régen. Akkor régen, kisgyerek korában Juraj Bobota, a CSKP KB Politikai Főiskolája bratislavai tagozatának docense sem gondolta, hogy pedagógus lesz. Anyagi helyzetük sem engedte volna, no meg az első köztársaság idején a kommunisták gyermekei munkát se nagyon kaptak, nem még diplomát. Márpedig az édesapja kommunista volt, így hát maradt az inassors, szobafestőnek tanult. A felszabadulás után a nitrai területi pártbizottsáFoto: Gyökeres György gon kezdett dolgozni, titkárként. — Nem volt könnyű a munka abban az időben — azt jelzik a homlokán megjelenő ráncok —, a politikai hatalomért még mindig nagy harc folyt. Éppen ezért az emberekkel való munka is nagyon sok türelmet, hozzáértést követelt. A nitrai kemény életiskola 51-ig tartott. Akkor került föl a szlovákiai központi pártbizottság mezőgazdasági osztályára, majd a politikai-szervező osztályra. A munkahelyi kötelezettségek s a család mellett a Komensky Egyetemen jogot tanult. 1959-ben, tanulmányai befejezte után pedig a Politikai Főiskola előadója lett. — Ez a terület, amellyel én foglalkozom, a pártépítés elméleti és gyakorlati kérdései, gyakran képezi kritika tárgyát. Az emberek sokszor mondják, igen, ti csak magyaráztok, de az élet egészen más. Éppen azért kell ismernünk a gyakorlatot, hogy ahhoz is tanácsot adhassunk, hogyan lehet az elméletet az élet különböző helyzeteiben alkalmazni. A pedagógus hivatás egyike a legszebb, legnemesebb, de legnehezebb hivatásoknak. A politikai főiskola cktatói a párt, a társadalom jövendő irányítóit nevelik. Miért szép és miért nehéz? — ezt a kérdést talán minden pedagógusnak föltesszük. — Nehéz ezt megfogalmazni. Szép maga az a tény, hogy a párt megbízásából kommunistákat nevelünk. — A nehézségek? Számomra talán az, hogy a többi iskolában mindenféle bevált és új módszertani segédeszközök léteznek. Nálunk ilyen nincs. Mindenkinek magának kell megkeresnie a legmegfelelőbbet, nem lehet általános mércét fölállítani. Felnőtt emberekről van szó, s az embernek sok mindenre kell tekintettel lennie. Amikor az idén a prágai várban átvettem a Munkaérdemrendet, átvillant az agyamon életem eddigi hatvan éve. Életem nem könnyű hatvan éve, amibe viszont egy dolgozó embernek kijáró sok minden szép is vegyült. Amikor a folyosón elválunk, még visszafordulok. Az ősz hajú docens gyors léptekkel visszasiet szobájába. Szinte látom, amint ismét íróasztala fölé görnyed, folytatni a munkát ott, ahol abbahagyta, amikor megzavartam. URBAN klAra ÉLETEM HATVAN ÉVE 1979. V. 27.
